Buddhizmus és a mentális betegségek

Az utóbbi időben ismét megugrott az érdeklődés a buddhizmus iránt. Míg az elmúlt évtizedekben ennek a vallásnak elsősorban az újszerűsége, mássága, egzotikussága vonzotta az embereket, mostanában nagyon sok esetben pszichológiai és pszichiátriai problémákkal küszködők menedékévé vált.

Az amerikai The Atlantic nevű internetes oldalon ez év márciusában jelent meg egy cikk arról, hogy az Egyesült Államokban is egyre növekvő számban fordulnak a buddhizmus felé stressz és mentális betegségek kezelése céljából. Sokan a pszichoterápia és pszichiátriai gyógyszerek olcsó alternatívájaként tekintenek a buddhizmusra. A cikk idéz egy 2018-as felmérésből is, mely szerint az Egyesült Államokban tíz emberből négy állítja magáról, hogy legalább hetente egyszer meditál. Nem mellesleg ez meglehetősen jó üzlet, mivel a buddhista meditáció, amelynek pozitív hatását egyre több tudományos kutatási eredménnyel támasztják alá, 1.2 billió amerikai dollárt jövedelmezett 2017-ben.

Azonban az igazi buddhista tanítók és a pszichiáterek/pszichológusok úgy vélik, hogy semmilyen buddhista gyakorlat nem helyettesítheti a pszichoterápiát vagy gyógyszeres kezelést. Félrevezető, de akár komoly veszélyeket is hordoz, ha a buddhizmust a mentális egészségügyi kezelés alternatívájaként látják vagy láttatják.

Debra Flics, pszichoterapeuta azt írta: “Sok nyugati ember a pszichológiai problémáira keres gyógyírt, amikor a dharma gyakorlását végzi – de a meditációt nem erre tervezték.”

Meditációs közösségekben általános vélemény, hogy a meditáció meg tud – vagy meg kellene tudnia – oldani minden mentális egészségügyi problémát. Miután 2017-ben Michael Stone, meditációs tanító és jóga oktató kábítószer túladagolásban meghalt, a felesége, Carina a Lion’s Roar internetes buddhista oldalon írt Michael küzdelméről, amit bipoláris hangulatzavarával vívott:

“[Michael] távol akarta magát tartani a “bipoláris” címkétől addig, ameddig csak lehetett, de ez hátráltatta a kezelését. Abban reménykedett, hogy gyakorlással meggyógyíthatja magát. Ez nagyon általános nézet a jóga és a dharma világában: ha elég mélyen gyakorolsz, meggyógyulsz, és ha nem gyógyulsz meg, akkor a gyakorlásoddal vagy veled van gond. De a meditáció nem csodaszer, és akár ellenjavallt is lehet olyan emberek számára, akiknek súlyos problémái vannak. Michael gyakorlása mély volt, de ő maga kezdett megbomlani. Az amúgy is szétfolyt elméje még zavarosabbá vált a meditáció által.”

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ez bárkivel megtörténhet. De vannak, akiknek tényleg nem való a meditáció, erről ITT írtam több bejegyzést is.

Jelenleg több mentális egészségügyi szakember javasolja a meditációt olyan kezelések mellé kiegészítésként, mint a pszichoterápia és antidepresszáns. Hozzáértő közreműködésükkel és irányításukkal a meditáció néha segíthet a mentális egészség megőrzésében vagy visszaszerzésében.

Sajnos, Magyarországon még ettől is rosszabb a helyzet, mert viszonylag kevés ember van tudatában annak, hogy mentális problémái vannak. Így ha azt érzi, hogy valami nincs rendben, akkor nem szakemberhez fordul, hanem vagy valamilyen nyugtató/lazító szerekhez (alkohol, drog vagy más függőséget okozó dolgok) vagy lelki megnyugvást hirdető csoportokhoz (keleti vallások, ezotéria, stb.) Azonban a legtöbb esetben ezek a szerek vagy csoportok nem tudják megoldani az eredeti problémát, sőt.

Az egyetlen kiút az volna, ha képesek lennénk objektíven felismerni mentális gondjainkat, és el mernénk menni szakemberhez. Ez az igazi tudatosság, bármi más csak menekülés, illúziók keresése és gyártása. Pedig a megvilágosodás elérése, amire minden buddhista törekszik, pontosan az illúziók felszámolásával kezdődik.

