Szerelem és házasság a buddhista hagyományban

A vallások nagy részének határozott iránymutatása van a szerelemmel és házassággal kapcsolatban. Például a kereszténység “szent házasság”-ról beszél, és a katolicizmusban a házasság egyike a hét szentségnek.

Hogyan közelíti meg a buddhizmus a házasságot és a szerelmet?

Buddhizmus és a szerelem

A kanonikus buddhista iratokban és kommentárokban szinte semmi sem található a szerelemről, de muszáj tisztázni egy közkeletű félreértést. Nagyon sokan – buddhisták és nem buddhisták – vélik úgy, hogy a buddhistáknak tartózkodniuk kell a kötődésektől. Magyarán, ez azt jelentené, hogy a legjobb partner nélkül élni.

De a buddhizmusban a ‘kötődés’ szót speciálisan értelmezik, inkább ‘függés’-nek vagy ‘birtoklás’-nak mondanánk: szükség vagy mohóság táplálta, ész nélkül való függés a kötődés. Közeli barátságok és intim kapcsolatok nem csupán elfogadottnak számítanak a buddhizmusban, hanem sok  esetben azt tapasztalja az ember, hogy a buddhista gyakorlás a kapcsolatainkat egészségesebbé és kiegyensúlyozottabbá teszi.

Mi a buddhizmus véleménye a házasságról?

A házasságot a buddhizmus leginkább világi vagy társadalmi jellegű szerződésnek tekinti, aminek nincs köze a valláshoz.

A történelmi Buddha tanítványainak többsége cölibátusban élt. Némely tanítvány házas volt, mielőtt csatlakozott volna a szanghához (a Buddha által alapított közösséghez), bár a belépés nem jelentette a házasság szükségszerű végét.

Ennek ellenére, a házas tanítványoknak tilos volt bármiféle szexuális jellegű kielégülés. Nem azért, mert a szex “bűnös” dolog, hanem azért, mert úgy vélték, hogy a szexuális vágy akadálya a megvilágosodásnak. (Arról, hogy a történelmi Buddhának volt-e felesége és fia, ITT írtam bejegyzést)

Buddha világi tanítványai, mint például a gazdag kereskedő, Anathapindika vagy Viszákhá, sok esetben bőkezűen támogatták a szanghát, és többségük házas volt.

A páli szuttában található tanbeszédben (DN 31 – Beszéd Szigálának – A világiak fegyelmi szabályzata ) Buddha azt tanácsolja Szigálának, világi tanítványának és ifjú házigazdának, hogy ne hagyja feleségét és gyerekeit védtelenül, ne játssza el vagyonát szerencsejátékon. Emellett óvja Szigálát a házasságtöréstől, rossz társaságtól, léha nőktől, a szeszes ital fogyasztásától, a lustaságtól. Javasolja, hogy felesége iránti tiszteletét ötféle módon mutassa ki: legyen udvarias hozzá, ne becsülje le őt, maradjon hűséges, adja át neki az irányítást, gondoskodjon a felékesítéséről. A felesége szintén ötféle módon tisztelje férjét: végezze el jól kötelességeit, legyen barátságos a rokonokkal, maradjon hűséges, vigyázzon arra, amit a férje hoz, teljesítse ügyesen és szorgalmasan kötelességeit. (a Buddha Ujja oldalon ITT olvasható el az egész szutta)

Tehát röviden, Buddha nem helytelenítette a házasságot, de nem is szorgalmazta. A Vinája-pitaka – ‘szerzetesek fegyelmi szabályzata’ – megtiltja a szerzeteseknek és apácáknak azt, hogy házasságközvetítőként közreműködjenek.

Amikor a buddhista iratok egyáltalán megemlítik a házasságot, általában monogám házasságról beszélnek. Bár Damien Keown történész ezt írja a Dictionary of Buddhism című művében: “Korai dokumentumok említést tesznek különféle ideiglenes és állandó partneri kapcsolatokról, amelyeket érzelmi és gazdasági okokból hoztak létre, és a buddhista Ázsia különböző részein poligámia és poliandria is megengedett volt.”

Ez a tolerancia jelenik meg a világi emberek szexuális erkölcseinek buddhista szempontú megítélésben is. A harmadik buddhista fogadalmat általában így fordítják: “ne élj vissza a szexualitással”, és ezt évszázadokon keresztül a helyi társadalmi normák követéseként értelmezték. A legtöbb esetben kevésbé fontos, hogy szexualitás terén mit tesznek az emberek egymással, mint az, hogy ezzel ne okozzanak szenvedést a másiknak vagy önmaguknak, vagy problémát a társadalomban. (A harmadik fogadalomról, a buddhizmus és szex kapcsolatáról ITT írtam bejegyzést)

Válás

A buddhizmusban nem tiltják.

Egyneműek közti szerelem és házasság

A korai buddhista szövegekben nem beszélnek a homoszexualitásról. Éppen úgy, mint a szexualitás egyéb kérdései, a homoszexualitás elfogadása vagy nem elfogadása is inkább a helyi társadalmi-kulturális normák közé tartozik. A tibeti kánonban léteznek olyan kommentárok, amelyek tiltják a szexuális kapcsolatot férfiak között, de ilyen jellegű tiltás nem található a páli vagy kínai kánonokban. Azonos neműek közötti szexuális kapcsolat a buddhista Ázsia bizonyos részein a harmadik fogadalom megszegésének számít, más részein azonban nem.

Az Egyesült Államokban az első buddhista intézmény, ami engedélyezte az azonos neműek közti házasságot, a japán dzsódó-sinsu irányzatot képviselő Buddhist Churches of America volt.

Nyugaton manapság több szangha – ‘buddhista közösség’- támogatja az azonos neműek közötti házasságot, annak ellenére, hogy a tibeti buddhizmusban ez problémát okoz. Ahogy fentebb olvasható, a tibeti buddhizmusban az évszázados hivatalos kommentárok szerint a férfiak közötti szexuális kapcsolat a harmadik fogadalom megszegésének számít, és Őszentsége, a dalai láma nem rendelkezik egyoldalú jogokkal ahhoz, hogy megváltoztassa a tibeti kánont. Őszentsége azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy nem lát semmi rosszat az egyneműek házasságában, csak akkor, ha ez a házasság ellenkezik a pár vallásával.

Mi történik egy buddhista esküvőn?

Buddhista esküvő, mint olyan, nincsen. Sőt, Ázsia bizonyos részein a buddhista egyház egyáltalán nem bonyolít le esküvőt. Tehát azt, hogy mi történik egy buddhista vallású pár esküvőjén, leginkább a helyi szokások és hagyományok határozzák meg.

Forrás: Szerelem és házasság a buddhizmusban (angol nyelven)

Buddhizmus és a nyílt forráskód

A Full Circle magazín legújabb számában van egy érdekes cikk, mely a Buddhizmus és a nyílt forráskód viszonyát boncolgatja:

"Első pillantásra teljesen erőltetettnek tűnhet két ennyire eltérő dolog összehasonlítása. Az Open Source (vagyis nyílt forrású operációs rendszerek és egyéb szoftverek fejlesztésére vonatkozó jól meghatározott elvek és technológiák összessége) és a buddhizmus összevetéséről van szó, ez utóbbi pedig nem más, mint a tudat és a tudatosság belső kimunkálását szolgáló meghatározott tantételek és diszciplinák összessége."

Részletek a magazin 19. oldalán:
http://fullcircle.hu/pdf/issue36_hu.pdf

Világiak lehetséges céljai nyugaton

Mély meggyőződéssel hiszem, hogy igazi buddhista áttörés egy társadalomban csak erős szerzetesi réteg megléte esetén lehetséges. Alapozom ezt arra, hogy bármely kultúra, vagy akár szakma is csak magas képzett és elkötelezett „pofik” meglétekor virágozhat. Ezen „élcsapat” viszont csak széles „laikus” rétegből tud kinőni. Márpedig ma Magyarországon elvétve akad pár szerzetes, és működő kolostort még nehezebb találni. (Kommentekben várom az infókat a szerzetesekről kolostorokról.)
Látszatra róka fogta csuka esetével állunk szemben. Nincsenek szerzetesek, akik irányt és példát adhatnának a laikusoknak, támogathatnák az erőfeszítéseiket. És az erős közösségekké össze nem álló laikusok nem tudnak „kitermelni” egy elhivatott szerzetesi réteget.
Szerintem mégsem olyan feloldhatatlan a helyzet. A világiaknak kell azt a kulturális, társadalmi alapot megteremteni, mely kiteljesedhet a későbbiekben. Ez így persze csak ködös vágy csupán. Le kell fordítani a hétköznapokra. Magyarán láthatóvá kell tenni a buddhizmust az interneten, az utcán, az oktatásban, mindenütt, hogy ne egy egzotikus és marginális kisebbség látszatát keltse, hanem épüljön be a többségi társadalom kognitív sémáiba.
Mit lehet tenni?
Három főirányt látok (persze van több is)
Internet:
Minél több hiteles információt kell megosztani a lehető legtöbb helyen. Ezért kiemelten fontos hogy:

