2010. december 31., péntek

A BuddhaPest 2010-es éve

A BuddhaPest blog látogatottságáról február végétől vannak adataink. Ezek szerint a csaknem 1 év alatt 3333 személy látogatta meg az oldalt, akik átlagosan 2 perc 3 másodpercet töltöttek itt. Legtöbben A Buddha Ujja blogos oldaláról találtak ide. A legnépszerűbb poszt (minő meglepetés!) a Buddhizmus és szex volt, ezt követte 2 Dalai Lámás poszt: a Dobogókő a Föld szívcsakrája és a Budapestre látogat ez év szeptemberében.... A legforgalmasabb nap szept. 20-a volt 44 látogatóval (ez volt a Dalai Láma elutazásának napja).

A legtöbben Budapestről olvasnak bennünket, de a felsorolásban szerepel (tényleges megtekintéssel) São Paulo, Kathmandu, Kyoto és Riga is. Minden idők leghosszabb itt tartózkodója (19:02) egy illető Mahwah városából New Jersey államból.

A keresők egészen bizarr kulcsszavak alapján is kiadták a BuddhaPest-et találatként. Egy szubjektív válogatás belőlük:

szépek a fogaid laci reklám
szex a törököknél
otthagyta mint eb a szaharát
idézetek szemtelenségről
dal bhat: lencse főtt rizzsel
buddha ujja zarándokhely.

Örülünk, hogy olvastok/olvasnak bennünket. Minden olvasónknak minden jót kívánunk a 2011-es esztendőre!

2010. december 28., kedd

Thai buddhista tetoválások


Thaiföldön nagy hagyománya van a buddhista tetoválásoknak, amelyek neve: Sak Yant*. Nemcsak a szerzetesek tetoválják egymást, hanem újabban az ide látogató turisták is csináltathatnak maguknak ilyen örök amuletteket, amik megvédik őket a betegségtől, mások ártó szándékától, a vadállatok támadásától stb. Az egyik templom mellett, amelynek neve Wat Bang Phra, minden évben, február végén tetováló fesztivált rendeznek, amelyen megidézik a feltetovált állatokat, állat-szellemeket, és amiről találtam egy fotósorozatot, egy (angol nyelvű) beszámolót videóval, és egy Lonely Planet videót.


Bővebben ITT lehet olvasni a különböző tetoválási mintákról (nagyszerű képekkel és videókkal -- az egyik itt alább).

(A poszt-ötletért köszönet Jucusnak!)

* A név a jantra (yantra) szóból ered, ez a tetoválások fő motívuma.



2010. december 23., csütörtök

DharmaBurger - Buddha a fürdőszobában

A Feng Shui törölköző hirdetést a metróban láttam plakát formában. Legnagyobb meglepetésemre video is készült róla, hanggal együtt különösen élvezetes. :)




Nemcsak a törölközőnk lehet Buddhás, hanem a tusfürdőt is tárolhatjuk Buddhás üvegben, amin még külön amulett is van (érdemes figyelni a stílusok keveredésére és a termék(ek) nevére):

BUDHA FÜRDŐZŐ + AJÁNDÉK TIBETI EZÜST MEDÁL

Értékes nyereményekért a következő kérdésekre keresem a választ:

1. Milyen (írásra hasonlító) betűk találhatók a kerámián?
2. Melyik buddhista országra jellemző stílusú a Buddha-fej?
3. Melyik buddhista országra jellemző stílusú a "tibeti" amulett?

[A képre kattintva lehet nagyítani.]

2010. december 19., vasárnap

Buddhista könyvek a karácsonyfa alá

Tegnap jártam néhány könyvesboltban, ma meg nézelődtem egy kicsit a neten, aztán a végső lökést ehhez a poszthoz egy Buddhista Fórumos bejegyzés adta. A válogatás az én ízlésemet és értékítéletemet tükrözi -- ennél nem többet és nem kevesebbet.

Az A Dalai Láma Szív Szútra tanítása c. könyvet ajánlotta bzsolti itt. A könyvet Thupten Dzsinpa -- a Dalai Láma hivatalos angol fordítója -- szerkesztette és fordította angolra a Dalai Láma (2001-es) előadásaiból és kommentárjaiból. Ajánlanám azoknak, akik már járatosak a buddhista alaptanításokban, akik szívesen foglalkoznak a buddhizmus filozofikusabb oldalával, és ezért nem bánják, ha egy szöveg tele van buddhista szakkifejezésekkel. A könyv magyar fordítója Vermes Paula, lektora Agócs Tamás.

Újra megjelent a Dalai Láma Tibeti buddhizmus - Kulcs a középső úthoz c. könyve Váncsa István fordításában, a fordító (szerintem) nagyszerű utószavával. A kötet egyrészt a madhjamaka filozófiát, másrészt a -- menedékvételen alapuló -- buddhista gyakorlatot mutatja be. Ezt is inkább "haladóknak" ajánlanám -- vagy kezdőknek úgy, hogy először az utószót olvassák el.

A ELTE Belső-Ázsia Tanszékének "Őseink nyomában Belső-Ázsiában" sorozata újabb kötettel jelentkezett: Védelmező istenségek és démonok Mongóliában és Tibetben. Ajánlanám azoknak, akiket a néprajz oldaláról (is) érdekel a buddhizmus, és szívesen olvasnának szakértő véleményt a mongol és tibeti (népi) vallásosság különféle formáiról.

Buddhista témájú könyvek vásárlásához 3 kiadót/boltot/portált ajánlanék:

Filosz
Dákini/A TKBF jegyzetboltja
Ursus Libris

A kommentekben jöhetnek további könyvajánlók!

2010. november 28., vasárnap

Hihetetlen hajsza a megvilágosodásért - Karikatúra



"A Hihetetlen hajsza a megvilágosodásért eheti adásában vajon sikerül-e Gézunak és Beusnak megvalósítani a helyes éberséget? És kiszavazzák-e Anikót és Nikit azért, mert makacsul ragaszkodnak az én-jükhöz?"

“What’s So Funny About Buddhism?” — cartoonist David Sipress explains.

2010. október 12., kedd

Buddhista közgazdaságtan


BOLDOGSÁG és GAZDASÁG - könyvújdonság a Typotex Kiadónál, szerk. Zsolnai László

Könyvbemutató: November 29-én, hétfőn, 18 órakor az Olvasók Boltjában (Bp., Pesti Barnabás utca 4.)
A könyvbemutató összefoglalása a GreenR Blog-on

BUDDHIZMUS és/vagy KÖZGAZDASÁGTAN - honlap

Buddhista közgazdaságtan: a szenvedés csökkentése is cél - Cikk a Határvidék blogon

Buddhist Economics - Zsolnai László honlapján

A buddhista közgazdaságtan kísértése - Zs.L. cikke (PDF)

Buddhista ökonómia - Bereczk Miklós cikke (főképp) A kicsi szép c. könyv alapján

Schumacher öröksége - Interjú A kicsi szép írójának "szellemi örökösével"




ÁPDÉT: Váncsa István kritikája az ÉS-ben: Ex libris: Zsolnai László (szerk): Boldogság és gazdagság (sic!) (2010. jan. 16.)

2010. szeptember 29., szerda

Érzelmi nevelés

Jelenleg a tankötelezettség 18 éves korig tart. Ez összesen 12 tanévet jelent, mely idő alatt ideális esetben valaki eljut a betűk és számok megismerésétől az érettségiig. A nevelés, a képzés, amit így az ember elsajátít, az alapvetően egy nyelvi és információs fejlődés, némi művészeti, fizikai és még kevesebb filozófiai műveltséggel. Minden más a szülőkre, s ki nem mondottan magára a személyre van bízva. Az így felhalmozott ismeretanyag célja egyrészt a kulturalizálás, a szocializálás, másrészt pedig a munkavállalás esélyeinek javítása. S miközben megtörténik az, hogy valaki belenevelődik a környezetébe, részesül a közös világlátásból, maga a szemlélet egyre inkább arra irányítja a figyelmet, hogy az életben legyen sikeres, értve ezalatt az anyagi és társadalmi sikereket.

Ami hiányzik ebből a rendszerből, az az érzelmi nevelés. Az érzelmekre úgy tekintünk, nevelésünknél fogva, hogy azok kiismerhetetlenek, megfoghatatlanok, megbízhatatlanok, s megmagyarázhatatlanok. Egyszerűen el is nevezik tudatalattinak - amiről nem tudunk semmit. Bár elméletileg az irodalom, a zene és a képzőművészetek tanulása szolgálna érzelmi neveléssel, a feladatát egyáltalán nem tölti be, már csak azért sem, mert a tananyagban szereplő alkotások a jelen világban szinte egyáltalán nincsenek jelen befolyásoló tényezőkként, csak háttérként. A művészetek további hátránya, hogy bár érzelmileg manipulál, magukra az érzelmi folyamatokra minimális reflexiót biztosít.