Forrás: A buddhizmus nem mentális betegségek kezelésére való (angol nyelven)

             A meditációipar (angol nyelven)

             Köszönöm, Michael (angol nyelven)

Kundaliní-szindróma - spirituális válsághelyzet

Milyen biológiai, neurológiai, pszichológiai mechanizmusok okozzák a meditációs problémákat?

A nyugati emberek jó része rendszerint egyoldalúan viszonyul a meditációhoz. Vagy feltétel nélkül támogatják, és mindenféle szépet és jót írnak, mondanak róla. Vagy pedig kifejezetten támadják, kijelentve, hogy mennyi veszélyt hordoz magában.

Nagyon sok olyan dolog létezik, ami az egyik embernek hasznára válik, az a másiknak egyértelműen káros. Ugyanez a helyzet a meditációval is. Van, aki tényleg minden szépet és jót elmondhat róla, és van, aki tönkremehet általa. Mivel legtöbbször csak a pozitív hatását emelik ki, így én már két bejegyzésemben is írtam a meditáció veszélyeiről. Az éberség meditáció árnyoldalairól ITT és a meditációs problémákról ITT. Mindkettő buddhista megközelítésű. 

Ebben a mostani bejegyzésemben a tudomány – agykutatás, pszichiátria, pszichológia -  jelenlegi állása felől szemléljük meg, hogy mi zajlik meditáció közben, és miért lehetnek negatív tapasztalatai bizonyos embereknek.(a következő bejegyzésemben arról írok, hogy kiknek és miért nem tanácsos meditálni, és hogy konkrétan milyen jellegű problémákat okozhat a meditáció)

Felsorolom azokat a mechanizmusokat, amelyek felelősek lehetnek azokért a problémákért, amelyeket a meditáció okozhat. Tudnunk kell, hogy ezek a mechanizmusok egyénenként változó és különböző problémákat erősíthetnek fel vagy hozhatnak felszínre. Ugyanakkor a különböző meditációs technikák más és más módon hatnak az agyra. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy e problémákat nem valamiféle láthatatlan erők okozzák, mint például “kundaliní” vagy “tudatosság kiterjesztése” vagy “korona csakra megnyitása” – sokkal inkább biológiai, neurológiai és pszichológiai tényezők.

Agyi aktivitás

A meditáció megváltoztatja agyunk bizonyos területeinek vastagságát és a véráramlást. Normál esetben az agyunk jobbára egy meghatározott területen mutat jelentős aktivitást, de néhány meditálással eltöltött év után ezen a területen erőteljes csökkenés fedezhető fel. És ugyanez történhet fordítva is, azon régiók, amelyek kevéssé voltak aktívak a meditációs gyakorlatok elkezdése előtt, utána nagyon aktívvá válhatnak.

Egy idő után az agy megváltozik a neuroplaszticitás miatt, hogy alkalmazkodjon a meditációs gyakorlathoz. (agyunkban 18 hónapos korunktól kezdve nem képződnek új idegsejtek – neuronok -, viszont a köztük lévő összeköttetések egy életen keresztül változnak. Agyunknak ezt a változásra való képességét nevezik az agykutatók, pszichiáterek neuroplaszticitásnak, és ez teszi lehetővé, hogy bármely életkorban képesek legyünk tanulni, új dolgokat elsajátítani. a ford. megjegyzése)

Tehát, ha valaki a meditáció során negatív élményeket tapasztal, akkor ennek oka lehet a kedvezőtlen területi aktiváció, a véráramlás megváltozása és/vagy bizonyos területek megvastagodása is.

Az agy anatómiája

Ne felejtsük el, hogy minden ember agyának egyedi a felépítése. Így annak ellenére, hogy a meditációs gyakorlatok ugyanolyan jellegű változásokat hoznak létre mindannyiunkban, a kiindulási pont, az agyunk anatómiája más és más.

Például vannak olyanok, akiknek eredendően nem elég vastag vagy fejlett az amygdalajuk, és a meditáció tovább csökkenti ennek a vastagságát. Mivel az amygdala, többek között a félelmi viselkedést és a félelemre adott választ koordinálja, és részt vesz a szociális kapcsolatok fenntartásában, méretének csökkenése azt fogja eredményezni, hogy az ilyen emberek még kevésbé figyelnek másokra, és esetleg akkor sem fognak félelmet érezni, amikor erre szükség volna.

Agyi hullámok

A legtöbb meditációs gyakorlat a béta-hullámokat alfa-és/vagy théta-hullámokra csökkenti az agyban. Ezek a lassabb agyi hullámok hasznosak lehetnek azoknak, akiknek nyugtató relaxációra van szükségek, de azokban, akikben eredetileg is több a lassú hullám, csökkenti az érzékelési-észlelési funkciókat éber állapotban is. A sűrűn és hosszan végzett meditáció fokozatosan átalakítja az elektromos aktivitást az agyunkban – ez viszont káros lehet a mindennapokban, hiszen többségünk nem békés és nyugodt szerzetesként éli az életét.

Epigenetika

Ma már tudjuk, hogy a meditáció is képes “bekapcsolni” bizonyos géneket és “kikapcsolni” másokat. Az epigenetika elmélete szerint környezetünk és a tapasztalataink folyamatosan befolyásolják a génjeink működését . Ebből talán logikusan következtethető az, hogy a gyakori meditáció bizonyos gének aktiválását és más gének deaktiválást okozhatják. Ezért fordulhat elő az, hogy a meditációból származó epigenetikai változások problémák forrásai lehetnek.

Agyi lateralizáció- agyféltekei dominancia

Általában a legtöbb embernek van domináns, többet használt agyféltekéje. A meditáció rendszerint a jobb agyféltekét aktiválja, elnyomva a balt. Így akik erre hajlamosak, depressziót vagy zavaró érzelmi hullámzásokat tapasztalhatnak meditáció után.

Agyféltekei szinkronizáció

Más esetekben viszont a meditáció növelheti a bal és jobb agyfélteke közötti kommunikációt. Ez alapvetően jól hangzik, de vannak olyanok, akiknél a két agyfélteke közti túl sok kommunikáció megzavarja a kognitív funkciókat, és egyéb problémákat okoz a gondolkodásban.

Túlzott introverzió

Azok, akik eredetileg introvertált személyiségek, már így is túlzottan önmagukba fordulnak és kevéssé figyelnek a külvilágra. A meditáció befelé tereli a figyelmet, hiszen ez a lényege. Egy extrovertált személyiség meditációs befelé fordulása valamilyen szinten kiegyensúlyozó lehet. Viszont egy introvertált számára a befelé irányuló fókuszálás olyan extrém mértékűvé válhat, hogy komoly problémákat okozhat.

Neurokémia

A meditációról rég tudjuk, hogy neurokémiai változásokat hoz létre, például agyunkban megemelkedik a dopamin szintje. Ha valaki eredendően alacsonyabb vagy akár normál mennyiségben rendelkezik dopaminnal, akkor enyhe emelkedése akár még javíthatja is az idegi funkciókat. Viszont másoknál ez komoly problémákért lehet felelős. Akár azért, mert eredetileg is magasabb szinttel rendelkeztek, akár azért, mert a meditáció hatására túlzottan magas mértékig megugorhat. Mivel a dopamin egyik fő szerepe a valóság érzékelése, a realitás-kontroll, így ennek abnormálisan magas szintje érzékcsalódásokat, hallucinációkat provokálhat.

A homeosztázis visszaállítása

A homeosztázis jelentése röviden: az élő szervezeteknek a belső környezetük állandóságára való törekvése. Ez azonban nem minden ember számára ajánlatos, mivel nem mindenki találja a belső környezetének állandóságát pszichológiailag kellemesnek. Vannak olyanok, akik egész életükben enyhe depresszióval küzdenek és mindenféle eszközzel – sport, hobbi, szociális interakciók, stb. révén - próbálnak kitörni ebből a homeosztatikus állapotukból. A legtöbb fajta meditáció visszaállítja a homeosztatikus - eredeti belső környezeti - állapotot, amely visszatéríti a depressziós tudatát a szenvedést okozó fájdalom és diszfunkció állapotába.

Következő bejegyzésben arról írok, hogy kiknek és miért nem javasolt a meditáció, és hogy konkrétan milyen problémákat okozhat.

Forrás: A meditáció veszélyei (angol nyelven)

  

Az éberség meditáció árnyoldalai

Az utóbbi években egyre több pszichoterapeuta veszi át a buddhizmus éberségre alapuló meditációs gyakorlatát, és alkalmazza azt pszichoterápiája részeként. Például az éberség alapú stressz-csökkentő és az éberség alapú kognitív terápiákat olyan pszichiátriai problémák kezelésére használják, mint a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD), depresszió, szorongás, krónikus fájdalmak. Az ilyen jellegű terápiák eredményei sok esetben biztatóak.

Ennek ellenére az éberség meditációnak, akár valamilyen terápia részeként, akár munkahelyi stressz csökkentésére használják, megvannak a maga árnyoldalai, káros hatásai. A buddhista tanítók közül többen is úgy vélik, hogy az éberség meditációt nem megfelelően alkalmazzák. Ráadásul az utóbbi időkben egyre nő az olyan történetek és újságcikkek száma, amelyek nyugtalanító meditációs tapasztalatokról számolnak be.

Mi is az az éberség?

A buddhizmusban az éberség mindig a jelen pillanatban történő, közvetlenül az egész testre való figyelmet jelent. Ez a figyelem magába foglalja a test, az érzelmek, az elme pillanatnyi állapotainak érzékelését, amelyeket aztán tudatossá teszünk azzal, hogy felismerjük és megnevezzük azokat. A buddhizmus vonatkozásában az éberség a Nemes Nyolcrétű Ösvény egyik ‘ösvénye’, ami minden buddhista gyakorlás alapja.

(Gyakran előfordul, hogy az éberség szót a “meditáció” egyik szinonimájaként használják, de ez nem állja meg a helyét. Bár létezik éberség meditáció is, de maga az éberség olyan valami, amit a mindennapos tevékenységeink során is alkalmazunk. Ugyanakkor nem mindegyik buddhista meditáció éberség meditáció.)

Visszatérve a buddhista gyakorlásra: a Nemes Nyolcrétű Ösvény minden része szoros összhangban áll az Ösvény többi részével. Tehát buddhista szemszögből nézve, ha az éberség gyakorlását leválasztjuk az Ösvény többi részétől, akkor az már nem buddhista éberség. Természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez “helytelen” volna.

Ennek ellenére vannak olyan buddhista meditációs tanítók, akik az utóbbi időkben ezzel a leválasztással kapcsolatban aggodalmukat fejezik ki. Úgy vélik, hogy az éberség meditáció könnyen kiszámíthatatlan és esetlegesen veszélyes lehet, ha önállóan, a Nemes Nyolcrétű Ösvénytől és a buddhista tanításoktól leválasztva alkalmazzák. Ugyanis az Ösvény többi része és a buddhista tanítások segítenek abban, hogy megtanuljuk, hogyan engedhetjük el a mohóságot és gyűlöletet, hogyan fejleszthetünk ki szerető kedvességet, empátiát, együttérzést. Ellenben, ha az Ösvénytől és a buddhista tanításoktól leválasztjuk, az éberség könnyen a negatív érzéseket erősítheti meg a pozitívak helyett.

Mielőtt azonban továbbmennénk, tisztáznunk kell, hogy a problémák leginkább akkor léphetnek fel, amikor valaki sok időt tölt meditációval, különösen amikor több napos elvonulásos meditációt végez. Ha valaki csupán napi 10-20 percben gyakorol, azzal nincs semmi gond.

A “sötét oldal”

Bár a nyugatiak számára stressz-csökkentő technikaként “árulják” a meditációt, Keleten eredetileg nem ezért kezdték el csinálni. Indiában több ezer éve azért meditálnak (főként a korai Upanisádok feltűnése óta), hogy általa elérjék a belátást vagy a tudást, a bölcsességet, nem pedig azért, hogy lazítsanak, megpihenjenek. Ráadásul egy szellemi-meditatív gyakorlás amúgy sem mindig áldásos dolog. A legtöbb buddhista gyakorló, aki már több éve folytat  hagyományos meditációt, minden bizonnyal megtapasztalt jó néhány kemény és nehezen kezelhető dolgot, amely lehet a szellemi “folyamat” része.