• A magyar Wikipédia buddhizmussal kapcsolatos cikkeit javítsuk, bővítsük. Akár annak árán is, hogy egymással vitatkozó bejegyzések kerüljenek fel. Nem az a cél, hogy kevés tökéletes bejegyzés legyen, hanem az, hogy több száz többé-kevésbé vállalható. Mert az egyszeri keresőt kell megcélozni, aki lehet hogy még nem képes elsőre „jó kérdést” feltenni, de ha azt látja, hogy van hova kutakodni, mert rengeteg anyag van fent, akkor talán beleássa magát.
• Minél több a buddhizmussal kapcsolatos blogot kell létrehozni. Nem lehet célunk a monopóliumok erőltetése. Ezért a Buddhapestnek is inkább indikátornak és koordinátornak kell lennie, mint végső forrásnak.
• Támogatni kell az internetes közösségek valós világbeli találkozóit, akár „konferenciák” szervezésével (Melyben néhány vezető blogger egy asztal körül boncolgat pár témát, vagy válaszol kédésekre.), akár szimpla sörözésekkel.

Buddhista közösségek:
Fontos, hogy a most szétaprózott közösségek között meginduljon a párbeszéd, hogy minden hazai buddhista lássa, több köt össze mint ami szétválaszt. Ezért párbeszédet kell kezdeményezni a különböző irányzatok között. Fel kell keresni a másik csoportot, részt kell venni az eseményein, demonstrálni kell, hogy a hazai buddhizmus egységes tud lenni.

Nyitás a külvilág felé:
Ma egy-egy közösség rendezvényén jó, ha pár százan vesznek részt, és azok is az adott irányzat elkötelezettjei. A külvilág nem is tud arról, ha épp Tibeti újév van, vagy vészakh, vagy csak a csoport alakulásának 10. évfordulója. Ezért szerintem nyitni kell a többség felé. Az eseményeket, amikor csak lehetséges jól megközelíthető, nyilvános helyeken kell tartani. Parkokban, tereken, hogy a járókelők is értesüljenek róla, itt valami történik.
Ezért „fesztiválokat” kell rendezni. Persze nem berúgós, hányós ötnaposat, de egy délutánra el lehet foglalni a Városligetet, vagy a helyi főutcát.

Szóval nincs semmi elveszve, csak mozdulni kell már.

Kimutatás a 2008. évi Szja 1 %-ának a 2009. évi adózói rendelkezéséről a 2009. rendelkező évre érvényes technikai számmal rendelkező egyházak és kiemelt költségvetési előirányzatok számára a felajánlott összeg szerint csökkenő sorrendben (2009. december 31.-i állapot)

1. MAGYAR KATOLIKUS EGYHÁZ 3 058 968 189 (498 229)
2. MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ 1 047 123 691 (163 855)
3. MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ 315 756 973 (45 639)
4. MAGYARORSZÁGI KRISNA-TUDATÚ HÍVŐK KÖZÖSSÉGE 87 320 652 (12 039)
5. MAGYARORSZÁGI BAPTISTA EGYHÁZ 76 268 367 (11 581)
6. MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ HITKÖZSÉGEK SZÖVETSÉGE 65 242 506 (5 017)
7. HIT GYÜLEKEZETE 60 620 439 (17 501)
8. GYÉMÁNT ÚT BUDDHISTA KÖZÖSSÉG 29 114 224 (4 042)
9. MAGYARORSZÁGI JEHOVA TANÚI EGYHÁZ 26 607 090 (7 353)
10. MAGYARORSZÁGI UNITÁRIUS EGYHÁZ 20 519 889 (2 083)
11. TAN KAPUJA BUDDHISTA EGYHÁZ 20 265 560 (2 662)

Szép volt!
Bár kis hajrával "legyőzhetőek" lettek volna az Unitáriusok, és akkor a top 10-ben két buddhista egyház is lenne.
Jövőre a Cél egy dobogós hely megszerzése. ;-)