Ami az érzelmi nevelés leghagyományosabb formája, az a vallás. A vallás, amit a modern gondolkodás félre rakott és elavultnak nevezett. Tette ezt többek között azzal, hogy a vallást kinevezte irracionálisnak, ami egyenlő a babonával, tehát az ostobasággal és primitívséggel. Ugyanez persze nem történt meg a művészetekkel, már csak azért sem, mert egy művész sem volt, aki komoly hatalommal bírt volna, szemben a vallások képviselőivel. Nyilvánvalóan ez egy európai történet, ahol a világi uralkodók az egyházi fejedelmekkel harcoltak.

A vallások mindig is tudtak biztosítani egy egész rendszert, amivel az egyes emberek és népek el tudták magukat helyezni a világ rendjében, s így tisztában lehettek azzal, mi a jó és mi a rossz és hogy honnan jöttünk és hová tartunk. Még ha tömegesen nem is volt arról egyáltalán szó, hogy az emberek képesek legyenek rálátni az érzelmi működésre, de megvolt az a nevelés, az a képzés, amivel az érzelmeiket kezelni tudták. Ma ennek a helyét átvették a hormonok, az idegek és az antidepresszánsok. Félreértés ne essék, nem azt kívánom mondani, hogy a tudomány rossz, a vallás jó - eleve ezt a kettő így szembe állítani egymással véleményem szerint értelmetlen és felszínes.

A buddhizmus maga is rendelkezik azokkal az alapvető eszközökkel, amikkel mindenkinek világos utat mutat a jó és a rossz elválasztásában. Ezek a karma és az újraszületés tanai. A hangsúly azon van, hogy az ember a saját tetteiért felelős, s azok következményét is viseli el. Mindenkinek a maga döntésén múlik az élete, s azt senki más el nem veheti tőle. A döntésének következményeiért csak maga felel saját magának, sem istenek, sem szertartások, sem varázsigék nem segítenek. A következmények nem korlátozódnak erre az életre, hanem ugyanúgy hatással vannak az elkövetkezőkre, ahogyan a mostanira az előző életek. Döntéseink minden pillanatban befolyással vannak arra, ami a következőkben történik, tehát nincs szó arról, hogy a múlt változtathatatlanul előre meghatározná a jövőt, hisz lehetőségünk van bármikor máshogyan dönteni.

De a Buddha tana tovább megy annál, hogy erkölcsi irányelveket adjon. Rámutat arra, hogy az érzelmeink miként és mennyire meghatározóak egész életünkben. Módszereket ad ahhoz, hogy képesek legyünk megismerni, megérteni és irányítani az érzelmeinket, s ezáltal tudatos befolyással legyünk az életünkre. Ameddig az érzelmek csak átláthatatlan indulatokat jelentenek, amiknek vakon engedelmeskedünk, igen kicsi eséllyel hozunk bölcs döntéseket, melyek magunk és mások javát szolgálják.

Érdemes belegondolni, mennyire nem mindegy az, hogy az ember képes tudatában lenni az érzelmeinek. Ezek meghatározzák azt, milyen a családi életünk. Hogy veszekedések sorozatában élünk-e, vagy békés egyetértésben, hogy rendszeresen megharagszunk-e a másikra, vagy pedig kedvességgel viszonyulunk irányába, ezek átitatják minden napunkat. De ugyanígy emberek döntenek arról, hogy egy cég mibe fektessen be, egy állam mire használja erőforrásait, s hogy háború legyen-e, vagy tűzszünet. Hiába vannak szakmájukhoz értő emberek különböző pozíciókban, ahonnan milliók életére hatással vannak, mikor azok az iskolák, amiket végigjárták, s az a kultúra, amiben élnek, nem arra nevelte őket, hogy megismerjék az érzelmeiket és erkölcsösen éljenek, hanem arra, hogy az anyagi és társadalmi siker a legfontosabb.

Ez nem azt jelenti, hogy mindenki legyen buddhista, s akkor beköszönt a földi paradicsom. Attól még, mert valaki elfogadja a Buddha tanításait, nem feltétlenül alkalmazza is azokat az életében. Mindig az számít, hogy miként döntünk és miként cselekszünk a döntésünk következtében. De ameddig nem látjuk, hogyan születik meg egy döntés, hogy milyen tudatállapotban, milyen érzelmi tényezők jelenlétében alakul meg egy elhatározás, addig nem is lehetünk képesek folyamatosan a helyes magatartásra. Ez az az érzelmi nevelés, ami a buddhizmus egyik legfontosabb eleme, s ami minden ember hasznára válik.

2010. szeptember 22., szerda

A megvilágosodás keresztény útja

Az imént jelent meg a Konzervatóriumon egy írás, melyben XVI. Benedek méltatja John Henry Newmann életútját. Blogunk szempontjából főleg a szöveg második fele érdekes, melyben a pápa a keresztény életet egy a tökéletesség felé vezető rögös úthoz hasonlítja, melyen Newmann halad.
Ha maga a pápa így látja a kereszténységet, akkor talán van olyan érintkezési pont a buddhizmussal, melyen át párbeszéd alakulhat ki a vallások között...

Törekedjünk fáradhatatlanul ezen is.

2010. augusztus 25., szerda

Sunrjú Szuzuki: Tisztán ragyogó forrás



Sunrjú Szuzuki: Tisztán ragyogó forrás - Zen tanítások a Szandókairól

A Szandókai - Az azonosság és a különbözőség harmóniája - a csan/zen buddhizmus fontos alapszövege. Jelentőségét mutatja, hogy a szertartások részévé vált, nap mint nap recitálják a zen kolostorokban szerte a világon.

A könyvben Sunrjú Szuzuki, a zen egyik első nyugati terjesztője, a San Francisco Zen Center alapítója mutatja be ezt a szöveget. Szuzuki Mester előadása élőben ÍGY nézett ki.

2010. augusztus 21., szombat

Dhammapada vizsgálódások - könyv szponzorálás


Készülőben van egy 52 verset és vizsgálódást tartalmazó könyv* magyar nyelvű változata, a vizsgálódásokat Ácsán Munindó válogatta az utóbbi években kéthetente küldött Holdnapi vizsgálódások-ból.

A könyvet a Théraváda buddhizmus hagyományai szerint ingyenes terjesztésre szánjuk, a kiadást teljes mértékben az erre a célra szánt adományok teszik lehetővé.

Az adományozás módjáról bővebb információ ITT.

* Az angol változat (Dhammapada Reflections) letölthető ERRŐL az oldalról.

2010. augusztus 13., péntek

Tulipán-buddhizmus, polder-buddhizmus



A filmben bemutatott könyv honlapja nagyszerű képekkel ITT.

ÁPDÉT: És itt jön egy másik holland szakember, aki leginkább arról beszél, hogy vallás-e a buddhizmus.

2010. augusztus 10., kedd

Zen, théraváda és te - Beszélgetés Ajahn Brahm és Thich Thien Son buddhista tanítókkal (részlet)



Az egész beszélgetés, amely 2008-ban zajlott Frankfurt am Mainban, (angolul) ITT. A két apát: Ajahn Brahm és Thich (Thay) Thien Son.

* A Thich és Thay nevek magyarázata (angolul) ITT.

2010. augusztus 1., vasárnap

Buddhista nyilatkozat a klímaváltozásról

Rob barátunk lefordította, íme:

Az alábbi – a világ különféle médiumai számára írott – nyilatkozat egy különleges, spirituális szempontból mutatja be a klímaváltozást és sürgető felelősségünket, hogy a megoldásokat megnevezzük. A nyilatkozat forrása a Buddhista válasz a nyugtalanító klímahelyzetre (A Buddhist Respose to the Climate Emergency) című könyv, ami több mint húsz, az összes hagyományvonalat képviselő tanító együttműködéséből jött létre. Az „Itt az idő cselekedni: most!”-ot, összbuddhista állásfoglalásként Dr. David Tetsuun Loy zen tanító és a tiszteletreméltó Bhikkhu Bodhi rangidős théravádin tanító fogalmazta meg Dr. John Stanley tudományos eredményeinek felhasználásaival.

A Dalai Láma volt az első, aki aláírta ezt a nyilatkozatot. A nemzetközi buddhista közösségek minden érdeklődő tagját kérjük, hogy tanulmányozza át a dokumentumot, és hallassa a hangját az által, hogy aláírja EZEN A LINKEN.


Itt az idő cselekedni: most!
Buddhista nyilatkozat a klímaváltozásról




FORRÁS (és az aláírás helye), fordította: Fenyvesi Róbert
A nyilatkozat letölthető, nyomtatható változata PDF-ben ITT

2010. július 31., szombat

Rude Awakenings & Great Patient One

1990–91-ben két angol úriember - a természettudós Nick Scott és a théraváda szerzetes Ajahn Sucitto - hat hónapon át gyalogolt Indiában és Nepálban, hogy bejárják a leghíresebb buddhista zarándokhelyeket.

Útjuk első részének közös története Rude Awakenings címmel 2005-ben jelent meg a Wisdom Publications-nél.

Időközben megírták az út második felét is, és mind2 kötetet hozzáférhetővé tették a neten PDF formátumban. Nekem az első hatalmas élmény volt. Kíváncsi vagyok...

Rude Awakenings - Cover
Rude Awakenings - Book
Great Patient One - Cover
Great Patient One - Book

2010. július 24., szombat

8 napos elvonulás Ajahn Brahmmal

A múlt héten elvonultam a Buddhas Weg (A Buddha Útja) Kolostorban* Ajahn Brahm vezetésével.

Ha elolvastam volna rendesen az elvonulás címét - Making Peace, Being Kind, Meditating Gently** -, valószínűleg nem lepődtem volna meg annyira, mint így, amikor az első beszédében azt mondta a Mester, hogy neki mindegy, hogyan tartjuk a lábunkat, a hátunkat, a kezünket, min és hogyan ülünk, mocorgunk-e meditáció közben stb., egyetlen testrészünk érdekli: a szánk. És ha nem felfelé görbül a szánk sarka, akkor tudatosítsuk magunkban, hogy valamit nem jól csinálunk. Azt is mondta, hogy - amikor meditációban figyeljük - legyünk kedvesek a lélegzésünkhöz, hiszen "neki" köszönhetjük az életünket.

Az egész elvonulás nagyon laza volt, Ajahn Brahm folyamatosan mosta az agyunkat, hogy legyünk elégedettek magunkkal, az életünkkel, a körülöttünk lévő emberekkel; ne akarjunk semmit elérni, semmit "kihozni" ebből az elvonulásból; és hogy nem az a fontos, hogy mi a meditációnk tárgya, hanem hogy hogyan viszonyulunk a meditációhoz, a meditációban megjelenő tapasztalatainkhoz (fájdalomhoz, frusztrációhoz vagy akár a derűs nyugalomhoz).

Szóval, nem meditálni tanított (nem is mondott semmilyen instrukciót - csak sétáló meditációhoz kicsit - és nem tartott vezetett meditációt sem), hanem azt próbálta megmutatni, hogy meditáció közben mi zajlik az emberben és ezzel mit lehet kezdeni. Az analógia talán olyasmi lenne, hogy nem németül tanított, hanem azt, hogy hogyan lehet hatékonyan nyelvet tanulni.

Képek az elvonulásról ITT (slideshow jobb fent).

ÁPDÉT: A napirend, amit szintén az "elengedés" jegyében lehetett kezelni:

5.00 Ébresztő - mindenki maga oldotta meg, ahogy tudta
5.15 Közös meditáció - néha kihagytam (mások is, a szerzetesek Ajahn Brahm kivételével szintén)
6.00 Kántálás - Metta Szutta
6.15 Egyéni gyakorlás - ilyenkor általában a kertben ücsörögtem vagy hamarabb elkezdtem a takarítást
7.00 Munka 'meditáció' - én WC-t pucoltam; megérkezéskor kellett választani, annyi volt a választásom mögött, hogy reggel legyek túl rajta
8.00 Reggeli - svédasztal, mint egy hotelben; volt kávé is (Ajahn Brahm is azt ivott), egy idő után ráálltam a zabkására; hús- és tojásmentes ételek voltak végig, a tejmentesen táplálkozóknak volt szójatej, a főtt/sült ételekbe az ebédnél és vacsoránál nem tettek sajtot, csak tofut
9.00 Dhamma-beszéd - kb. 1-másfél órát beszélt Ajahn Brahm az élet dolgairól, szinte semmit a meditációról
10.00 Egyéni meditáció v. interjú - a 8 nap alatt 2szer lehetett 'interjúra' menni a Mesterhez, de nem kettesben, hanem kb. 8-as csoportban; meditáció címén sokszor sétáltam, a kolostor egy természetvédelmi terület szélén van
12.00 Ebéd - az elején kis szertartás, előtte meg kellett várni mindenkit, hogy szedjen magának (szintén svédasztal) és leüljön a helyére; ebéd közben sokszor sajnáltam, hogy nem lehetett beszélgetni
13.00 Egyéni meditáció (v. munka, akit úgy osztottak be) - sokat üldögéltem a kertben ilyenkor is
15.00 Egyéni meditáció (v. interjú) - ekkor lehetett teázni vagy limonádét inni, néha beszélgettem a szervezőkkel
17.30 Vacsora - az ebédmaradék újrahasznosítva és sok zöldség-gyümölcs; a szerzetesek közül is vacsiztak néhányan, ami nagyon meglepett
19.00 Közös meditáció
20.00 Kérdések és válaszok - Ajahn Brahm hihetetlen türelemmel válaszolt a cédulákon leadott kérdésekre, ez sokszor 10-ig, fél 11-ig is eltartott


* Video a kolostorról német nyelven, sok jó képpel ITT
** Kb. Békekötés, kedvesség, szelíd/törődő meditáció

2010. július 16., péntek

Buddhizmus és a nyílt forráskód

A Full Circle magazín legújabb számában van egy érdekes cikk, mely a Buddhizmus és a nyílt forráskód viszonyát boncolgatja:

"Első pillantásra teljesen erőltetettnek tűnhet két ennyire eltérő dolog összehasonlítása. Az Open Source (vagyis nyílt forrású operációs rendszerek és egyéb szoftverek fejlesztésére vonatkozó jól meghatározott elvek és technológiák összessége) és a buddhizmus összevetéséről van szó, ez utóbbi pedig nem más, mint a tudat és a tudatosság belső kimunkálását szolgáló meghatározott tantételek és diszciplinák összessége."

Részletek a magazin 19. oldalán:
http://fullcircle.hu/pdf/issue36_hu.pdf

2010. július 6., kedd

Ünnepi pillanatok


Gábor barátunk és Zsolt/Astus jóvoltából létrejött a Buddhista Fórum a http://buddhistaforum.hu/ címen. Regisztráljatok, írjatok, kérdezzetek (katt a képre vagy a linkre)!

A nap másik fénypontja :), hogy a Dalai Láma ma 75 éves.

2010. július 1., csütörtök

Bódhiszattva Szupersztár

Michael Trigilio amerikai buddhizmusról szóló filmjének trailere (magyar felirattal). A film honlapja ITT, interjú a rendezővel ITT.



A trailer végén emlegetett magazinok: Shambhala Sun,Tricycle, BuddhaDharma
A szereplők: Brad Warner (zen tanító), Diana Winston (vipasszaná tanító), Vince Horn (vipasszaná tanító), Caitriona Reed (NLP tréner), Deanna Erdmann (fotóművész)

2010. június 29., kedd

Goldenblog 2010

Ha érdemesnek tartod rá, nevezd a BuddhaPest Blogot az idei Goldenblogra!

Tippem szerint a Kult-szórakozás kategóriába tartoznánk, júl. 5-ig lehet leadni a jelöléseket ITT (NEVEZÉS jobb felül). A zsűritagok közt a Szertár és a Szlengblog írói.


ÁPDÉT: Nem került be a BuddhaPest a legjobb 50-be, de ők igen.

2010. június 26., szombat

Modern buddhizmus - Buddhista modernizmus

David L. McMahan The Making of Buddhist Modernism c. könyvének az az alaptézise, hogy a buddhizmus elterjedése az USA-ban, az Egyesült Királyságban, Európában és Ausztráliában (a 19. sz. második felétől napjainkig) annak köszönhető, hogy mindazok a kulturális jelenségek, amiket mi buddhizmusként azonosítunk (de nem feltétlenül azok) könnyen beilleszthetők a modern (vagy most már poszt-poszt-modern) gondolkodásba. McMahan szerint ez úgy működik, hogy saját kultúránk befolyása alatt olyan értékeket tulajdonítunk a buddhizmusnak mint pl. a demokrácia, a szabadságjogok tisztelete, a tudományos megismerés felsőbbrendűsége, az individualizmus és a kreativitás - miközben ezek nem a buddhizmus, hanem a modernitás, a "nyugati világ" kulcsfogalmai.

A modernizmust - és így annak érintkezését a buddhizmussal - (Charles Taylor nyomán) McMahan 3 nagy területre, diskurzusra osztja fel.

Az első ilyen diskurzust romantikus „expresszivizmus”-nak nevezi. Ez a Romantika "elvágyódás" fogalmához köthető leginkább: távoli tájak és/vagy korok emberei bölcsebbek, boldogabbak (voltak), mint mi - a megoldást életünk próblémáira más korok és más kultúrák tárgyaiban, történeteiben (ill. a civilizációtól távol, a természet egyszerűségében) érdemes keresnünk. Ez az a (leginkább az egész 19. sz.-ra és a 20. sz. elejére jellemző) hozzáállás, amit orientalizmus-nak szokás hívni. Az "expresszivizmus"-hoz McMahan azt a fajta spontán kreativitást kapcsolja, amit leginkább a Zen-ből ismerünk, és ebbe az "expresszivizmusba", önkifejezésbe beleérti az ahhoz vezető "belső utat" is.

A "ősi tudás"-ba vetett hit jelenik meg ebben a reklámban is, ahol egy keleti (Saolin?) mester tanítja a nyugati "keresőt":



A második ilyen diskurzus a racionális tudományosság. Ide tartoznak a Felvilágosodás eszméi: az az alapvetés, hogy a Világ tudományos eszközökkel megismerhető, a Valóság működésének átlátására nincs szükség misztikus tapasztalásra és/vagy vallásos hitre, a lehetőség mindenki számára nyitva áll. E megközelítés eredményeképp lett a páli "kialvás" jelentésű nibbána szóból Rhys Davids tudatos választásának köszönhetően (1882) a Felvilágosodást is jelentő angol Enlightenment. E megközelítésnek köszönhető az a törekvés, hogy a buddhizmust meg kell tisztítani az ázsiai országokban rárakódott rítusoktól és babonáktól, és ha így teszünk, egy tiszta, racionális filozófiát kapunk (lásd Protestant Buddhism), ami nem más, mint „a tudat tudománya”.

