Avalókitésvara bódhiszattváról

A mahájána buddhizmus egyik közismert alakja Avalókitésvara bódhiszattva. Nevének jelentése "Az Úr, aki lenéz könyörülettel". (Az őt megszólító mantra az egyik legismertebb buddhista mantra, az Om Mani Padme Hum, amiről ITT lehet olvasni.)

A tibeti buddhizmusban Avalókitésvara Mandzsusrí és Vadzsrapání bódhiszattvákkal együtt alkotja az oltalmazó háromságot. Ő a védelmezője az istenségek Lótusz-családjának, amelynek tagja még Amitábha és Tárá is.

Tibetben Avalókitésvara Csenrézi néven ismert, és úgy mondják, hogy a Dalai Láma e bódhiszattva szellemi kisugárzása. Távol-Keleten Avalókitésvara női bódhiszattvává változott, a neve Kuan Jin (Kínában) és Kannon (Japánban). Avalókitésvara Padmani néven, vagyis "Lótusz Hordozójaként" is ismert.

Négy karral megjelenített alakja elég bizarrnak tűnik nyugati szemmel nézve. A keleti művészek a mindenre kiterjedő könyörületes tevékenységét próbálták meg ábrázolni, minden bizonnyal ezért választották a négy karral való megjelenítését. Avalókitésvara könyörületességének és bölcsességének a kiterjedése túl nagy ahhoz, hogy hagyományos emberi alakban ábrázolhassák, így minden karja a könyörületes természetének különböző jellegét jeleníti meg.

A központi kézpár imádkozás-féle tartásban szorítja az ékszert (mani) Avalókitésvara szívéhez. Az ékszer képviseli a könyörületességet, aminek ő maga az alapvető megtestesítője. Az ékszert azért fogja a szívéhez, mert a könyörületesség Avalókitésvara lényének középpontja.

A külső karok rózsafüzért (málá) és lótusz virágot tartanak, mintha ajándékok lennének. Ezek Avalókitésvara felajánlásai a világ számára - az ő könyörületes tevékenysége szétterjed a világban. A lótusz szimbolizálja a bölcsességet, míg a rózsafüzér (málá) a meditáció ajándékát, és jelzi a megvilágosodás eléréséhez vezető cselekedetek folyamatos ismétlésének szükségességét.

Avalókitésvarát ezer karú és tizenegy fejű alakban is ábrázolják. A legenda szerint Avalókitésvara esküt tett Amitábha jelenlétében, hogy tanúsítsa, megment minden érző lényt az összes létezési birodalmakban. Megesküdött arra is, hogy ha egyetlen pillanatra is elvesztené a könyörületességét, akkor ezer darabra hulljon szét. Egy alkalommal, amikor fáradhatatlanul dolgozott a lények jól-létén, Avalókitésvara Amitábha ösztönzésére visszanézett és látta, hogy még megszámlálhatatlan lény szenved a szamszárában. Abban a pillanatban elkedvetlenedett, erőtlenné vált és ezer darabra hullott. Amitábha összegyűjtötte a darabokat és újból összerakta őket egy ezer karú és tizenegyfejű alakká.

A tizenegy feje szimbolizálja a tér tizenegy irányát, jelezve, hogy Avalókitésvara könyörületes tekintete határtalan a térben. Az ezer keze félkörbe fogja Avalókitésvara álló alakját, és minden tenyér közepén egy-egy szem van, jelezve, hogy segítő tettei, cselekedetei, érzékelésen túli bölcsesség hatására történnek. A kezei közül jó néhányban olyan eszközöket tart, amiket Avalókitésvara az érző lények szenvedéstől való megmentésében alkalmaz.

Bár Avalókitésvara elsősorban a könyörületességhez kötődik, de mint minden bódhiszattva, a bölcsességet is szimbolizálja. A mahájána buddhizmus legismertebb iratainak egyikében, a Szív Szútrában, az ürességről ad tanítást Sáriputrának.

Avalókitésvarát tartják Tárá szellemi apjának. Úgy mondják, Avalókitésvara a világ végtelen szenvedését látva annyi könnyet hullatott, hogy abból tó formálódott. Ebben a tóban nőtt az a lótusz, amiból Tárá született.



Forrás: Avalókitésvara mantra (angol nyelven)

Első nap a Zen-kertész iskolában - Karikatúra

Dan Piraro*: Első nap a Zen-kertész iskolában

Forrás: FaceBook
Interjú a rajzolóval: Mondo Bizarro: The Dan Piraro Interview*
Dan Piraro honlapja: Bizzaro*

* A link angol nyelvű

Avalókitésvara-mantra (Om Mani Padme Hum)

Avalókitésvara egy bódhiszattva*, aki a könyörületességet képviseli, éppúgy, mint a mantjára. Avalókitésvara nevének jelentése: "Az Úr, aki lenéz (könyörülettel)". Többféle alakja van, négykarú és ezerkarú formája is - a sok karja szimbolizálja a könyörületességet. (Tibetben Csenrézi a neve) Avalakókítésvaráról ITT és ITT írtunk bővebben.Avalókitésvarának.)

A mantrája: Om Mani Padme Hum (Oṃ maṇi padme hūṃ), talán a legismertebb buddhista mantra. Nagyon sok mantra kezdődik az "om" szóval. Nincs meghatározott jelentése, és az eredete is az idők homályába vész. Az "om" egy ősi hang, a világmindenség hangja, amiből minden más hang keletkezett. A "mani" szó ékszert jelent, a "padme" szó pedig lótuszt. A "hum" szónak, éppúgy, mint az "om"-nak, nincs fogalmi jelentése. Összességében a mantra a bölcsesség (lótusz) és a könyörületesség (ékszer) szimbólumaira utal.

