2012. június 6., szerda

Általános félreértések a buddhizmusról (újraszületésről)

Alexander Berzin: Félreértések az újraszületéssel kapcsolatban

Az újraszületéssel kapcsolatos félreértés annak a következménye is, hogy a buddhista etika fogalmát humanisztikusnak gondoljuk, azaz, hogy csak az a cél, hogy másoknak ne ártsunk. Ez az, amikor valaki túl hamar rátér a mahájána gyakorlatra, amely erre a másoknak való nem ártásra fekteti a hangsúlyt. Úgy gondoljuk, hogy át tudjuk ugrani a bevezető és a középső Lam-rim (tibeti nyelven: ösvény fokozatai) szakaszokat.

A buddhista gyakorlás bevezető szakaszának célja: elkerülni a rosszabb újraszületést. - Nos, mi egyáltalán nem is hiszünk az újraszületésben...* A középső szint célja: elkerülni az újraszületés minden formáját, kikerülni a szamszárából. - Nos, mi továbbra sem hiszünk az újraszületésben...*

És közben vonzódunk a mahájána tanításokhoz, mert többféle szempontból nagyon hasonlatosnak hangzanak néhány nyugati, hagyományos elképzeléshez: a szeretetről és türelemről és együttérzésről és nagylelkűségről szól, a jótékonyság gyakorlásáról és így tovább. Ez nagyon, nagyon szépnek hangzik, és emiatt hajlamosak arra, hogy átugorjuk a bevezető szinteket vagy lekicsinyelljük a fontosságukat. Egyszerűen átugorjuk a kezdeti szakaszokat, melyek arról szólnak, hogy legyőzzük a nyugtalanító/zavaró érzelmeinket, az önromboló magatartást stb., és ezt a lépést kihagyva, egyből afelé haladunk, hogy másokon próbáljunk segíteni. Ez így nem jó. Bár a mahájána buddhizmusban fontos hangsúlyt kap a másokon való segítés, de ennek a bevezető és középső szakaszokon kell alapulnia.

A többségünk leginkább azért ugorja át ezeket a kezdő szakaszokat, mert azt gondoljuk, hogy újraszületés nem létezik. Pedig alapvetően a buddhista tanításoknak az a lényege, hogy megmutassa azt, hogyan kerüljük el a rosszabb újraszületést, ezért veszünk menedéket a Három Kincsben (azaz jó irányba mutató irányt vesz az életünk), és ezért követjük a karma törvényeit, hogy elkerüljük a romboló magatartást, mert hiszen az rosszabb újraszületésre visz bennünket. Ennek ellenére mégis átugorjuk vagy jelentéktelenné tesszük ezt, mert nem hiszünk az újraszületésben. És különösen nem hiszünk a pokol birodalmaiban, és az éhes kísértetek birodalmaiban és az istenekben, démonokban. Azt gondoljuk, hogy ezek nem igazán léteznek és ezek leírása a Dharma/Tan szövegeiben valójában csak az ember lelkiállapotaira utal. Pedig ez nagy félreértés, és a tanításokkal szembeni tiszteletlenség.

Nem akarok itt részletekbe bonyolódni, de ha tekintetbe vesszük az elmét, az elme folytonosságát, akár a saját elménkét, akár másét, akkor a boldogság és boldogtalanság, gyönyör és fájdalom teljes skáláját látjuk, és nem csupán egy korlátozott szeletét ennek, amit a testünk és elménk emberi tulajdonságai határoznak meg. Az állatok egy része jobban lát az embernél, jobban hall, jobb a szaglása, és így tovább. Ugyanígy, ha képesek vagyunk megtapasztalni mindenféle boldogságot, boldogtalanságot, gyönyört, fájdalmat, miért ne terjedhetnének ki ezek a határok, miért ne létezhetnének másféle érzéseknek is megfelelő fizikai formák?

A karma törvényeit tanulmányozva látjuk azt, hogy létezik valamiféle utóhatás az emberi életben, egy másik birodalmakból származó, előző életnek a maradékai. És találunk olyan dolgokat, [érzelmeket], amik hasonlatosak ezekhez [a más birodalmak tapasztalatvilágához], így nem redukálhatjuk az élet más formáit, amit mi hordozunk, vagy mások hordoznak, csak egyszerűen emberi lelkiállapotokra.

De mivel nem fogadjuk el az újraszületést és a létezés egyéb formáit, így félreértjük a karmát, és úgy véljük, hogy a karma csupán saját tetteink következményeinek leírása, ami még ebben az életünkben meg fog történni, és ez problémákat okoz. Hiszen vannak bűnözők, akik, úgy tűnik, mindig megússzák - sosem kapják el őket - , és mi is tapasztalhatunk saját életünkben mindenféle szörnyű dolgot, ami velünk történik, pedig nem is teszünk semmilyen kifejezetten romboló dolgot. Ezért, ha nem hiszünk az újraszületésben, és csupán erre az élettartamra korlátozzuk a karma törvényével kapcsolatos nézetünket, akkor úgy tűnhet, hogy magának a karmának sincs igazán értelme.

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angolul)

* Alexander Berzin itt sok modern buddhista karmával kapcsolatos kételyét hangsúlyozza (a szerk. megj.)

Nincsenek megjegyzések: