A nyolc felismerés

A buddhizmus tele van számokkal és felsorolásokkal. Ezek közül talán legismertebb a négy nemes igazság, a nemes nyolcrétű ösvény és a három ékkő/kincs (Buddha, dharma és a buddhista közösség, a szangha).

Azonban még nagyon sok ilyen lista létezik. Írtam már bejegyzést a három méregről, az öt léthalmazról vagy khandháról/szkandháról, az öt Buddha-családról, az öt fogadalomról, a hat létbirodalomról, a mahájána buddhizmusban található hat tökéletességről vagy páramitáról, a théraváda tíz tökéletességről vagy páramitáról, a helyes összpontosítás (dzshánák) nyolc szintjéről, a Buddha által ki nem fejtett tíz vagy tizennégy kérdésről. És még nagyon sok egyébről, amit itt már nagyon nehéz felsorolni is.

Ez a bejegyzés azt a nyolc felismerést sorolja fel, amelyek leginkább  a mahájána hagyományban ismertek. Célszerű rajtuk tudatosan meditálni, hogy a bódhiszattvákhoz és más megvilágosodott lényekhez hasonlósan mi is képesek legyünk őket megvalósítani.

-- A tudatlanság okozza a születés és halál véget nem érő körforgását és a szenvedést:

Keressük meg a számunkra legjobb, legmegfelelőbb tanítást és gyakorlást, hogy csökkentsük vagy akár semlegesítsük a valósággal kapcsolatos tudatlanságunkat (arról, hogy hogyan találjunk olyan közösséget, ami a legmegfelelőbb számunkra, ITT írtam bejegyzést). Emellett a létezés három tényezőjén – nem állandó, nem kielégítő és ‘én’-telen vagy üres - való meditáció segít a valóság helyes megismerésében.

-- A világon semmi sem állandó: Ha ezt ténylegesen megértjük és képesek leszünk nem csupán szavak szintjén befogadni, akkor kevésbé fogunk ragaszkodni mulandó dolgokhoz, és talán jobban tudjuk értékelni a pillanatot.

-- A több vágy több szenvedést és több elégedetlenséget okoz:

Csökkenti a szenvedést, elégedetlenséget, ha felismerjük, hogy hiába kapjuk meg mindig azt, amire vágyunk, attól nem leszünk boldogabbak. Próbáljuk fékezni magunkat és tudatosan átgondolni azt, hogy mennyire és mire van ténylegesen szükségünk.

-- Az emberi elme mindig önmagán kívül keres élményeket és sosem érzi magát megelégedettnek:

A megszabadulás abból ered, ha kialakítjuk a megelégedést, nem pedig mindig több és több kívülről származó dolog vagy élmény megszerzéséből, átéléséből. Természetesen ahhoz, hogy teljes legyen az életünk, át kell élnünk nagyon sok mindent, de ne akarjunk állandóan mindenhol impulzusokat, élményeket keresni és kapni. Szánjunk pár percet naponta arra, hogy “csak úgy” legyünk magunkban, és élvezzük a saját társaságunk által nyújtotta csendet, békét és derűs nyugalmat.

-- Szorgalmasan törekedjünk:

A tudatos gyakorlás és a pozitív életforma kialakítása kemény munkát, időt, energiát és kitartást igényel. Vegyük észre, ha puszta kényelemből kihagyunk bizonyos részeket a gyakorlásunkból, ne hígítsuk fel azt nem előrevivő dolgokkal.

A létrejövő változást pedig tudatosan fenn kell tartani, mivel az ember egy idő után hajlamos lesz a lazításra.

-- A szegénység/nélkülözés gyűlöletet és haragot teremt:

Próbáljunk nagylelkűek, odafigyelőek lenni, és kezeljünk minden élőlényt felülemelkedett egykedvűséggel. Annak ellenére, hogy biztosan elkövetünk majd néhány hibát, folytassuk az erre irányuló gyakorlásunkat.

