A kántálás szerepe a buddhizmusban

Buddhista templomokban sokszor láthatunk-hallhatunk kántáló embereket. A buddhizmus minden iskolájában van bizonyos kántálási liturgia, bár tartalmuk változó. Ez a fajta gyakorlás az újonnan érkezőket kényelmetlenül érintheti. Akár azért, mert olyan vallási hagyományban nőttünk fel, amelyben bár a szertartások során meghatározott, állandó szövegeket recitáltak vagy énekeltek, mi magunk nem gyakran kántáltunk. Akár azért, mert nyugaton sokan úgy gondolunk a liturgiára, mint régi bálványimádó idők értelmetlen maradványára.

Ha láttunk-hallottunk már buddhista kántálási szertartást, megfigyelhettük, hogy a hívők meghajolnak, térdelnek vagy csengőt és dobot használnak. A papok füstölőt, ételt és virágot ajánlhatnak fel az oltárnál lévő szobrok előtt. Sok esetben a kántálás idegen nyelven szól, még akkor is, ha az összes jelenlévő egy másik közös nyelvet beszél. Ez nem csupán azért tűnik idegennek, mert nem teista vallásként tekintünk a buddhizmusra, hanem azért is, mert egy ilyen buddhista szertartás látszatra semmiben sem különbözik, mondjuk egy katolikustól.

Kántálás és megvilágosodás

Ha megértjük, hogy miről is van szó, akkor látni fogjuk, hogy a buddhista liturgia nem egy istenség imádásáról szól, hanem arról, hogy segítsen megvalósítani a megvilágosodást. Ne felejtsük, a buddhizmusban a megvilágosodás nem más, mint felébredés az illúziókból – különösen az ‘én’ és a különálló ‘én’ illúziójából. Ez a felébredés elsősorban nem gondolati szinten nyilvánul meg, sokkal inkább a dolgok észlelésének és tapasztalásának megváltozásában.

A kántálás is egyfajta módszer arra, hogy kialakítsuk az éberséget, egy eszköz arra, hogy segítsen “felébredni”.

Buddhista kántálás fajtái

A kántált szövegek különbözőek lehetnek, de ezek mind a buddhista liturgia részei:

-- Lehet egy teljes tanbeszéd – szutta - vagy annak egy részlete.

-- Lehet mantra – szavak vagy szótagok sorrendje, amelyeket gyakran ismételten kántálnak, és amelyekről úgy vélik, hogy átalakító hatással bírnak. A mantrázás a meditáció egyik formája is lehet.

-- A dháraní olyasmi, mint a mantra, de jobbára hosszabb. A dháraníkról úgy vélik, hogy tartalmazzák a tanítás lényegét, és ismételt kántálásukkal előhívhatunk bizonyos hasznos erőt, mint például védelmet vagy gyógyulást. Akárcsak a mantra, ez is kifinomult hatással van a kántáló elméjére. A dháraníkat általában szanszkrit nyelven vagy annak eltorzított változatán kántálják. Némely esetben a szótagoknak nincs meghatározott jelentésük; itt is, akárcsak a mantrák esetében, jobbára a hangzás számít. A dháraníkról ITT írtam bővebben.

-- A gáthá rövid vers, amit kántálnak, énekelnek vagy recitálnak. Nyugaton a gáthákat gyakran a kántálók nyelvére fordítják át. Ellentétben a mantrákkal és dháraníkkal, a gátháknál a mondanivaló fontosabb, mint a hangzás. (A páli kánon részei a Therígáthák – ‘Az Öreg Szerzetesnők Versei’ és a Theragáthák – ‘Az Öreg Szerzetesek Versei’. Ezekből magyarul is lehet olvasni egy párat ITT és ITT a Buddha Ujja oldalon)

Vannak olyan kántálások, amelyek kizárólagosan a buddhizmus egyes iskoláihoz tartoznak. A nianfo (kínai) vagy nembucu (japán) olyan kántálási gyakorlat, amelyben Amitábha Buddha nevét kántálják. Ez csak a Tiszta Föld hagyományban található meg.

A nicsiren buddhizmusban mindennapos gyakorlat a diamoku mantra, a ‘Namu-Mjóhó-Renge-Kjó’, a Lótusz-szútra előtti hódolat kifejezése.

A vadzsrajána buddhizmus – talán legismertebb - buddhista mantrája az ‘Om mani padme hum’ Avalókitésvara bódhiszattva előtti hódolat. De sokat recitálják még a zöld és fehér Tárá, Mandzsusrí, a bölcsesség bódhiszattvájának vagy Bhaisajyagurunak (Gyógyító Buddha) mantráit. Ezekről a mantrákról ITT írtam egy bejegyzést.

Hogyan kell kántálni?

Kezdőként az a legjobb, ha megfigyeljük, mit csinálnak a többiek körülöttünk, és mi is úgy cselekszünk. A hangunkat igyekezzünk összhangba hozni a kántálók nagy többségével és ugyanolyan hangerővel, mint ők, kezdjünk el kántálni.

Ha csoportban, együtt végzünk kántálási szertartást, akkor ne önmagunkra figyeljünk, hanem mindenkire egyszerre. Legyünk részei egyetlen nagy hangnak.

Valószínűleg megkapjuk írott formában is a kántálásra szánt szöveget idegen szavakkal, saját nyelvünkre való fordításban (ha mégsem, akkor figyeljünk oda addig, amíg nem kapunk ilyet). Kezeljük tisztelettel ezt a kántálási szövegkönyvet. Nézzük meg, hogy mások hogyan tartják a kezükben, és próbáljuk meg utánozni.

Lefordított vagy eredeti nyelven?

Amikor a buddhizmus nyugat felé is elterjedt, néhány hagyományos szertartás szövegét angol vagy más európai nyelven kezdtek el kántálni. Ennek ellenére még mindig elég jelentős mennyiségű liturgiát kántálnak ázsiai nyelveken, még azok az ázsiai nyugatiak is, akik nem beszéli azt az adott nyelvet.

Fentebb már említettem, hogy a mantrák és dháraník esetében a hangzók kántálása éppen olyan fontos, sok esetben fontosabb, mint a jelentése. Vannak olyan hagyományok, ahol úgy tartják, hogy a hangok a valóság természetének megnyilvánulásai. Amikor erős fókuszálással és éberséggel kántálják, a mantrák és dháraník nagyszerű csoportmeditáció tárgyaivá válhatnak.

A szutták ebből a szempontból külön csoportba tartoznak, és sokszor ad vitára okot az a kérdés, hogy fordításban kántálják-e ezeket vagy sem. A saját nyelven kántált szutta jobban segít internalizálni a tanítást, mint a puszta olvasás. De bizonyos csoportok jobban szeretnek ázsiai nyelvet használni, részben a hangzók hatása miatt, részben azért, hogy erősítsék a dharma-testvérekkel való kapcsolatukat szerte a világon.

Ha eleinte a kántálás szertartása értelmetlennek is tűnik számunkra, akkor jusson eszünkbe, hogy ez olyan ajtó, amely lehetőségeket nyithat meg. Több idősebb tanítvány és tanító állítja, hogy azok a dolgok, amelyeket gyakorlásuk kezdetén a legunalmasabbnak és legidétlenebbnek találtak, váltották ki később az első felébredési élményeiket.

Forrás: A kántálás szerepe a buddhizmusban (angol nyelven)

            Buddhista kántálás 

Buddhista mantrák

A mantrák olyan szentnek tekintett hangokból állnak, amelyekről azt tartják, hogy természetfölötti erővel rendelkeznek. A ‘mantra’ szó szanszkrit eredetű, aminek valószínűsíthető jelentése ‘az, ami védelmezi (tra) az elmét (man)’.

A buddhizmusban a mantrák szerepét különbözőképpen értelmezik az egyes irányzatok, de alapvetően a megvilágosodás elérését szolgálják. Sok esetben a mantrákat a meditáció egy formájaként is használják.

A buddhizmus vadzsrajána irányzatában különösen sok mantrát kántálnak. Úgy tartják, hogy megtestesíti a mantra által megszólított istenség erejét és tulajdonságait. Imafüzéreket használnak arra, hogy számon tartsák az elkántált mantrákat. ( az imafüzérekről négy bejegyzést is írtunk, a legelső ITT olvasható,ezen belül a tibeti rózsafüzérről ITT írtunk)

Az istenségek segítségül hívásán és a természetfölötti erők jóindulatának megnyerésén kívül a mantrákat gyakran alkalmazzák a balszerencse elleni védelemre. A mantrákat nem csak egyedül, hanem többen is kántálhatják olyan magánszertartásokon, ahol a cél az, hogy megvédjék az egyént a betegségektől vagy más balszerencsétől. De nagy nyilvános szertartásokon is végezhetnek ilyet, hogy a közösség felől elhárítsák a veszedelmet. Ez utóbbi történik Kiotóban, Japánban, a Jizó Obon Fesztiválon, ahol gyerekek egy nagyobb szemű imafüzért adnak körbe, miközben fennhangon kántálva kérik Ksitigarbha bódhiszattva (Japánban: Jizó (Dzsizó) bódhiszattva) a gyerekek védelmezőjének támogatását és jóindulatát. (Ksitigarbha bódhiszattváról ITT írtunk részletesebben)

Az ilyen védelmező jellegű rítusok nagy szerepet játszanak a mahájána és ezoterikus buddhista irányzatokban, elsősorban Kelet-Ázsiában és Tibetben. Ezekben a régiókban, különösen Tibetben, a dháraníkat és mantrákat egyaránt használják a védelmező rítusokban. A dháraníkban lévő szavak értelemmel bírnak, sok esetben egy-egy tanítás kifejtésére vagy egy istenség iránti rajongás kifejezésére irányulnak, és úgy tartják, hogy spirituális erővel bír. A mantrák rövidebb, néhány szavas mondatok, gyakran csak egyszerű szavak, amelyeknek szintén erőteljes spirituális erőt tulajdonítanak. (A Nílakantha Dháraníról, a Nagy Könyörületesség Mantráról ITT írtunk, és bővebben kifejtettük a mantra és dháraní közötti különbséget)

Néhány ismertebb buddhista mantra

Avalókitésvara (Tibetben Csenrézi) bódhiszattva mantra:

Om Mani Padme Hum

A tibeti buddhizmusban ez a legismertebb mantra. Úgy tartják, hogy a mantra mondogatása, akár hangosan, akár magunkban mormolva, segítségül hívja Csenrézit, aki a mérhetetlen jóindulat és könyörületesség bódhiszattvája. A mantra leírt formájának is ugyanolyan hatást tulajdonítanak. Ezért sokszor útszéli kövekbe vésik, hogy mindenki láthassa vagy imamalmokra is ezt a mantrát rajzolják, festik. (Avalókitésvaráról, a könyörületesség bódhiszattvájáról ITT és ITT írtunk bővebben, az Om Mani Padme Hum mantráról ITT, az imamalmokról pedig ITT)

Sákjamuní mantra:

Om muni muni mahámuni sákjamuni szváhá

Sákjamuni (‘a Sákja-törzs bölcse’) a történelmi Buddha, Gautama Sziddhártha (páli nyelven: Gótama Sziddhattha) egyik neve. Minden bizonnyal ő volt a legelső megvilágosodott alak, akit vizualizáltak. A Szutta Nipátában van egy szép részlet, amelyben Pingija arról beszél, hogy ő sosem válik el Buddhától. Elmondja, hogy bármikor, amikor akarja, láthatja és hallhatja tanítóját, még akkor is, ha mérföldekre él Buddha tartózkodási helyétől.

Sákjamuní mantrában a ‘muni’ szó jelentése bölcs, a ‘mahá’ jelentése nagyszerű. Tehát a mantrát valahogy így lehet értelmezni: “Om, a bölcs, bölcs, a nagyszerű bölcs, a Sákják bölcse, üdvözlégy!”  Ez a mantra a következő formában is elég elterjedt:

Om muni muni mahámuni sákjamunije szváhá

Ebben a változatban Sákjamuni neve részeshatározó módban van, tehát így értelmezhető: “Om, a bölcs, a bölcs, a nagyszerű bölcs, a Sákják bölcsének, üdvözlégy!”