Szerzetesek és Világiak

Mozgásba lendült a buddhista blogszféra. Egyre több poszt jelenik meg (ami jó), de bennem érlelődik egy kérdés, miszerint kik és kiknek írnak itt?
A buddhizmusban a kezdetektől két csoport, a Szerzetesek és a Világiak egymás mellett és egymást támogatva voltak jelen.
A praxist, a filozófiai vitákat a szerzetesek képviselték, akik "főállásban" a buddhista út mellett kötelezték el magukat. Míg a lelkes amatőrök (Világiak) hétköznapi nyelven fogalmazták meg, élték meg a tanítást, nem merülve el a filozófiai mélységeiben. Ők kolostorokat tartottak fent, szúpákhoz adták a pénzt és munkaerőt. A Tan terjesztését a szerzetesek vállalták magukra, de az infrastruktúrát, (a hallgatókat, a helyet) a világiak teremtették elő.
Ez a felosztás jól működik immáron 2500 éve.
Viszont a mai buddhista blogszféra valahogy irányt tévesztettnek tűnik, amiként a hazai buddhizmus is. Félállású szerzetesekként féláálású szerzetesekhez szólunk.
Nehéz a helyzet mert nincsenek főállású szerzeteseink és nincsenek világiak sem akik elfogadnák hogy ők (csak) világiak. Mivel nincs lehetőség sem szerzetessé válni, sem teljes értékű világivá aki saját döntése alapján választja az útját. Így félszerzetek vannak. És olyan bloggerek, kik nem tudjá "kire lőjjenek".
Nem hiszem, hogy erős szerzetesi réteg nélkül van esélye a hazai buddhizmusnak. Pláne akkor ha mindenkit műkedvelő szerzetesként definiálunk. Így a kérdések, viták egyszerre lesznek amatőrök és intellektualizálók.

Lehet hogy sikerül kialakítani egy erős és működő buddhizmust szerzetesek nélkül is (bár erre nem ismerek példát), de szerintem bizonyosan nem az az útja, hogy az amúgy világiakat néhanap beöltöztetjük szerzetessé, vagy olyan kérdésekkel problémákkal bombázzuk őket, mely megválaszolása évtizednyi szerzetesi tapasztalatot igényelne más helyen.

Na!

Buddha, Darma, Szanga, Maddafakka!

Programok

Sikerült összevadásznom pár érdekes programot a következő napokra, hetekre. Külön nem írnék mindegyikről, de az eseménynaptárban megtalálhatóak linkekkel.

A nyári punnyadásban strandon, sörrel a kézben is lehet buddhista irodalmat forgatni annak aki szeretne. Ehhez nyújt némi segítséget a TKBF jegyzetboltja. Ha nem is teljes körű, de igen jó merítést nyújt, hogy legyen mit olvasni.
Strandon...

Szerzetesek és világiak IV.

Szerzetesek és világiak III.

Előzőleg már írtam két értekezést (1., 2.) arról, hogy már a legkorábbi időkben is milyen fontossággal bírtak a világi követők a buddhista közösség életében. Most inkább azt kellene körbejárni, hogy mi a szerepük a szerzeteseknek?

Azt látni kell, hogy a buddhai praxis nem hétvégi tevékenység. Megvilágosodás eléréséhez „profik” kellenek, mert heti kétszer két óra meditációval nem érhető el a cél.
A jobb megértés érdekében álljon itt egy példa.
Szinte mindenki csorgott már le a Tiszán kenuban, és megtapasztalhatta, milyen a sajgó váll egy keményebb nap után, és azt is menyire felemelő a vízen siklani. De az olimpiai aranyhoz ez kevés. Hosszú éveken át minden napunkat ennek kell szentelni, hogy egyáltalán felcsillanhasson a reménye valamely eredménynek. Ezen okból nem a többé-kevésbé lelkes amatőrökbe helyezte Buddha a bizalmát, hanem egy „profi” közösséget épített a támogatók mellett.
A világiak feladata (maradva a vízi példánál) a csónakház megépítése, fenntartása, a versenyek és versenyzők támogatása, és hogy erejükhöz mérten alkalmazzák a profik tudását.
Sokakban persze felmerül a kérdés, hogy mit adnak profi kenusok vagy a „termelésből” ugyanúgy kieső szerzetesek a társadalomnak? Gazdaságilag semmit. Viszont példát állítanak, összetartozás élményt nyújtanak, és megadják a közös siker lehetőségét azoknak is, akik csak a tagdíjat fizetik, vagy hétvégenként eveznek néha.
Támogató amatőrök nélkül nem működhetnek a pofik, de sikeres profik nélkül az amatőröknek nincs példa és továbblépési lehetőség.

Magyarországon szinte csak amatőr/világi buddhisták vannak, akik a néhanapján hazánkba látogató profik szaván csüngnek. Ez az állapot kontraproduktív, mert azt a látszatot kelti, hogy csak másutt lehetnek elismert lámák, bikkhuk, tanítók.