-- A testi vágyak öt kategóriája – pénz, szex, hírnév, túl sok evés, túl sok alvás – különböző problémákhoz vezet:

Emellett még több szenvedést, elégedetlenséget okoznak, és a negatív szokások börtönébe zárnak be bennünket, ahonnan nagyon nehezen tudunk megszabadulni.

-- A születés és a halál szenvedés. Az élet végigélése pedig folyamatos küzdelem a vágyaink miatt:

Születésünk óta tele vagyunk ösztönös és nem ösztönös vágyakkal, amelyek  teljesen vagy részben vagy egyáltalán nem teljesülnek. Azok a vágyaink, amelyek teljesülnek, újabbakra sarkallnak bennünket. Amelyek viszont csak részben vagy egyáltalán nem, azok frusztrációt, szorongást, agressziót váltanak ki.

Ezt tudatosítanunk kell magunkban, ezáltal csökkenthetjük az újabb és újabb vágyak iránti igényünket és a bennünk keletkezett feszültséget a nem vagy csak részben teljesült vágyak esetén.

És azt se felejtsük, testünket és agyunkat ugyanazok az atomok építik fel, mint a fákét, madarakét vagy akár a földigilisztákét. Részei vagyunk az egésznek, nem pedig kívülállók. Mint ahogyan mi is szenvedünk és küzdünk a vágyaink miatt, az összes érző lénnyel ez történik, akár van ennek látható jele, akár nincs.

Ezért a bódhiszattva esküben megfogadjuk, hogy minden érző lényt igyekszünk megszabadítani.

Forrás: Mi a nyolc felismerés? (angol nyelven)

A hat páramita a mahájána buddhizmusban

A mahájána buddhizmusban a bódhiszattva ösvényre lépőknek hat fontos elmeállapot – a hat páramitá - kialakítására is szükségük van. A páramitá szót általában “tökéletesség”-nek szokták fordítani, mert ha tökélyre sikerül fejleszteni, akkor segítségükkel elérhetjük a megvilágosodást és a megszabadulást. De a szanszkrit jelentése alapján, amely “túláradó, túlnyúló, kiterjedő”, nevezhetjük a hat páramitát “túlvivő magatartásnak” is, hiszen valamilyen formában keresztülvihet problémáinkon.

A hat páramitá kifejlesztése több szempontból is nagyon hasznos:

 -- Képessé tesznek arra, hogy megoldjunk vagy akár el is kerüljünk különböző problémákat

-- Segítenek abban, hogy minél távolabb tarthassuk magunkat a zavaró érzelmektől és zavaró elmeállapotoktól

-- Általuk képessé válhatunk, hogy mások legnagyobb segítségére lehessünk

A hat páramitá fejlesztése közben tartsuk szem előtt ezeket a célokat, hogy erőt adjanak a folytatáshoz.

A hat páramitá

1. Nagylelkűség – dána-páramitá

A nagylelkűség vagy adományozás önzetlen, viszonzást nem váró jó tett vagy jó szó. Kifejlesztésének haszna a következő:

-- Több önbecsülésülésünk lesz azáltal, hogy másoknak adhatunk valamit

-- Segít legyőzni az egocentrikus gondolkodást, önzőséget és fukarságot

-- Enyhíthetünk mások szenvedésén

2. Erkölcsösség – szilá-páramitá

Erkölcsösség az, amikor tartózkodunk az ártalmas magatartástól azáltal, hogy felismerjük a hátrányait. Kifejlesztésének haszna a következő:

-- Képessé tesz bennünket arra, hogy távol tartsuk magunkat a problémáktól, amelyek az ártó tettekből, beszédből és gondolkodásból keletkeznek. Embertársainkkal való kapcsolatainkban bizalmi alapot épít ki.

-- Segít a negatív viselkedési ösztönök legyőzésében és olyan önkontrollt alakít ki, amely kiegyensúlyozottabbá tesz.

-- Megakadályoz abban, hogy másokat bántsunk – akár tettel, akár szóval, akár gondolatban.

