2012. november 23., péntek

Málá - a buddhista rózsafüzér 2. rész

A buddhista rózsafüzérről szóló bejegyzésünk első részében a málá történetéről írtunk. Ebben a részben a különböző buddhista málákról lesz szó, amely kultúránként is változott.

Tibet

A régi Tibetben majdnem mindenki rendelkezett imafüzérrel, amit fából, kagylóból, borostyánból, féldrágakőből vagy drágakőből készítettek. A viselője ízlése és gazdasága határozta meg az imafüzér anyagát, de függött a hívő irányzatától és az istenségtől is, amit tisztelt. A legnagyobb tekintélynek örvendő füzérek lámák csontjaiból készültek.

A régi tibeti rózsafüzéreken három különböző méretű és anyagú, kerek vagy korong formájú gyöngyöt használtak a teljes 108 szemből álló füzér négy részre  - részenként 27 szemet tartalmazó - felosztására. A teljes füzér két végét három nagy visszatartó szem segítségével fogták össze, ezek a nagy gyöngyszemek jelezték, ha a füzért használó az imádkozása vagy mantrázása során bevégzett egy kört.

Ez a három nagyméretű szem Buddha, Dharma (Tan) és Szangha (közösség) hármasát szimbolizálják.

A fő füzérhez általában 10 kisebb gyöngyszem két fonata kapcsolódik. Ez a két fonat a "számtartó" vagy számoló, és miniatűr abakuszként használják őket. Ezzel tartják számon azt, hogy a használó hányszor haladt a fő füzéren körbe. Ehhez a hagyományos rózsafüzérhez  sokszor még néhány személyes apróságot - csipeszt, kulcsot - is szoktak hozzákapcsolni.

Kína, Korea, Japán

Kínában a buddhista imafüzérek kevésbé terjedtek el. Ennek ellenére a Csing-dinasztia alatt (1644- 1912) ezek a füzérek tibeti mintát követve divatosak és felkapottak lettek az uralkodói udvarban és ezzel együtt egészen bonyolulttá is váltak. "Udvari láncok"-nak hívták őket, és elsősorban státuszszimbólumként használták, nem pedig imádkozáshoz.

Koreában, ahol a buddhizmus hivatalos állami vallás volt egészen addig, amíg a Csoszon-dinasztia (1392-1910) be nem tiltotta, a rózsafüzérek egészen fontos részei voltak a vallásos rituáléknak. A koreai rózsafüzérek, ellentétben nagyon sok, 108 szemből álló buddhista füzérrel, jellemzően 110 szemből álltak. Két nagy extra szem volt rajtuk, egyiket szvasztikával díszítették, és a zsinór kezdetén található. A másik díszítetlen volt és középen foglalt helyet. Egy hitbuzgó értekezés kinevezte a koreai füzért "A rózsafüzérek klasszikusá"-nak. Ezt a "Klasszikust" a koreai buddhista templomok falain plakátokon mutatták be, ahol egy rózsafüzér volt látható és használatát is elmagyarázták.

A japánok körében az imafüzérek fontos részei voltak a társadalmi és vallási életnek. A szerzetesek és a világi követőek is viseltek füzért szertartások és temetések alkalmából. Minden teaház falán volt egy kampó, hogy a vendégek felakaszthassák rá füzéreiket; egy szokatlan öszzeállítással bíró, vagy fontos személy tulajdonát képező füzér tekintélyt adott a teaháznak.

A buddhista rózsafüzér Japánban egyedi formát öltött, különféle számú és különféle összeállítású füzéreket viseltek. A legelterjedtebb dzsuzu 112 szemből állt. A  gyakran szerzetesi pihenőhelyek mellett lévő dzsuzut árusító boltok úgy hirdették szentelt portékáikat, hogy hatalmas fa rózsafüzéreket akasztottak a bolton kívülre. Tulajdonosa számára különösen értékes volt az olyan imafüzér, amit egy nagyrabecsült templom füstölője fölött áldottak meg. A japán buddhista rózsafüzérek kedvelt anyaga a fa volt. Egyaránt használtak cseresznye, rózsa, szilva, vésett és sima őszibarack, ébenfa és mahagóni fákat. De úgyszintén népszerű alapanyag volt a dióhéj, cseresznye magja és gyöngyfa (Melia azedarach) diója.

Burma

A théraváda buddhizmus egyik országában, Burmában is használtak imafüzéreket. Szerzetesek és világi hívők is egyaránt viselték a Seik Pa De nevezetű burmai füzért vándorlásuk során vagy ha valamilyen kolostort látogattak. A füzér az erényes életvitel szimbóluma volt. Leginkább arra szolgált, hogy az elme féken tartásával megvalósítsák az egyetlen pontra való koncentrációt. A füzért kifejezetten a szamatha (elnyugtatás/ koncentrációs) meditációnál alkalmazták, a vipasszaná (belátás) meditációnál nem. Burmában a füzérek anyaga a bódhifa volt vagy a rudráksa-fa magjai vagy szantálfa vagy elefántcsont, esetleg burmai terrakotta. Az utóbbi években azonban a füzér viselése egyre ritkább a szerzetesek és világi hívők körében.

Forrás: Buddhista füzérek - imafüzérek (angol nyelven)
           Mianmari buddhista imafüzérek (angol nyelven)

Nincsenek megjegyzések: