2011. május 1., vasárnap

Szabó Lőrinc: A kurtizán prédikációja

Szabó Lőrinc: A kurtizán prédikációja*

Szabbam ádittám: minden lángban áll!
Barátaim, lobogó lángban álltok.
Lángol a száj és szátokban az íz,
a piros hús, a fehértestü víz:
az élet felgyujtotta a világot!
Szabbam ádittám: minden lángban áll,
felgyujtotta a szenvedély tüze,
a düh, a kín, a vágy, a vér tüze,
a mindig újraszülető halál:
az ördög ég és minden lángban áll,
az ördög ég és nem birtok vele.

Szabbam ádittám! - megmondta a Mester
és vallom én, Vimálá kurtizán.
Egy csókomért száz aranyat fizettek
és hirdették, hogy szebbet, édesebbet
nem adott érte soha földi lány;
és köröttem is minden lángban állt,
mert felgyujtotta a szemem tüze,
a szerelem és gyötrelem tüze,
és enyhűlni akart a szomj, a vágy
s velem, a tűzzel oltotta magát,
és nőtt a láng és nem birtunk vele.

Szabbam ádittám!… És remete lettem,
koldusnál koldusabb. S ti idejöttök
és sírtok, látva, hogy hajam levágtam
s borjak ganaját eszem itt a sárban,
de szavatokban Mara sír, az ördög:
sirattok, mert szívetek lángban áll
s Mara ez a láng, az élet tüze,
a tudatlanság, a méreg tüze,
s amíg vágytok, a tűzre nincs halál,
Mara forgó kereke egyre jár:
újraszülettek, nem birtok vele.

Szabbam ádittám! – a Királyfi mondta
és vallom én, a boldog kurtizán.
Éltem, megcsömörlöttem, megnyugodtam
a vágyak élő láncát megtagadtam
s várom a semmit a halál után;
én megtagadtam az ördög csalétkét
és kialudt bennem a vér tüze,
a szenvedés és szenvedély tüze,
az időnek én elértem a végét,
a léten és istenen túli békét
és megváltottam magamat vele.

Szabbam ádittám! – mondta Buddha, és ti
azt mondjátok, hogy megint szép leszek!
Hívtok vissza, hogy fiatal vagyok még
s csókom emléke ajkatokon ott ég
és sajnáljátok férges testemet.
És te is hívsz, kit legjobban szerettem,
te jobban sajnálsz, mint ők, sohase
felejtesz, mondod, s hogy szemem tüze
most is a régi: gyémánt és egyetlen –
hát nesze, ha szép, itt van a hires szem:
kitéptem! vidd és légy boldog vele!

Vidd! – Vagy nem kell? – Menekűltök, bolondok?!
Talpatok láng és láng az útatok!
Mara rabjai, örök tűzben éltek,
az ördög akar élni, ő az élet
és énreám már Buddha mosolyog.
Szabbam ádittám: minden lángban áll,
de nekem nem kell többé semmise,
magam magánya vagyok, remete:
az akaratnak elértem a végét,
a léten és istenen túli békét
és vár az örök semmi gyönyöre.

* "Abbáziában írtam, akkor, amikor a Tengeren című verset is. Az akkor megismert, de nálam hamarabb hazautazott B. Magdának küldtem el. Egyike a legelméletibb verseimnek, régóta folytatott buddhista tanulmányaim és olvasmányaim szülötte. De szülötte saját lelkemnek is, hiszen az ember, aki gondolkodik, keresi a problémákat és problémamegoldásokat, amelyek közel állanak az életéhez. Azt hiszem, minden hatalmasan erotikus ember szüntelen vezeklő és önmegvető, vagy pedig a leglaposabb materializmusban vergődik. Hogy a „szabbam ádittám” kifejezést honnan vettem, azt már nem tudom, hiszen hinduista, védikus és buddhista olvasmányom rengeteg volt. Nagyon szerettem a Deussen-féle Allgemeine Geschichte der Philosophie hat kötetét, amely oly bőven foglalkozott az ókori hindu világ lelkiségével, nagyon a Reden des Buddhat és sok egyebet. Magyarban okos kis tankönyvnek láttam Schmidt József buddhizmusról írt könyvét, és a másikat, amely a szanszkrit irodalomról szólt. De rengeteg egyéb könyvet is összevásároltam az idők folyamán (miközben én már sóvárogtam egy túlsó part felé, amely életemnek a végén mégis meglett…). Kiirtani minden érzékiséget, kiherélni magamat, legyőzni a földi kapcsolatokat: ez volt minden vágyam a sok ringyólkodás és utálkozás miatt. Én tudom, mit jelenthetett Szent Antal megkísértése, mert ismertem a pogány Lőrinc megkísértetéseit és – bukásait.

A vers Buddha 5 parancsát pontosan szem előtt tartva gondolkodik: Vimala kurtizánnak a vezeklésében mindenkiét és a magamét adtam elő. Aki ezt elolvasta és volt lelki füle, az tudhatta, milyen az én érzékiségem, milyen fájdalmas. Mara tudvalevőleg nem női név, hanem férfinév, a buddhista ördögé. A „Királyfi” = Buddha. A szüntelen ismétlődő 4-5 sor a hindu imahengereket utánozza. A hindu ördög különben nem zsidó ördög, hanem nagyon emberséges, szelíd, megnyerő, és gonoszsága csupán abban áll, hogy életre és örömre csábít. „Tudatlanság” stb.: az ilyen szavak mind a buddhista vallás kifejezései. Én boldog voltam, ha időnkint elértem Vimala kurtizán lelki békéjét. Vimala történetét sem tudom, hol szedtem fel. Ezt a buddhista lelkiállapotot éveken át tovább mélyítettem és komolyítottam, magamat edzve vele a legvégsőkig, olyan versekben, amilyen az Ének az orrszarvuról** és a Buddha válaszol***. Ezek már abszolúte nem a vulgáris buddhizmus tételeit zengik. Nem kell mondanom, hogy a kurtizán álarcában magam beszélek." (Forrás)

A szabbam ádittam kifejezés a Tűzbeszéd (SN 35.28) híres kezdő sora: "Minden lángban áll". Vimalá egy Vészáli-beli kurtizán (lánya) volt, aki előbb megpróbálta elcsábítani Moggalánát, majd miután az tanítást adott neki, előbb a Buddha világi követője lett, majd felvételét kérte a szerzetesi rendbe. A Thérigáthá versei arról tanúskodnak, hogy elérte az arhatságot. (Forrás angolul)

Vimalá a kurtizán
72. Elbódítva külsőm, testem, szépségem és hírnevem által, fiatalságom miatt gőgből más nőket megvetettem.
73. Miután tarkabarkán feldíszítettem ezt a testet, becsapva a bolondokat, megálltam a bordélyház ajtajánál, mint egy vadász, aki kiveti csapdáját.
74. Mutogatja díszeit. Sok titkos helyet felfedtem, különféle varázslatokat végeztem, és csúfot űztem sok emberből.
75. Ma, miután alamizsna után jártam borotvált fejjel, külső köpenybe bújva letelepedtem egy fa lábához, elnyerve a nem-gondolkodás állapotát.
76. Minden köteléket, mind istenit, mind emberit, elvágtam. Miután megsemmisült minden ászava, lecsillapodtam, megnyugodtam. (Forrás)

** Amin alapul:Snp 1.3 Az orrszarvú
*** Amin alapul: Vu Cseng-en: Nyugati utazás avagy a majomkirály története 1, 2 (PDF)

Szabó Lőrinccel beszélget Tóbiás Áron, 1956 szeptemberében (hang és szöveg)
Simon Zoltán: Szabó Lőrinc költészetének keleti vonatkozásai

Nincsenek megjegyzések: