2012. december 31., hétfő

A BuddhaPest 2012-ben

A BuddhaPest Blog ebben az évben minden eddiginél többet posztolt, ami Ildi fordítói és Roni szerkesztői munkájának eredménye. Igyekeztünk olyan témákat választani, amiket gyakran látunk a keresőkifejezések és a különböző fórumokon feltett kérdések között. (Szívesen veszünk további ötleteket kommentben itt vagy a FB-on.)




















A blog forgalma a tavalyihoz képest több mint duplájára nőtt. Az ábrán látható nagy kiugrás márc. 10-e, A Béke Pillanata napja, amely ebben az évben is messze a legnépszerűbb tartalom volt (5500 megtekintéssel). Ezt követi a blog nyitóoldala, majd a Mudrák: Buddha-ábrázolások kéztartásai (1164), majd tavalyi és tavalyelőtti posztok a thai tetoválásokról, Bhutánról és a Dalai Lámáról, utána pedig ismét 2012-esek az Om Mani Padme Hum mantráról és egy karikatúra a Zen-kertészkedésről. Ezek a címek, témák egyben a leggyakoribb keresőkifejezések, amik a BuddhaPest Blogra irányították a keresőket. A Google után, a forgalom második forrása a FaceBook volt, ahová Roni linkelte a posztokat a Buddhizmus Hírek oldalra.

A blogot leginkább Magyarországról követik, de sokan olvassák a szomszédos országokban is, és úgy tűnik, posztjaink eljutottak ebben az évben Japánba (Kasugai), Dél-Koreába (Daegu), sőt Kolumbiába (Antioquia) is.

Az újévben folytatjuk. Minden olvasónknak sikeres és örömteli 2013-at kívánunk!

2012. december 28., péntek

Ron Fricke: Samsara - A lét körforgása (film)

Elég sok buddhista hellyel, képpel, szimbólummal (pl. Avalókitésvara alakjával), jó zenével, gyönyörű fényképezéssel a mozikban a Samsara c. film*.



* Nekem túlságosan hasonlított a Barakára (hasonló képek, szinte azonos mondanivaló).

A film (angol nyelvű) honlapja

Szanghamittá napja (december teliholdja)

Sok buddhista a mai napon, december teliholdján tiszteleg Asóka király lánya, Szanghamittá előtt. A théraváda/hínajána hagyomány szerint ő volt az, aki Mahinda nevű bátyjával együtt meghonosította, majd elterjesztette a buddhizmust Srí Lankán. Mahinda alapította az első szerzetesi közösséget, Szanghamittá -- neve azt jelenti: a szangha barátja -- pedig a szerzetesnők első közösségét. A testvérpár nemcsak a Buddha tanításait, hanem a bódhi-fa egy hajtását is magával vitte Srí Lankára.

Ezen a napon a théraváda/hínajána buddhisták egyrészt magát Szanghamittát ünneplik, másrészt -- az ő példáján keresztül -- minden buddhista szerzetesnőt a Buddha korától napjainkig.

További olvasnivalók:

2012. december 26., szerda

Nalin Pan: Szamszára (film)

"Tashi az ifjú láma, befejezte hároméves magányos meditációját egy eldugott remetelakban. Egykori kolostorába visszatérve Tashiban felébrednek a szexuális ösztönök, s ez megkérdőjelezi kolostori életének spirituális értékeit. Úgy érzi, meg kell tapasztalnia a világi létet ahhoz, hogy majd lemondhasson róla, ezért otthagyja a kolostort, és feleségül veszi a gyönyörű Pemát, akit egy szüreti áldásosztás során ismert meg.

Bár boldogan él feleségével és újszülött fiával, Tashi nincs felkészülve a mindennapi élet olyan velejáróira, mint az emberi irigység, a könyörtelen üzleti háborúskodások, valamint az aratáskor feltámadó vonzalma egy parasztlány iránt. Mindez szellemi útjának újraértékelésére kényszeríti." Forrás: Port.hu

2012. december 23., vasárnap

Imakerék (imamalom)

Az imakerék jellegzetesen tibeti buddhista imádkozó eszköz (tibeti nyelven: chos-khor). Henger alakú palástja általában domborított fémből készül, de lehet fából, bőrből, kőből vagy durvább vászonból is, és a tartója/fogója mentén körbe forgatható. A henger alakú test külsejére többnyire az Om Mani Padme Hum mantra 6 szótagját vésik (Avalókitésvara bódhiszattva mantráját). Van amikor a Dákiníket vagy a Védelmezőket festik rá, esetleg még gyakrabban a tibeti nyolc szerencsejelet.


A henger belsejébe nagyon sok, különféle szövegeket és mantrákat tartalmazó papír- és bőrdarabkát helyeznek, a szövegek többsége Avalókitésvarát megszólító mantra. A  tibeti szent iratok azt mondják, hogy az imakerék megforgatása ugyanolyan érdemszerző hatással bír, mint imák vagy mantrák szóbeli recitálása, és segít a bölcsesség és az érdemek (jó karma) felhalmozásában és a negatív/visszahúzó erőktől való megtisztulásban.

Imakerékről legkorábban i.u. 400 körül született feljegyzés, egy kínai zarándok írta le azt, amit Ladakh-ban látott. Az imakerék gyakorlatilag megjeleníti "a Dharma (a Tan) kerekének elindítása/megforgatása" kifejezést, amely Buddha legelső tanító beszédéhez kapcsolódik, és ami ITT, A Buddha Ujjá-n olvasható.

A szellemi gyakorlás sajátságos módja az imakerék használata, amelyben egyes tibeti irányzatok között árnyalatnyi különbség mutatkozhat.

A gyakorló általában az óramutató járásával megegyezően forgatja meg a kereket. Ez jobbára az az irány, ahogy a kerékre írták a mantrákat, amely megegyezik a nap égen való mozgásának irányával. A kerék forgatása közben a gyakorló a tudatára összpontosít és az Om Mani Padme Hum mantrát ismétli. Ezzel nem csupán a kerék használatával nyert érdeme növekszik, hanem az elme rögzítésének technikája is erősödik, mert aközben kell irányítania az elméjét, mialatt a teste mozgásban van. A tibetiek úgy vélik, hogy a kerék forgatása még annak is javára válik, aki éppen akkor zaklatott, szétszórt állapotban van, sőt a tibeti szent szövegekben az áll, hogy még a rovaroknak is jelent némi hasznot, ha éppen egy imakerék árnyékán repülnek vagy másznak keresztül.

A kerék forgatásának legjobb módja az, ha finom ritmussal teszi ezt a használója, nem túl gyorsan vagy erősen. Az egyenletes forgatás alatt fel kell idéznie a könyörületesség motivációit, és a bódhicsittát (a bódhicsitta az a megvilágosodásra irányuló akarat, amelyet más lények megsegítéséért ébreszt fel magában a buddhista gyakorló).

A gyakorló annyiszor ismételheti a mantrát, ahányszor ez csak lehetséges a kerék forgatása során, ezzel elméjét nyugalmas, meditatív állapotban tartja. A gyakorlási szakasz végén felelevenítenek egy tibeti buddhista hagyományt: azokat az érdemeket, amiket gyakorlásaik során gyűjtöttek össze, felajánlják minden érző lény javára.

Buddhista férfi imakerékkel, (Nepál, 2009)
Az imakerék különböző típusai:

Kézi imakerék: Kis méretű és hordozható, a hengeres teste fa vagy fém nyélhez rögzített. A henger könnyed csuklómozdulattal forgatható a nyele körül, egy zsinór vagy nehezékkel ellátott láncnak köszönhetően, ami mozgásban tartja a hengert.

Vízi imakerék:  Ezt a fajta imakereket a víz folyása forgatja. A kereket érintő vízről azt mondják, hogy megszenteltté válik, és tiszító erőt hordoz minden élőlény számára, amelyek azokban az óceánokban és tavakban élnek, ahová ez a vízfolyás beletorkollik.

Tűz imakerék: Egy gyertya vagy elektromos világítás hője forgatja a kereket. Úgy tartják, hogy a fény, amelyik az imakerékből rávetül valamilyen élőlényre, megtisztítja azt negatív karmájától.

Szél imakerék: Ahogy a neve is mutatja, ezt a fajta kereket a szél forgatja. Erről is úgy tartják, hogy az a szél, ami érinti az imakereket, enyhíteni képes azok negatív karmáját, akiket utána ér.

Rögzített imakerék: Tibetszerte sok kolostorban vannak olyan hatalmas, rögzített fém imakerekek, amik sorban egymás mellett állnak. A mellettük elhaladók úgy tudják megforgatni az egész sor kereket, hogy mindegyiken végigcsúsztatják a kezüket.

Elektromos imakerék: Vannak olyan kerekek, amiket elektromos motor hajt. Sőt, fényekkel és zenével  együtt is használható, ha valaki úgy szeretné.

imamalom.hu
Internetes kerék: Ez egy olyan állandó elektromos kerék, amit az interneten keresztül lehet működtetni. A kerék megforgatása előtt a használó egy kívánsággal vagy mantrával beléphet az internetes oldal felületére, és webkamerán keresztül nézheti  a kereket.

Forrás: Imakerék (angol nyelvű wikipédiás cikk)
           Tibeti imakerék (angol nyelven)

További olvasnivaló:  Mi az imamalom?

2012. december 17., hétfő

A csárváka vagy lókájata filozófia - objektív szemmel

A csárváka vagy lókájata egy olyan indiai filozófiai rendszer volt, ami a filozófiai szkepticizmus és a vallásossággal szembeni közönyösség különféle formáit elegyítette. Alapvetően materialista és ateista iskolaként jellemezték. Szanszkrit nyelven a csárváka szó jelentése "kellemes/nyájas beszéd", a lókájata jelentése "a világ(i)ra kiterjedő. vonatkozó".

A legkorábbi, név szerint ismert, indiai materialista Adzsita Készakambalí* volt, a történelmi Buddha idősebb kortársa, őt a páli kánon több szuttájában is (pl. MN 60 Egy biztos megoldás) megemlítik. Bár minden bizonnyal már őelőtte is léteztek különböző materialista iskolák, úgy tartják, hogy a csárváka volt az egyetlen iskola, amelyik rendszerezte materialista filozófiáját, nézeteit azáltal, hogy lejegyezte azokat aforizmák formájában.

E.W. Hopkins (1924-ben), The Ethics of India című művében azt írja, hogy a csárváka filozófia a kialakuló dzsainizmus és a buddhizmus kortársa volt, így említvén: " az i.e. 6. századbeli régi csárváka vagy materialista" iskola. Rhys Davies viszont azt feltételezi, hogy i.e. 500 körül a csárváka/lókájata még úgy általában jelentette a szkepticizmust, anélkül, hogy filozófiai iskolákba szerveződött volna. Ő mondja azt is, hogy nagyon hamar megkezdődött ennek az irányzatnak a lejáratása azzal, hogy már a Mahábhárata eposzban is feltűnt egy Csárváka nevű férfi, aki a negatív főhős, Durjódhana barátja volt, és akit aztán élve elégettek. A másik nagy óindiai eredetű híres eposzban, a Rámájanában, is negatív fényben tüntetik fel a csárváka gondolatokat, annak ellenére, hogy pozitív  és tisztelt hős szájából hangzanak el. Dzsáváli, Dasaratha király bölcs udvari papja így próbálja meg Rámát rábeszélni arra, hogy térjen vissza az uralkodói székbe: "Hiszen mi az emberi élet? Rövid út a két ismeretlen határ közt, születéstől a halálig. Nem tudjuk, honnan jöttünk, és hová megyünk. Csak azt ismerjük, ami a két határ közt van, ezt a földi életünket. S ezért az okos és erős ember csupán ezt tekinti igaz valóságnak!" Ráma,  természetesen, elítéli Dzsávali szavait, aki ezután így szól: "Nagyúr, távol áll tőlem, hogy a megtévesztő hazugság és álokoskodás tanait valljam. Próbára tettelek, és előre tudtam, hogy az ajkadról hangzó igazság tüzében hamuvá ég a tévtanok pelyvája." (ezek a részletek Baktay Ervin Indiai regék és mondák című, 1977-ben kiadott könyvéből valók)

A csárváka fokozatosan nőtt ki az általánosságban vett szkepticizmusból. A csárváka/lókájata filozófia alapítójaként több esetben a legendás alakot, Brihaszpatit nevezik meg. A filozófiájukat a Bárhaszpatja vagy Lókájata szútrákban rögzítették, talán valamikor i.e. 600 körül. Az i.e. 1. században (a Maurja-időszakban) ezek a szövegek elvesztek, és csak töredékes idézetei ismertek. A legtöbb töredék olyan középkori indiai filozófiai témájú munkákban található meg, amelyek csak jóval később, i.u. 8.-12. között keletkeztek. Az i.u.14. században Vidjáranja, más néven Mádhava Vidjáranja*, írt egy átfogó tanulmányt az indiai filozófiákról, Szarva-Darsana-Szangraha címmel. A művében -- a többi filozófiai rendszer bemutatása mellett -- kritikát fogalmaz meg a csárváka nézetekről, de csupán néhány töredéket idéz tőlük. A csárváka az i.u. 12. századig még élő filozófiaként létezett, ezután nyom nélkül eltűnt. Máig sem tudni, hogy mi volt az oka hirtelen eltűnésének.

Azon kívül, hogy ateista és materialista meggyőződéssel rendelkezett, a csárváka/lókájata iskola az észlelést tekintette a tudás kizárólagosan érvényes formájának. Nem fogadták el a reinkarnációt, újraszületést, sem az egyéni lélek (átman) létezését, nem hittek a karmában, a papok vallásos rítusait, szertartásait is csak egyfajta megélhetési, anyagi haszonszerző forrásnak tekintették.

Az alábbi néhány, a csárvákáknak tulajdonított aforizma az i.u.14. századi Vidjaránja által írt Szarva-Darsana-Szangraha (avagy A hindu filozófia különböző rendszereinek áttekintése).angolra fordított, 1882-es kiadásában szerepel, ITT:

 " Mivel az élet tiéd, éld élvezettel/jókedvűen;
   Senki sem menekülhet a halál kutató tekintete elől.
   A keretünk (értsd: testünk) elégetése után
   Hogy is térhetnénk vissza egyáltalán?
   
    Azt az élvezetet, ami az emberben keletkezik az érzékelhető dolgokkal való érintkezésből,
    Feladni azért, mert fájdalom kíséri - ez csak a bolondok okoskodása;
    A hántolatlan rizs terméséről, tudván, hogy benne a legfinomabb fehér mag rejtőzik,
    Ki mondana le, csak azért, mert héjjal és porral borított?
   
    A tűzáldozatok (agnihotra*), a három Véda, az aszkéták három strófája és önmagunk hamuval való bekenése -
    Brihaszpati úgy mondja, mindezek az olyan emberek megélhetési eszközei, akikben nincs férfiasság és nincs érzés.
   
    Ez az iskola/irányzat [úgy tartja] négy elem létezik: föld, víz, tűz és levegő;
    És csak ebből a négy elemből jön létre az értelem (tudat),
    Ugyanúgy összekeverve a testben, mint a mámorító erő a bódító italokban.
    A tűz forró, a víz hideg, a reggeli hűs szellő frissítő;
    Miből származik ez a változatosság? [Mindegyik] A saját maga természetéből született.
   