Imakövek Om Mani Padme Hum felirattal Ladakhban

Mint ahogyan a lótusz is megél sáros, zavaros vízben, anélkül, hogy bepiszkolódna, a bölcsesség is létezhet egy nem tiszta világban, anélkül, hogy beszennyeződne. És mint a Dalai Láma mondja, ahogy egy ékszer képes enyhíteni a szegénységen, úgy a könyörületes elme is megszünteti a boldogtalanságot, ami itt ezen a földön van, és helyettesíti az elégedettség gazdagságával.

A mantra első ismert leírása a Kárandavjúha Szútrában tűnik fel. Ez a kínai buddhista kánon része, és i.u. 11. században adták ki. Ugyanez a szútra megtalálható a tibeti buddhista kánonban is. A Kárandavjúha Szútrában Buddha azt állítja, hogy "Ez a leghasznosabb mantra. Még én is alkalmaztam ezt a törekvést a millió Buddha felé, és később kaptam ezt a tanítást Amitábha Buddhától." Ennek ellenére vannak olyan buddhista tudósok, akik azt állítják, hogy ez a mantra, ahogyan most használják a tibeti buddhizmusban, egy 12. században kiadott szádhana-gyűjteményben található meg.

A mantra jelentése többféle lehet, a gyakorlótól függően. Leggyakrabban így fordítják: "Üdvözlet az ékszernek a lótuszban". Azonban Donald Lopez szerint nem helyhatározó, hanem valószínűbb, hogy megszólító a manipadme szó. Azaz inkább ezt jelenti: "Ó, Te, aki Ékszer Lótusz". Ezzel magát Avalókitésvarát megidézve, az ő segítségét kérve. Mások szerint a mantrát hat szótagra bontva értelmezhetjük, om, ma, ni, pad, me, hum, amely hat szótag a hat birodalomból való megtisztulásra utal. (az istenek, a félistenek/aszúrák, az emberek, az állatok, az éhes szörnyek/préták és a pokol birodalmai)

Akárhogyan is fordítják vagy értelmezik, ahogy fentebb írtuk, ez a legismertebb buddhista mantra. Tibetben és a tibeti buddhizmusban nagyon elterjedt a kántálása. Nem csupán kántálják, hanem kövekbe vésik, zászlókra nyomtatják, ima-kerekekre préselik. A mantrát hat szótagban írják le: Om Ma Ni Pad Me Hum

Mivel a tibetiek a szanszkrit hangokat nehezen kiejthetőnek találják - éppúgy, mint a nyugatiak, csak ők más miatt - , így a tibetiek a "Padme" szót "pe-me"-nek ejtik.

* A bódhiszattva egy jövőbeni Buddha, és ezért egy tökéletesség felé vezető úton járó lény.A hínajána buddhizmusban csak Gautama (Gótama) ilyen 'megszabadulásra törekvő lény'. Ezt a megnevezést (bódhiszatta) használja Gautama önmagára, amikor a korábbi életeiről és utolsó születésének a megszabadulása előtti időszakáról beszél.A mahájána buddhizmusban, ezzel szemben, mindenki ilyen 'megszabadulásra törekvő lény', aki letette a bódhiszattva-fogadalmakat, aki a buddhista gyakorlás útjára lépett. Mivel így mindenki 'bódhiszattva' lett, a fogalom kiüresedett, felmerült az igény, hogy a bódhiszattvaság különböző szintjeit megkülönböztessék, aszerint, hogy ki milyen 'közel' van a megszabaduláshoz. Ennek egyik legelterjedtebb formája a 10 bódhiszattva-szint (bhúmi) leírása.

Forrás: Avalókitésvara mantra (angol nyelven)
           Om mani padme hum mantra (angol nyelven)

A mandaláról

A mandala szimbolikus megjelenítése annak, amit szellemi "világmindenségnek" is nevezhetünk. A "mandala" szanszkrit szó, "kör" vagy "szelet" a jelentése, ennek megfelelően leggyakrabban kör formájúra készítik. Eredetileg a bráhmanizmusban a papok által használt jelképek közé tartoztak és a hindu áhítat részei voltak. Feltehetőleg a mindenség forrásának tekintett Rigvéda szakaszai kántálásának gyakorlatában gyökereznek. A vadzsrajána (tibeti) buddhizmusban különösen fontosak a mandalák.

A mandalákat gyakran meditatív összpontosítással hozzák létre és az alkotó(k) szellemi megértésének kifejeződései. A pszichológiai és szellemi tartományokat ábrázolják vagy magát a létezés természetét. Meditációban való felhasználásuk másik módja az, ha nézzük vagy vizualizáljuk a mandalát. Sok esetben szerzetesek beavatási szertartásai során is alkalmazzák ezeket.

Valószínűleg már i.u. 9. században készültek egyszerű mandalarajzok azokban a barlangokban, amik az Indiából Távol-Keletre tartó zarándokutak mentén fekszenek. Ugyanígy templomfalakra is festettek mandalákat.

Amitájusz mandala

A tibeti beavatás során ideiglenes mandalákat készítenek, papírból vagy homokból és krétaporból festve. A szertartások végén a mandalát megsemmisítik, a homokot összesöprik, és egy folyóba vagy tóba szórják, a mulandóságot kifejezve ezáltal.

Állandó jellegű mandalákat fára vagy textíliákra festenek (és hímeznek*), és bár inkább szögletesnek tűnhetnek, nem pedig kör alakúnak, de gyakran több száz összetevőből állnak és a bonyolult mintázatuk a "kör" minden jellegzetességét magukon viselik.

Léteznek térbeli mandalák is, némely buddhista kolostort vagy templomot mandala formájúra építettek, ezáltal lehetővé vált a mandalába való belépés gyakorlati megvalósulása. Ennek legrégebbi példája Borobudur, Jáva szigetén (Indonézia)

* Ezeknek a textilképeknek tibetiül thangka a neve, magyarul "tekecskép"-nek szokás nevezni.

Forrás: Mandala (angol nyelven)
Buddhizmus Képes Enciklopédiája

Ajánlott olvasnivalók: A tibeti mandala
A mandala jelképrendszere és használata
Homokmandala Budapesten
Mandala témájú posztok a BARDO blogon
Angolul tudóknak: Alexander Berzintől a Mandala jelentése és használata
Dharmapála thangka-galéria (ikonográfiai magyarázatok németül és angolul)

Mi is az a tantra valójában?

A tantrikus buddhizmusról

Miután már annyi mindent megtudhattunk a tantrával kapcsolatos félreértésekről, célszerű leírni azt is, hogy mi is tulajdonképpen a tantra.

A buddhista tantra fogalmához különféle ezoterikus tanítások, titkos beavatások és erotikus ábrázolások kötődnek, így a nyugati emberek érdeklődése meglehetősen felfokozott e tárgykörben. De a tantra talán nem is az, amit képzelünk.

A "tantra" címszó alatt, a nyugati tudósok, egészében véve, több ázsiai vallás számtalan gyakorlatát értik. Az egyetlen közös vonás ezen gyakorlatokban a rituális vagy szakrális tevékenység használata, isteni energiák irányítására. A legkorábbi tantra, feltehetőleg, a hindu-védikus hagyományból nőtt ki. Ennek ellenére, a buddhista tantra a hindutól függetlenül fejlődött több évszázadon át, és a felszíni hasonlóságok dacára, alig hozhatóak egymással összefüggésbe.

Még ha csupán a buddhista tantrát nézzük, akkor is nagyon sokféle gyakorlatot és többértelmű meghatározásokat találunk. Nagy általánosságban véve, a legtöbb buddhista tantra egy eszköz a megvilágosodáshoz a tantrikus istenségekkel való azonosulás által. Néha "istenség-jógának" is nevezik.

Fontos, hogy megértsük, ezekben az istenségekben nem úgy "hisznek", mint valami külső lényekben, akiket bálványozni kell. Inkább ősképek (archetipusok) ezek, akik a tantrikus gyakorló saját legmélyebb természetét képviselik. (az istenségekkel való azonosulás gyakorlatáról ITT írtunk bővebben)

A buddhizmus három fő irányzata, a hínajána ("kis szekér"), mahájána ("nagy szekér") és vadzsrajána ("gyémánt-szekér"), közül az utóbbi jellegzetes vonása a tantra. A vadzsrajána irányzat a mahájána irányzatból fejlődött ki, és szilárd alapjait a mahájána filozófiák és tanok adják; a tantra pedig egy mószer, ami által a tanítások ténylegessé válnak.

Továbbá, bár a buddhista tantrát a leggyakrabban a tibeti buddhizmus vadzsrajána szektájával hozzák összefüggésbe, semmi esetre sem korlátozódik csak a tibeti buddhizmusra. Kisebb-nagyobb mértékben, a tantra egyes elemei megtalálhatóak több mahájána iskolában, különösen Japánban. Például a japán zen, Tiszta Föld, nicsiren buddhizmusban mind megtalálhatóak a tantra befolyása. A japán singon buddhizmus teljesen tantrikus.

Szamantabhadra

A budddhizmusban jó pár esetben a mítosz és történelem nem mindig áll összhangban egymással. Itt is ez történik. Vadzsrajána buddhisták azt állítják, hogy a tantra gyakorlatát még maga a történelmi Buddha fejtette ki. Szerintük egy király ment oda Buddhához és elmondta neki, hogy a kötelezettségei nem teszik lehetővé azt, hogy népét elhagyva szerzetesnek álljon. És kiváltságos helyzetéből adódóan kísértésekkel és élvezetekkel van körülvéve. Hogyan érthetné el mégis a megvilágosodást? Buddha válaszul megtanította a királynak a tantrikus gyakorlatokat, amelyek az élvezeteket átalakították az érzékelésen túli megvalósulásra.

Történészek úgy találják, hogy a tantrát mahájána tanítók fejlesztették ki Indiában, nagyon korán, időszámításunk első évezredében, talán egy olyan útként, hogy azokat is elérje, akik nem tudtak mit kezdeni a szútrák tanításaival.

Bárhogyan is történt, Észak-Indiában az i.u. 7. századtól a tantrikus buddhizmust már teljesen rendszerbe foglalták. Ez jelentősen hatott a tibeti buddhizmus kialakulására. Tibetben a buddhizmus elterjedése i.u. 8. században Padmaszambhava érkezésével kezdődött. (A tibeti buddhizmus legfőbb gurujáról két bejegyzést írtunk, a történelmi szerepéről ITT és a mitikus élettörténetéről ITT) A legelső buddhista tanítók észak-indiai tantrikus mesterek voltak.

Kinát a buddhizmus kb. i.u.1-ben érte el. Az ott megjelenő mahájána buddhista szektákban, mint a Tiszta Föld és zen, szintén megjelennek tantrikus gyakorlatok, de ezek közel sem annyira kidolgozottak, mint a tibeti tantra.

Vadzsrajána tanítók rámutatnak a buddhizmus haladósabb tantra ösvénye és - ahogy ők nevezik - a fokozatos, okozati vagy szútra ösvénye közötti különbségre. "Szútra ösvény" alatt azt értik, hogy ha valaki követi a Szabályokat, kifejleszti a meditatív koncentrációt és tanulmányozza a szútrákat, akkor ezek magokat vagy okokat hoznak létre benne a megvilágosodáshoz. Ilyen módon a megvilágosodás a jövőben fog megtörténni. A tantra, ezzel szemben, egy eszköz arra, hogy ezt a jövőbeni eredményt a jelen pillanatba hozza a megvilágosodás megvalósítása által.

Ahogy fentebb meghatároztuk a buddhista tantrát akként, hogy "egy eszköz a megvilágosodáshoz tantrikus istenségekkel való azonosulás által". Ez a meghatározás érvényes a legtöbb tantrikus gyakorlásban a mahájánában és a vadzsrajánában. A vadzsrajána buddhizmus ugyanígy határozza meg a tantrát, mint egy eszközt, ami a vágy energiáját irányítja és az élvezetek tapasztalatait átalakítja a megvilágosodás megvalósításához. A néhai Láma Thubten Jese* szavaival:

"Ugyanazt a vágyakozó energiát, ami általában kimozdít minket a kielégületlen helyzetekből, átváltoztatjuk a tantra alkímiáján keresztül egy érzékelésen felüli tökéletes gyönyör és bölcsesség élményévé. A gyakorló a gyönyörteli bölcsesség átható ragyogására összpontosít, így az, mint egy lézernyaláb, keresztülvág ennek vagy annak minden hamis kivetülésén, és a valóság kellős közepének mélyére hatol." (Bevezetés a Tantrába: Teljesség látása*)

A vadzsrajána buddhizmusban a gyakorló beavatást kap az emelkedő szintű ezoterikus tanításokba, egy guru/mester vezetése alatt. A felsőbb szintű rituálék és tanítások nem nyilvánosak. Ez az ezoterikusság, összekapcsolódva több vadzsrajána művészet szexuális jellegével, vezet sokat sejtető összekacsintáshoz a felsőbb szintű tantrával kapcsolatban.

Azonban a vadzsrajána tanítók elmondják, hogy a legtöbb buddhista tantra gyakorlat nem szexuális jellegű. Sok tantrikus mester cölibátusban él. Lehetséges, hogy az az oka ennek az ezoterikusságnak és titokzatosságnak, hogy a tanítások könnyen félreérthetőek, ha valaki nincsen rá megérve vagy olyan emberek visszaélhetnek velük, akik nem hiteles tanító által kaptak helyes tanításokat a tantráról.

* A link angol nyelvű

Forrás: Bevezetés a buddhista tantrába (angol nyelven)

A Buddhizmus Képes Enciklopédia c. könyvben (102-103. o.) is olvashatunk magyarul a tantráról. Itt e két oldal rövid kivonata:

A buddhizmus harmadik fő hagyománya a 7. században mahájánából emelkedett ki. Kezdetben tantrajána ("tantra-szekér") volt a neve, mivel sok hiedelme és gyakorlata a tantráknak nevezett szent iratokon alapult. Ismerték mantrajána ("mantra-szekér") néven is, mert gyakorlatában központi szerepe volt a mantrák - szent szavak vagy hangok - recitálásának. Emellett mandalákat is alkalmaztak, hogy elmélyítsék az összpontosítást is. Gyakorta jellemzik ezoterikusnak vagy titkosnak, mert a tantrikus technikák csak a beavatottak által voltak ismertek. A titkok megőrzése érdekében a tantrákat rejtve tárolták, némelyiket pedig titkosírásssal jegyezték le.

Egy tágabb mozgalom részeként terjedt el valamikor a i.u. 5. században Északnyugat-és Északkelet- Indiában, és a hinduizmusra és a dzsainizmusra is hatott tantrikus technikáival. Ezek közé tartozik a meditáció és jóga, a mantrák recitálása, a testtartás (ászanák) és a kéztartások (mudrák) Elterjedésével a buddhizmus idomult a helyi vallásokhoz, magába olvasztva a varázslás és szertartások közüli helyi hiedelmeket.

Fontos a guruban való bizalom, mindent áthat a vallásos érzület - fontosak a leborulások, az imádságok, a mantrák recitálása, mandalák használata. Kántálás, csengők használata és egyéb rituális - sokszor ezoterikus vagy titkos - gyakorlatok.

Az i.u. 8. században a tantrikus technikák uralták az indiai buddhizmust. A hagyományok szerint az i.u. 7. század után szilárdult meg Tibetben, ahonnan elterjedt a környező királyságokba, Mongólia, Kína, Korea, Japán felé. Ez utóbbiban a singon-buddhizmus néven ma is virágzik.

Sok évszázaddal korábban egyes szövegek a vágy kielégítését a megszabaduláshoz vezető ösvényként jelölték meg. Később a tantrikus buddhisták az én transzcendeciáját rituális nemi közösülést is tartalmazó technikák gyakorlásával igyekeztek elérni.



 

Általános félreértések a buddhizmusról (a Védelmezőkről)

Alexander Berzin: Félreértések a Védelmezőkről

Hasonlóan az előzőekhez, félreértés, ha túlhangsúlyozzuk a védelmező gyakorlatot. Pedig gyakran ez szokott történni. A Dharma-központokban, például, minden héten csinálnak védelmező gyakorlatot, vagy akár minden nap. És még az újonnan érkezők is végzik ezt, anélkül, hogy halvány fogalmuk lenne arról, hogy mit csinálnak. És úgy tekintünk a védelmezőre vagy úgy tiszteljük a védelmezőt, mint aki minden akadálytól és veszélytől, stb. meg fog védeni bennünket (ahogy arra a "védelmez" szó is utal), de elfelejtjük, hogy nekünk magunknak kell magunkat megvédeni... És mi lett a karmával és menedékkel?

Pelden Lhamo védőistennő

Biztonságos irányt vettünk (Buddha, Dharma, Szangha), annak érdekében, hogy elkerüljük a rosszabb újraszületést - ez a kiinduló tanítás. Nem pedig az, hogy védelmezőkhöz fordulunk, annak érdekében, hogy elkerüljük a rosszabb újraszületést. Sehol sem mondják ezt a tanításokban, ugye? Fordulj a Buddhához, Dharmához és Szanghához. De ezek nem olyan módon védenek bennünket, hogy megmentenek, hanem megtanítanak arra, hogy mit tegyünk. De nekünk magunknak kell mindezt megtennünk. Vagy példát mutatnak. És a karma lényege: kerüljük a romboló viselkedést. Mit is jelent a Buddha, Dharma és Szangha biztonságos irányába indulni? A biztonságos irány elsősorban maga a Dharma.

