Mantrajóga vagy mantrameditáció

Mi a mantra és hogyan mantrázzunk?

A mantrázás – hangok, szótagok, szavak, mondatok ritmikus ismételgetése – szinte egyidős az emberiséggel. A nyelv, a beszéd kialakulása óta az emberiség természetfölötti hatást tulajdonít a kimondott hangoknak, szavaknak, ezért eredeti céljai változatosak voltak: serkentő, lenyugtató, gyógyító vagy különféle mágikus hatást tulajdonítottak neki. Annak ellenére, hogy a mantrák ősidőktől fogva koroktól, kultúráktól, vallásoktól függetlenül léteznek, az utóbbi évszázadokban jobbára a távol-keleti vallásokhoz kapcsolják e kifejezést.

Ebben a bejegyzésben arról írok, hogy hogyan használhatjuk a mantrát meditációs gyakorlásra. Ezek a legtöbb mantrára érvényesek, akár vallási, akár nem vallási jellegűek.

Kezdetnek tudnunk kell, hogy a mantrákban vannak olyan univerzális hangok, mint például az “mmm”, az “ooo” vagy “aaa” hangok, amelyek szinte minden kultúrában megtalálhatóak.

A mantrákban a szótagok egy részének jelentése bizonytalan, érthetetlen, még abban a kultúrában is, ahol használják (erre egy példa a magyar nyelvben kiszámolóként és halandzsaversikeként számon tartott “Antanténusz...” kezdetű mondóka, amelynek értelmezésére többféle magyarázat is született). A hinduizmusban és buddhizmusban egyaránt megtalálható “om” szótag a több ezer éves Rigvédában jelenik meg először, és etimológiai jelentése máig tisztázatlan.

A hosszabb, több szóból álló mantrák közül némelyek pozitív megerősítéssel bírnak, míg mások meghatározott kívánságokat vagy istenek/Isten felé irányuló megszólítást fogalmaznak meg.  Ezek közül is van, ami köthető valláshoz, és van, ami nem.

Léteznek olyan mantrák is, amelyek bár rövidek, de gyakorlatilag teljes fohászok. Ezek egy-egy hosszabb szöveg, imádság vagy mantra részei, és állhatnak egyetlen meghatározott mondatból vagy kifejezésből, de akár több mondatból is.

A mantrák meditációs használata

Érzéssel vagy érzés nélküli recitálás

A mantrákat papagájként is ismételgethetjük, egyfajta memoriterként. Ez segíthet a koncentrálásban és elménk fókuszban tartásában, de nem olyan hasznos, mint amikor érzéssel recitáljuk.

Ne felejtsük el, hogy mantrázásnál nem a problémáink, gondolataink vagy érzelmeink elterelése vagy elnyomása a cél. Gondjainkat tudatos módon kell kezelnünk és megoldanunk, ha lehetséges. A mantrázást, akárcsak a meditációt, nem szerencsés menekülésre használni.

Hangosan vagy hangtalanul

A mantrákat fennhangon kántálni nagyon kellemes és hasznos, akár egyedül, akár másokkal együtt teszi az ember. Azonban bizonyos idő után talán jobb, ha a kántálást befelé fordulva, hangtalanul végezzük.

A szöveg ismétlése

Kezdetben akarattal és odafigyeléssel idézzük fel a mantra szövegét. Ennek a szándékos emlékezésnek kiegyensúlyozó, gondolatelterelő, nyugtató hatása van.

A későbbiekben, amikor már nem kell erőltetni a szöveg felidézését, elég lesz, ha nyugalomban, befelé figyelve ülünk. Ekkor a mantra önmagától fog bennünk felszínre bukkanni és ismétlődni. Ez haladóbb gyakorlat, ami némi türelmet igényel.

Tudnunk kell, hogy az akarattal való felidézés egy kifelé irányuló közlési forma, míg a bensőnkben keletkező és önmagától ismétlődő mantra befelé forduló elmélyülés.

Saját tempóban

Vannak olyan gyakorlók és tanítók, akik a mantra recitálása során szándékosan arra törekednek, hogy minél gyorsabban tegyék azt. Kétségtelen, hogy ez egyfajta rutinná teszi a mantra felidézését.

Haladóbb gyakorlásnál a mantrát a saját tempója szerint engedjük felszínre jönni és ismétlődni. Ez a tempó egy bizonyos idő után magától változik majd. Néha nagyon gyors lesz, gyorsabb, mint ahogyan azt az agyunk normálisan képes lenne recitálni, máskor viszont önmagától egészen lelassul.

Számoljuk vagy ne számoljuk?