    Nincs mennyország, nincs végső megszabadulás, sem pedig egy másik világban megjelenő lélek,
    És a négy kaszt vagy rend tettei sem érlelnek gyümölcsöt.
    Az Agnihotra, a három Véda, az aszkéták három strófája, a hamuval való bekenés,
    Ezek, természetüknél fogva, az olyanok megélhetése, akik nélkülözik a tudást és a férfiasságot
    Amikor egyszer a testből hamu lesz, hogyan jöhetne vissza?
    Ha valaki a testéből eltávozván egy másik világba indul,
    Hogyan lehetséges az, hogy hátrahagyott szerettei miatt a nyugtalansága nem ide húzza vissza?
    A papok által létrehozott, a halottakért végzett szertartások
    Csupán a papok megélhetési eszközei, hiszen semmiféle gyümölcsöt nem teremnek máshol.
    A Védák szerzői pojácák, gazfickók és démonok,
    A bráhmanák, dzsarphárik, turphárik jól ismert (varázs)mondásait,
    Azokat a visszataszító rítusokat, amit a [terméketlen] királynőért levezényelnek a lóáldozat (Asvamédhá) során,
    Pojácák találták ki, éppúgy, mint a papok elhalmozását különféle ajándékokkal. (más értelmezésben: éppúgy, mint azokat a különféle dolgokat, amiket a rítusok során használnak.)
    Ugyanígy a hús elfogyasztását is az előzőekhez hasonlóan, az éjjel ólálkodó démonok parancsolják."

A csárváka/lókájata iskolát nézetei miatt nagyon sokan támadták és kritizálták. Az őket támadó irányzatok azon igyekeztek, hogy minél előnytelenebb színben tüntessék fel a csárváka/lókájata gondolatokat, és mivel - ahogy fentebb írtam - az eredeti iratok elvesztek, maga a csárváka iskola pedig a i.u. 12.században nyom nélkül tűnt el, ezért akármit is írtak utólagosan filozófiájukról, ezek csak másodkézből származóak. Emiatt jelenlegi kizárólagos információink a csárváka filozófiáról csak a különböző őket támadó, nézeteiket cáfoló irányzatok írásaiból származnak. Ezek a bírálatok, cáfolatok még azután is folytatódtak, hogy a csárvákák szútrái elvesztek, és ők maguk is eltűntek, így fenntartásokkal kell fogadni minden őket bíráló írást. Emellett a bírálatok, cáfolatok jó része egészen bizonyosan eltúlzóak és filozófiájukat kifordítóak, félremagyarázóak. Ilyenek például a csak észlelésen alapuló tudás kifigurázása, vagy ugyanígy, a hedonizmussal való vádolás is túlzásnak tűnhet.
Ellentétben azzal az állítással, mely szerint a csárvákák mindent tagadtak, ami jó volt a védikus hagyományokban, Dale Riepe, amerikai filozófus professzor, így fogalmaz: "A rendelkezésre álló anyagok alapján azt mondhatjuk, hogy a csárvákák az igazságot, becsületet, következetességet és a gondolat szabadságát tartották a legnagyobbra."


Forrás: Szarva-Darsana-Szangraha (angol nyelven)
            Csárváka  (angol nyelvű wikipédiás cikk)
            Bárhaszpatja szútra (angol nyelvű wikipédiás cikk)

További olvasnivaló:Schmidt József: Az ind filozófia (a 'materializmus' rész szól a csárvákákról)

* A link angol nyelvű

2012. december 11., kedd

Buddhizmus A Simpson családban - A kicsinyhitű

A kicsinyhitű (She of Little Faith) c. epizód, amiben Lisa buddhista lesz, és kiderül, megünnepelheti-e egy buddhista a karácsonyt:

2012. december 7., péntek

A tibeti rózsafüzérekről bővebben

A tibeti buddhizmusban rózsafüzért a szerzetesek és világiak is egyaránt használnak. Viselésük megszokott látvány, nyakláncként hordják vagy karkötőként a bal csuklóra tekerve. A füzér állandó jelenléte rendszeres használatra készteti viselőjét, aki így szabad idejét a rózsafüzérrel való recitálásnak szentelheti. A füzér szerepe az, hogy pontosan számon tartsa a befejezett recitálások számát, maguk a recitálások pedig arra valók, hogy a buddhisták érdemeket szerezzenek, ezáltal jobb körülmények közé szülessenek következő életükben.

A tibeti rózsafüzér (oren-be, gyöngyök füzére) jobbára 108 szemet tartalmaz, gyakran négyszer 27 szemes csoportra osztva. Egyes irányzatoknál előfordulhatnak 111 szemes füzérek is. Mivel a százat tekintik alapnak, az afölötti számú szemek biztosítják a legalább 100-szoros recitálást akkor is, ha véletlen elszámoltak volna egy-egy kört, és abban az esetben is, ha egy szem eltörik vagy a rózsafüzér zsinege elszakad, könnyen lehet pótolni a fölös számú szemekkel.

Általában a füzérek alsó közepén található három nagyobb méretű szem (do dzsin - visszatartó szemek), és ebből a háromból is a középső a legnagyobb. Ezek szimbolizálják a buddhizmus hármasságát, Buddhát, a Dharmát (a Tant) és a Szanghát (a közösséget).

A füzér bármelyik részéhez - de gyakran a középtől számított 8. és 21. szemhez - csatolnak két rövid zsinórt, amelyekre szorosan felfűztek tíz-tíz kicsi fémgyűrűt vagy számolót. Bár előfordulhatnak különbségek, általában az egyik zsinór egy picike villámban (dordzse) végződik. Ezt a zsinórt használják egyes egységek számolójaként (drabg dzír), mindegyik kis fémgyűrű a rózsafüzér egy-egy körét képviseli. A másik zsinór egy picike fémcsengőben (drilbu) végződik, és itt a fémgyűrűk 10 recitálásnyi egységet jeleznek. A recitálások számon tartása úgy zajlik, hogy amikor a füzér használója a 108 szemen végighaladva befejez egy kört, a villámban végződő kis zsinóron lehúz egy gyűrűt. És amikor ezen az oldalon már mind a tízet lehúzta, akkor a csengős zsinóron lévő gyűrűkből húz le egyet, ugyanakkor visszahúzza az összeset a villámban végző zsinóron. Olyasféleképpen működik, mint egy abakusz. Ha a füzér használója az összes kis fémgyűrűt igénybe veszi a számoláshoz, 10.800 ima elmondását tudja velük nyomon követni.

Egy világi hívő naponta öt-húsz kört tud végigmondani, a szerzetesek, akiknek több a szabad idejük, ettől jóval többet. A folyamatos használat miatti súrlódás koptatja a szemeket, ami még szembetűnőbb akkor, amikor a füzér egyenetlen felületű, szerves anyagból, pl. magokból készült. Ezek az erősen elkoptatott szemű füzérek egyértelmű jelei a tibetiek erős vallásosságának.

A tibeti füzérek ásványi vagy szerves anyagokból készülhetnek. Az első csoportba tartoznak a kerek arany, ezüst vagy kemény ásványokból készült szemek, ez utóbbiak akár olyan értékes fajták is lehetnek, mint a rubin, smaragd, zafír, kvarckristály, türkiz és achát. Ezeket lámák és gazdag személyek használják.

A szerves anyagú csoportba tartoznak a kemény magokból, lótusz és rudráksa magjaiból vagy a fákból, szantálból, szent bódhi fából készült füzérek. Más szerves anyagot is használnak, gyöngyöt, korált, borostyánt, kagylóhéjat, elefántcsontot, álllati vagy emberi csontokat. A tantrikus buddhizmusban nagyra értékelik az egyforma átmérőjű lapos, emberi koponya csontjaiból csiszolt korongokat, lehetőleg lámák csontjából. Mivel a tibetiek nem temetik el halottaikat, hanem a holttestet kiteszik a keselyűk és kutyák puszításainak, ezért nem okoz gondot az emberi csontokhoz való hozzájutás. A különböző irányzatokat a füzérek egymástól eltérő anyagai is megkülönböztetheti egymástól. A füzérek bizonyos anyagai egy-egy meghatározott istenséghez vagy annak megtestesüléséhez kapcsolódnak, és csak akkor használják az ilyen anyagból készült füzéreket, amikor ezekhez az istenségekhez fordulnak imájukkal. Emellett különböző anyagok kombinációi is előfordulhatnak.

A füzérrel való félhangos recitálás vagy kántálás tibeti nyelven tan-c'e, aminek a jelentése  - "dorombol, mint egy macska" -  utal a folyamatos, alig hallható, szinte suttogva ismételt imákat mormoló hangokra. A legáltalánosabb buddhista ima az Avalókitésvara bódhiszattvát megszólító mantra, az Om Mani Padme Hum. Tibetben a mindenkori dalai lámáról azt tartják, hogy ő Avalókitésvara bódhiszattva - akit Padmani néven is ismernek - reinkarnációja.


Forrás: Buddhista rózsafüzér (angol nyelven)

2012. december 2., vasárnap

Gondolatok meditálás közben - Karikatúra




Tehát azon meditálok, hogy az, hogy képtelen vagyok meditálni annak köszönhető, hogy meditálás közben folyton azon gondolkodom, hogy azért nem tudok meditálni, mert azon gondolkodom, hogy képtelen vagyok meditálni. Jól mondom?

Forrás: “What’s So Funny About Buddhism?” — cartoonist David Sipress explains.

2012. december 1., szombat

A buddhista és dzsaina málákról

Minden gyakorló buddhista legfőbb célja a megvilágosodás. Több buddhista irányzatban tartják a megvilágosodás egyik leghatásosabb módszerének az imafüzérrel való kántálást vagy az imafüzér használatát a szamatha (elnyugtatás/koncentrációs) meditációban.

A Kínában kialakult Tiszta Föld iskola Amitábha Buddha nevét ismételgeti fennhangon. Míg a tibeti buddhizmusban a málá segítségével kántált ima az Om Mani Padme Hum, ami Avalókitésvara bódhiszattvához, a Könyörületesség bódhiszattvájához szóló ima.

A buddhista imafüzér általában 108 szemből áll, a japán Nicsiren iskola szerint 108 a közönséges halandók földi vágyainak száma. Japánban, ahogy előző az bejegyzésben írtukdzsuzu a füzér neve, Kínában sucsu (számoló gyöngy) és fócsu (Buddha-gyöngy), míg a szanszkrit málá csak annyit jelent: füzér.

A 108 szemes kör elejét egy széles bojt vagy szalag jelzi, és egy úgynevezett guru szem is van rajta, hogy emlékeztesse a hívőt a szellemi tanító meglétének fontosságára. Az Advaja-táraka Upanisad-ban* az áll, hogy a "gu" jelentése "sötét" és a "ru" jelentése "fény". A guru vezeti ki a tanítványt a szellemi sötétségéből a megvilágosodás felé vagy a fényre. Ez főképp igaz a buddhizmusra, ahol a történelmi Buddhát nem annyira istenként, hanem leginkább tanítóként tisztelik.

Az átlagos buddhista füzéren az egyforma méretű és anyagú szemek sorozatába a 21. vagy 27. szemnél másfajta anyagú, hangsúlyosabb gyöngyöket tehetnek. Mivel a málá zsinórja elkopik és elszakad a használat során, emiatt többször is újra kell fűzni. Ez a fajta fizikai elhasználódás is arra szolgál, hogy emlékeztesse a használót Buddha tanításaira az élet állandótlanságáról és minden dolog mulandóságáról, és még jobban hozzásegít a nem-kötődés megértéséhez.

Rövidebb, 27 szemből álló füzért hagyományosan a leborulásoknál használják, mivel úgy tartják, hogy a málá nem érheti a földet. A tibeti buddhizmusban a 108 körös leborulásokat csukló málával végzik, a ngöndro-ként ismert gyakorlásban.

Ahogy írtuk az előző bejegyzésben, a málák anyaga többféle is lehet. Nem csupán bódhi-fából készülhetnek, hanem a szent lótusz virág magjaiból fűzötteket szintén nagyra becsülik mert a kedvezőtlen körülmények ellenére is bekövetkező szellemi növekedés lehetőségét szimbolizálják. A rudráksa-fa magjából készült máláról azt tartják, különösen Tibetben, hogy az imádkozót védelmezi.

Csontból készült málák anyaga még inkább arra készteti a hívőt, hogy felidézze Buddha tanításait a világ állandótlanságáról. A legnagyobb becsben tartott málák elhunyt lámák koponyacsontjaiból készülnek. A féldrágakövek, különösen Tibetben, arra szolgálnak, hogy összekapcsolják a kő színét vagy minőségét különböző istenségekkel. Például a türkizt a zöld Tárá istenséggel, a piros köveket a Gyógyító Buddhákkal. De a régi népi hiedelmek is megjelennek: a hagyományos tibeti málák szemei közé fűzött nagy darab türkiz amulett elhárítja a veszélyt és gazdagságot hoz. A füzéreket kombinálhatják még gyöngyökkel vagy korong alakú, bűvös erejűnek tartott borostyán, korall vagy achát szemekkel. A kvarc-kristályról, megjelenése miatt úgy  gondolják, hogy átadja, felerősíti és kivetíti a pozitív energiát. Használata olyan könyörületes szemlélődő technikák alapjául szolgálhat, mint a mettá meditáció.

Dzsaina málá

Mahávíra, Kalpaszútra*, 15. sz.
A dzsainizmus történeti, tényleges alapítója, Mahávíra, szintén élő személy volt. A történelmi Buddha korában élt, egyes források szerint kb. i.e. 599-ben született. A dzsainizmus hívei szerint vallásuk már az idők kezdete óta létezik, és Mahávíra előtt huszonhárom tírthankara** nyilvánította ki ebbéli hitét. Mahávíra volt az, aki összegezte és rendszerbe foglalta minden előző tírthankara tanait, és tette azzá, ami ma a dzsainizmust jellemzi. Éppúgy, mint a buddhisták, a dzsainák sem hisznek egy teremtő Istenben, de hisznek abban a lehetőségben, hogy az aszkézis és másoknak való nem- ártás révén el lehet érni a megvilágosodást, a móksát.

A dzsainák legfontosabb mantrája a Navkar mantra vagy Egyetemes Ima, amit málá füzérrel együtt lehet recitálni. Az Egyetemes Ima történelmi alapító vagy szentek említése helyett a szellemileg kimagasló dzsainákat magasztalja. A hívők fizikailag meghajolnak a legkiválóbb lények előtt, akik a lemondás és önmegtartóztatás által elérték a megvilágosodást.

A Navkar mantra-üdvözlések* a hívőket arra az ösvényre emlékeztetik, amelyen minden dzsaina iparkodik és törekszik. Az első hálaéneket nem a megszabadult lényeknek éneklik, hanem az arihantoknak*, azoknak, akik az utat mutatják. A mantra ezután azon megszabadult lények tiszteletéről szól, akik megvalósították a móksát*, és elismeréssel adóznak a szellemi vezetőknek (ácsária*) és a szent iratokat nagyon jól ismerő szerzeteseknek (upadhjája). Az ima minden szerzetes (szádhu) és apáca (szádhvi) dicséretével végződik, akik betartják a szigorú szerzetesi szabályzatot, amibe beletartozik a cölibátus, az erőszak-nélküliség és lemondás a világi élvezetekről.