A Dharma (a Tan) - a legmélyebb a Három Kincs közül - utal a harmadik és negyedik Nemes Igazságra. Tehát a szenvedés okainak helyes megszüntetésére és ebből következően a szenvedés helyes megszüntetésére. És a helyes ösvényre (a Nemes Nyolcrétű Ösvényre) vagy elmeösvényre, ami elvezet ezekhez - az üresség megértése, stb. által - és mindahhoz, ami ebből következik. Ez, tehát, az irány, ahová megyünk. És ez az, ami teljes mértékben a Buddha - és a Buddhák - elméjének/tudatának folytonosságán/terén és részben a Szangha elméjének folytonosságán alapul. És ez az irány a fontos. És, ha ezt az irányt választjuk, akkor megvédjük magunkat a szenvedéstől. A "Dharma" szanszkrit szó, a "visszatartani bennünket" szótőből származik. Visszatart bennünket, így elkerüljük a szenvedést.

De ezt nem a védelmező teszi meg ezt értünk. A védelmező olyasmi, mint egy kiegészítés. Többféle módon szemlélhetjük a védelmezőket. Szerkong Rinpocse* hatalmas, vad kutyákhoz szokta hasonlítani a védelmezőket. Azt mondja, hogy ha te egy istenségként egy mandala középpontjában állsz - mondjuk Jamantakaként*, aki egy igazán erős, erőteljes istenség -, akkor képesnek kell lenned arra, hogy irányítsd ezeket a védelmezőket, akik olyanok, mint a vad kutyák. És bár a kapuhoz is állhatsz és magad elzavarhatod a rablókat, de miért tennéd ezt, amikor rábízhatod a kutyádra? De neked kell lenned a mesternek, neked kell irányítanod őket. Tehát, még ha úgy is gondolunk a védelmezőkre, mint bennünket segítőkre, olyan formában, hogy elűzi a zavaró hatásokat és rablókat, és így tovább, de alapvetően mi vagyunk azok, akik irányítjuk őket.

Más szóval, ha úgy tekintünk a védelmezőkre, mint valódi lényekre, szellemekre vagy bármikre - ahogy a tibetiek is teszik -, akkor ezek a védelmezők képesek megfelelő körülményeket teremteni ahhoz, hogy a saját karmánk megérjen. Ha nekünk magunknak nincs karmánk, ami megérjen, akkor semmit sem segít az, amit ők tesznek. Ugyanaz a dolog, mint amikor a Gyógyító Buddha púdzsát meg ilyesmit csináljuk. Nem lesz hatásos; önmagában nem ez az oka annak, ha jobban leszünk. A saját előrevivő karmánk számára megérést biztosító körülmény lesz az oka. Vagy néhány esetben a védelmezők nagyon egyszerű módon segíthetnek abban, hogy a negatív karmánk ne érjen be, úgy, hogy nem alakítják ki a körülményeket... így semmisítenek meg több komolyabb akadályt, ami a sikerünk útjába állhatna a jövőben. Tehát többféle módon működnek a védelmezők.

De a hiba itt mindenképpen az, hogy félreértésből túlhangsúlyozzák a védelmezők gyakorlatát, pedig a középpontban a Buddha, Dharma, Szangha áll, nem más. És emiatt a túlhangsúlyozás miatt lesz belőle egy valamiféle szellemlény már-már bálványozása. És több probléma keletkezik ebből, ahogy ezt szemlélteti a tibetiek körében botrányt kavart védelmező esete*. Tehát igazán óvatosnak kell lenni ebben. És ezért gondolom, hogy nem igazán bölcs dolog az, ha a Dharma-központokban minden nap van nyilvános védelmező-gyakorlás vagy minden héten vagy minden hónapban, amikre bárki eljöhet - az újonnan érkezők is. Különösen, ha ezeket a védelmező-gyakorlat szövegeket lefordítjuk, akkor meglehetősen erősek: "Zúzd össze a betolakodót, az ellenséget!" és így tovább. Tehát meglehetősen erős szavak ezek és nagyon könnyen félreérthetőek. Így tehát nagyon körültekintőnek kell lenni a védelmező gyakorlatokkal kapcsolatban.

*A link angol nyelvű

Forrás: Általános félreértés a buddhizmusról (angol nyelven)

DharmaBurger: Buddha Bar Hotel Budapesten

Íme Budapest legnagyobb DharmaBurgere: a budapesti Buddha Bar Hotel, amely a jordán tulajdonban lévő Mellow Mood csoport tagja. A lounge-hangulatú, Buddha-szobros étterem- és szállodalánc első tagja Párizsban nyílt 1996-ban. Az éttermekben/hotelekben háttérzeneként használt Buddha Bar CD-k kiadása 1999-ben kezdődött, rögtön az első dupla albumon jelent meg az Anima Sound System '68 c. száma.

A budapesti hotel építészeti hátteréről nagyszerű cikk olvasható a Budapest Urbex-en: Eklektikus rétegek - Befejezés előtt a Klotild-palota, a végeredményről pedig az Indexen: Csíömlés a Klotild-palotában.

(A fotó forrása a hotel FB-albuma)

Általános félreértések a buddhizmusról (a tantráról 2.)

Alexander Berzin*: Félreértések a tantráról 2. rész

Miért kérünk beavatást? Ennek több oka is lehet. Azt képzeljük, hogy olyan előkelő, vagy hogy ez az igazi vagy hogy olyan egzotikus. Esetleg több embert vonz, ami azt jelenti, hogy több pénzt gyűjthetünk össze, így ki tudjuk fizetni a látogató tanítót és támogatjuk a saját központunkat. Tehát akár anyagi okai is lehetnek a beavatás kérésének, de ez a legsajnálatosabb, ami történhet. A beavatásban a tanító maga is motivált lehet, mert úgy gondolja, hogy "Oké, bár ezek itt és most nem fognak gyakorolni, de elültetjük bennük a magokat az elkövetkező életükre." Nos, a legtöbb nyugati ember nem hisz egy elkövetkező életben. Így tehát ez félreértés a tanítók részéről is. És sokszor maguk a tanítók sincsenek teljesen tisztában azzal, hogy a nyugatiaknak nincs meg a kellő hátterük ahhoz, hogy hatásosan gyakorolják a tantrát. Vagy ugyanúgy, őrájuk is nyomás nehezedhet amiatt, hogy több pénzt szedjenek össze a kolostor támogatására és a látogató szerzetesek hazautaztatására. Tehát több oka is lehet a beavatás kérésének és adásának.

Az azonban mindig tanácsolható, hogy az éppen ott lévő látogató tanítót arra kérjük, adjon nekünk alaptanításokat. Vagy ha még haladóbb tanítást akarunk, akkor megkérhetjük a haladó szútra-tanításokra. Mondjuk, haladó tanítás a bódhicsittáról, haladó tanítás az ürességről és így tovább.

Amikor belemélyedünk a tantrába és ismereteket akarunk szerezni arról, hogyan gyakoroljunk, szintén félreértés, ha azt képzeljük, hogy a fő hangsúly a gyakorlás során a vizualizáción van és elkezdünk aggódni amiatt, hogy minden apró részlet helyes legyen. A tanítóm, Szerkong Rinpocse* szokta mondani, megmosolyogva ezt a nyugati félreértést: "Az emberek idejönnek és tőlem kérdezik, vajon Jamántakának* vagy Vadzsrajóginínek* (két meditációs istenség) van-e köldöke? Ez nevetséges! Nem ez a lényeg, hanem azok, amik fontosak ezekben a gyakorlatokban."

Az tény, hogy amikor ki akarod fejleszteni az egyhegyű koncentrációt, akkor szükséges minden részlet, de még az elején nem erre fókuszálsz vagy nem ezt hangsúlyozod. Amit el kell érni, az az ösvény három elvének alapvető megértése, ahogy Congkapa ezeket teljesen érthetően kifejti:

– Lemondás vagy feladás. Feladni a megszokott elképzeléseinket, a ragaszkodást ahhoz, hogy a dolgokhoz valójában léteznek és így tovább. Hatalmas elhatározást igényel szabaddá válni, azaz lemondani ezekről.

– Bódhicsitta. Célunk, hogy elérjük a megvilágosodást. Ezek a Buddha-figurák, a jidamok** képviselik a jövőbeli megvilágosodásunkat, aminek elérését célul tűztük ki, hogy el tudjuk képzelni, hogy már ott vagyunk. Bódhicsitta nélkül miért képzelnéd magad ebbe a formába és tennél bármit mások érdekében? Így magától értetődően, ennek érdekében akarunk olyanná válni, hogy másoknak jót tegyünk.

– És végül az üresség teljes megértése; mi most nem létezünk helyesen, de megvan a lehetőségünk erre. Bele kell avatkoznunk az okokba és a következményekbe, és a belőlük keletkező függvényébe, és így tovább.

Zöld Tárá

Így, ha tanításokat akarunk kapni a tantráról, akkor legyünk biztosak abban, hogy a tanítások ilyen jellegű szinten vannak. Ez az, amit fontos kihangsúlyoznunk. Mi az értelme ennek az egésznek? Mi az, amit tenni próbálunk? Ezért szükséges, mindenek előtt, az összes előkészítő tanítás. És ne aggódjunk minden apró kis vizualizációs részlet miatt. Például hogy melyik alakot mi ékesít, meg ilyesmi dolgok. Bár vannak pontos leírások arról, hogy [az adott jidam] hogy néz ki, de nem erre helyezünk hangsúlyt, különösen nem az elején.

Érdekes volt 2004-ben, Kanadában*, Ontarióban, egy kálacsakra-beavatás. Itt Őszentsége adott egy előkészítő tanítást - már elfelejtettem, hogy pontosan milyen szövegeket, de ezek közül egyik Nágárdzsuna szövege volt az ürességről. Kb. három napig tartott az előkészítés. Ezután Őszentsége beavatást adott. És feltűnt, hogy jóval több ember volt ott a beavatáson, mint az ürességről szóló tanításon. Ennek láttán Őszentsége mondta, hogy többre becsüli azokat az embereket, akik csak Nágárdzsuna tanításai miatt jöttek és nem maradtak a beavatásra, mint azokat, akik az ellenkezőjét tették - azaz kihagyták ezeket a bevezető tanításokat és csak a beavatásra jöttek. Ez sokat elárult, borzasztóan sokat.

Ezeket a tantra-gyakorlatokat illetően, félreértés úgy tekinteni a jidamokra, mint szentekre, akikhez segítségért imádozunk, Szent Tárá*, Szent Csenrézi és hasonlók, és bizonyos értelemben bálványozzuk őket - és ez a félreértés nem korlátozódik csupán a nyugatiakra. Ezek a jidamok ösztönözhetnek bennünket, ahogy a Buddhák és a tanítók is, de a munkát mi magunknak kell elvégeznünk.

Láthatod, hogy jó pár félreértés megint a fordítás miatt történik, amikor kérést intézünk a különböző gurukhoz és jidamokhoz és másokhoz, a kérő imákban. Legelőször, az "imádság" szóból számunkra nyilvánvalóan következik az, hogy imádkozunk Istenhez, "Isten, add meg nekem ezt vagy azt". Vagy imádkozunk egy szenthez, és a szent közvetítőm lesz Istennél, így majd Isten megadja nekem azt a valamit, amit kérek. Máris tévúton vagyunk itt, egy kis kivetítéssel. Viszont, amikor kérést intézünk, a szó itt csingyilab (byin-gyis-rlabs) tibeti nyelven, és ezt rendszerint "áldások"-nak fordítják. Így ez egy teljesen különböző és másfajta értelmezéshez vezet. Mi azt kérjük: "Áldj meg, hogy megtehessem ezt. Áldj meg, hogy megtehessem azt." Valami olyasmi, mintha csupán ezeknek a figuráknak az erejére volna szükségünk, hogy jöjjenek és áldjanak meg bennünket és, hirtelen, eljussunk a végső felismerésre és így tovább.