Ez a tudományosság is megjelenik a fent már beidézett reklámban, szintén a mester(!) szájából:



A harmadik diskurzus a monoteizmus. Ezt leginkább abban a jelenségben figyelhetjük meg, hogy buddhista fogalmakat (tudatosan vagy tudattalanul) sokszor keresztény kifejezésekkel (pl. megváltás, gyónás, részvét, Ázsia világossága) magyarítanak bizonyos fordítók. Ez a fajta kapcsolódás abban is megjelenik, hogy mind keleti, mind nyugati tanítók gyakran deifiniálják a buddhizmust olyan vallásként, amely - a kereszténységgel (zsidósággal, iszlámmal) szemben - mentes a dogmáktól, az egyházi hierarchiától, a külsőségektől. Ez az elhatárolódás gyakran torkollik abba a kijelentésbe, hogy "a buddhizmus nem vallás" (lásd a racionális tudományosság diskurzusa részt).

Végül az illusztrációul szolgáló reklámot nézhetjük innen is, hogy az adott "vallás" képviselője kedélyesen válaszol a kérdésekre, mellőz minden formaságot, a tudása bárki számára hozzáférhető.

A témáról bővebben itt: Nyugati buddhizmus - buddhista modernizmus

ÁPDÉT: Review of Buddhist Modernism by Eyal Aviv: Buddhism Meets Modernity
By David Chapman: The Making of Buddhist Modernism
Interjú a David McMahannel (angol)

2010. június 19., szombat

Bëlga: Mahá tévé



Kinéztem a prospektusból boldogságom kulcsát
A gyönyörûséges makulátlan tökéletes plazmatévét
Megmértem a polcot elfér rajta
Hódolat a plazmatévének, melynek fénye beragyogja az egész szobát
Tisztelet minden lénynek, aki összeszereli, raktározza, eladja és kiszállítja
Menedékért folyamodom a plazmához ami a vetélkedôk megértésén keresztül
Elvezet a boldog és bölcs létezéshez
Hódolattal lapozom fel a kezelési útmutatót mely minden lehetséges hiba okát
Tartalmazza

Plazmám szatra kapcsóni vadzsrákapcsóni mahátévét videommraha*

Lemondok a régi tévéről
Mely oly sok szenvedést okozott a meghibásodásaival
A szerelô kiszállási díjáról nem is beszélve
Tartózkodni fogok a parázna csatornáktól és a futball mérkôzések
Megtekintése közbeni helytelen beszédtôl
Megszabadulok a régi tévével a temérdek szenvedéstôl, mely a használatával
Járt

Plazmám szatra kapcsóni vadzsrákapcsóni mahátévét videommraha

* Ez a sorvégződés jellemzi a hindu és buddhista mantrák nagy részét. Úgy keletkezik, h a szóvégi h hang után (amelynek neve viszarga) megismétlik az azt megelőző magánhangzót.

2010. június 18., péntek

Sayadaw U Pandita: Még ebben az életben


Sayadaw U Pandita burmai mester vipasszanáról szóló könyve részletesen leírja a meditáció alatt felmerülő tudatállapotokat, a segítő és hátráltató tényezőket és "hatalmas segítséget jelent a meditációban való előrelépésben."

További linkek:
Burmai vipasszana meditációs tapasztalatok
Koncentráció – moralitás – bölcsesség
Hogyan bánjunk a fájdalommal
A vipassana és a pszichoterápia
Az élet művészete

ÁPDÉT: Könyvbemutató az Írók Boltjában szept. 22-én 16.00-kor.

Mulian megmenti anyját


"Ím, a hetedik hónak tizenötödik napján feltárulnak a menny ablakai, kinyílnak a pokol kapui, a három alantas karma oszlik, a tíz jó karma növekszik. Mivel a szerzetesi gyülekezet e napon bevégzi nyári elvonulását, a szerencsét hozó istenek, az égi sárkányok nyolc nemzetsége mind áldást osztón eljövend. Az adományt ajánlani szándékozók ezen életükben érdemtőkéiket sokasítják, és az eltávozottakat a jobb születés felé fordítják. Tehát a Megtisztulás Ullambana ünnepén elhelyezzük a Három Tiszteletreméltő színe előtt. A nagy gyülekezet kedvéért kegyet osztanak legelébb azoknak, akik lefelé függesztve kínlódnak."

Blogisattva Awards - Blogiszattva-díj

Jelölj te is blogokat, posztokat az év legjobb buddhista blogja, az év legjobb, legegyüttérzőbb, leghumorosabb, leg... buddhista posztja stb. kategóriákba 2010. november 1-ig!

Mindezt angolul (egy nem túl felhasználóbarát felületen) itt: Submit a Nomination - Blogisattva Awards

(A legutóbbi nyertesek*: 2008 Blogisattva Awards Winners)
ÁPDÉT: Egy másik versenyre jelölt buddhista bloglista ITT.

* Néhány link pont az elején nem működik, de aztán meg már az összes igen. :)

2010. június 17., csütörtök

Megérinteni a boldogságot

Az örökkévalóság felé törekszünk, a tökéletességet akarjuk elérni. Ha készítünk valamit, szeretnénk a legjobb eredményt, s hogy másoknak is tetsszen. Az életünket szeretnénk a jó irányba vinni, hogy az legyen egészséges, izgalmas, tartson sokáig, s érezzük jól magunkat. A párkapcsolat működjön jól, legyen szerelem és boldogság. Keressük a tökéletes társat, a nagy Őt. Mindenből a legjobbat. Ami meg nem tetszik, ami nem érdekel, ami unalmas, az egyáltalán ne is létezzen. S ha már minden jó, akkor az tartson is örökké. Ez a mennyország, a paradicsom, az utópia, amire törekszik számos vallás és filozófia követője, szó szerint milliárdok.

A Buddha, felismerve a világ mibenlétét, azt tanította, hogy az élet minden formája szenvedés. Szenvedés azért, mert rossz dolgok történnek velünk, s szenvedés azért, mert jó dolgok történnek velünk, de még az is szenvedés, ha épp nem történik semmi. A szenvedés oka a vágy, a vágy arra, hogy minden jól menjen, minden szép legyen és tökéletes. De a szenvedést és a vágyat legtöbbször fel sem ismerjük, annyira el vagyunk merülve benne. Figyelmünket folyamatosan leköti az, hogy mindenféle dolgokkal kielégítsük a vágyainkat, s az, hogy vagy épp örüljünk amikor sikerül, s mérgelődjünk, amikor nem. Mindenesetre a vágy az, ami napról napra hajt, egész életünkön át. Hiába tudja mindenki, hogy egyszer meghalunk, mégis úgy élünk, mintha sosem lenne vége. Ezen fontos elgondolkozni ahhoz, hogy értsük a buddhizmust.

Szenvedést okoz rossz és jó esemény is, mert nincs állandóság, nincs tartós állapot. A rossz megjelenik, a jó elmúlik, a jó megjelenik, a rossz elmúlik. Amikor rossz a helyzet, azt akarjuk, hogy jó legyen. Amikor jó a helyzet, nem akarjuk, hogy rossz legyen. Így folyton a maradandó boldogság után futunk, s nem érjük el. Ezért szenvedés minden állapot, mert elhisszük, hogy létezik tökéletesség.

De ez nem csak az élet hétköznapi dolgaira igaz, hanem a szellemiekre is. Elképzelünk egy tökéletes belső állapotot, ahol béke és nyugalom van, amit nem zavarnak meg érzések és gondolatok. Még ha ideiglenesen sikerül is elérni egy ilyet, elmúlik. Elgondoljuk, hogy létezik egy valódi, végső tudatunk, ami mindig tiszta és nyugodt. Sose találjuk meg. Mert ha bármit is találunk, ahogy megleltük, úgy el is veszítjük.

A Buddha különböző erdei remeték tanítását sajátította el, mely a meditáció és aszkézis megannyi fajtáját magában foglalta. Mindezt tette annak a felismerése után, hogy a világi élet nyújtotta gyönyörök, amiből kijutott neki bőven, nem vezetnek kielégüléshez. De hat év szorgalmas tanulás után arra jutott, hogy az aszkézis és a különböző mély meditációk sem nyújtanak megoldást. Ekkor leült egy fa alá az árnyékba, eszébe jutott egy kellemes gyerekkori emlék, s ez a kellemes érzés áthatotta, aminek következtében elméje egyre jobban elcsendesedett, majd pedig meglátta összes előző életét, aztán a lények vándorlását jó és rossz tetteink szerint, végül felismerte a szennyeződések megszűnését.

