A csárváka vagy lókájata egy olyan indiai filozófiai rendszer volt, ami a filozófiai szkepticizmus és a vallásossággal szembeni közönyösség különféle formáit elegyítette. Alapvetően materialista és ateista iskolaként jellemezték. Szanszkrit nyelven a csárváka szó jelentése "kellemes/nyájas beszéd", a lókájata jelentése "a világ(i)ra kiterjedő. vonatkozó".
A legkorábbi, név szerint ismert, indiai materialista Adzsita Készakambalí* volt, a történelmi Buddha idősebb kortársa, őt a páli kánon több szuttájában is (pl. MN 60 Egy biztos megoldás) megemlítik. Bár minden bizonnyal már őelőtte is léteztek különböző materialista iskolák, úgy tartják, hogy a csárváka volt az egyetlen iskola, amelyik rendszerezte materialista filozófiáját, nézeteit azáltal, hogy lejegyezte azokat aforizmák formájában.
E.W. Hopkins (1924-ben), The Ethics of India című művében azt írja, hogy a csárváka filozófia a kialakuló dzsainizmus és a buddhizmus kortársa volt, így említvén: " az i.e. 6. századbeli régi csárváka vagy materialista" iskola. Rhys Davies viszont azt feltételezi, hogy i.e. 500 körül a csárváka/lókájata még úgy általában jelentette a szkepticizmust, anélkül, hogy filozófiai iskolákba szerveződött volna. Ő mondja azt is, hogy nagyon hamar megkezdődött ennek az irányzatnak a lejáratása azzal, hogy már a Mahábhárata eposzban is feltűnt egy Csárváka nevű férfi, aki a negatív főhős, Durjódhana barátja volt, és akit aztán élve elégettek. A másik nagy óindiai eredetű híres eposzban, a Rámájanában, is negatív fényben tüntetik fel a csárváka gondolatokat, annak ellenére, hogy pozitív és tisztelt hős szájából hangzanak el. Dzsáváli, Dasaratha király bölcs udvari papja így próbálja meg Rámát rábeszélni arra, hogy térjen vissza az uralkodói székbe: "Hiszen mi az emberi élet? Rövid út a két ismeretlen határ közt, születéstől a halálig. Nem tudjuk, honnan jöttünk, és hová megyünk. Csak azt ismerjük, ami a két határ közt van, ezt a földi életünket. S ezért az okos és erős ember csupán ezt tekinti igaz valóságnak!" Ráma, természetesen, elítéli Dzsávali szavait, aki ezután így szól: "Nagyúr, távol áll tőlem, hogy a megtévesztő hazugság és álokoskodás tanait valljam. Próbára tettelek, és előre tudtam, hogy az ajkadról hangzó igazság tüzében hamuvá ég a tévtanok pelyvája." (ezek a részletek Baktay Ervin Indiai regék és mondák című, 1977-ben kiadott könyvéből valók)
A csárváka fokozatosan nőtt ki az általánosságban vett szkepticizmusból. A csárváka/lókájata filozófia alapítójaként több esetben a legendás alakot, Brihaszpatit nevezik meg. A filozófiájukat a Bárhaszpatja vagy Lókájata szútrákban rögzítették, talán valamikor i.e. 600 körül. Az i.e. 1. században (a Maurja-időszakban) ezek a szövegek elvesztek, és csak töredékes idézetei ismertek. A legtöbb töredék olyan középkori indiai filozófiai témájú munkákban található meg, amelyek csak jóval később, i.u. 8.-12. között keletkeztek. Az i.u.14. században Vidjáranja, más néven Mádhava Vidjáranja*, írt egy átfogó tanulmányt az indiai filozófiákról, Szarva-Darsana-Szangraha címmel. A művében -- a többi filozófiai rendszer bemutatása mellett -- kritikát fogalmaz meg a csárváka nézetekről, de csupán néhány töredéket idéz tőlük. A csárváka az i.u. 12. századig még élő filozófiaként létezett, ezután nyom nélkül eltűnt. Máig sem tudni, hogy mi volt az oka hirtelen eltűnésének.
Azon kívül, hogy ateista és materialista meggyőződéssel rendelkezett, a csárváka/lókájata iskola az észlelést tekintette a tudás kizárólagosan érvényes formájának. Nem fogadták el a reinkarnációt, újraszületést, sem az egyéni lélek (átman) létezését, nem hittek a karmában, a papok vallásos rítusait, szertartásait is csak egyfajta megélhetési, anyagi haszonszerző forrásnak tekintették.
Az alábbi néhány, a csárvákáknak tulajdonított aforizma az i.u.14. századi Vidjaránja által írt Szarva-Darsana-Szangraha (avagy A hindu filozófia különböző rendszereinek áttekintése).angolra fordított, 1882-es kiadásában szerepel, ITT:
" Mivel az élet tiéd, éld élvezettel/jókedvűen;
Senki sem menekülhet a halál kutató tekintete elől.