Az ismétlések során a mantrák számolása segíthet a fókuszálásban, ezáltal stabilizál.

Az a fajta gyakorlás nagyon előnyös lehet az elme tisztítására, amikor egy meghatározott számú mantrát kell elismételni hosszabb időtartam alatt.

Mindezek ellenére, számoláskor a tudatunk jobbára a felszínen marad, mivel a számokra is figyelnünk kell. Amikor a számolást elhagyjuk, a gyakorlás mélyebb formát ölthet, mert a fókuszba kizárólagosan a mantra kerül.

Ettől függetlenül mindkét módszer, a számolásos és a nem számolásos is hasznos, és megvan a helye a szádhanában (spirituális gyakorlásban).

Málával (imafüzérrel) vagy málá nélkül

A mantrázás elején hasznos lehet a málá használata, amikor még magára a mantra szövegére is oda kell figyelnünk. (az imafüzérről, máláról ITT írtam bejegyzést)

Azáltal, hogy az ujjainkat a málá szemeinek tologatása során mozgatjuk, a testünk is bekapcsolódik a mantrázásba, így sokkal könnyebb koncentrálni.

Málá nélküli mantrázáskor kiiktatjuk az ujjaink és a test mozgatását. Így, elhagyva a test és érzékelés tudatosságát, tisztábban tudunk befelé, csak a mantrára figyelni.

Itt is mindkét gyakorlási forma, az imafüzéres vagy anélküli hasznos, és megvan a maguk helye a szádhanában (spirituális gyakorlásban).

Isten/istenek neve a mantrában

A vallásos mantrák esetében a mantrában Isten vagy istenek neve található. Ilyenkor is ugyanúgy zajlik a mantrázás, mint egyéb esetben. Eleinte célszerű másokkal együtt fennhangon ismételni, kántálni vagy énekelni. Utána könnyebb lesz csak magunkban felidézve recitálni.

Később a nevet/neveket tartalmazó mantra már önmagától áramlik bennünk, éppen úgy, mint bármilyen egyéb mantra esetében.

Engedjük, hogy a mantra irányítson

Van, amikor a mantra a csend felé kezdi terelni a figyelmünket. Ilyenkor azt gondolhatjuk, hogy elfelejtettük a mantrát, és esetleg extra erőfeszítéssel folytatni akarjuk a recitálását.

Ebben az esetben jobb, ha engedünk neki, és hagyjuk, hogy figyelmünket a csenden alapuló mélyebb, finomabb állapotba vezesse.

A mantrának ez az irányítása nagyon becsapós, mert olyasmi érzésünk lesz, mintha el akarnánk aludni. Némi gyakorlás és figyelem szükségeltetik ahhoz, hogy észrevegyük a különbséget a bealvás és a meditáció mélyebb, csendesebb, tisztább állapota között.

Ez az irányítási tulajdonság a mantragyakorlás egyik legfontosabb jellege.

Mondani vagy hallani

Ahhoz, hogy ezt a pontot megértsük, gondoljunk egy dalra, amit már többször hallottunk. Amikor e dal hangjai már eléggé befészkelik magukat az agyunkba, automatikusan, erőfeszítés nélkül keletkeznek, azaz teljesen maguktól jutnak eszünkbe.

Visszatérve a mantrához, kezdetben belülről recitáljuk, felmondva magunkban, mint egy verset. Később a gyakorlás inkább olyanná válik, mintha hallgatnánk a mantrát, és már nem hasonlít a versféle felmondásra.

Ez olyasmi, mint amikor eszünkbe jut valaki, akit nagyon szeretünk. Akkor is megjelenik a tudatunkban, ha nincs szándékunkban, mindenféle erőlködés és akarat nélkül.

A gondolatokkal való megbirkózás

Ahogy fentebb már utaltam rá, a mantrát nem szerencsés az élet bizonyos dolgainak elkerülésére, mentális, érzelmi problémák megoldására használni. Főleg meditációs időben, amikor a külső ingerek kevésbé terelik el figyelmet, felszínre törhetnek a gondolatok, nyomasztó érzések, gondok. Ilyenkor beindul a belső küzdelem ezek ellen.

Az időt és energiát rabló viaskodás helyett szánjunk néhány percet arra, hogy “megbeszéljük” magunkkal azt, hogy ez most a mantrameditáció ideje, és nem másé. Ezután sokkal könnyebb lesz felidézni a mantrát és sokkal könnyebb lesz teljesen átadni magunkat a vele kapcsolatos gyakorlásnak.

(a buddhista mantrákról ITT írtam)

Forrás: Hogyan használjuk a mantrát a jóga gyakorlatában? (angol nyelven)