Ez összefoglalható a függő keletkezés tizenkettes láncolatában is, ami megmutatja egyrészt azt az általános elvet, hogy a jelenségek egymással kölcsönös függésben jönnek létre és szűnnek meg, másrészt hogy a tudatlanságból, a négy nemes igazság nem tudásából, hogyan jutunk el a szenvedésig. A vágy, a szenvedés megszüntetéséhez el kell jutni arra a felismerésre, hogy nincs állandóság, nincs tökéletes állapot, hanem változás van. Értelmileg felfogni ezt nem olyan nehéz, bár gyakran felmerül az, hogy azért bizonyos dolgokról úgy érezzük, hogy állandónak kell lenniük, amik nem változnak, amik ugyanúgy vannak minden pillanatban. Hogy ezen túljussunk, nem csak megismerni és megérteni kell a Buddha tanítását, hanem közvetlenül megvizsgálni is.

Ezt a vizsgálatot pedig meditációval tehetjük meg.* Figyeljük meg azt, hogy az érzékszervi benyomások hogyan változnak, megjelennek színek, hangok, szagok, ízek, hideg, meleg, stb. Folyamatosan új és új benyomásokat tapasztalunk. Ha jobban figyelünk, akkor észrevehetjük, ahogy például egy hang, vagy egy alak megjelenik, fennáll, majd eltűnik. Minden egyes benyomás ezt a mintát követi, jön és megy. Lehet azt, hogy csak egyetlen érzékterületet választunk ki magunknak, mint a hangok, de lehet az összeset is egyszerre. A lényeg, hogy adjuk át magunkat a benyomásoknak, de ne vesszünk el bennük, vagyis ne kövessük őket, ne akarjuk megtartani. Ha valami mégis felkeltené a figyelmünket, vegyük észre, s álljunk vissza arra, hogy csak éberek vagyunk a dolgok megjelenésére, fennállására és elmúlására.

Ha a testi érzékszervi benyomások figyelésével eltöltöttünk annyi időt, hogy már ne ragadjanak magukkal, akkor térjünk át az elme szemlélésére. A gondolatok és érzések ugyanúgy megjelennek, fennállnak és eltűnnek, ahogyan a külső benyomások is. Bármi is jusson eszünkbe, bármit is érezzünk, az elmúlik. Lehet az szép gondolat, vagy egy kellemes érzés, elmúlik, ahogyan a visszataszító képzetek is. Még ha azt gondolnánk is, hogy de a figyelő az megmarad, ez a gondolat is elmúlik. Mi több, bárhogy is erőlködjünk, nem tudunk semmi megtartani örökre, mert megszűnik.

Nem marad meg semmi örökre, ennek felismerésével képesek vagyunk elengedni, bármiről legyen szó. Ha el tudjuk engedni, akkor nem köt meg. Ha nem köt meg, akkor nem hiányzik. Ha nem hiányzik, akkor nem vagyunk elégedetlenek. Így tapasztalható meg saját magunk számára az, hogy a Buddha tanítása valóban az az út, ami elvezet a szenvedésből a szenvedés megszüntetéséhez. Ezt nem külső hatalomtól nyerjük el, nem is valamilyen magasztos tudatállapot elérésével és megtartásával, hanem a belátással, hogy a külső és belső dolgok egyaránt változnak.

* Erről a fajta meditációl (ill. annak előkészítéséről) szól EZ és EZ az útmutató.

2010. június 8., kedd

Őseredeti buddhizmus

A mostani témát EZ az idézet, s főképp a hozzászólások ihlették, ahol többen védelmére keltek annak a gondolatnak, hogy a tradicionalizmus összeegyeztethető a buddhizmussal. Ezzel én a magam részéről nem értek egyet, s röviden elmondom, miért is nem.

Nézzük először is, hogy mi az a tradicionalizmus (Pérennialisme, Traditionalist School), pontosabban azon tételei, amiket jelen esetben vizsgálandónak tartok.

Az alap elgondolás az, hogy létezik egy abszolút, ami minden vallás őseredeti hagyománya, amit minden nagy vallásalapító felfedezett, s adott tovább valamilyen szinten. Ez az eredeti hagyomány a vallások ezoterikus oldala, ami meghaladja a külső (exoterikus) vallást, s egyben magában is foglalja azt. Ez az ezoterikus tan egy és ugyanaz mindenütt. Ez az abszolútum, amellett, hogy felfoghatatlan, nem más, mint az Én (Soi, Self), vagyis az Átman. Míg személyekből sok van, addig végső Alanyból csak egy, innen a szolipszista világkép.

Ehhez képest a buddhista álláspont:

Sem a Buddha, sem a különböző iskolák mesterei nem állították azt, hogy létezne egy minden nézetet összekötő őseredeti tan. Viszont mind megkülönböztették a helyes nézetet a helytelentől, s elutasították azon filozófiákat és vallásokat, melyek a Buddha tanával nem egyező állításokat tettek. Nem fogadták el sem a Védák, sem az Upanisadok, sem a szánkhja, sem a védánta, sem a taoizmus tanait, ahogyan a kereszténységet és az iszlámot sem.

A Buddha nem hogy azt mondta volna, hogy létezik egy mindenek felett álló végső én, hanem azt éppenséggel elvetette, mint téves nézetet. Vannak, akik félreértelmezik a mahájána buddha-természet tanítását, s azt gondolják, csak mert a Nirvána szútra többek között énnek is nevezi, ezért ugyanaz, mint a hinduk szerinti én (átman). Ám a Nirvána szútra azt mondja: "Amit buddha-természetnek neveznek, az az üresség végső igazsága" (佛性者名第一義空). És azt is mondja: "Az üresség maga a buddha-természet" (虛空者即是佛性). A Lankávatára szútrában pedig Mahámati kérdésére a Buddha külön elmondja: "Amit én tathágatagarbhának nevezek, az nem azonos azzal, amit más utak követői énnek neveznek"(我說如來藏,不同外道所說之我). Az a gondolat pedig, hogy csupán egyetlen végső alany létezne (szolipszizmus), teljességgel szemben áll a Buddha tanításával az éntelenségről, az ürességről és a függő keletkezésről.

Ebből kiderül, hogy nem egyszerűen bizonyos pontokban nem egyezik a tradicionalizmus a buddhizmussal, hanem az alapvető tételekben eltérés mutatkozik. Ettől még persze a tradicionalisták úgy látják a dolgokat, ahogyan nekik tetszik, miként teszik azt mások is, akik a buddhizmusból merítenek ötleteket. A buddhista út továbbra is a nemes nyolcrétű ösvény marad, ahogyan az elmúlt két és fél évezredben.

2010. június 6., vasárnap

Buddhista templom Thaiföldön sörösüvegekből

A több mint egy millió sörösüvegből épített, környezetbarát pagodáról ITT lehet olvasni magyarul (további képekkel) és ITT angolul.


















Aki pedig hagyományos(abb) thai buddhista emlékeket nézegetne, annak ajánlom ezt a filmet



... és a Szukhothai-romokat ábrázoló panorámaképeket.

2010. május 20., csütörtök

A legnagyobb áldások

A théraváda hagyományban vannak olyan szutták, amiket védelmezőként, áldásként, egy fajta amulettként énekelnek a szerzetesek a világiaknak, ezeknek a neve: paritta. Az egyik leghíresebb, legtöbbet énekelt paritta a Snp. 2.4 Az áldás beszéde (Maṅgala Sutta). Alább egy recitáció egy nagyon szigorú szemű, (tippem szerint) indiai szerzetestől.



Nagyon érdekes (legalábbis szerintem), hogy a szutta szövege megkérdőjelezi magának az áldásnak, a valakinek "átadott" parittának a szerepét, és egészen más dolgokat nevez áldásnak, védelemnek. (Bár nagyon valószínű, hogy a szutta szövegét a hallgatóság egyáltalán nem értette/érti.

A Mangala Szutta egy másik, nagyon szép, dallamos recitációja Indaratana Maha Thera előadásában ITT.

2010. május 13., csütörtök

DharmaBurger

DharmaBurger: buddhista koncepciót (dharma, zen stb.) márkajelként használó termék/szolgáltatás




Amerikai DharmaBurgerek a The Worst Horse jóvoltából a közelmúltból ITT, a múltból pedig ITT.












A DharmaBurger-könyvek hatalmas szegmensét alkotják a "Zen and the Art of..." (Zen és a ... művészete) könyvek*: a golftól és pókertől a menedzsmenten át a pelenkacseréig. A díjnyertes azonban kétségtelenül a Zen és a bármi művészete.

* Az eredeti: Robert M. Pirsig: Zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete




És érdekes az is, amikor egy Páli Kánon antológiát (tehát a thérváda/hínajána szent szövegeit) a Dalai Láma (egy vadzsrajána tanító) előszavával adnak el.



Magyar DharmaBurgerek ITT (kedvencem a Dharma beltéri ajtó és a Valariana Relax Zen Garden játéka), várjuk az újabbakat!

2010. május 6., csütörtök

Énekeljük a Szív szútrát!

Egy Zen közösség egyik elmaradhatatlan programja az, mikor elrecitálják a Szív szútrát. A japán változata így hangzik:

Ugyanez freestyle-ban Bónyai Barbó előadásában:

Hasonló megoldás az Evisbeats nevű japán együttestől:

A Hacune Miku nevű "énekestől" már egész más:

Ám ha rockosítjuk, az még izgalmasabb:

A pop-változat, szintén Hacune Miku 'énekével':

És ugyanennek a zenének-videónak a 'slash metal' verziója:

Imee Ooi is feldolgozta ("eredeti" szanszkrit változat):

Létezik mandarin nyelven is:

És, persze, koreaiul is:

Sőt vietnamiul is:

2010. április 26., hétfő

A Buddha (utó)élete

A Buddha élete:


















A 4 legfőbb buddhista zarándokhely:

A Buddha szülőhelye: Lumbiní (magyar felirat is!)



