2012. június 2., szombat

Általános félreértések a buddhizmusról (erkölcsről)

Alexander Berzin*: Félreértések az erkölcsről és a fogadalmakról

Ha az erkölcsöt nézzük, azt gondolom, ebben az esetben - és ugyanígy sok más esetben is - a félreértések gyakran a fordítási kifejezésekből erednek. Gyakran vetítünk nem buddhista fogalmakat a buddhista tanításokba. És sok esetben használunk bibliai kifejezéseket. Olyan kifejezéseket, amelyeknek a bibliai hagyományok szerinti jelentésük van, mint például erényes, nem erényes, érdem, bűn - ezek azok a fajta szavak, amiket a buddhista erkölcs tanításaira vetítünk rá: azt a fajta bibliai morális megítélést és bűnösség fogalmát, mely szerint bizonyos dolgok erényesek, jót és helyénvalót jelentenek, és azt, hogy mi jó emberek vagyunk, ha ezeket tesszük. És érdemeket szerzünk, mint valamiféle jutalmat. De ha a bibliai értelemben nem erényesen cselekszünk, akkor rosszak vagyunk és bűnöket halmozunk fel, amikért szenvednünk kell majd. Ez tisztán egy bibliai erkölcsi felfogás kivetítése a buddhista etikára, mert a buddhizmusban az erkölcs alapvetően a megkülönböztető éberség (bölcsesség, pradnyá) kifejlesztésén alapul. Azaz, hogy képesek legyünk különbséget tenni aközött, hogy mi az előrevivő/építő és mi a romboló, mi lesz előnyös és mi lesz ártalmas**.

A következő félreértés az, hogy sokan úgy tekintenek a fogadalmakra, mint megszeghetetlen törvényekre. Így az is egy hiedelem, hogy a buddhista etika jobbára a törvények megtartásán alapul, nem pedig a megkülönböztető éberségen. Ez viszont függ attól, hogy mely kultúrából érkezünk. Némely kultúrában az emberek nagyon-nagyon komolyan veszik a törvényeket, és aztán egész merevvé válnak, nem akarják megszegni azokat, mondván: 'Ez így van, és erről nem vitatkozunk'. Miközben a tibetiek egészen lazák etikai irányelvek tekintetében. A lazaság nem azt jelenti, hogy hanyagok, hanem azt, hogy bizonyos helyzetekben mindenkinek a saját megkülönböztető éberségét kell használnia abban a tekintetben, hogy hogyan alkalmazza az irányelveket.

Ugyanis amit itt megkülönböztetni próbálunk, az az, hogy az adott viselkedésünk oka valamilyen nyugtalanító/zavaró érzelem vagy inkább valamiféle építő/előrevivő szándék**. (Nyugtalanító/zavaró érzelmek közé tartozik például a düh/indulat, kapzsiság, vágy, féltékenység, hiszékenység.)

A fogadalmakhoz való viszonyulásunk másik véglete az, hogy úgy tekintünk a fogadalmakra - és itt egyértelműen csak fogadalmakról beszélünk -, mint egy ügyvéd. Azaz kibúvókat keresünk a karmával kapcsolatban, és felmentéseket gyártunk saját magunk számára a romboló viselkedésünkre vagy a fogadalommal szembeni megalkuvásra, enyhítésre. Például, miután fogadalmat tettünk az alkoholfogyasztás feladására, azt mondjuk, hogy azzal nincs semmi baj sem, ha szüleinkkel vacsorázva bort fogyasztunk, mert így nem sértjük meg őket, vagy alkalmankénti borozgatás egészen addig elmegy, amíg nem leszünk részegek tőle. Nem szabad elfelejteni, hogy ez csak önámítás, ami arra szolgál, hogy megkerüljük azt a fogadalmat. Ugyanis egy fogadalom tevésének a lényege az, hogy egész fogadalmat teszünk, nem pedig rész-fogadalmakat. És mindig pontosan meghatározzuk azt, hogy mi is a fogadalom. Ha nem vagyunk képesek azt teljes mértékben, vagy a szövegekben egyértelműen meghatározott módon betartani, akkor ne tegyünk fogadalmat. Nem kötelező ezt megtenni.