Ez nem buddhizmus. Ez a kifejezés szó szerint azt jelenti: felemelkedni és felvidulni/fényesebbé tenni. Ez a jelentése. Adhisthána* szanszkrit nyelven. Adhisthána - magasabb helyzetbe kerülni, felemelkedni. Ennek a következménye a még ragyogóbbá tesz. Én előnyben részesítem azt a fordítást, hogy ösztönözni. Így tehát kérjük őket, hogy ösztönözzenek ennek és annak az elérésben. De ezek az alakok - akár a guru, akár Buddhák, akár jidamok - nem képesek saját részükről, a saját erejük által megadni a kívánságainkat vagy megtenni mindent nekünk, és ezért mindössze alá kell rendelnünk magunkat nekik. Ez megint egy nyugati fogalom vagy felfogás belevetítése a buddhizmusba. A fő hangsúly mindig azon van, hogy saját magunknak kell megcsinálni a munkát. Vannak Buddháink, gurujaink/tanítóink, akik képesek arra, hogy ösztönözzenek bennünket, képesek arra, hogy tanítsanak bennünket és vezessenek, de nem képesek a munkát helyettünk megtenni. Meg kell értenünk, hogy nekünk magunknak kell megtennünk.

* A link angol nyelvű
**Jidam (tib): a megvilágosodott tudat hatalmas gazdagsága számtalan energia és fény formában fejezi ki magát. A velük való azonosulás meditációban és a hétköznapi életben felébreszti saját buddhatermészetünket.

Forrás: Általános félreértések a buddhimusról (angol nyelven)

A Dalai Láma és Tintin kalandjai

A FaceBookot éppen körbejárja ez a kép, amin Őszentsége, a Dalai Láma a belga képregényrajzoló Hergé művének angol kiadását nézegeti, amely 1959-ben jelent meg először (franciául) Tintin au Tibet címmel. Ez a képregény a Dalai Láma nagy kedvence, mint arról már több helyen* is nyilatkozott. Bár Tintin kalandjai közül sokat lefordítottak magyarra, ezt — a népszerűsége ellenére — még (tudtommal) nem.

A Dalai Láma 2012. májusi belgiumi látogatása* alkalmából a brüsszeli Hergé Múzeum* külön kiállítást szentel* a 'Tintin Tibetben' képregénynek, amely szept. 19-ig tekinthető meg. Az alábbi videó a kiállítás promója.

* A link angol nyelvű

További olvasnivaló: Tintin au Tibet a BARDO Blogon

Általános félreértések a buddhizmusról (a tantráról)

Alexander Berzin: Félreértések a tantráról

Elérkeztünk a tantrához, és ezzel kapcsolatban is nagyon sok a félreértés. Gyakran származnak ezek a félreértések a marketingből. Tantra, dzogcsen, ezeket nagyon ügyesen könnyű ösvénynek, gyors ösvénynek vagy a legjobb ösvénynek, és ehhez hasonlónak "adják el". De bámilyen oka is van ennek a marketingnek - legyen szó tibeti tanító általi "eladásról" vagy akár különböző nyugati vagy tibeti gyakorlókról -, félreértés az, hogy a tantra vagy a dzogcsen könnyű út volna.

És mivel mi úgy hisszük, hogy ezek tényleg könnyű és gyors utak, vonzónak találjuk őket. De vajon miért vonzódunk a könnyű és gyors tanítások/utak felé? Ahogy egyik tanítóm rámutatott, lehet azért, mert lusták vagyunk és olyat akarunk, ami könnyű és gyors (nem igazán akarunk munkát fektetni bele), vagy azért is, mert "alkalmi vételt" szeretnénk találni, olcsón hozzájutni a megvilágosodáshoz. És az a mód, ahogy keressük az alkalmi vételeket, éppen olyan, mint amikor a boltban vásárolunk. Gyakran használjuk ezt a mentalitást, amikor a különféle Dharma módszereket szemléljük. Melyik alkalmi vétel? Mit árusítanak ki ezen a héten? - valahogy így. A tantra-gyakorlás, a dzogcsen és mindezek, hatalmas mennyiségű munkát igényelnek. Elképesztően bonyolultak. Nagyon, nagyon kifinomultak. És mindegyik pontosan előírja az előkészítő gyakorlatok szükségességét, amik nem könnyűek, mint például a százezer leborulás, és így tovább.

Vadzsraszattva

És még ha el is fogadjuk azt, hogy szükség van ezekre az előkészítő gyakorlatokra, mint pl. a leborulás, rendszerint csodákat várunk tőlük, ami azonban félreértés. Ez szintén a marketing eredménye vagy csak saját magunkból eredő túlzott elvárás. "Én olyan elszánt vagyok. Csak mondjátok meg, mit csináljak. Oké, ledobom magam százezerszer a földre, elismétlek néhány szótagot egy másik nyelven százezerszer és akkor minden gondom eltűnik." Ez egy félreértés. És emiatt, mert elszántad magad, csak csinálod, csinálod, csinálod, várván, hogy a végén valamiféle csoda fog történni. De nem történik. És ekkor nagyot csalódunk a Dharma-gyakorlásában.