* A link angol nyelvű
** Szó szerint: gázló-készítő -- tanító mester, aki segít átkelni a lét szenvedésteli folyamán

Forrás: Buddhista málák (angol nyelven)
             Dzsainizmus

2012. november 23., péntek

Málá - a buddhista rózsafüzér 2. rész

A buddhista rózsafüzérről szóló bejegyzésünk első részében a málá történetéről írtunk. Ebben a részben a különböző buddhista málákról lesz szó, amely kultúránként is változott.

Tibet

A régi Tibetben majdnem mindenki rendelkezett imafüzérrel, amit fából, kagylóból, borostyánból, féldrágakőből vagy drágakőből készítettek. A viselője ízlése és gazdasága határozta meg az imafüzér anyagát, de függött a hívő irányzatától és az istenségtől is, amit tisztelt. A legnagyobb tekintélynek örvendő füzérek lámák csontjaiból készültek.

A régi tibeti rózsafüzéreken három különböző méretű és anyagú, kerek vagy korong formájú gyöngyöt használtak a teljes 108 szemből álló füzér négy részre  - részenként 27 szemet tartalmazó - felosztására. A teljes füzér két végét három nagy visszatartó szem segítségével fogták össze, ezek a nagy gyöngyszemek jelezték, ha a füzért használó az imádkozása vagy mantrázása során bevégzett egy kört.

Ez a három nagyméretű szem Buddha, Dharma (Tan) és Szangha (közösség) hármasát szimbolizálják.

A fő füzérhez általában 10 kisebb gyöngyszem két fonata kapcsolódik. Ez a két fonat a "számtartó" vagy számoló, és miniatűr abakuszként használják őket. Ezzel tartják számon azt, hogy a használó hányszor haladt a fő füzéren körbe. Ehhez a hagyományos rózsafüzérhez  sokszor még néhány személyes apróságot - csipeszt, kulcsot - is szoktak hozzákapcsolni.

Kína, Korea, Japán

Kínában a buddhista imafüzérek kevésbé terjedtek el. Ennek ellenére a Csing-dinasztia alatt (1644- 1912) ezek a füzérek tibeti mintát követve divatosak és felkapottak lettek az uralkodói udvarban és ezzel együtt egészen bonyolulttá is váltak. "Udvari láncok"-nak hívták őket, és elsősorban státuszszimbólumként használták, nem pedig imádkozáshoz.

Koreában, ahol a buddhizmus hivatalos állami vallás volt egészen addig, amíg a Csoszon-dinasztia (1392-1910) be nem tiltotta, a rózsafüzérek egészen fontos részei voltak a vallásos rituáléknak. A koreai rózsafüzérek, ellentétben nagyon sok, 108 szemből álló buddhista füzérrel, jellemzően 110 szemből álltak. Két nagy extra szem volt rajtuk, egyiket szvasztikával díszítették, és a zsinór kezdetén található. A másik díszítetlen volt és középen foglalt helyet. Egy hitbuzgó értekezés kinevezte a koreai füzért "A rózsafüzérek klasszikusá"-nak. Ezt a "Klasszikust" a koreai buddhista templomok falain plakátokon mutatták be, ahol egy rózsafüzér volt látható és használatát is elmagyarázták.

A japánok körében az imafüzérek fontos részei voltak a társadalmi és vallási életnek. A szerzetesek és a világi követőek is viseltek füzért szertartások és temetések alkalmából. Minden teaház falán volt egy kampó, hogy a vendégek felakaszthassák rá füzéreiket; egy szokatlan öszzeállítással bíró, vagy fontos személy tulajdonát képező füzér tekintélyt adott a teaháznak.

A buddhista rózsafüzér Japánban egyedi formát öltött, különféle számú és különféle összeállítású füzéreket viseltek. A legelterjedtebb dzsuzu 112 szemből állt. A  gyakran szerzetesi pihenőhelyek mellett lévő dzsuzut árusító boltok úgy hirdették szentelt portékáikat, hogy hatalmas fa rózsafüzéreket akasztottak a bolton kívülre. Tulajdonosa számára különösen értékes volt az olyan imafüzér, amit egy nagyrabecsült templom füstölője fölött áldottak meg. A japán buddhista rózsafüzérek kedvelt anyaga a fa volt. Egyaránt használtak cseresznye, rózsa, szilva, vésett és sima őszibarack, ébenfa és mahagóni fákat. De úgyszintén népszerű alapanyag volt a dióhéj, cseresznye magja és gyöngyfa (Melia azedarach) diója.

Burma

A théraváda buddhizmus egyik országában, Burmában is használtak imafüzéreket. Szerzetesek és világi hívők is egyaránt viselték a Seik Pa De nevezetű burmai füzért vándorlásuk során vagy ha valamilyen kolostort látogattak. A füzér az erényes életvitel szimbóluma volt. Leginkább arra szolgált, hogy az elme féken tartásával megvalósítsák az egyetlen pontra való koncentrációt. A füzért kifejezetten a szamatha (elnyugtatás/ koncentrációs) meditációnál alkalmazták, a vipasszaná (belátás) meditációnál nem. Burmában a füzérek anyaga a bódhifa volt vagy a rudráksa-fa magjai vagy szantálfa vagy elefántcsont, esetleg burmai terrakotta. Az utóbbi években azonban a füzér viselése egyre ritkább a szerzetesek és világi hívők körében.

Forrás: Buddhista füzérek - imafüzérek (angol nyelven)
           Mianmari buddhista imafüzérek (angol nyelven)

2012. november 20., kedd

Málá - a buddhista rózsafüzér 1. rész

Muzulmán férfi, Líbia
A világ népességének közel kétharmada, vallási hovatartozásától függetlenül, meditál vagy imádkozik rózsafüzér segítségével. Ennek ellenére kevesen tudják, hogy a világ nagy vallásaiban használt rózsafüzérek "ősanyja" a hindu vagy buddhista málá. A rózsafüzér Indiából és a himalájai királyságokból indult útnak kelet felé Kínába, Japánba és Koreába. Nyugat felé tartva Afrikába és Európába érkezett, ahol keresztény rózsafüzérré alakult vagy ortodox imakötél lett belőle, Görögországban és a Közel-Keleten a Jézus-ima elmondásához használt csotki, míg az iszlám vallásban szubha vagy szebha a neve.

Sok füzér közös jellemzője, hogy a rajtuk lévő szemek száma a 9 többszörösei. A 9-es a legnagyobb az egy számjegyű számok közül, a teljesség szimbóluma. Vannak olyan füzérek is, amelyeken hárommal oszthatóak a szemek száma. Ezek a hármasságot képviselik: a hinduizmusban a hármas istenséget, Brahmát, Visnut és Sivát, a kereszténységben az Atya, Fiú és Szentlélek hármasságát, és a buddhizmusban a három központi fogalmat: Buddhát, Dharmát (Tan)  és Szanghát (közösség).

Dzsuzu (Juzu), a japán málá 
A buddhizmus i.e. 500 körül indult India északi részéből, és i.u. 1 században érte el Kínát, kb. a 4.század elején Koreát, a 6.században Japánt, és a 8. században érkezett Tibetbe. Amint a buddhizmus megtelepedett ezekben az országokban, hatni kezdtek rá azok a különféle kultúrák, amelyekkel kapcsolatba került. A buddhizmus alapvető tana, a határtalan tolerancia, egy olyan fogalom, amely kézzel foghatóan nyilvánul meg az imádkozó füzérek különböző formáiban és anyagában. Ha például, összehasonlítjuk a tibeti buddhista füzért a japánnal, különbséget láthatunk a formában, a függelékek és bojtok számában és típusában, a felosztó szemekben, és magának a füzérnek az anyagában. A japán, függetlenül a tulajdonosa társadalmi helyzetétől, általában fából készül, míg a gazdag tibetiek kedvelik a borostyánból, korallból vagy akár az emberi csontból készülteket.