Előfordulhat, hogy valaki olyan meditációs tapasztalatot él át, ami zavaró és ijesztő, akár rémálomszerű is lehet. Ezeket az epizódokat szokták “A lélek sötét éjszakájá”-nak nevezni - Keresztes Szent János (1542-1591) katolikus misztikus teológust idézve. Ez a “sötét éjszaka” nem feltétlenül rossz; ez akár szükséges része is lehet bármelyikőnk szellemi utazásának, és esetleg el is múlhat. Azonban bizonyos pszichiátriai betegségekkel bajlódóknak kifejezetten káros.

(a meditáció - a modern kutatások szerint - többféle módon hat az agyunkra. Többek között befolyásolja az agyi aktivitást, neurokémiát, stb. Ezekről a biológiai, neurológiai, pszichológiai hatásmechanizmusokról ITT írtam bejegyzést. a ford. megjegyzése)

A régi meditációs technikák nagyon erőteljesek. Ha nem helyes módon végzik, a meditáció hallucinációkat is előidézhet, amelyek a szellemi fejlődés szempontjából nem igazán értékesek. Ezekről a káros mellékhatásokról az indiai hindu meditációs tanítók kommentárjaikban már évezredekkel ezelőtt tettek említést, és ugyanígy ismeretesek a közel két és fél ezer év óta létező buddhista meditációs hagyományokban is.

Azonban a bárki számára, bárminemű előkészítés és felkészítés nélkül alkalmazott éberség meditáció terápiaként alkalmazva nagyon is új dolog. Nagyon sok felelőtlen és átgondolatlanul megfogalmazott cikk és költséges előadás erőlteti az éberség terápiát. Így könnyen előfordul, hogy rosszul képzett meditációs tanítók rosszul végeztetik a meditációt. De még akkor is történhetnek bajok, ha a tanácsadók és a terápiát végzők jól képzettek, de nincsenek felkészülve a meditáció összes lehetséges mellékhatására. Az is komoly gondot okozhat, hogy rengeteg ember tanul meg könyvekből, videókból és az internetről meditálni – szintén mindenféle szakszerű előkészület nélkül -, és kizárólag saját magukban gyakorolják a meditációt.

Hogyan kerüljük el a problémákat?

Vannak olyan tanítók, akik ellenzik, hogy olyan emberek vegyenek részt intenzív meditációs elvonulásokon, akik pszichológiai problémákkal küzdenek. Azt javasolják nekik, hogy menjenek el pszichoterápiára, mielőtt belevetnék magukat a teljes meditációs képzésbe. Úgy gondolom, hogy ez bölcs dolog.

Frissen keletkezett nagyobb érzelmi traumával a hátunk mögött sem célszerű éberség meditációt gyakorolni, amíg kicsit túl nem lendülünk rajta. Depresszióban való alkalmazása is meggondolandó. Ugyanez vonatkozik a szorongásra is: amikor ránk tör a szorongás, célszerűbb jógalégzést alkalmazva lenyugtatni magunkat, és amikor már enyhült a szorongás, akkor lehet éberség meditációt gyakorolni.Ettől függetlenül nem minden szorongósnak segít a meditáció.

Ha valaki nem érdeklődik a szellemi gyakorlás iránt és csak az elméje frissen tartása végett meditál, akkor napi 5-10 perces éberség meditáció hasznos és biztonságos lehet majdnem mindenki számára. Ha minden rendben megy, akkor esetleg napi 20 percre is meg lehet emelni az időtartamot. De semmiképpen sem szabad feljebb vinni a napi percadagot képzett irányító vagy buddhista tanító útmutatása nélkül.

Ha a meditációt szellemi okokból kifolyólag egyedül akarjuk végezni, erősen javallott, hogy időnként menjünk el buddhista tanítóhoz. Évente egyszer vagy kétszer egy nem túl intenzív hétvégi elvonulás egy szakszerűen képzett meditációs mesterrel megelőzheti, hogy komolyabb problémánk keletkezzen.

Célszerű elolvasni egy másik bejegyzésemet a nyolc alapvető meditációs problémáról, amelyek bármikor, bárkivel megeshetnek a gyakorlás során. ITT olvasható ez a bejegyzés.

Forrás: Éberség meditáció - Buddhizmus vagy pszichológia (angol nyelven)