A buddhista és dzsaina málákról

Minden gyakorló buddhista legfőbb célja a megvilágosodás. Több buddhista irányzatban tartják a megvilágosodás egyik leghatásosabb módszerének az imafüzérrel való kántálást vagy az imafüzér használatát a szamatha (elnyugtatás/koncentrációs) meditációban.

A Kínában kialakult Tiszta Föld iskola Amitábha Buddha nevét ismételgeti fennhangon. Míg a tibeti buddhizmusban a málá segítségével kántált ima az Om Mani Padme Hum, ami Avalókitésvara bódhiszattvához, a Könyörületesség bódhiszattvájához szóló ima.

A buddhista imafüzér általában 108 szemből áll, a japán Nicsiren iskola szerint 108 a közönséges halandók földi vágyainak száma. Japánban, ahogy előző az bejegyzésben írtuk, dzsuzu a füzér neve, Kínában sucsu (számoló gyöngy) és fócsu (Buddha-gyöngy), míg a szanszkrit málá csak annyit jelent: füzér.

A 108 szemes kör elejét egy széles bojt vagy szalag jelzi, és egy úgynevezett guru szem is van rajta, hogy emlékeztesse a hívőt a szellemi tanító meglétének fontosságára. Az Advaja-táraka Upanisad-ban* az áll, hogy a "gu" jelentése "sötét" és a "ru" jelentése "fény". A guru vezeti ki a tanítványt a szellemi sötétségéből a megvilágosodás felé vagy a fényre. Ez főképp igaz a buddhizmusra, ahol a történelmi Buddhát nem annyira istenként, hanem leginkább tanítóként tisztelik.

Az átlagos buddhista füzéren az egyforma méretű és anyagú szemek sorozatába a 21. vagy 27. szemnél másfajta anyagú, hangsúlyosabb gyöngyöket tehetnek. Mivel a málá zsinórja elkopik és elszakad a használat során, emiatt többször is újra kell fűzni. Ez a fajta fizikai elhasználódás is arra szolgál, hogy emlékeztesse a használót Buddha tanításaira az élet állandótlanságáról és minden dolog mulandóságáról, és még jobban hozzásegít a nem-kötődés megértéséhez.

Rövidebb, 27 szemből álló füzért hagyományosan a leborulásoknál használják, mivel úgy tartják, hogy a málá nem érheti a földet. A tibeti buddhizmusban a 108 körös leborulásokat csukló málával végzik, a ngöndro-ként ismert gyakorlásban.

Ahogy írtuk az előző bejegyzésben, a málák anyaga többféle is lehet. Nem csupán bódhi-fából készülhetnek, hanem a szent lótusz virág magjaiból fűzötteket szintén nagyra becsülik mert a kedvezőtlen körülmények ellenére is bekövetkező szellemi növekedés lehetőségét szimbolizálják. A rudráksa-fa magjából készült máláról azt tartják, különösen Tibetben, hogy az imádkozót védelmezi.

Csontból készült málák anyaga még inkább arra készteti a hívőt, hogy felidézze Buddha tanításait a világ állandótlanságáról. A legnagyobb becsben tartott málák elhunyt lámák koponyacsontjaiból készülnek. A féldrágakövek, különösen Tibetben, arra szolgálnak, hogy összekapcsolják a kő színét vagy minőségét különböző istenségekkel. Például a türkizt a zöld Tárá istenséggel, a piros köveket a Gyógyító Buddhával. De a régi népi hiedelmek is megjelennek: a hagyományos tibeti málák szemei közé fűzött nagy darab türkiz amulett elhárítja a veszélyt és gazdagságot hoz. A füzéreket kombinálhatják még gyöngyökkel vagy korong alakú, bűvös erejűnek tartott borostyán, korall vagy achát szemekkel. A kvarc-kristályról, megjelenése miatt úgy  gondolják, hogy átadja, felerősíti és kivetíti a pozitív energiát. Használata olyan könyörületes szemlélődő technikák alapjául szolgálhat, mint a szerető kedvesség meditáció.

Dzsaina málá

Mahávíra, Kalpaszútra*, 15. sz.

A dzsainizmus történeti, tényleges alapítója, Mahávíra, szintén élő személy volt. A történelmi Buddha korában élt, egyes források szerint kb. i.e. 599-ben született. A dzsainizmus hívei szerint vallásuk már az idők kezdete óta létezik, és Mahávíra előtt huszonhárom tírthankara** nyilvánította ki ebbéli hitét. Mahávíra volt az, aki összegezte és rendszerbe foglalta minden előző tírthankara tanait, és tette azzá, ami ma a dzsainizmust jellemzi. Éppúgy, mint a buddhisták, a dzsainák sem hisznek egy teremtő Istenben, de hisznek abban a lehetőségben, hogy az aszkézis és másoknak való nem- ártás révén el lehet érni a megvilágosodást, a móksát.

A dzsainák legfontosabb mantrája a Navkar mantra vagy Egyetemes Ima, amit málá füzérrel együtt lehet recitálni. Az Egyetemes Ima történelmi alapító vagy szentek említése helyett a szellemileg kimagasló dzsainákat magasztalja. A hívők fizikailag meghajolnak a legkiválóbb lények előtt, akik a lemondás és önmegtartóztatás által elérték a megvilágosodást.

A Navkar mantra-üdvözlések* a hívőket arra az ösvényre emlékeztetik, amelyen minden dzsaina iparkodik és törekszik. Az első hálaéneket nem a megszabadult lényeknek éneklik, hanem az arihantoknak*, azoknak, akik az utat mutatják. A mantra ezután azon megszabadult lények tiszteletéről szól, akik megvalósították a móksát*, és elismeréssel adóznak a szellemi vezetőknek (ácsária*) és a szent iratokat nagyon jól ismerő szerzeteseknek (upadhjája). Az ima minden szerzetes (szádhu) és apáca (szádhvi) dicséretével végződik, akik betartják a szigorú szerzetesi szabályzatot, amibe beletartozik a cölibátus, az erőszak-nélküliség és lemondás a világi élvezetekről.

* A link angol nyelvű
** Szó szerint: gázló-készítő -- tanító mester, aki segít átkelni a lét szenvedésteli folyamán

Forrás: Buddhista málák (angol nyelven)

             Dzsainizmus