A keretünk (értsd: testünk) elégetése után
Hogy is térhetnénk vissza egyáltalán?
Azt az élvezetet, ami az emberben keletkezik az érzékelhető dolgokkal való érintkezésből,
Feladni azért, mert fájdalom kíséri - ez csak a bolondok okoskodása;
A hántolatlan rizs terméséről, tudván, hogy benne a legfinomabb fehér mag rejtőzik,
Ki mondana le, csak azért, mert héjjal és porral borított?
A tűzáldozatok (agnihotra*), a három Véda, az aszkéták három strófája és önmagunk hamuval való bekenése -
Brihaszpati úgy mondja, mindezek az olyan emberek megélhetési eszközei, akikben nincs férfiasság és nincs érzés.
Ez az iskola/irányzat [úgy tartja] négy elem létezik: föld, víz, tűz és levegő;
És csak ebből a négy elemből jön létre az értelem (tudat),
Ugyanúgy összekeverve a testben, mint a mámorító erő a bódító italokban.
A tűz forró, a víz hideg, a reggeli hűs szellő frissítő;
Miből származik ez a változatosság? [Mindegyik] A saját maga természetéből született.
Nincs mennyország, nincs végső megszabadulás, sem pedig egy másik világban megjelenő lélek,
És a négy kaszt vagy rend tettei sem érlelnek gyümölcsöt.
Az Agnihotra, a három Véda, az aszkéták három strófája, a hamuval való bekenés,
Ezek, természetüknél fogva, az olyanok megélhetése, akik nélkülözik a tudást és a férfiasságot
Amikor egyszer a testből hamu lesz, hogyan jöhetne vissza?
Ha valaki a testéből eltávozván egy másik világba indul,
Hogyan lehetséges az, hogy hátrahagyott szerettei miatt a nyugtalansága nem ide húzza vissza?
A papok által létrehozott, a halottakért végzett szertartások
Csupán a papok megélhetési eszközei, hiszen semmiféle gyümölcsöt nem teremnek máshol.
A Védák szerzői pojácák, gazfickók és démonok,
A bráhmanák, dzsarphárik, turphárik jól ismert (varázs)mondásait,
Azokat a visszataszító rítusokat, amit a [terméketlen] királynőért levezényelnek a lóáldozat (Asvamédhá) során,
Pojácák találták ki, éppúgy, mint a papok elhalmozását különféle ajándékokkal. (más értelmezésben: éppúgy, mint azokat a különféle dolgokat, amiket a rítusok során használnak.)
Ugyanígy a hús elfogyasztását is az előzőekhez hasonlóan, az éjjel ólálkodó démonok parancsolják."
A csárváka/lókájata iskolát nézetei miatt nagyon sokan támadták és kritizálták. Az őket támadó irányzatok azon igyekeztek, hogy minél előnytelenebb színben tüntessék fel a csárváka/lókájata gondolatokat, és mivel - ahogy fentebb írtam - az eredeti iratok elvesztek, maga a csárváka iskola pedig a i.u. 12.században nyom nélkül tűnt el, ezért akármit is írtak utólagosan filozófiájukról, ezek csak másodkézből származóak. Emiatt jelenlegi kizárólagos információink a csárváka filozófiáról csak a különböző őket támadó, nézeteiket cáfoló irányzatok írásaiból származnak. Ezek a bírálatok, cáfolatok még azután is folytatódtak, hogy a csárvákák szútrái elvesztek, és ők maguk is eltűntek, így fenntartásokkal kell fogadni minden őket bíráló írást. Emellett a bírálatok, cáfolatok jó része egészen bizonyosan eltúlzóak és filozófiájukat kifordítóak, félremagyarázóak. Ilyenek például a csak észlelésen alapuló tudás kifigurázása, vagy ugyanígy, a hedonizmussal való vádolás is túlzásnak tűnhet.
Ellentétben azzal az állítással, mely szerint a csárvákák mindent tagadtak, ami jó volt a védikus hagyományokban, Dale Riepe, amerikai filozófus professzor, így fogalmaz: "A rendelkezésre álló anyagok alapján azt mondhatjuk, hogy a csárvákák az igazságot, becsületet, következetességet és a gondolat szabadságát tartották a legnagyobbra."
Csárváka (angol nyelvű wikipédiás cikk)
Bárhaszpatja szútra (angol nyelvű wikipédiás cikk)
További olvasnivaló:Schmidt József: Az ind filozófia (a 'materializmus' rész szól a csárvákákról)
* A link angol nyelvű
További olvasnivaló:Schmidt József: Az ind filozófia (a 'materializmus' rész szól a csárvákákról)
* A link angol nyelvű
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése