Viszákhá élete és Viszákhá szutta (Ud 8.8)

Viszákhá a történelmi Buddha és közösségének legismertebb és legtekintélyesebb női világi támogatója volt. Nagyapja gazdag kereskedőként egyike volt Bimbiszára, magadhai király öt kincstárnokának. (Viszákhá húga, Szujatá, később feleségül ment Anáthapindikának, Buddha egyik leghíresebb világi támogatójának fiához) 

 Amikor Viszákhá még csak hét éves volt, Buddha ellátogatott a kislány szülővárosába. Viszákhá nagyapja ekkor vendégül látta Buddhát és szerzeteseit. Viszákhá eleven, sokat kérdező gyerek volt, ott játszott a szerzetesek és Buddha körül, aki megkedvelte a kislányt.

Később, a magadhai király, Bimbiszára megkérte Viszákhá apját, hogy költözzenek át Szakétába, ami nagyon közel volt Szávatthihoz.

Pár évvel később Szávatthiban Migára, a gazdag és fösvény kereskedő feleséget keresett fiának. Hamarosan rátalált Viszákhára, így a két fiatal házasságot kötött egymással. Viszákhá odaköltözött új férjéhez apósa, Migára, házába, aki bár nagyon gazdag volt, de meglehetősen fösvény is. Emiatt nézeteltérése támadt menyével, mivel Migára nem volt hajlandó ételt adományozni Buddha kolduló szerzeteseinek sem. Viszákhának sikerült elérnie, hogy Buddhát és szerzeteseit vendégül lássák. Viszákhá ekkor ajánlotta fel Buddhának azokat az adományait, amelyeket a Vinajaban is rögzítettek, "Nyolc adomány" néven: Viszákhá élete végéig ruházatot biztosít a szerzetesek számára az esős évszakban; rizskását ad naponta a szerzeteseknek; élelmet azoknak a szerzeteseknek, akik Szávatthiba érkeznek és azoknak is, akik éppen elhagyják a város; ennivalót és gyógyszert ad azoknak, akik betegek; élelmet azoknak, akik betegnek tűnnek; és ruházatot biztosít az apácáknak fürdéshez, mert számukra előírás, hogy fürdéskor valamilyen ruhát viseljenek.

Ezután Viszákhá elhatározta, hogy építtet egy új kolostort a szangha számára. Kilenc hónap alatt készült el a fából és kőből épült hatalmas, kétszintes épület. A kolostor neve Pubbarama vagy Keleti Kolostor lett, mert Dzsétavána-ligettől keletre állt. Viszákhá nagy örömmel adta át az építményt Buddhának, aki nagyon meghatódott ettől a nagy áldozattól. Akárcsak Viszákha apósa, akit annyira megérintett menye elszántsága és bőkezűsége, hogy megkérte Viszákhát, fogadja el őt, mint fiát. Elnevezte menyét Migára anyjának, így ezentúl a Pubbarama kolostor "Migára édesanyjának palotája"-ként is ismertté vált.

 

Viszákha bölcsességét és a szangha iránti nagylelkűségét értékelve, Buddha kijelentette, hogy Viszákha a legkimagaslóbb a női világi adományozói közül. Ez azt is jelentette, hogy Viszákhá döntőbíróként részt vett olyan ügyekben és vitákban, amelyek az apácák körében vagy az apácák és szerzetesek között keletkeztek. Emiatt is nagy tisztelet övezte őt a szanghában.

Úgy tartják, hogy Viszákhá hosszú és egészséges életet élt, több, mint száz éves volt, amikor meghalt.

A páli kánonban számos olyan beszédet található, amelyet Viszákhával kapcsolatos. Ezek közül talán az egyik leghíresebb az Udana 8.8 szutta, a Viszákhá szutta, amelyet angolból fordítottam. (az angol eredeti Thanissaro Bhikkhu tolmácsolásában ITT olvasható)

Hallottam, hogy egy alkalommal a Magasztos Szávatthi közelében, a Keleti Kolostorban, Migára anyjának palotájában tartózkodott. És ekkor Viszákhának, Migára anyjának meghalt egyik kedves és szeretett unokája. Így Viszákhá, Migára anyja - nedves ruhában, nedves hajjal - a Magasztoshoz ment a nap közepén, érkezéskor meghajolt előtte és leült egyik oldalra. Ahogy ott ült, a Magasztos ekképp szólította meg:

- Miért jöttél ide, Viszákhá - nedves ruhában, nedves hajjal - a nap közepén?

Miután ezt kérdezte tőle, Viszákhá így válaszolt:

- Az én kedves és szeretett unokám meghalt. Ezért jöttem ide - nedves ruhában, nedves hajjal - a nap közepén.

 - Viszákhá, szeretnéd-e, hogy annyi gyereked és unokád legyen, mint ahányan Szávatthiban laknak?

- Igen, uram, szeretném, ha annyi gyerekem és unokám lenne, mint ahányan Szávatthiban laknak.

- És hányan halnak meg Szávatthiban egyetlen nap alatt?

- Néha tíz ember hal meg Szávatthiban egyetlen nap alatt, néha kilenc...nyolc...hét...hat...öt...négy...három...kettő...

Néha egy ember hal meg egyetlen nap alatt Szávatthiban. Szávatthiban mindig meghal valaki.

- Akkor hát, mit gondolsz, Viszákhá? Lenne-e olyan nap, amikor száraz ruhában és száraz hajjal járhatnál?

- Nem, uram. Elég nekem, ha ennyi gyerekem és unokám van.

- Viszákhá, akiknek száz ember kedves, azoknak száz fájdalma van. Akiknek kilencven ember kedves, azoknak kilencven fájdalma van. Akiknek nyolcvan... hetven...hatvan...ötven...negyven...

harminc... húsz...tíz... kilenc...nyolc... hét... hat... öt.. négy... három... kettő... Akiknek egyetlen ember kedves, azoknak egyetlen fájdalma van. Azok, akik nem ragaszkodnak senkihez sem, azoknak nincs fájdalmuk. Azok bánattól mentesek, fájdalomtól, siránkozástól mentesek, én mondom neked.

Ekkor, felismervén ennek jelentőségét, a Magasztos ez alkalommal még ezt mondta: 

Minden szomorúság, bánat és az a sokféle szenvedés,

Ami jelen van itt, ezen a világon,

Mind abból ered, mert van, ami [számunkra] kedves.

De ha nincs, ami [számunkra] kedves volna, akkor nem keletkezik [fájdalom].

Emiatt, azok a boldogok és mentesek a bánattól,

Akiknek ezen a világon nincs semmijük, ami [számukra] kedves volna.

Ha arra törekszel, hogy elkerüljön a fájdalom,

Semmihez se ragaszkodj ezen a világon.

Forrás:Viszákhá története (angol nyelven) 

          Viszákhá szutta (angol nyelven)