Persze attól, ha hirtelen alapítanánk egy-öt-tíz kolostort, még nem biztos, hogy lenne akár csak egyetlen nemzetközi hírű buddhista lámák, bikkhuk, tanítók.
Viszont jól működő magyar szerzetesi közösség nélkül nem is lesz soha.
Megmarad a buddhizmus értelmiségi játéknak, valós perspektíva nélkül...

Szerzetesek és világiak II.

Az előző bejegyzés alapján egyértelműnek tűnik, hogy Buddha és a korai szanga számára a világi közösség kiemelt jelentősséggel bírt. Ez természetes is egy kolduló rendnél, mely önmaga nem intézhette az élelmezését, ruházkodását, pénzügyeit. Mégis a szutták szövegei alapján oly keveset tudhatunk meg erről a háttér infrastruktúráról, hiszen a beszédekben csak Buddha tanításai maradtak fenn.
Mi az ami valószínű kétezer-ötszáz év távlatából?
A világi közösség létszáma többszörösen meghaladta a szerzetesek számát, mert a sokszor említett több ezer koldus évtizedeken át tartó folyamatos élelmezése nem képzelhető el néhány dúsgazdag támogató által. Buddhát és a néhány „sztár” tanítványát természetesen mindenki meg akarta hívni ebédre, de a feljegyzések alapján az egyszerű szerzetesek között sem voltak nagy éhínségek. Őket pedig csak olyanok láthatták el, akik havi, heti egy meghívást nyújthattak. Sok-sok olyan ember kellett tehát, aki keveset adott, de rendszeresen.
A szangának voltak gazdag patrónusai. A nevük fennmaradt. Anáthapindika, Bimbiszára, Viszákhá. Ők jelentős adományokkal járultak hozzá a koldusok mindennapjaihoz. Ligeteket, ruhákat, területeket adományoztak. Megteremtették a további fejlődés alapjait, mivel a „köznép” csak a „működési költségeket” állta.
És bizonyosan volt valamely világi „szervezet”, amely felmérte az igényeket, koordinálta a jótékonyságot. Létére nem sok bizonyíték akad, de ha az akkori világ nem volt gyökeresen más mint a mai, akkor ezen koordináció nélkül jelentős zavaroknak kellett volna lenniük a korai szangában.

Elmondható tehát, hogy a korai szanga mögött egy jól működő világi közösség és szervezetek hálója volt, mely biztosította a „kevesek” hétköznapi szükségleteit, és a fejlődés lehetőségét.

Szerzetesek és világiak I.

Buddha mikor megalapította "egyházát", azt a kezdetektől két pillérre építette. Ezek a szerzetesi és a világi közösség. E kettő fontosságát jól mutatja, hogy bár a Tan kerekét megforgató beszédét öt olyan tanítványának mondta el, akikkel már régóta együtt gyakorolt, és akik elkötelezettségében nem kételkedhetett. De közvetlenül utánuk a következő tanítványa egy Jasza nevű jómódú kereskedőfiú lett. Egy ízig-vérig világi, aki megcsömörlött a "sok jótól", és valami tartalmasabbra vágyott. Így ő lett a szerzetesi rend következő tagja. Miután apja a keresésére indult az elkóborolt fiúnak, és beszélt Buddhával maga is a rend világi követőjéül állt, és így tett Jasza volt felesége és anyja is, akik az első női világi követőkké lettek.

Nem tudhatom mi igaz a történetből, valószínűleg inkább példázat értékű, mint hiteles beszámoló. Viszont mint példázat igen figyelemre méltó, mert mit is közvetít?
Buddha első tanítványaival szemben egyfajta adósságot törlesztett, hisz éveken át vele gyakoroltak és szenvedtek. Nekik nem lehetett nem átadni a tant. Viszont közvetlenül utánuk egy olyan személyt vett fel, aki csak akkor indult el az úton, ami azt mutatja, hogy a Dharma teljességének megismerése nem igényel előképzettséget, próbatételeket. Bárki előtt nyitva a kapujanincs átjáró.
Ugyanilyen fontos üzenete van annak, hogy az első "szűz" tanítvány után megjelentek a világiak. Mit megjelentek, a világ első tíz "buddhistája" közül három máris nem a szerzetesi, hanem a világi közösséghez tartozott, és kettő nő volt.
Ennél hangsúlyosabban nem lehet kiállni a világiak és nők mellett, tudva, hogy Buddha mégiscsak egy a világról lemondó szerzetesrendet alapított.