A buddhizmus a hinduizmustól vette át a rózsafüzért, amely aztán a buddhista szerzetesi öltözékek fontos részévé vált. Egy füzér, általában, 108 sima szemből áll. Több magyarázat is van arra, hogy miért pont 108. A 108-as számnak vallásos jelentősége van számos hindu és buddhista hagyományban. Emellett a hagyományos buddhista felfogás szerint 108 elmebéli szennyeződés (klésa) létezik, ami a megvilágosodást akadályozza. Míg a vadzsrajána (tibeti) buddhizmusban a 108 szemet más okból használják: miután 100 mantrát elrecitálnak, nyolc extra mantrát még mondanak hozzá, arra az esetre, ha esetleg elvétették volna a számolást. Bár a szerzetesek 108 szemből álló teljes láncot használnak, a világi hívők által viselt rózsafüzérek gyakran tartalmaznak jóval kevesebb, 18, 27, 54 szemet. Tibetben a leborulásokhoz, némely esetben 21 vagy 28 szemből álló füzért használnak.

Rudráksa-málá
A füzérek kedvelt anyaga a szent bódhi-fa fája, a füge egy fajtája (Ficus religiosa) vagy a bódhi-mag, ami viszont nem bódhi-fából készül, hanem a rudráksa-fa (Elaeocarpus ganitrus) magja. A buddhizmusban a füzért leginkább számolásra használják recitálás és kántálás során, vagy mantra vagy istenség nevének ismételgetésekor. Ez a fajta alkalmazása különösen a himalájai régióban nagyon elterjedt, itt még mindig megszokott része az életnek.

Forrás: Hindu/buddhista málá (angol nyelven)
             Buddhista imafüzér wikipédiás cikk angol nyelven

2012. november 14., szerda

Bhavacsakra 2. - A kerék története

A létkerék a korai buddhizmusban

A bhavacsakra szanszkrit eredetű kifejezés - páliul (magyar átírásban): bhavacsakka vagy szamszáracsakka -, amit különféleképpen lehet fordítani: az élet kereke, a létezés kereke vagy az újraszületés kereke.


A bhavacsakra külső köre a függő keletkezés láncolatát mutatja be 12 jelenetben. Maga a függő keletkezés részletes kifejtése többször és többféle összefüggésben található meg Buddha beszédeiben, de ő maga nem hasonlította ezt a láncolatot kerékhez. A hasonlat a Viszuddhimagga (A megtisztulás ösvénye) és más kommentárok része.  Bár a théraváda hagyomány többször is utal erre a hasonlatra, de a régészek nem tartják valószínűnek, hogy valaha is ábrázolták volna. 

Észak-Indiában, különösen Kasmírban, a szarvásztiváda* iskola vetette meg a lábát és épült ki stabilan. Ez az iskola, amellett, hogy mérhetetlen irodalmat hozott létre a Fegyelmi Szabályzatról (Vinaja) és a További Dhammáról/Felsőbb Tanról (Abhidharma), sok fontos buddhista tanítás ábrázolásmódját teremtette meg a kerék megrajzolásával.

A kerék későbbi története

Bhavacsakra-ábrázolás Adzsantában (kb. 5. sz.)
Tibeti legendák szerint, amikor Buddha a szerzeteseivel egy rizsföldön sétált, akkor körvonalazta a kereket rizsszemekből. Ez akár még lehetséges is, hiszen Észak-Indiában minden szarvásztiváda kolostorban ez a festmény ékesítette a kapukat, mély érzelmeket keltve azok szívében, akik ismerték jelentését, és kíváncsiságot ébresztve azokban, akik nem ismerték. Sajnos, az indiai buddhizmus elleni támadást nem élte túl egyetlen kolostori példány sem, ez  is jelzi azt, hogy Indiában milyen hatalmas méretű volt ez a pusztítás. Mindössze egy magányos festmény maradt fent Adzsantá 17. számú barlangjában, amiről úgy tűnik, hogy talán a bhavacsakra valamilyen ábrázolása.

Indiából a kerék motívumát Bande Jese vitte Szamjéba, az első tibeti kolostorba. Ott a rend szarvásztiváda irányzata épült ki. A kerék megjelenítésének hagyománya így került Tibetbe, ahol az éghajlati viszonyok miatt nem a kolostorok kapuira, hanem a templom előcsarnokába festették, ahol minden belépő szeme megakad rajta.

A tibeti hagyomány kétféle kerékről beszél, egy régebbi és egy újabb típusúról. A régi típusú bhavacsakra alapja egy olyan szöveg, amely Buddha és tanítványai történeteinek gyűjteményeiben szerepel. Ez a gyűjtemény Avadána* (páliul Apadána) néven ismert. A bhavacsakra alapjának vélt szöveg elmeséli azt, hogy Buddha egyik nagy tanítványa, Mahámoggallána* (varázserejénél fogva) gyakorta megfordult a különböző birodalmakban: poklokban, istenek, emberek, állatok, kísértetek birodalmaiban. Emiatt a kételkedő vagy bizonytalan tanítványokat könnyen meg tudta győzni a szenvedés egyetemes jellegéről, amelynek fő okozója a vágy. És mivel Mahámoggallána nem lehet ott mindig, minden kételkedő és bizonytalan tanítvány mellett, ezért Buddha javasolta, hogy a kolostorok kapuinál legyen egy öt részre felosztott kerék rajzolva, és ez az öt rész szimbolizálja az öt különböző birodalmat. Ezzel együtt a birodalmak keréken elfoglalt helyét is meghatározta Buddha. Ugyanígy megnevezte a legbelső körben helyet foglaló három állati jelképet: disznót, kígyót, galambot (a modern ábrázolásokban galamb helyett kakas szerepel). Elmondta, hogy átlagos lényeket is mutassanak be, akik a vízkerék forgásához hasonlóan alámerülnek alacsonyabb születésekbe, majd kiemelkednek újra. A szélére, a külső körbe pedig a függő keletkezés 12 láncszeme kerüljön. A kerék maga pedig egyértelműen mutassa be azt, hogy semmi sem állandó, mindig minden változik. Buddha rendelkezett arról is, hogy minden kolostorban ki kell nevezni olyan hozzáértő szerzetest, aki hozzáértő módon el tudja magyarázni a kerék jelentését a kolostorok látogatóinak.

Az új típusú bhavacsakra újabb elemeket mutat be. Jé Congkapa, a nagy reformer, 1357-ben született. Ő alapította meg a Gelugpa iskolát, aminek a feje Őszentsége, a Dalai láma. Je Congkapa adott felhatalmazást a kerék hatos felosztására az öt helyett, és Buddha alakja helyett Avalókitésvara bódhiszattva megjelenítésére mindegyik öt nem-emberi birodalomban.  Az új felosztás szerinti hatodik rész lett a félistenek (aszurák) birodalma.Ez a két sajátság látható az új típusú keréken.

A szamszára borzalmának, és a mindig velünk lévő erőszaknak példája Tibet kínai megszállása. A bhavacsakra ábrázolásának hagyományát mind a mai napig a tibeti művészek tartják életben, és menekültként, Indiában, a nehézségek ellenére még mindig tovább folytatják. De a Dharma bemutatásának egykori módja szélesebb ismertséget és nagyobb megbecsülést érdemelne. Szerencsére buddhista szent helyeken gyakran ábrázolják a bhavacsakrát, hogy emlékeztesse a hívőket a születés és halál örökkön örökké forgó kerekére.



* A link angol nyelvű

Forrás: A születés és halál kereke (angol nyelven)

2012. november 10., szombat

Bhavacsakra - A létezés kereke

Ahogy írtuk a dharmapálákról szóló bejegyzésünkben, a nyolc dharmapála közül talán Jama alakja a legismertebb, mert a buddhista ábrázolás szerint ő tartja hosszú karmos kezeivel és két hatalmas metszőfogával a 'létezés kerekét', a bhavacsakrát.

A létezés körforgását rendkívül szemléletes módon bemutató bhavacsakra négy koncentrikus körből álló ábra - ezt tartja Jama a kezeiben. A Jama fején lévő öt koponya-korona az öt léthalmazt (szanszkrit nyelven: szkandha, páliul: khandha) jelképezi. A homlokán lévő harmadik szem az állandótlanság megértésének bölcsességét jelzi. A négy végtagja szimbolizálja a négyféle szenvedést: a születést, a betegséget, öregséget és halált. Jamát némely esetben tigrisbőrrel díszítve ábrázolják, ami a rettenthetetlenséget jelképezi. A tigrisbőr jellemzően a kerék alsó része alól látszik ki.

A kerékhez, és az azt tartó Jama alakjához hozzátartozik a fölöttük látható telihold képe is, amely a Szamszárából (létforgatagból) való megszabadulást szimbolizálja. Szintén az ábrázolás felső részén található egy Buddha-alak, amely a hold felé mutatva jelzi a megszabadulás ösvényét.

A bhavacsakra négy körének jelentése a következő:

A legbelső körben egy disznó, egy kígyó és egy kakas található körbe rendezve, sötét háttérben. A disznó képviseli a tudatlanságot, a kígyó a gyűlöletet, a kakas pedig a vágyakozást, és gyakran egymás farkába harapva ábrázolják őket.

A második kör háttere félig fehér, félig fekete. A fehér háttérben azok az emberek jelennek meg, felfelé mozdulva a létezés körében, akik üdvös/helyes cselekedeteket tettek (jó karmát halmoztak fel). A fekete háttérben azok láthatóak, lefelé indulva meztelenül, akik nem üdvös/helytelen tetteket hajtottak végre. Őket a Halál Urának vörös és zöld kísérői vezetik.

Az istenek birodalma
A harmadik, a legszélesebb kör a létezés hat birodalmát mutatja be: istenek (dévák), aszurák (félistenek), emberek, állatok, éhes szellemek (préták) és poklok régiói. Az ábrázolásban piros vonallal választják el egyiket a másiktól.

Legfelül kezdődik az istenek birodalmát jelző ábrázolás, ezt Sakra isten (Indra) alakja jelzi, aki egy húros hangszeren játszik egy palotában. Némely hagyomány úgy tartja, hogy Indra isten ebben a formában való megjelenítése a történelmi Buddha kisugárzása.

A poklok, középen az ítélkező Jama
Ettől jobbra látható az aszurák (félistenek) birodalma. Ők az istenek alacsonyabb formái, akik állandóan konfliktusban, versengésben állnak egymással. Rögtön ezalatt az éhes szellemek (préták) birodalma látszik. Az istenek birodalmának ábrájától balra van az emberi birodalom, és alatta az állatok régiója. 

Legalul pedig a poklok birodalma található, aminek központi, kék színű, bősz alakja egy botot tart jobb kezében és egy tükröt a balban. Ő Jama, a Halál Ura, az Ítélkezés királya. (Ez a Jama-alak nem azonos a tantrikus buddhizmusban szereplő dharmapálával.) A Jama kezében tartott tükör azokat a tetteket (és azok következményeit) tükrözi vissza, amiket minden Jama elé kerülő lény a saját életében megcselekedett.

Minden birodalomban különféle lények láthatóak különböző, rájuk jellemző tevékenység közben, buddhák vagy bódhiszattvák társaságában.

Tudatlanság
A negyedik, a külső kör, 12 jelenetre osztva mutatja be a 12 láncszemből álló Függő Keletkezés folyamatát, kezdve egy vak emberi alakkal (ez a jelenet a láncolat legelső tagját, a tudatlanságot szimbolizálja). Majd az óramutató járásával megegyező irányban haladva tovább a létezés kereke körül, egészen addig, amíg a tizenkettedik, utolsó, láncszem össze nem találkozik a legelsővel. 
Halál

Ezen a legutolsó ábrán egy emberi alak begöngyölt holttestet cipel halotti máglyára. Más képeken ez a begöngyölt valami nem egy holttest, hanem a múltbéli életek felhalmozott karmája. (ez a jelenet a láncolat 12. tagját képviseli, ami nem más, mint maga a létezéshez kapcsolódó szenvedés)

Jama egyik kísérője,
amint a jó és rossz tetteket méri
A létezés kerekén belül, a pokolbéli birodalmak középpontjában lévő Jama, a Halál ura, valójában az éhes szellemek (préták) birodalmában lakik, és ő a préták királya. A préták városában, Kapilában él, ami az ókori észak-indiai várostól, Rádzsagáhától (Radzsgír) 500 mérföldnyire, a föld alatt található. Harminchat kísérőjével egyetemben lakik ott. Ennek ellenére, ahogy fentebb írtuk, a pokolbéli birodalmakban jelenítik meg őt, az üdvös és nem üdvös cselekedetek döntőbírájaként.

A buddhista kozmológiáról bővebben ITT lehet olvasni, A Buddha Ujja lapon.


Forrás: Az élet kereke (angolul)
              Bhavacsakra (wikipédiás cikk angolul)
              A teljes létkerék képe
A kép forrása: Rad des Lebens - Picasa Album

2012. november 2., péntek

Szabó Lőrinc: Buddha az éjszakai háremben

   Szabó Lőrinc buddhista tanulmányokat is folytatott, amelyek eredménye több buddhista vonatkozású vers is volt. Ezek közül talán az egyik legfelkavaróbb A kurtizán prédikációja, amit már tavaly májusban lehetett olvasni egy másik bejegyzésben, és hozzá Szabó Lőrinc önvallomását magáról a versről és a buddhizmushoz való viszonyáról.

Buddha a háremben (díszítés az Amarávatí Sztúpa korlátján)
   Egy másik verse, ami egy fordítás, Buddha az éjszakai háremben, az ifjú Sziddhártha (vagy páli alakban: Sziddhattha) otthonából való eltávozásának egy fontos mozzanatát mutatja be. Eredetileg Asvaghósa Buddha-eposzából való ez a rész, ami itt Szabó Lőrinc fordításában olvasható. Az i.sz. 1. században keletkezett, szanszkrit nyelvű mű teljes egészében hozzáférhető magyarul, Vekerdi József fordításában: Asvaghósa: Buddha élete (Buddhacsarita).
    Sziddhattha otthonából  remeteségbe távozásának leírását, illetve a remeteségbe távozásának okait egy valószínűleg ennél korábbi, páli forrásból  ITT lehet olvasni A Buddha Ujján, szintén Vekerdi József fordításában.