A Buddha megvilágosodásának helye: Gajá/Uruvélá



A Buddha első tanítóbeszédének helyszíne: Szárnáth/Iszipatana



A Buddha halálának helyszíne: Kusinagar/Kuszinárá



Buddhista zarándokhelyek és műalkotások interaktív térképe és további (angol nyelvű) videók a BPS gyűjteményében a The Buddha c. filmből.

2010. április 24., szombat

South Park és A Simpson család

Nagy vihart kavart Amerikában a South Park 200. epizódja, amiben ismét feltűntek a csúcsszuper barátok, köztük Jézus, Mohamed és a Buddha. A 201-es részből azonban a forgalmazó már kisípolta Mohamed nevét és a 200. részt kicenzúrázta a sorozat honlapjáról.

Ami a buddhistákat illeti, a netes közösség kedélyesen nyugtázta, hogy a 200. és 201. részben a Buddha bekokainozik.





És mivel a 200. rész több The Simpsons utalást is tartalmaz, alább egy jelenet a 450. epizódból.

2010. április 21., szerda

Budapestre látogat ez év szeptemberében a Dalai Láma

Bővebb információ az esemény honlapján: Dalai Láma - Budapest

Fotó a 10 évvel ezelőtti látogatásról















A Dalai Láma egy régebbi (és jó) könyve a Terebess-en: Ősi bölcsesség, modern világ

Miközben sokan úgy gondolják, hogy a Dalai Láma a világ minden buddhistájának vezetője, még az sem igaz, hogy mind a négy tibeti buddhista iskolának* ő lenne a vallási vezetője. A Dalai Lámák mindig is inkább politikai, mint vallási vezetők voltak. A mindenkori Dalai Lámát Tibet királyának szokták nevezni, pedig soha nem uralkodott egész Tibet felett. A Dalai Láma ugyanakkor szellemi értékeket is képvisel, a Gelug (sárgasüveges) iskola magas rendű lámája. (A Gelug rend vezetője azonban nem a Dalai Láma, hanem a mindenkori Ganden Tripa.) Tehát a Dalai Láma a tibetiek elsősorban politikai, másodsorban szellemi vezetője, aki bár hivatalosan nem áll sem egyik, sem az összes tibeti iskola élén, nagy támogatója a tibeti rendeket egyesítő rimé mozgalomnak és a nemzeti egységet testesíti meg a tibetiek számára.

Andrew Skilton (A buddhizmus története dióhéjban, kézirat, Agócs T. ford. 184-185.o.) a Gelug/Geluk iskoláról és a Dalai Lámákról ezt írja:

"A második elterjedés rendjei közül a legújabb keletűt a XIV. században alapította egy Congkapa (Tsong-kha-pa, 1357–1419) nevű reformer, aki arra törekedett, hogy visszaállítsa az Atísa által alapított kadam rend eredeti tisztaságát. Ezért újra megerősítette a szerzetesi nőtlenséget, megtiltotta, hogy a tisztségek apáról fiúra szálljanak a kolostorokon belül, s általában véget vetett minden olyan gyakorlatnak, aminek nem volt indiai előzménye. Tíz éven belül (1409–19) három új kolostort alapított Lhásza, a tibeti főváros környékén, s ezek lettek az új gelug rend első kolostorai. Igen nagy súlyt fektetett a tanulásra (maga is nagyon művelt volt), s többek között írt egy részletes lam-rimet, az ösvény fokozatairól szóló szöveget, Atísa Bodhipatha-pradípája alapján.

A gelug rend azt tartja, hogy a végső igazság, a paramártha-szatja legjobb leírását a prászangika madhjamaka adja, de ugyanakkor nagy súlyt fektet a kellő logikai megalapozásra és a vitatkozásban szerzett jártasságra, előkészületként az ürességen való meditációra. Később – a többi rendhez hasonlóan – náluk is az lett a gyakorlat, hogy megkeresték a rendfőnökök reinkarnációit. Ezek közül a harmadik, Szönam Gyacó (bSod-nams-rgya-mtsho) a mongol kántól a dalai (mongolul “óceán”) nevet kapta, és atól kezdve Dalai Láma néven ismerték. (Később visszamenőleg két elődjére is kiterjesztették ezt az elnevezést.) A negyedik Dalai Láma maga is mongol volt, s ezzel biztosították, hogy a mongol buddhisták a jövőben a gelug tábor odaadó és elkötelezett hívei legyenek; végül az ötödik Dalai Láma a XVII. században megkaparintotta a politikai hatalmat Tibet felett, miután tönkrezúzta a rivális karma(-pa) rend hatalmi bázisát. Ezt követően elméletileg a dalai lámák voltak a tibeti nép vezetői, de sokan közülük régensek által uralkodtak mielőtt elérték a nagykorúságot. A gelug rend egy másik áldozata volt a XVII. században a dzsonang rend, amelynek kolostorait lefoglalta, műveit pedig módszeresen elégette. Ennek jelentős szerepe van abban, hogy a zsentong álláspontot a mai tibeti rendek körében viszonylag kevesen képviselik.

Még egy fontosabb, említésre méltó esemény a tibeti buddhizmus történetében a rimé (ris-med) mozgalom kialakulása a XIX. században, amely Kelet-Tibetből indult ki, s az volt a célja, hogy újból ráirányítsa a figyelmet a tibeti buddhista hagyomány indiai forrásaira, és azoknak megfelelően szervezze újjá a kolostorok oktatási programját. Vezéralakjai közé tartozik Dzsamjang Khjence ('Jam-dbyangs-mKhyen-brtse, 1820–92), és Mipam (Mi-pham, 1841–1912). A különböző rendek között fennálló tantételbeli különbségek feloldására a rimé a zsentong álláspont hangoztatására törekedett, amely szerint a valóság olyasmi, ami ténylegesen létezik, de túl van a racionális gondolkodás tartományán, s ezért végső soron kérdésessé teszi az értelmes párbeszéd lehetőségét és minden nézeteltérés jelentőségét."

* A Gelugon kívül a Szakja, Nyingma és Kagyü.

ÁPDÉT: További háttérinfók egy érdekes nézőpontból (de - amennyire meg tudom ítélni - teljesen korrekten):
Tibet - A jakszaron innen és túl I.
Tibet - A jakszaron innen és túl II.


ÁPDÉT 2: Buddhák és Bódhiszattvák Budapesten - Sajtóvisszhang

2010. április 15., csütörtök

Tizenkét kapu felmérés

ÁPDÉT: készítettem rövid magyarázatokat is, talán így egyszerűbb most már.

(Tegnap fejeztem be a Tizenkét kapu c. Nágárdzsuna szöveg verseinek fordítását, s szívesen látnék hozzá kérdéseket, megjegyzéseket, hogy a magyarázatnál mikre lenne érdemes odafigyelnem, ezért is teszem ide ki.)

Katt Nágárdzsunához!

2010. április 13., kedd

Halál a korai buddhizmusban

Vendégposzt Zolitól.

Idézetek és hivatkozások a halál szerepéről a korai buddhizmusban

A halál (szkrt. mṛtyu, páli maccu) szerepéről, fontosságáról és az ellene való (nem szokványos értelemben vett) küzdelemről a kánon több helyen is beszél. A MN. 131 Bhaddekaratta Suttában ezt mondja a Buddha: "Buzgón tedd, amit ma tenned kell, mivel, ki tudja, holnap már menned kell. Nincs alku a halállal, és hordájával."

A MN. 26 Ariyapariyesanā Suttában* a Buddha a „nemes keresést” (páli ariya pariyesanā) a következőképpen határozza meg: "Mivel ki van téve a halálnak, a haláltalant keresi, a felülmúlhatatlan megszabadulást a kötelék(ek)től: az Eloldódást (nibbāna)… Ez a nemes keresés."

A MN. 34. Cūlagopālika Suttában a Magasztos a hatalmas folyamon való átkelés példázatával mutatja be a saṁsāra, illetve a halál „folyamán” való átkelést, és a következő verset mondja: "A Megvilágosult látja, miben áll az egész világ, s kitárta a halál-mentes nirvána biztos kapuját."

A Dhammapada 287-288. szintén a halál kapcsán ezt mondja (ehhez a vershez kapcsolják Kisā Gotamī történetét):

Ám közben az utódokért és jószágért bolondulót
a Halál elsodorja, mint alvó falut az áradás.

Akit a Halál támad meg, nem védi meg ezer barát,
nem menthetik meg fiai, sem apja, sem rokonai.

A Mahāvagga I. 5-ben Brahmā Sahampati azt mondja, hogy a Buddha tanításával „megnyitotta a halhatatlanság kapuit":

Halhatatlanság kapuját te tárd ki most!
Hallják világosan a tiszta, szent igét! (Vekerdi-féle fordítás)

A Dhammapada emellett számtalan helyen beszél (költői formában) a halál (páli maccu), a Halálkirály (maccurāja), vagy a „kivégző” (páli antaka – Vekerdi ezt is halálnak fordítja) elleni harcról, magyarul idézek néhányat (Vekerdi József fordításában):

148.
Vézna, betegségek fészke, törékeny ez a gyenge test,
szétfoszló, hitvány rothadék. Az élet vége a halál (p. antaka).

128.
Sem fent az égben, sem a tenger mélyén,
sem hegyi barlang sötét üregében
nincsen olyan hely az egész világon,
hol megbújhatna élő a haláltól.

21.
Törekvés halhatatlanság, restség halál útjára visz.
Törekvő többé nem hal meg; a rest nem több, mint a halott.

22.
A bölcsek ezt felismerik, s törekednek ernyedetlenül.
Az igazak nyomán járnak, magasabbra törnek szüntelen.

44.
Ki fogja legyőzni a földet és
a halál birodalmát és az eget?
A Tan ösvényét ki találja meg,
akár a virágot a fürge szem?

45.
A kereső győzi le a földet és
a halál birodalmát és az eget.
A Tan ösvényét ő találja meg,
akár a virágot a fürge szem.

46.
Ha ráébred, hogy buborék a teste,
csak délibáb, szétfoszló, üres árnyék,
szétszórja Mára virág-nyilait mind,
s Halálkirálynak szeme nem talál rá.

A halál szerepének fontosságát a korai buddhizmusban két dolog erősíti meg. Az egyik, hogy a hanyatlás-és-halál szerepel a 12 tagú függő keletkezésben (pl. MN. 9. Sammādiṭṭhi Sutta), mint a sóvárgás és a nem-tudás által táplált létesülési folyamatnak az adott individuum számára végső és legtragikusabb következménye, amelyben a maga közvetlenségében tárul fel az anicca, a mulandóság, az állandótlanság igazsága. Ezzel áll összefüggésben, hogy a halál ama „intő jelek” egyike, amelyek a történelmi Buddhát arra indítják, hogy „otthonából az otthontalanságba” távozzon.

A halál tudatosítása éppen a mulandóság mélyreható (nem csak gondolati, hanem az ember legmélyebb rétegeit is „megérintő”) belátásának az egyik legfontosabb – és szerintem nélkülözhetetlen – eszköze. Ez ösztönzi az „elszakadást” (páli virāga), az elhagyást (páli pahāna), és ez adja meg részben a doktrinális alapját is annak, hogy miért kell egyáltalán elhagyni valamit. Ezzel kapcsolatban mondja a Buddha (többek között a MN. 22. Alagaddūpama Suttában):

'... a tanult, nemes lelkű ember, aki ismeri a nemes dolgokat, hallotta a nemes Tant, járatos a nemes Tanban, ismeri az igaz embereket, hallotta az igaz emberek tanítását, járatos az igaz emberek tanításában, az ezt gondolja a testről: "Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem". Ezt gondolja az érzetekről : "Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem". Ezt gondolja a tudatról: "Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem". Ezt gondolja az adottságokról : "Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem". Ezt gondolja arról, amit lát, hall, gondol, megismer, elér, kíván, elméjében fontolgat: "Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem". Ezt gondolja arról a téves nézetről, amely szerint a világ azonos az Énnel, s halálom után ezzé válok, állandó, örök, változatlan, nem mulandó leszek, mindörökre ugyanaz maradok : "Ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én Énem".'

Azt gondolom, hogy a fenti idézetek és hivatkozások kielégítően „bizonyítják”, milyen fontos szerepet játszott a mulandóságra, ezzel összefüggésben pedig a halálra való reflexió a korai buddhizmusban. És ez valóban egy „küzdelem” értelmében jelenik meg abból a szempontból, hogy a mulandóság igazsága meghaladható, ezt – mintegy – le lehet győzni. (Természetesen nem az emberi személyiség „halmazaihoz” való ragaszkodással, hanem éppen ellenkezőleg, az „azonosulások felszámolásával”). Nem véletlen, hogy a Buddha jelzője a MN. 18. Madhupiṇḍika Suttában*: amatassa dātā = a „halhatatlanság adója”, hasonló jelzők több helyen is előfordulnak a Buddhára vonatkoztatva.

Mindezt csak azért írtam le, mert nagyon nagy veszélyt látok abban, hogy a karma tanítását - főként a jelenkorban és főként Nyugaton - egyfajta „örökkévalóság-tanként” értelmezik félre. Ez sem a buddhizmus, sem a hinduizmus hagyományos iskoláinak nem jutott soha eszébe, ahogy az sem, hogy a karma-bandhát, amely átnyúlik az egyes individuális lényeken és életeken, pozitív színben tüntessék fel (mondván, hogy így végső soron senki nem „vész el”, nem bukik el, hiszen az inkarnációk hosszú sorozatán át végül is - ha bukdácsolva és vissza-visszaesve is – mindenki fejlődik és célba ér). Ezen szemlélet „kiiktatása” érdekében kell hangsúlyt helyezni a halálra szerintem.

* Ez a link angol nyelvű

ÁPDÉT: A kommentárokat olvasva Zoli kiegészítette a posztot az alábbiakkal:

Ami a korai buddhizmus halállal és halhatatlansággal vagy haláltalansággal kapcsolatos szemléletét érinti, az írásomra érkezett felvetések és ellenvetések nagyrészt félreértésen alapulnak. Néhány szóban szeretném megvilágítani azokat a szempontokat, amiket én e kérdés tárgyalásakor követtem:

A korai buddhizmus kiindulópontja, mint az közismert, hogy a létesült vagy megnyilvánult állapotok körében - beleértve az isteni világokat is - nincs semmi, ami állandó (niccsa) lenne. Minden létező és minden dhamma „összetett” (szankhata), vagyis feltételektől függ, nem bír abszolút, önmagán alapuló és önmagában teljes léttel, ezzel összefüggésben pedig „változó” (viparinámadhamma) és „múlandó” (aniccsa), vagyis alávetett a keletkezésnek és a megszűnésnek.

A létezés kondicionált és múlandó természetének a felismerése határozza meg a „nemes keresés” célját és irányát:
„Miben áll a nemes keresés (arijaparijészaná), szerzetesek? Íme, szerzetesek, valaki, aki maga a születésnek alávetett, a születés nyomorúságát felismerve keresi a születés-nélküli, felülmúlhatatlan biztonságot, a nibbánát; aki maga az öregedésnek alávetett, az öregedés nyomorúságát felismerve keresi az öregedéstől mentes, felülmúlhatatlan biztonságot, a nibbánát; aki maga betegségnek alávetett, a betegség nyomorúságát felismerve keresi a betegség nélküli, felülmúlhatatlan biztonságot, a nibbánát; aki maga a halálnak alávetett, a halál nyomorúságát felismerve keresi a haláltól mentes felülmúlhatatlan biztonság állapotát, a nibbánát; aki maga a bánatnak alávetett, a bánat nyomorúságát felismerve keresi a bánattól mentes felülmúlhatatlan biztonság állapotát, a nibbánát; aki maga szennyeződéseknek alávetett, a szennyeződések nyomorúságát megfigyelve keresi a szennyeződésektől mentes felülmúlhatatlan biztonság állapotát, a nibbánát. Ez, szerzetesek, a nemes keresés.”[1]

Ebben a vonatkozásban két tévedés lehetséges. Az egyik az, ha az ember abban keresi és véli megtalálni az állandóságot, ami természete szerint múlandó, legyen az akár a közönséges emberi élet, akár valamilyen túlvilági, mennyei vagy pokolbeli állapot. Ez összefügg a négyrétű kifordultsággal:

„Szerzetesek, négy felfogásbeli, tudati és szemléletbeli kifordultság (szannyávipallásza, csittóvipallásza, ditthivipallásza) létezik: állandónak (niccsa) tekinteni azt, ami állandótlan (aniccsa), boldogságtelinek (szukha) tekinteni azt, ami szenvedésteli (dukkha), „önmagamnak” (attá) tekinteni azt, ami „nem-önmagam” (anattá), szépnek (szubha) tekinteni azt, ami tisztátalan (aszubha).”[2]

A másik tévedés az, hogyha az ember az állandóságot vagy nem-állandótlanságot a végső cél vonatkozásában is „tagadja”, vagyis tagadja, hogy a „haláltalan állapot” (nevezzük így egyelőre) önnön kondicionált és korlátozott személyiségének meghaladásán keresztül elérhető, és mintegy belenyugszik saját múlandó és születésnek-halálnak alávetett létébe, mondván, hogy „minden múlandó”. A múlandóság igazsága, vagy ezzel összefüggésben a szenvedés igazsága a legkevésbé sem azt a célt szolgálja, hogy az ember úgymond belenyugodjon ebbe, szerényen és lemondóan elfogadva saját „sorsát”. Ellenkezőleg: ennek belátása révén az embernek rá kell eszmélnie arra, hogy a korlátozott emberi személyiséget nem tekintheti sajátjának, nem fogadhatja el saját végső és abszolút valóságaként, hiszen ez nem igazi önmaga. A személyes identitás bázisát képező testi és tudati tényezők azért „szenvedésteliek”, mert állandótlanok, és éppen állandótlanságukból és szenvedéstermészetükből fakadóan nem lehet rájuk úgy tekinteni, hogy „ez én vagyok, ez az enyém, ez az én Önmagam”:

