Gyerek-és kamaszkorunkban majdnem mindannyian szép terveket szőttünk arról,
hogy “mik leszünk, ha nagyok leszünk”. Amikor felnőve befejeztük az iskoláinkat,
dolgozni kezdtünk, párt választottunk, gyerekeink lettek, egy idő után azt
kezdjük érezni, hogy egyre jobban belesüllyedünk a mindennapok unalmas világába,
és nagyratörő, világmegváltó terveinkből nem lett semmi.
Ekkora már azt is észrevesszük, hogy annak ellenére, hogy azt mondogatták nekünk annak idején, hogy kellő szorgalommal bármit elérhetünk, ez nem állja meg a helyét. Mert bár sokan dolgoznak 12 órát naponta, mégsem jutnak egyről a kettőre, és hiába szorgos vagy rátermett valaki, mégsem őt teszik meg vezetői pozícióba, míg mások érdemtelenül lesznek gazdagok vagy kapják meg a kinevezést.
És itt vannak a közösségi oldalak, amikről ismerőseink tengerparti nyaralásos, vidám hangulatú bulizós képei zúdulnak ránk, és úgy érezzük, hogy míg a környezetünkben mindenki megtalálta a boldogságot, mi beleragadtunk a szürke hétköznapokba.
Mindez, ami körülöttünk és bennünk zajlik, szorongással tölt el bennünket. Állandóan másokhoz méregetjük magunkat, azt képzeljük, hogy mások milyen jól érzik magukat, mert megtalálták a boldogság titkát, elérték céljaikat, megvalósították vágyaikat.
Persze, az eszünkkel mindannyian tudjuk, hogy hálásnak kellene lennünk azért, amink van, és hogy sosem szabadna másokhoz hasonlítani magunkat. De hogyan tudjuk erről tényleg meggyőzni magunkat, hogyan küzdhetjük le a ezt a fajta szorongást?
Lépjünk hátra
Elsőként szemléljük meg életünket kicsit távolabbról. Mit is akarunk kihozni
belőle? Mit szeretnénk elérni?
És gondoljuk végig józanul. Mondjuk folyamatosan azon merengünk, hogy
milyen jó volna híres embernek lenni és sok pénzt keresni. De tegyük fel utána
rögtön a többi kérdést is: örülnénk-e annak, ha lesifotósok és pletykalapok
újságírói kukkolnák minden lépésünket a nap 24 órájában, és rajtunk
csámcsognának az emberek? És nézzük meg, hogy a híres emberek tényleg annyira
boldogok? Közülük hányan fordulnak alkoholhoz és droghoz? És ne feledkezzünk meg
a legfontosabb tényezőről, hogy vajon képesek volnánk-e annyi időt és energiát
belefektetni, hogy ténylegesen is nagy zenészek, híres színészek, focisták, stb.
legyünk?
Keressünk egy szerep modellt
Miután rátaláltunk arra az életútra, amiről úgy érezzük, hogy létünknek
értelmet ad és boldogabbá tesz, a következő lépés, hogy keressünk valakit, aki
megtestesíti azt. Ahhoz, hogy nagy zenészek legyünk, gyakorolni kell, ha
focisták akarunk lenni, szintén gyakorolni kell. Még a járáshoz is gyakorlásra
volt szükségünk, csak erre már nem emlékszünk. Ha el akarunk érni valamit az
életben, eltökélteknek, szorgalmasnak és kitartónak kell lennünk. A szerep
modell ösztönzést és segítséget adhat ehhez.
Segítsünk másokon
Nagyon könnyű beletemetkezni saját gondolatainkba és vágyainkba.
Legtöbbször azon jár az agyunk, hogy mit akarunk az élettől vagy mire van
szükségünk, és ha valaki vagy valami ebben megakadályoz, dühösek leszünk.
Szorongásaink nagy része izolációból fakad. Így a legjobb és legegyszerűbb
mód a kapcsolatteremtésre az, ha tényleg odafigyelünk másokra. Ez több dolog
miatt is előnyös.
Az egyik, hogy tudományosan bizonyított tény, hogy a tiszta szívből jövő
segítségnyújtás csökkenti a szorongást és növeli a boldogság érzetét. Ezenkívül
megértőbbek leszünk másokkal szemben, és nem legyőzendő akadálynak érezzük őket
céljaink elérésében. Ráadásul a másokra való teljes odafigyelés során kiderül,
hogy mindenkinek vannak problémái, sok esetben azoknak, akikre a közösségi
oldalakon irigykedtünk, jóval több, mint nekünk magunknak.
Nem szükséges, hogy segítség gyanánt nagy dolgokat tegyünk. Sokszor elég, ha rámosolygunk valakire egy szomorú napon vagy ha őszintén köszönetet mondunk valamiért. A lényeg az, hogy ne kényszerből tegyük, hanem az iránti belső késztetésből, hogy jobbá tegyük mások napját. Ezután pedig nézzük meg saját lelkiállapotunkat, és látni fogjuk a különbséget!
Ismerjük fel, hogy ki vagy
Mindannyian azt szeretjük gondolni – ráadásul ezt halljuk mindenhonnan –,
hogy egyediek vagyunk, egyszeriek és megismételhetetlenek. Igen, külső szinten
ez mindenképpen így van. Viszont, ne felejtsük, minden élőlényt ezen a Földön
ugyanazok az alkotórészek alkotnak, és ugyanazoktól az alaptényezőktől – légzés,
víz-és táplálékfelvétel - függ a létezésük.
Így az “ismerd fel, ki vagy” kifejezés valójában azt jelenti, hogy megértjük, kik vagyunk. Minden embernek (és minden élőlénynek) megvan a maga problémája, tökéletes élet nem létezik.
Vegyük ezt észre, és naponta 5-10 percet rászánva meditáljunk el ezen!
Ha tudatosan odafigyelve alkalmazzuk a fenti pontokat, szorongásunk
fokozatosan szét fog oszlani.
Forrás: Hogyan kezeljük szorongásunkat? (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése