Bhavacsakra 2. - A kerék története

A létkerék a korai buddhizmusban

A bhavacsakra szanszkrit eredetű kifejezés - páliul (magyar átírásban): bhavacsakka vagy szamszáracsakka -, amit különféleképpen lehet fordítani: az élet kereke, a létezés kereke vagy az újraszületés kereke.

A bhavacsakra külső köre a függő keletkezés láncolatát mutatja be 12 jelenetben. Maga a függő keletkezés részletes kifejtése többször és többféle összefüggésben található meg Buddha beszédeiben, de ő maga nem hasonlította ezt a láncolatot kerékhez. A hasonlat a Viszuddhimagga (A megtisztulás ösvénye) és más kommentárok része.  Bár a théraváda hagyomány többször is utal erre a hasonlatra, de a régészek nem tartják valószínűnek, hogy valaha is ábrázolták volna. 

Észak-Indiában, különösen Kasmírban, a szarvásztiváda* iskola vetette meg a lábát és épült ki stabilan. Ez az iskola, amellett, hogy mérhetetlen irodalmat hozott létre a Fegyelmi Szabályzatról (Vinaja) és a További Dhammáról/Felsőbb Tanról (Abhidharma), sok fontos buddhista tanítás ábrázolásmódját teremtette meg a kerék megrajzolásával.

A kerék későbbi története

Bhavacsakra-ábrázolás Adzsantában (kb. 5. sz.)

Tibeti legendák szerint, amikor Buddha a szerzeteseivel egy rizsföldön sétált, akkor körvonalazta a kereket rizsszemekből. Ez akár még lehetséges is, hiszen Észak-Indiában minden szarvásztiváda kolostorban ez a festmény ékesítette a kapukat, mély érzelmeket keltve azok szívében, akik ismerték jelentését, és kíváncsiságot ébresztve azokban, akik nem ismerték. Sajnos, az indiai buddhizmus elleni támadást nem élte túl egyetlen kolostori példány sem, ez  is jelzi azt, hogy Indiában milyen hatalmas méretű volt ez a pusztítás. Mindössze egy magányos festmény maradt fent Adzsantá 17. számú barlangjában, amiről úgy tűnik, hogy talán a bhavacsakra valamilyen ábrázolása.

Indiából a kerék motívumát Bande Jese vitte Szamjéba, az első tibeti kolostorba. Ott a rend szarvásztiváda irányzata épült ki. A kerék megjelenítésének hagyománya így került Tibetbe, ahol az éghajlati viszonyok miatt nem a kolostorok kapuira, hanem a templom előcsarnokába festették, ahol minden belépő szeme megakad rajta.

A tibeti hagyomány kétféle kerékről beszél, egy régebbi és egy újabb típusúról. A régi típusú bhavacsakra alapja egy olyan szöveg, amely Buddha és tanítványai történeteinek gyűjteményeiben szerepel. Ez a gyűjtemény Avadána* (páliul Apadána) néven ismert. A bhavacsakra alapjának vélt szöveg elmeséli azt, hogy Buddha egyik nagy tanítványa, Mahámoggallána* (varázserejénél fogva) gyakorta megfordult a különböző birodalmakban: poklokban, istenek, emberek, állatok, kísértetek birodalmaiban. Emiatt a kételkedő vagy bizonytalan tanítványokat könnyen meg tudta győzni a szenvedés egyetemes jellegéről, amelynek fő okozója a vágy. És mivel Mahámoggallána nem lehet ott mindig, minden kételkedő és bizonytalan tanítvány mellett, ezért Buddha javasolta, hogy a kolostorok kapuinál legyen egy öt részre felosztott kerék rajzolva, és ez az öt rész szimbolizálja az öt különböző birodalmat. Ezzel együtt a birodalmak keréken elfoglalt helyét is meghatározta Buddha. Ugyanígy megnevezte a legbelső körben helyet foglaló három állati jelképet: disznót, kígyót, galambot (a modern ábrázolásokban galamb helyett kakas szerepel). Elmondta, hogy átlagos lényeket is mutassanak be, akik a vízkerék forgásához hasonlóan alámerülnek alacsonyabb születésekbe, majd kiemelkednek újra. A szélére, a külső körbe pedig a függő keletkezés 12 láncszeme kerüljön. A kerék maga pedig egyértelműen mutassa be azt, hogy semmi sem állandó, mindig minden változik. Buddha rendelkezett arról is, hogy minden kolostorban ki kell nevezni olyan hozzáértő szerzetest, aki hozzáértő módon el tudja magyarázni a kerék jelentését a kolostorok látogatóinak.

Az új típusú bhavacsakra újabb elemeket mutat be. Jé Congkapa, a nagy reformer, 1357-ben született. Ő alapította meg a Gelugpa iskolát, aminek a feje Őszentsége, a Dalai láma. Je Congkapa adott felhatalmazást a kerék hatos felosztására az öt helyett, és Buddha alakja helyett Avalókitésvara bódhiszattva megjelenítésére mindegyik öt nem-emberi birodalomban.  Az új felosztás szerinti hatodik rész lett a félistenek (aszurák) birodalma.Ez a két sajátság látható az új típusú keréken.

A szamszára borzalmának, és a mindig velünk lévő erőszaknak példája Tibet kínai megszállása. A bhavacsakra ábrázolásának hagyományát mind a mai napig a tibeti művészek tartják életben, és menekültként, Indiában, a nehézségek ellenére még mindig tovább folytatják. De a Dharma bemutatásának egykori módja szélesebb ismertséget és nagyobb megbecsülést érdemelne. Szerencsére buddhista szent helyeken gyakran ábrázolják a bhavacsakrát, hogy emlékeztesse a hívőket a születés és halál örökkön örökké forgó kerekére.