A mantra legutolsó szavát, a szanszkrit nyelvű ‘szváhá’-t Tibetben nem tudják kimondani, ezért ‘szoha’-ként ejtik.

Amitábha Buddha mantra:

Kétféle változata van: szanszkrit nyelven Om amitábha hríh, amelyet tibeti változatban így ejtenek ki: Om ami deva hrí

A tibeti változatban Amitábha nevének tibeti kiejtése, Amidéva szerepel.

Amitábha Buddha mantrája megvéd a veszélytől és akadályoktól, és legyőzi a sikerhez vezető gátló körülményeket. A mantra recitálása közben növeli a hívő együttérzését és szerető természetét.

Azt javasolják a hívőknek, hogy naponta 108 alkalommal recitálják el ezt a mantrát, hogy biztosítsák az újraszületésüket Amitábha Buddha nyugati paradicsomában, a Tiszta Földön. (az öt meditációs buddháról, köztük Amitábha Buddháról ITT írtunk)

Zöld Tárá mantra:

Om táre tuttáre ture szváhá

Tárá mantráját gyakran használják, hogy legyőzzék a testi, szellemi és érzelmi akadályokat és a kapcsolatokban kialakuló gátakat. Zöld Tárá célja, hogy minden élőlényt megsegítsen. Emellett őt tekintik “Minden Buddha Anyjának”.

E két fő funkciójából következik Zöld Tárá mantrájának jelentése. Ez röviden a következő: ‘Leborulok a Megszabadító előtt, Minden Győztes Anyja előtt’

Fehér Tárá mantra: 

szanszkrit változatban:

Om táre tuttáre ture mama ajuh punja dzsnyána pustime kuru szváhá

tibeti változatban:

Om Táre Tuttáre Ture Mama Ajur Pune Gjana Puntin Kuru Szoha

Fehér Tárá (szanszkrit nyelven: Szitatárá) a könyörületesség anyai jellegét képviseli. Hét szemmel ábrázolják (a két tenyerében, a talpain és a homlokán), hogy szimbolizálja az együttérző elme éberségét. Mantrájának első része az ‘om táre tuttáre ture’ megegyezik a Zöld Tárá mantrájával, ami azt jelenti, hogy ‘leborulok a Megszabadító előtt, Minden Győztes Anyja előtt’. A mantra második része, a ‘mama ajuh punja dzsnyána pustim kuru szváhá’ jelentése ‘nekem hosszú életet, érdemet, bölcsességet, növekedést adj most, üdvözlégy’

(Fehér Táráról és Zöld Táráról ITT írtunk részletesen, a kétféle Táráról ITT írtunk egy összefoglaló bejegyzést)

Gyógyító Buddha mantra:

Két formája létezik, egy rövidebb és egy hosszabb változata.

A rövid formája így hangzik:

Tajata Om Bekandze Bekandze Maha Bekandze Radza Samudgate Szváhá

A jelentése: ‘A sok érző lény, akik most betegek, gyorsan szabaduljanak meg a betegségtől. És ne keletkezzen újra egyetlen lény betegsége sem’

Azt javasolják, hogy recitáljuk a Gyógyító Buddha mantrát minden nap. Segíteni fog problémáink megsemmisítésében, boldogtalanságunk és szenvedésünk megszüntetésében, és segít elnyerni a sikert, boldogságot, belső növekedést.

Úgy tartják, hogy Buddha azt mondta Ánandának, hogy már azok az állatok sem fognak többé alsóbb birodalmakban újraszületni, akik meghallják a Gyógyító Buddha mantrát.

Mandzsusrí mantra:

Om A Ra Pa Ca Na Dhíh

Az A, Ra, Pa, Ca, Na szótagoknak nincs fogalmi jelentése, de úgy tűnik, hogy szimbolikusan kapcsolatba hozhatók különböző spirituális tulajdonságokkal. A mantra utolsó szava a ‘dhíh’ jelentése: ‘gondolat, vallásos gondolat, meditáció, imádság, megértés, bölcsesség’.

Erről a mantráról úgy tartják, hogy fokozza a bölcsességet és javítja a képességeket a vitában, emlékezetben, írásban és egyéb irodalmi dolgokban. A ‘dhíh’ a mantra fontos szótagja és először nagyobb nyomatékkal kántálják, majd a későbbi ismétléseknél inkább halkítva. (Mandzsusrí bódhiszattváról ITT írtunk bejegyzést)

Vadzsrapáni mantra:

Om Vadzsrapáni Hum

Vadzsrapáni bódhiszattva, akit Buddha védelmezőjének is tartanak, a megvilágosodott elme energiáját képviseli, és mantrája szintén ezt a tulajdonságot szimbolizálja. Vadzsrapániról ITT írtunk egy bejegyzést.

A mantra a bódhiszattva nevét  - jelentése: ‘villám a kézben’ – foglalja keretbe a két misztikus szótaggal, az ‘om’-mal és a ‘hum’-mal. Ez a mantra segíthet nekünk a Vadzsrapáni által szimbolizált mérhetetlen energia növelésében.

(Arról, hogy hogyan használhatjuk a mantrát meditációra, ITT írtam bejegyzést)

forrás: Mantrák (angol nyelven)

          Buddhista mantrák (angol nyelven)

          Gyógyító Buddha mantra (angol nyelven)

          Zöld Tárá mantra (angol nyelven)

          Mandzsusrí mantra (angol nyelven)

Zöld Tárá és Fehér Tárá

Zöld Tárá

(Szanszkrit nyelven Szjamatárá, tibeti nyelven Sgrol-ljang)  Fiatalkori életerővel telten, szinte maga a tevékenység istennője. Ő Tárá egy impulzívabb formája, és Avalókitésvara kísérője. Sokan vélik úgy, hogy ő az eredeti Tárá. Ahogyan Avalókitésvaráról, a Zöld Táráról is azt gondolják, hogy az "önmagától eredő" Amitábha Buddha kisugárzása, és Amitábha képe néha Tárá fejdíszén is látható.

Úgy vélik, hogy a Zöld Tárá a tibeti király, Szongcen Gampó nepáli feleségében testesült meg. A buddhizmusban a zöld szín jelenti a tevékenységet és megvalósulást. Ezért Amóghasziddhi - az öt meditációs buddha egyike, aki minden tett megvalósítását képviseli - szintén zöld színű.

Az ikonográfiában a Zöld Tárát nyugalomban, de tettre készen ábrázolják. Egyik lába meditáló helyzetben van behajlítva, másik lába pedig kinyújtva, ugrásra készen. A Zöld Tárá bal kezét menedék-adó mudrában tartja, jobb kezét adományozó mudrában. Emellett a kezeiben fog egy zárt kék lótuszféle, utpala nevű virágot is, amelyik a tisztaságot és energiát szimbolizálja. Testét gazdag ékszerezés borítja..

A buddhista vallási gyakorlatokban a Zöld Tárá elsődleges szerepe a megmentés. Úgy vélik, hogy követőit a veszélyek, félelmek és szorongások legyőzésében segíti, és különösen tisztelik azért a képességéért, hogy felül tud kerekedni a legbonyolultabb helyzeteken is. Követői szerint a Zöld Tárá könyörületes, és ha segítségül hívják, gyors cselekvésre képes.

Gyönyörűen szemlélteti Zöld Tárá szerepét és ikonográfiáját ez a középkori áhítatos himnusz is:

Az üresség felismerésének jelképe vagy, lótuszodon ülve,

Smaragd színű, egy arcú, két karú Hölgy,

Ifjúságod teljében, jobb lábad kinyújtva, a balt behúzva,

A bölcsességet és művészetet egyaránt képviseled - Hódolat neked!

Mint mennyei türkizszínű fa egyik kinyújtott ága,

Hajlékony jobb kezed adományozó tartásban van,

Úgy hívod a bölcset a legfőbb beteljesülés ünnepére,

Mint egy mulatságra - Hódolat neked!

Bal kezed menedéket ad nekünk, a Három Ékkövet mutatva;

Így szól:' Ti, emberek, akikre száz veszély leselkedik,

Ne féljetek, megmentelek benneteket mielőbb!'

Hódolat neked!

Kezeidben tartott kék utpala virággal ezt jelzed,

'Szamszárában élő lények! Ne kapaszkodjatok földi örömökbe.

Lépjetek be a megszabadulás nagy városába!"

Virág-ösztökéid erőfeszítésre sarkallnak bennünket.

Hódolat neked!

/ Első Dalai Láma (1391-1474)  /

Fehér Tárá

(szanszkrit nyelven Szitatárá, tibeti nyelven:Sgrol-dkar) Minden Buddha Anyjának is szokták nevezni, a könyörületesség anyai jellegét képviseli. Fehér színe a tisztaságot, bölcsességet és igazságot jelképezi.

Az ikonográfiában a Fehér Tárát gyakran hét szemmel ábrázolják - a két szeméhez hozzáadnak egy harmadik szemet a homlokán, és egyet-egyet a két kezén és lábán. Ezek szimbolizálják az éberségét és azt a képességét, hogy a vilában minden szenvedést észrevesz. A "Hétszemű Tárá", az istennő egyik formája, különösen Mongóliában népszerű.

Ahogy a Táráról szóló bejegyzésben írtuk, a Fehér Táráról úgy tartják, hogy az első tibeti király, Szongcen Gampó kínai származású feleségében testesült meg.

Fehér Tárá selyemruhát és kendőket visel, amelyek karcsú alakját és gömbölyű melleit fedetlenül hagyják. Éppen úgy, mint a Zöld Tárá, ő is gazdagon felékszerezett.

A Fehér Tárá lótuszülésben ül, lábainak sarka felfelé mutatnak. Testhelyzete kecses és nyugodt. Jobb keze adományozó mudrában, bal pedig védelmező mudrában van. Bal kezében egy szépen kidolgozott lótuszféle virágot tart, ami fölött háromféle állapotú virágzat is látható. Az első, a felmagzott állapotú képviseli a múltbéli Kasjapa Buddhát, a második teljes virágzatában szimbolizálja a jelenkorunk történelmi Buddháját, a harmadik pedig virágzásra készen áll, és a jövőbeli Maitréja Buddhát jelenti. Ez a három virágzat szimbolizálja azt, hogy Tárá a három Buddha lényege.

A Fehér Táráról a vallási gyakorlásban úgy vélik, abban segíti követőit, hogy leginkább azokon az akadályok legyenek képesek felülkerekedni, amelyek gátolják a vallás gyakorlását.

Forrás: Tárá, buddhista istenség zöldben és fehérben (angol nyelven)

.

Tárá, a könyörületesség istennője

Tárá, a könyörületesség istennője, akinek szanszkrit eredetű neve "csillag"-ot jelent, különösen népszerű Tibetben, Nepálban és Mongoliában.

Tárát a tibetiek az egyik legfontosabb istenségüknek tekintik, ott Drölma (Sgrol-ma) a neve - jelentése "ő, aki megment". A mantrája (om taré tuttaré turé szváhá) Avalókitésvara mantrája (om mani padme hum) után a legtöbbet mondogatott mantra.

Amellett, hogy az egyetemes könyörületesség istennője, Tárá az erényes és megvilágosodott tetteket is képviseli. Azt tartják róla, hogy az élőlények iránti könyörületessége erősebb, mint egy anya szeretete gyermeke iránt. Azt is mondják még, hogy hozzá fohászkodva hosszú élettartamot biztosít, földi utazások során védelmet ad, és a megvilágosodás felé tartó szellemi utazáson elkíséri követőit.

A théraváda buddhizmus követői nem fogadják el őt istenségként, így csak elvétve jelenítik meg Srí Lankán vagy Dél-Kelet- Ázsiában. (kivéve talán Jáva szigetét, ahol i.u. 779-ben templomot szenteltek neki). 

Kínában Tárá gyakorlatilag ismeretlen volt, így nem terjedt el. Japánban viszont bódhiszattva lett belőle, Tarani Boszacu (Tarani Bosatsu) néven. A japán Tárá a tibeti fehér és zöld Tárá mindkét formáját egyesíti, de szinte csak mandalákon és imazászlókon ábrázolják. Színe halványzöld, egy gránátalmát (a jómód jelképe) és egy lótuszt tart.

Tárá eredete

Mielőtt a buddhizmusban meghonosodott volna, Tárát a hinduizmusban Párvatí istennő megtestesüléseként tisztelték. (Párvatí az egyik hindu főisten, Siva társa. Nevének jelentése: "a Hegy leánya")

Mivel a nőiség a buddhizmusban egészen az i.u. 4. századig nem jutott külön szerephez, emiatt Tárá is talán csak i.u. 6. század körül jelent meg a buddhizmusban.

A buddhista hagyományok Tárá születésének többféle változatát említik. Az egyik szerint Avalókitésvara bódhiszattva könyörületességének könnyeiből született. Ugyanis, amikor Avalókitésvara végignézett a megszámlálhatatlan szenvedő lények sokaságán, könnyeket kezdett el hullatni, és könnyei egy tavat formáltak. Ebből egy lótusz emelkedett ki, és amikor kinyílt, Tárá istennő mutatkozott meg kelyhében.

Egy hasonló hagyomány szerint a Fehér Tárá Avalókitésvara bal szemének könnyeiből született, míg a Zöld Tárá a jobb szemének könnyeiből. Egy harmadik legenda szerint Avalókitésvara egyik szeméből eredő kék fénynyalábból született meg Tárá.

Emellett Tárá Avalókitésvara kísérőjeként is megjelenik.

A Tárá Tantra szerint, nagyon régen egy király lányaként született meg Tárá. Mivel erős szellemi beállítottságú és könyörületes hercegnő volt, rendszeresen adott adományokat a szerzeteseknek és apácáknak. Így jelentős mennyiségű érdemet felhalmozott fel, és a szerzetesek mondták neki, hogy könyörögni fognak azért, hogy Tárá férfiként szülessen újra és férfiként terjeszthesse a buddhista tanításokat. Ő azt válaszolta erre, hogy nincsen férfi és nincs nő, mivel semmi sem létezik a valóságban, és hogy ő inkább női formában szeretne maradni, és addig szolgálni más lényeket, amíg mindenki el nem éri a megvilágosodást. Ezzel utalt a szerzetesek előítéletére, amely eleve azt feltételezi, hogy csak férfiak lehetnek tanítók a buddhizmusban.

A Zöld Tárá, félig nyílt lótuszban ülve, képviseli az éjszakát, és a Fehér Tárá, teljes virágjában pompázó lótuszban ülve, szimbolizálja a nappalt. Zöld Tárá az erényes cselekedeteket testesíti meg, míg a Fehér Tárá a nyugalmas derűt és kegyelmet képviseli. A Zöld Tárá és a Fehér Tárá együttesen szimbolizálja az istennő végtelen együttérzését, aki éjjel és nappal azon dolgozik, hogy a szenvedéseken enyhítsen.

 

A hetedik században Tibetben úgy hitték, hogy Tárá minden szent nőben megtestesül. Mivel az első tibeti királynak, Szongcen Gampónak két buddhista felesége volt, a kínai származású feleségéről azt mondták, hogy ő a Fehér Tárá reinkarnációja, míg a nepáli feleségről azt, hogy ő a Zöld Tárá reinkarnációja. Így az is elképzelhető, hogy e szent nők iránti tisztelet - akik közül mindkettőt Tárá reinkarnációinak tartották - vezetett ahhoz, hogy az istennőnek lett zöld és fehér megjelenési formája.

Más Tárák

Tárát nem csupán zöld és fehér színben és formában ábrázolják, hanem másféle színekben és formákban is. Tibeti imazászlókon gyakran lehet 21 különböző Tárát látni, fehér, vörös és sárga színekben, amelyek körülveszik a központi Zöld Tárát. Bősz, kék formájában, Ugra-Tárá vagy Ekadzsatá néven, elpusztítja az ellenséget; piros színben ő a szerelem istennője, Kurukullá, míg kígyómarás elleni védelmezőként Jangulí néven ismerik. A sárga Bhrikutí egy mérges vagy indulatos formája Tárának.

Forrás: Buddhista istenségek (angol nyelven)

           A könyörületesség bódhiszattvái (angol nyelven)

           Zöld Tárá jóga (angol nyelven)