3. Türelem – ksántí-páramitá

A türelem vagy béketűrés az a képesség, hogy elviseljük a nehézségeket, problémákat anélkül, hogy méregbe gurulnánk vagy indulatossá válnánk.

Kifejlesztésének haszna:

-- Általa megelőzhetjük azt, hogy kínos jeleneteket rendezzünk, ha valami nem a kedvünk vagy tervünk szerint alakul

-- Segít legyőzni a haragot, türelmetlenséget vagy intoleranciát. A nehézségekkel nyugodtabban tudunk szembenézni

-- Könnyedebbé válnak az emberi kapcsolataink, mert kevésbé leszünk dühösek másokra, ha nem követik a tanácsainkat, ha hibákat követnek el, ha irracionálisan viselkednek vagy beszélnek, vagy ha gondot okoznak nekünk

4. Törekvés/kitartás/erőfeszítés – vírja-páramitá

A törekvés vagy kitartás azt jelenti, hogy ha valamit eltervezünk, azt a felmerülő nehézségek ellenére sem adjuk fel, hanem végigcsináljuk. Kifejlesztésének haszna:

-- Erőt ad ahhoz, hogy befejezzük, amit elkezdtünk, anélkül, hogy elkedvetlenednénk

-- Segít legyőzni az alkalmatlanság érzését és a lustaságot. Segít abban, hogy haladás közben ne térítsenek el jelentéktelen dolgok

-- Képessé tesz arra, hogy sikeresen befejezzük a legbonyolultabb kötelezettségeket is, és hogy ne adjuk fel a legkilátástalanabb helyzetben lévők megsegítését sem

5. Elmélyedés – dhjána-páramitá

Az elmélyedés (koncentráció) az elmének az az állapota, amely teljesen mentes a mentális elkalandozástól, tompaságtól és érzelmektől.

Kifejlesztésének haszna:

-- Képessé tesz arra, hogy összeszedettek maradjunk, így bármit is teszünk, kevésbé követünk el hibát vagy balesetet

-- Segít legyőzni a stresszt és a szorongást, és megakadályoz abban, hogy érzelmileg túlságosan megzavarodjunk vagy pánikba essünk

-- Lehetővé teszi, hogy arra figyelhessünk, amit mások mondanak vagy amit cselekednek, így jobban észrevesszük azt, hogy hogyan segíthetünk nekik vagy segíthetünk-e egyáltalán

6. Megkülönböztető bölcsesség – pradzsnyá-páramitá

Megkülönböztető bölcsesség az elmének olyan állapota, amely képes az igazi megkülönböztetésre és bizonyosságra aközött, hogy mi a helyes és mi nem az, mi a valódi és mi nem az.

Kifejlesztésének haszna:

-- Képesek leszünk arra, hogy felfogjuk, megértsük és a gyakorlatban is alkalmazzuk a buddhista tanítás lényegét (állandótlanság, éntelenség)

-- Lehetővé teszi, hogy tisztán és jól lássuk, mit kell tennünk és hogyan kell viselkednünk egy adott helyzetben, megelőzvén azt, hogy olyat tegyünk, amit később megbánunk

-- Segít legyőzni a határozatlanságot és zavarodottságot

-- Megfelelően és pontosan látjuk mások helyzetét, így tudni fogjuk, hogy akkor és ott mit kell mondanunk és tennünk

Forrás: A hat páramitáról röviden (angol nyelven)

A megvilágosodás keresztény útja

Az imént jelent meg a Konzervatóriumon egy írás, melyben XVI. Benedek méltatja John Henry Newmann életútját. Blogunk szempontjából főleg a szöveg második fele érdekes, melyben a pápa a keresztény életet egy a tökéletesség felé vezető rögös úthoz hasonlítja, melyen Newmann halad.
Ha maga a pápa így látja a kereszténységet, akkor talán van olyan érintkezési pont a buddhizmussal, melyen át párbeszéd alakulhat ki a vallások között...

Törekedjünk fáradhatatlanul ezen is.