* A link angol nyelvű

Forrás: A születés és halál kereke (angol nyelven)

Bhavacsakra - A létezés kereke

Ahogy írtuk a dharmapálákról szóló bejegyzésünkben, a nyolc dharmapála közül talán Jama alakja a legismertebb, mert a buddhista ábrázolás szerint ő tartja hosszú karmos kezeivel és két hatalmas metszőfogával a 'létezés kerekét', a bhavacsakrát.

A létezés körforgását rendkívül szemléletes módon bemutató bhavacsakra négy koncentrikus körből álló ábra - ezt tartja Jama a kezeiben. A Jama fején lévő öt koponya-korona az öt léthalmazt (szanszkrit nyelven: szkandha, páliul: khandha) jelképezi. A homlokán lévő harmadik szem az állandótlanság megértésének bölcsességét jelzi. A négy végtagja szimbolizálja a négyféle szenvedést: a születést, a betegséget, öregséget és halált. Jamát némely esetben tigrisbőrrel díszítve ábrázolják, ami a rettenthetetlenséget jelképezi. A tigrisbőr jellemzően a kerék alsó része alól látszik ki.

A kerékhez, és az azt tartó Jama alakjához hozzátartozik a fölöttük látható telihold képe is, amely a Szamszárából (létforgatagból) való megszabadulást szimbolizálja. Szintén az ábrázolás felső részén található egy Buddha-alak, amely a hold felé mutatva jelzi a megszabadulás ösvényét.

A bhavacsakra négy körének jelentése a következő:

A legbelső körben egy disznó, egy kígyó és egy kakas található körbe rendezve, sötét háttérben. A disznó képviseli a tudatlanságot, a kígyó a gyűlöletet, a kakas pedig a vágyakozást, és gyakran egymás farkába harapva ábrázolják őket.

A második kör háttere félig fehér, félig fekete. A fehér háttérben azok az emberek jelennek meg, felfelé mozdulva a létezés körében, akik üdvös/helyes cselekedeteket tettek (jó karmát halmoztak fel). A fekete háttérben azok láthatóak, lefelé indulva meztelenül, akik nem üdvös/helytelen tetteket hajtottak végre. Őket a Halál Urának vörös és zöld kísérői vezetik.

Az istenek birodalma

A harmadik, a legszélesebb kör a létezés hat birodalmát mutatja be: istenek (dévák), aszurák (félistenek), emberek, állatok, éhes szellemek (préták) és poklok régiói. Az ábrázolásban piros vonallal választják el egyiket a másiktól.

Legfelül kezdődik az istenek birodalmát jelző ábrázolás, ezt Sakra isten (Indra) alakja jelzi, aki egy húros hangszeren játszik egy palotában. Némely hagyomány úgy tartja, hogy Indra isten ebben a formában való megjelenítése a történelmi Buddha kisugárzása.

A poklok, középen az ítélkező Jama

Ettől jobbra látható az aszurák (félistenek) birodalma. Ők az istenek alacsonyabb formái, akik állandóan konfliktusban, versengésben állnak egymással. Rögtön ezalatt az éhes szellemek (préták) birodalma látszik. Az istenek birodalmának ábrájától balra van az emberi birodalom, és alatta az állatok régiója. 

Legalul pedig a poklok birodalma található, aminek központi, kék színű, bősz alakja egy botot tart jobb kezében és egy tükröt a balban. Ő Jama, a Halál Ura, az Ítélkezés királya. (Ez a Jama-alak nem azonos a tantrikus buddhizmusban szereplő dharmapálával.) A Jama kezében tartott tükör azokat a tetteket (és azok következményeit) tükrözi vissza, amiket minden Jama elé kerülő lény a saját életében megcselekedett.

Minden birodalomban különféle lények láthatóak különböző, rájuk jellemző tevékenység közben, buddhák vagy bódhiszattvák társaságában.

Tudatlanság

A negyedik, a külső kör, 12 jelenetre osztva mutatja be a 12 láncszemből álló Függő Keletkezés folyamatát, kezdve egy vak emberi alakkal (ez a jelenet a láncolat legelső tagját, a tudatlanságot szimbolizálja). Majd az óramutató járásával megegyező irányban haladva tovább a létezés kereke körül, egészen addig, amíg a tizenkettedik, utolsó, láncszem össze nem találkozik a legelsővel. 

Halál

Ezen a legutolsó ábrán egy emberi alak begöngyölt holttestet cipel halotti máglyára. Más képeken ez a begöngyölt valami nem egy holttest, hanem a múltbéli életek felhalmozott karmája. (ez a jelenet a láncolat 12. tagját képviseli, ami nem más, mint maga a létezéshez kapcsolódó szenvedés)

Jama egyik kísérője,
amint a jó és rossz tetteket méri

A létezés kerekén belül, a pokolbéli birodalmak középpontjában lévő Jama, a Halál ura, valójában az éhes szellemek (préták) birodalmában lakik, és ő a préták királya. A préták városában, Kapilában él, ami az ókori észak-indiai várostól, Rádzsagáhától (Radzsgír) 500 mérföldnyire, a föld alatt található. Harminchat kísérőjével egyetemben lakik ott. Ennek ellenére, ahogy fentebb írtuk, a pokolbéli birodalmakban jelenítik meg őt, az üdvös és nem üdvös cselekedetek döntőbírájaként.

A buddhista kozmológiáról bővebben ITT lehet olvasni, A Buddha Ujja lapon.

Forrás: Az élet kereke (angolul)

              Bhavacsakra (wikipédiás cikk angolul)
              A teljes létkerék képe
A kép forrása: Rad des Lebens - Picasa Album