- Mit gondoltok, szerzetesek, a testi forma állandó vagy állandótlan?
- Állandótlan, Uram.
- És ami állandótlan, szenvedésteli vagy örömteli?
- Szenvedésteli, Uram.
- És ami állandótlan, szenvedésteli, változásnak alávetett, helyes-e azt így felfogni: »ez az enyém, ez én vagyok, ez az én önmagam«?
-Nem, uram.
- Mit gondoltok, szerzetesek, az érzet […] az észlelet […] a késztetések […] a tudatosság állandó vagy állandótlan? - Állandótlan, Uram.
- És ami állandótlan, szenvedésteli vagy örömteli?
- Szenvedésteli, Uram.
- És ami állandótlan, szenvedésteli, változásnak alávetett, helyes-e azt így felfogni: »ez az enyém, ez én vagyok, ez az én önmagam«?
- Nem, uram.
Ezért hát szerzetesek bármilyen testi formát, legyen az jövőbeli, múltbeli vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, távoli vagy közeli – minden testi formát a valóságnak megfelelően, helyesen felismerve úgy kell látni, hogy »ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én önmagam«.
Ezért hát szerzetesek bármilyen érzetet […] észleletet […] késztetést […] tudatosságot, legyen az jövőbeli, múltbeli vagy jelenbeli, belső vagy külső, durva vagy finom, távoli vagy közeli - mindezeket a valóságnak megfelelően, helyesen felismerve úgy kell látni, hogy »ez nem az enyém, ez nem én vagyok, ez nem az én önmagam’ […].”[3]

Vagyis az elszakadásra és megszabadulásra való törekvést éppen egy nem szanszárai állandóságra és „haláltalanságra” való igény ébreszti fel az emberben, illetve annak tudata, hogy a korlátozott és múlandó létezés nem a normális állapot, és hogy létezik egy olyan „valóság” - vagy ha tetszik, valóság feletti valóság -, ami felette áll minden változásnak, keletkezésnek és elmúlásnak. Ha ez nem volna, akkor nem lenne lehetséges a „megszabadulás”, akkor nem lenne „kivezető út” a keletkező és megszűnő létezés köréből, sőt az erre való igény sem merülhetne fel az emberben.. Vagyis akkor az egész buddhista ösvény értelmét vesztené. A valódi normalitást a nibbána halál-nélküli, keletkezés-nélküli, szenvedés-nélküli „állapota” jelenti, ez a „pozitív” valóság, még akkor is, ha szavakkal le nem írható, hiszen túl van a legtágabb értelemben vett létezői világon, amit a nyelv meg tud ragadni.

Ha valaki azt gondolja, hogy a múlandóság és a halál világa abszolút és végleges érvényű az „ember” számára, vagy másrészt hogy maga a nibbána valamiféle „negatív” valóság, akkor szintén az egyik szemléleti kifordultság hibájába esik, hiszen azt tekinti önmagának, ami nem önmaga, és mindazt pedig, ami a létesült állapotokon túl van, akaratlanul is hiányként, nem-valóságként tudja csak megragadni. Persze, a nibbána vagy a bódhi felette áll létnek és nem-létnek, és minden egyéb kettősségnek, a korai buddhizmus azonban elsősorban nem ezért alkalmazta a „negatív teológia”, a tagadások módszerét, hanem éppen azért, hogy rámutasson: a nibbánában nincs semmi szanszárai, semmi, ami a létesült világ fogalmaival és meghatározásaival leírható, és fordítva, a szanszárában nincs semmi a nibbánából. Azt is mondhatnánk, hogy a korai buddhizmus a nibbánát a szanszárabeli hiányán keresztül tételezte, hogy ezáltal az elszakadásra való törekvés igényét felébressze, és megakadályozza, hogy az ember bármivel, bármilyen kondicionált létállapottal azonosítsa magát.

Valóban, a szanszára és a nibbána között „ellentmondás” van, de éppen ebből az ellentmondásból fakad ama feszültség, ami a törekvést inspirálja. Ezzel összefüggésben, aki úgy gondolja, hogy az emberi és minden egyéb létezői állapot múlandósága és halandósága, valamint a valóban és abszolút értelemben „halál-nélküli” „felülmúlhatatlan biztonság” lét-feletti valóságára való törekvés között feloldhatatlan „logikai” ellentmondás van, az nem értette meg a buddhista tanítás lényegét. Nem veszi tekintetbe, hogy a kiindulópont (az ember aktuális helyzete) és a cél (mint a nibbána megvalósításának lehetősége) nem ugyanaz. Ha ugyanaz lenne, nem lenne út, amit be kell járni. Az ellentmondás tehát szándékos - mondhatni szándékosan kiélezett - és ugyanakkor feloldható, a feloldása pedig maga a szellemi ösvény bejárása.

Végül néhány szót a páli amata szó fordításáról. A buddhizmus ezt a terminust voltaképpen a hinduizmusból, respektíve az upanisadokra alapozódó hagyományból vette át, ahol ez az abszolút, létfeletti, léten túli valóság pozitív attribútuma volt - ahogy például az állandóság is. A buddhizmus sokat bírálta a hindu felfogásokat, de soha nem az amata „pozitív” értelmét tagadta, hanem azokat a koncepciókat, amelyek például halhatatlannak tekintették az isteni világokat, amik voltaképpen nem halhatatlanok (lásd: az állandósággal kapcsolatos kifordult szemléletet), vagy pedig absztrakt módon tételeztek egy olyan végső, halhatatlan Önvalót, amit ténylegesen, a konkrét öntapasztalásban már egyáltalán nem birtokoltak. Az amata - mind a hinduizmusban, mind a buddhizmusban - a végső, abszolút „állapotra” utal, így sokkal inkább létezés- és létesülés-feletti, mintsem lét-tagadó, negatív fogalom.

Még egyszer hangsúlyozzuk: természetesen az amata nem vonatkoztatható egyetlen létesült állapotra sem, és a legkevésbé sem a földi vagy egy mennyei világban való végtelenül megnyújtott fennmaradást jelent. Ha valaki a halhatatlanság szó kapcsán automatikusan erre asszociál, és képtelen ezt a magyar szót valami abszolút, a földi és az égi világon is túlmutató „valóságra” érteni, akkor az használja nyugodtan a „haláltalan” kifejezést, ez ellen semmi kifogásunk. Ez azonban inkább a jelenkori ember halhatatlansággal kapcsolatos alacsonyrendű és korlátozott megközelítéséből fakadó félreértés, amit az ember egyszerűen azzal is korrigálni tud, hogy helyesen érti ezt a szót. Az örökkévalóság kapcsán a helyzet ugyanez. Meg kell jegyeznünk azt is - ha már különböző fordítástechnikai kritikákról van szó - hogy az amata/amrita esetében a „halhatatlan” szó kevésbé pontatlan fordítás, mint a „haláltalan”, hiszen az eredeti szó a meghalni (szkrt. mri) ige befejezett melléknévi igenévi alakjának a- fosztóképzővel ellátott alakja, ami szó szerint azt jelenti, hogy „nem-meghalt”, „nem-halott”, „halatlan” (elnézést a neologizmusért). ehhez az eredeti jelentéshez közelebb áll a „halhatatlan”, amely szintén egy melléknévi igenév (igaz, a beálló, és nem a befejezett) fosztóképzővel ellátott alakja, míg a „haláltalan” (amellett a halál főnév (maccsu) fosztóképzővel ellátott alakja. Másrészt mindkét magyar kifejezés tagadó alakú, így ezen az alapon nem lehet választani közülük.

Végül még egy dolgot szeretnénk hozzáfűzni az eddigiekhez: az amata - fordítsuk akár halhatatlanságnak, akár haláltalanságnak - nem egy absztrakt fogalom, hanem olyasvalami, ami a beérkezett törekvő számára közvetlenül átélt valóság lesz. Ha így tekintünk rá, csak kétféleképpen foghatjuk fel: vagy mint a lét és a tudat teljes kioltódása, vagy mint időtlen és abszolút lét-feletti „önjelenlét”. Minden más esetben az átélés a kondicionált létesülési állapotok körében marad, amelyek elidegeníthetetlen természete a keletkezés és a megszűnés. Aki úgy gondolja, hogy van más lehetőség, az ténylegesen még soha nem gondolt bele abba, hogy mit jelent átélni a nem-keletkezést és meg-nem-szűnést. Az pedig igen nehezen elképzelhető, hogy a Buddha az amata jelzővel akarta volna jellemezni a lét és a tudat teljes kioltódásának „állapotát” - vagy olyan jelzőkkel, mint a „legmagasabb gyönyör” (parama szukha), vagy a felülmúlhatatlan biztonság (anuttara jógakhéma).



[1] Arijaparijészaná szutta. PTS: M. I. 162. o.
[2] Vipallásza szutta. PTS: A. [Anguttara Nikája] II. 52. o.
[3] Alagaddúpama szutta. PTS: M. I. 139. o.