Szabó Lőrinc:
Buddha az éjszakai háremben

… Félmeztelen hevertek ott, a
zeneszerszámok mellett, hanyatt, arcon,
keresztűl-kasúl, kábultan, ahogy
rájuk csapott az álom, háttal-arccal
egymásra dőlve, összegyűrve-gyúrva,

szakadékba szórt hullák; nyakukon
lánccá feszült a hurkos gyöngysor; izzadt
ruhájuk nyakig csúszott; úgy hevertek,
mint akiket ájulásig botoztak
vagy mint letört és elhervadt virágok.
Némelyik falnak esett, ez az ablak
párkányát fogta, az dermedt halottként
nyult el a padlón; félig vagy egészen

nyitott szájukból a nyál mocska csurgott;
hajukat vad rendetlenség kuszálta,
mint az őrültekét; arcukba fonnyadt
koszorúk dúlt szemete-dísze csüngött;
kar kart ölelt és lábat, összevissza,
és az egyik mosolygott és a másik
a homlokát ráncolta és nyöszörgött.
A szép királyfi elnézte sokáig

az alvókat, s megszólalt: „Az imént még
oly gyönyörűek voltak, úgy kacagtak,
a szivük táncolt, hangjuk, mint a csengő,
s testük rózsa volt, szemük nevető láng!
Milyen mások most! Rútak, undorítók!
Ha ilyenek a nők, hogy lehet akkor
szeretni őket és bízni a húsban?
Hazug szépség ez, mámor, képzelődés,
csak a vágy mérgezi vele a férfi
lelkét és agyát! Ráébredtem az
Igazságra, és itt hagyom örökre
a test s a Látszat csillogó világát!"

2012. november 1., csütörtök

DharmaBurger: Prezi honlap és akciós Buddhák a Möbelixnél

Eszter találta a Möbelix bútoráruház okt. 14-ig érvényes katalógusában ezeket az akciós Buddha-szobrokat és képeket:


Ezzel a DharmaBurgerrel pedig én szembesültem ma reggel a nagyszerű, magyar prezentációs szoftverfejlesztő Prezi oldalán:





Nyolc dharmapála

A buddhizmus bősz védelmezői

A vadzsrajána buddhista művészetben a dharmapálákat félelmet keltő formában és ádáz arckifejezéssel jelenítik meg, emiatt azt hihetnénk róluk, hogy gonoszak is. Azonban a dharmapálák olyan bősz kinézetű bódhiszattvák, akik a Dharmát és a buddhistákat védelmezik, szokták őket 'tanvédők'-nek is nevezni. Rémületet keltő megjelenésük arra szolgál, hogy a gonosz erőket elijesszék. A legjelentősebb nyolc dharmapálát, akikről most írunk, "A nyolc rettenetes"-nek is szokták nevezni.


Legtöbbjüket a hindu művészetből és irodalomból vették át. A többiek a bön vallásból, a tibetiek ősi, buddhizmust megelőző vallásából és népmesékből származnak.

Mahákála


Ő a szelíd és könyörületes Avalókitésvara bódhiszattva haragos formája. A tibeti ikonográfiában általában fekete, bár más színekben is megjelenik. Hat karja, három kidülledő szeme van, a szemöldöke lángból áll, szakálla pedig kampókból, és koponyákból fűzött koronát visel.

Mahákála a tibeti nomádok sátrainak és a kolostorok védelmezője, emellett az egész tibeti buddhizmus őrzője. Az a feladata, hogy elsimítsa az akadályokat, növelje az életet, erényt és bölcsességet; vonzóvá tegye a buddhizmust és megszüntesse a zavarodottságot és tudatlanságot.




Jama

A Pokol birodalmának halált képviselő ura. A legenda szerint egykor régen egy szent ember volt. Épp egy barlangban meditált, ahová rablók érkeztek, egy lopott bikával. Amikor a bika fejét levágták, akkor vették észre, hogy a szent ember meglátta őket. Erre a rablók az ő fejét is levágták. A szent ember ekkor magára húzta a bika fejét és felöltötte Jama borzasztó alakját. Megölte a rablókat, megitta vérüket és megfenyegette egész Tibetet. Később Mandzsusrí, a bölcsesség bódhiszattvája, Jamántakaként testet öltve győzte le Jamát. Ezután Jama a buddhizmus védelmezőjévé vált. A művészeti ábrázolások közül talán Jama alakja a legismerősebb, mert ő az, aki a 'létezés' kerekét, a bhavacsakrát tartja karmai között.


Jamántaka
Ő Mandzsusrínak, a bölcsesség bódhiszattvájának bősz változata. Ahogy előbb írtuk, Jamántaka formájában győzte le a dühöngő Jamát és tette a Dharma védelmezőjévé. A legenda egyik változata szerint, amikor Mandzsusrí Jamántakává vált, Jama megjelenését tükrözte vissza, de sokszoros fejjel, lábbal és karokkal. Amikor Jama Jamántakára nézett, a végtelenségig sokszorozva látta magát.

Mivel Jama a halált képviseli, így Jamántaka azt, ami erősebb a halálnál. A művészetben Jamántakát gyakran egy olyan bikán állva vagy rajta lovagolva ábrázolják, ami eltapossa Jamát.




Hajagríva

Avalókitésvara egy másik ádáz formája, akárcsak Mahákála. Hatalmában áll, hogy betegségeket gyógyítson (különösen bőrbetegségeket), emellett a lovak védelmezője is. Fejdíszén lófejet visel, és a démonokat a lónyerítésével ijeszti el.

Vaisravana


A hindu gazdagságisten, Kubéra átvett formája. A vadzsrajána buddhizmusban Vaisravana jólétet adományoz, ami lehetőséget ad az embereknek arra, hogy szellemi céljaikat elérjék. A művészetben általában testes formában, díszes ruházatban és ékszerekkel beborítva ábrázolják. Jelképei a citrom és a mongúz, és az északi égtáj védelmezője.







Palden Lhamo

Ő az egyetlen női dharmapála, a buddhista kormányok védelmezője, beleértve a tibeti kormányt is, amely Lhászában (Indiában) működik, száműzetésben. Emellett Mahákála társa/felesége is. Szanszkrit neve Srí Déví.

A legenda szerint Palden Lhamo a lankai király felesége volt. Megpróbálkozott azzal, hogy jó útra téríti a férjét, de nem járt sikerrel. Fiát is a buddhizmus rombolására nevelték. Egy nap, amikor a király távol volt, Palden Lhamo megölte a fiát, megitta vérét, és megette a húsát. Ezután olyan lovon lovagolt el, aminek a nyerge a fia lenyúzott bőréből készült. A király mérgezett nyilat lőtt Palden Lhamo után. A nyíl a lovat sebesítette meg. De Palden Lhamo meggyógyította a lovát és a seb szemmé változott.

Csangpa Karpo

A hindu teremtő isten, Brahmá tibeti neve Csangpa. A tibeti Csangpa azonban nem teremtő, de több mint harcos istenség. Általában fehér lovon ülve ábrázolják, kardot tartva. Legendájának egyik változata szerint Csangpa vérengző tombolással pusztított a földön. Egyszer egy alvó istennőt próbált megtámadni, aki felébredt, és megsebezve a combján, megnyomorította Csangpa. Az istennő lehelete a Dharma védelmezőjévé változtatta őt.






Begce

Egy olyan háborús istenség, aki a 16.században bukkant fel, ezáltal a legfiatalabb dhrampála lett. Legendája tibet  történelmével fonódott össze. Szönam Gyacót, a 3. Dalai Lámát, Altan kán hívta Mongóliába, hogy ott megújítsa a buddhizmust. (A tibeti buddhizmus már a 13. században gyökeret vert Mongóliában. Kubiláj kán 1253-ban udvara vallásává tette a buddhizmust. 1368-ban Kubiláj leszármazottja, Altaj kán került hatalomra és buddhista újjáéledést indított el azzal, hogy meghívta udvarába Szönam Gyacót) Begce szembeszállt a 3. Dalai Lámával, hogy feltartóztassa őt, mire a Dalai Láma Avalókitésvara bódhiszattvává változtatta magát. Ennek a csodának a szemtanújaként Begce buddhista lett és a Dharma védője.

Tibeti művészetben Begce páncélt  és mongol csizmát visel. Gyakran ábrázolják egyik kezében karddal, és az ellenség szívével a másikban.

Forrás:  Nyolc dharmapála (angol nyelven)