A legnagyobb áldások

A théraváda hagyományban vannak olyan szutták, amiket védelmezőként, áldásként, egy fajta amulettként énekelnek a szerzetesek a világiaknak, ezeknek a neve: paritta. Az egyik leghíresebb, legtöbbet énekelt paritta a Snp. 2.4 Az áldás beszéde (Maṅgala Sutta). Alább egy recitáció egy nagyon szigorú szemű, (tippem szerint) indiai szerzetestől.



Nagyon érdekes (legalábbis szerintem), hogy a szutta szövege megkérdőjelezi magának az áldásnak, a valakinek "átadott" parittának a szerepét, és egészen más dolgokat nevez áldásnak, védelemnek. (Bár nagyon valószínű, hogy a szutta szövegét a hallgatóság egyáltalán nem értette/érti.

A Mangala Szutta egy másik, nagyon szép, dallamos recitációja Indaratana Maha Thera előadásában ITT.