Természetesen, a tisztító gyakorlatok hatásosak lehetnek, de úgy semmiképpen sem, ha az idő 99%ában az elméd elkalandozik és nem arra figyelsz, amit csinálsz. Vagy nincs igazán szilárd, megfelelő motivációd. Ahhoz, hogy ezek a gyakorlatok hatásosak legyenek - de még ha hatásosak is, akkor sem tesznek csodát - , helyesen kell csinálnunk őket, teljes odafigyeléssel és tökéletes, megfelelő motivációval és igy tovább. Ugye, nem könnyű? Vagy sokan azt gondolják, miután megcsinálták a százezer leborulást, "Megtettem, amit muszáj volt, és most kezdjük az élvezetes dolgokat." Így bizonyos értelemben, majdnem húzódozunk ezektől az előkészítő gyakorlatoktól. És csak túl akarunk lenni rajtuk. Nem igazán érezzük fontosnak azt az értéket, amit magukban rejtenek, és azt sem, amit ők saját maguk képviselnek, és így képtelenek vagyunk igazán előremutató erőt felépíteni. Éppúgy, mint ahogy újra és újra előremutató irányt adva az életünknek, a menedéket megerősítjük a Buddhában, Dharmában, Szanghában: ez az az irány, amerre tartok. Újra és újra létrehozva a bódhicsittát. Ezért ezek a fajta előkészületek nagyon, nagyon hasznosak.

Úgyszintén a ngöndro-gyakorlatokkal kapcsolatban (ezek az alapgyakorlatok a négy alapgondolatból és az ugyancsak négy különleges előkészítő gyakorlatból állnak. Ezek tesznek minket alkalmassá arra,hogy később a fő meditációs gyakorlatot végezzük), hibát követünk el, ha azelőtt csináljuk őket, hogy legalább alapvetően megértettük volna a buddhizmus lényegét, és ezért gondoljuk azt, hogy olyan egyszerűen meg lehet tisztulni vétkeinktől, ahogy vannak. Gyakran úgy történik nyugaton, hogy elmegyünk egy tanítóhoz, aki azonnal, bármiféle tanítás és bármiféle értelmezés előtt azt mondja nekünk: "Csinálj százezer leborulást!" És az emberek meg is csinálják, ami ámulatba ejtő. Felteheted a kérdést: "Miért csinálják meg ezt?" Átalában elszántságból, abban a hitben, hogy valami csoda fog történni. Vagy pedig elfogadják ezt a majdnem szektás módszert, és úgy engedelmeskednek a tanítónak, mint a katonaságnál. Pedig félreértés, ha azt gondoljuk, hogy a tanítóhoz fűző kapcsolat olyan, mint a kapcsolat a feljebbvalónkhoz a katonaságnál, azaz feltétlen engedelmeskednünk kell. Nagyon fontos, hogy sose veszítsük el a kritikai érzékünket. Őszentsége mindig ezt hangsúlyozza: Legyél kritikus! Ami nem ugyanazt jelenti, hogy kritizálj állandóan, még akkor se, ha ezek a szavak hasonlóan hangzanak. "Kritikusnak lenni" - a történő dolgokat megvizsgálni. "Kritizálni" - azt gondolni, hogy sokkal jobb vagyok, te pedig szörnyű, és nagyon negatív hozzáállással lenézni másokat. Tehát nagyon fontos, hogy ha csináljuk ezeket a ngöndro-gyakorlatokat, akkor legyen megalapozva azzal, hogy értjük is, amit csinálunk.

És ez a nem-értés jellemzi azt a szélesebb körű félreértést, ami megjelenik a túl korai tantra-gyakorlásban, még akkor is, ha a ngöndróval kezdünk. Például, azokban a hagyományokban, ahol erős hangsúlyozzák a ngöndrót, mint előkészítő gyakorlatokat, van egy megosztott vagy általános ngöndro, aminek négy olyan gondolata van, ami elménket a Dharmára irányítja. (Ez alapvetően fedi a lam-rim - azaz fokozatos felépítésű - tanításokat.) És létezik a nem-általános, a speciális, másokkal nem megosztott, amiben vannak a leborulások és így tovább. És ha kihagyjuk vagy elcsépeljük vagy lekicsinyelljük ezeket a megosztott vagy általános előkészítéseket (az alap lam-rim tanításokat) és helyette azonnal a leborulásokhoz és a többihez ugrunk, akkor ez gyakran vezet - ahogy én fogalmazok - egy nagyon irreális hozzáálláshoz a leborulások és a Vadzsraszattvák irányába, és ez problémákat fog okozni. Egy idő után kérdezni kezded: "Mi a csudának csinálom én ezt? Mi az értelme?" Míg, ellenben, ha tisztán megértjük - legalábbis egy bizonyos szintig - az üdvös/előrevivő erők felépítésének fontosságát mindezeket megelőzően, hogy el kell távolítani a negatív feltételeket (vagy legalábbis csökkenteni őket), mert csak így tudjuk elérni ezt vagy azt a fajta célt, szellemi célt, akkor ennek az előkészítő gyakorlatok valamiféle értelmet adnak.

Tehát - ahogy én fogalmazok - a probléma itt nem csupán az, hogy felkészületlenül, túl korán vágunk bele a ngöndróba, hanem az, hogy a tantrába is felkészületlenül, túl korán vágunk bele. És ez elég gyakran történik így, mert... Lehetséges, hogy azért, mert mi kérjük a látogatóban lévő lámákat, hogy adjon beavatást, még akkor is, ha a csoportunk még nem kész gyakorolni azokat. Vagy maguk a látogatóban lévő lámák ajánlják fel a beavatást, még akkor is, ha a hallgatóság jórészt előkészületlen. Így nem minden esetben vagyunk teljesen felelősek ezért a félreértésért a tantra túlzott erőltetésével, bemutatásával és azzal kapcsolatban, hogy a legtöbb ember felkészületlenül, túl korán kezdi ezek gyakorlását.

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)
Ajánlott cikk: A ngöndro dzogcsen szemlélete (Őszentsége Dudzsom Rinpócse tanítása)

Félreértések a tantráról 2. rész
Félreértések a Védelmezőkről