Ambapálí

Ambapálí (szanszkrit nyelven Amrapálí) a történelmi Buddha egyik világi támogatója volt, később pedig kiemelkedő buddhista apáca lett. A neve két szanszkrit szóból származik: amra jelentése 'mangó', és a páli jelentése 'levelek'. Mivel az a hír járta róla, hogy egy mangófa tövében találták meg Vészáli város királyi kertjében, ez a szóösszetétel inkább 'mangó ligeti (gyermek)' -et jelent.

A hagyomány úgy tartja, hogy Ambapálí nagyon gyönyörű nő volt, és a legendák szerint nagyon sokat tett azért, hogy Vészali város nagarvadhu-jaként növelje a város hírnevét és jelentőségét. (az ókori Észak-India némely részén létezett az a hagyomány, mely szerint nők versenyeztek a Nagar Vadhu 'a város menyasszonya' címért, amit a legszebb el is nyert. A nagarvadhu gyakorlatilag egy luxuskurtizán volt, akinek szolgáltatásait nagyon magas áron, inkább csak gazdag előkelőek vehették igénybe. Némely forrás azt állítja, hogy Ambapálí nem saját elhatározásából lett nagarvadhu, hanem Vészali város tanácsa rendelte el ezt vele kapcsolatban, mivel annyira gyönyörű volt, hogy nem akarták azt, hogy csupán egyetlen férfié legyen egy ilyen szép nő)

Ambapálí nem csupán nagyon szép, hanem nagyon intelligens nőként nyitott és fogékony volt a szellemi tanításokra. Így amikor Buddha Vészali környékére érkezett, Ambápali odament, hogy lássa és hallja őt beszélni. Mondják, hogy Buddhát lenyűgözte Ambapálí bölcsessége.

Ezen első találkozásuk során Ambapálí meghívta másnapra ebédre Buddhát és tanítványait. Az ebéd során Ambapálí, Buddha beszédének meghallgatása után, egy hatalmas mangóligetet ajánlott fel Buddhának és közösségének. Később Ambapálí Buddha tanításainak követőjévé vált, és mondják, hogy elérte az arahantság állapotát. A páli kánonban, a Thérígáthában lévő versét angolból fordítottam. Az eredeti angol változat Thanissaro Bhikkhutól, a Thig.13.1,  ITT olvasható.

Fekete volt a hajam

- a méhek színe -

és göndörödött a vége;

Öregségemre olyanná vált, mint a durva kenderkóc.

Az Igazat-szóló szavainak igazsága

nem változik.

Illata, mint egy virággal teli

illatszeres kosár.

Öregségemre állottan szaglott,

mint az állatbőr.

Az Igazat-szóló szavainak igazsága

nem változik.

Vastag volt és buja, mint egy ápolt liget,

a fésű és hajtű gyönyörűvé tette,

a végeit is kidolgozta.

Öregségemre vékony szálú lett,

és kihullott itt és ott.

Az Igazat- szóló szavainak igazsága

nem változik.

Arany és finom hajtűkkel díszítve,

pompás volt, hajfonattal ékesített.

Most, ahogy megöregedtem,

ez a fej már majdnem kopasz.

Az Igazat-szóló szavainak igazsága

nem változik.

Lágy ívű szemöldököm,

melyet mintha egy művész rajzolt volna, 

nagyon szép volt egykor.

Öregségemre ráncokba lekonyultak.

Az Igazat-szóló szavainak igazsága

nem változik.

Sugárzóan ragyogtak szemeim,

mint ékszerek.

Öregségemre odalett ragyogásuk.

Az Igazat-szóló szavainak igazsága

nem változik.

Mint finom ívű hegy, orrom

nagyon szép volt fiatalságom teljében.

Öregségemre olyan lett, mint egy hosszú paprika.

Az Igazat-szóló szavainak igazsága

nem változik.

Füleim, mint gondosan megmunkált karperecek,

olyan csinos formájúak voltak egykor.

Öregségemre ráncossá konyultak.

Az Igazat-szóló szavainak igazsága

nem változik.

Mint a banánfa rügyei,

úgy fehérlettek fogaim egykor.

Öregségemre kicsorbultak és megsárgultak.

Az Igazat-szóló szavainak igazsága

nem változik.

Mint a kakukk hangja a buja dzsungelben,

mely keresztül száll a mély erdei sűrűben:

oly édes volt hangom színe.

Öregségemre érdesen recseg itt és ott.

Az Igazat-szóló szavainak igazsága

nem változik.

Sima nyakam - mint egy finomra csiszolt kagylóhéj -

oly szép volt.

Öregségemre megtört, meghajlott.

Az Igazat-szóló szavainak igazsága

nem változik.

Gömbölyű, lágyan ölelő karjaim 

oly formásak voltak.

Öregségemre olyanok lettek, mint a kiszáradt pátali fák.

Az Igazat-szóló szavainak igazsága

nem változik.

Ezek a kezek, arany és finom gyűrűkkel díszítetten,

nagyon kecsesek voltak.

Öregségemre olyanok lettek, mint a krumpli gumói.

Az Igazat-szóló szavainak igazsága

nem változik.

Kerekded, magas

kebleim egykor feszesen duzzadtak.

Az öregség aszálya kiszárította, és himbálóznak,

mint üres, régi vizestömlők.

Az Igazat-szóló szavainak igazsága

nem változik.

Testem, mint egy tökéletesre csiszolt aranylemez,

olyan csodálatos volt.

Most tele van apró, finom ránccal.

Az Igazat-szóló szavainak igazsága

nem változik.

Combjaim, finom vonalúak, mint egy elefánt ormánya,

gyönyörűek voltak egykor.

Öregségemre olyanok lettek, mint a csomós bambusznád.

Az Igazat-szóló szavainak igazsága

nem változik.

Bokáim, arany és finom bokaláncokkal díszítve,

kecsesek voltak.

Öregségemre úgy néznek ki, mint a szezám ágai.

Az Igazat-szóló szavainak igazsága

nem változik.

Mindkét lábfejem, mintha puha pamuttal lett volna kitömve,

olyan finoman formás volt.

Öregségemre összeaszottak lettek és megtörtek.

Az Igazat-szóló szavainak igazsága

nem változik.

Ilyen volt ez a halom valami, amit testnek neveznek,

most pedig

Olyan, mint a ház, aminek minden vakolata lehullott.

Az Igazat-szóló szavainak igazsága

nem változik.

Forrás: Ambapáli vagy Amrapáli  (angol nyelven)

            The Sunday Tribune (angol nyelven)