Viszont létezik egy harmadik fajta lehetőség. Az Abhidharma háromféle fogadalomról ír. Létezik olyan fogadalom, amelyben alapjában véve tartózkodunk valamitől, ami romboló. Létezik olyan fogadalom is, amit nagyon bonyolult volna lefordítani - ez szó szerint az ellen-fogadalom vagy anti-fogadalom. Ez az, amikor nem tartózkodunk valaminek a megtételétől. (Erre a legjobb egy 'civil' példa, amikor valaki katonának áll, akkor pontosan nem tartózkodik az öléstől, hiszen bármikor készen kell állnia az ellenség lelövésére.) És harmadikként létezik egy 'közbülső' kategória, amit itt nyugodtan alkalmazhatunk. Más szóval, ha nem tudunk egy teljes fogadalmat megtartani, akkor egészen pontosan meghatározzuk azt, hogy mely részét tartjuk be - például a 'tartózkodás a szexuális kicsapongástól' fogadalmát minden bizonnyal így, teljes egészében elég nehezen lehet betartani. Viszont ha részeire bontva határozzuk meg azt, hogy mit is értünk ezalatt, például nem létesítünk nemi kapcsolatot valaki más partnerével, vagy nem alkalmazunk erőszakot szeretkezésünk során, vagy nem erőszakolunk meg senkit vagy nem kényszerítünk szexre senkit sem, semmilyen formában sem - valahogy így. Ezt tehát akkor alkalmazzuk, amikor a teljes fogadalomban vannak olyan részek, amikről úgy véljük, hogy nem tudjuk betartani. Bár természetesen az ilyen jellegű ígéret nem pontosan az a fogadalom, amit a buddhista etikai szövegek meghatároznak, de sokkal pozitívabb így, azaz jó irányba mutató. (A 'pozitív vagy jó irányba mutató' kifejezés jobb, mint az 'érdem' szó, és a 'negatív vagy visszahúzó' kifejezés is pontosabb a 'bűn' szónál.) Tehát több jó irányba mutató erő halmozódik fel elménkben ilyen esetekben, mint ha csupán tartózkodunk bizonyos fajta viselkedéstől. És nem veszélyezteti a fogadalmunkat, mégis nagyon erős erkölcsi gyakorlássá válik.

Egy másik hiba az etikáról az a félreértés szokott lenni, hogy a buddhista etika humanista. 'Humánus' azt jelenti, hogy elkerüljük, hogy olyan dolgot cselekedjünk, amivel ártunk másoknak. Addig, amíg az nem fáj nekik, ez rendben is van - hiszen ezt akarjuk elkerülni, a másoknak okozott fájdalmat. Ez a humanista erkölcs, vagy legalábbis legtöbbünk így értelmezi. És bár ez nagyon szép, nagyon jó, de nem ez a buddhista erkölcs alapja.

A buddhista erkölcs alapja az, hogy hangsúlyt helyez annak elkerülésére, ami önromboló, hiszen nem tudjuk, hogy mi fog ártani másoknak. Például adunk valakinek egy millió eurót, azt gondolván, hogy jót teszünk ezzel neki. És a következő napon, mások megtudván, hogy mennyi pénze lett, kirabolják, esetleg meg is ölik. Vagy esetleg olyan kockázatos vállalkozást kezd ebből a hatalmas összegből, amire nem csak ez, hanem a saját eredeti vagyona is rámehet, és ő emiatti kudarcában még akár öngyilkos is lehet. Tehát nem tudjuk, hogy mi az, amivel igazán jót teszünk másoknak, mert nem látunk a jövőbe.

Ami pontosan meghatározott a buddhista etikában az az, hogy ha nyugtalanító/felkavaró érzelmek hatására romboló módon cselekszünk, akkor az önromboló. (Hogy mik a nyugtalanító/felkavaró érzelmek, lásd feljebb.) És ez az önrombolás kialakít bennünk egy negatív szokást, ami által újra megismételjük ezt, és ez okozza majd nekünk a szenvedés megtapasztalását. Ez a buddhista erkölcs alapja.

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról *
A kép Gonkar Gyatso* Korunk Buddhája c. alkotása (Forrás*).

* A link angol nyelvű
** Lásd pl. Helyes erőfeszítés

Nincsenek megjegyzések: