Théraváda buddhizmus eredete

Délkelet-Ázsia legnagyobb részén, elsősorban Burmában, Kambodzsában, Laoszban, Srí Lankán és Thaiföldön a buddhista vallás fő irányzata a théraváda. Körülbelül 100 millió követője van.

A théraváda szó jelentése ‘vének tana (vagy tanítása)’.

A nagy szétválás

Bár a korai buddhizmus valódi történelmét nem ismerjük pontosan, úgy tűnik, hogy a szektariánus különbségek nagyon hamar kialakultak, feltehetően már a történelmi Buddha halála után pár évvel. Annak dacára, hogy jelentős erőfeszítéseket tettek arra, hogy a szanghán belül mindenki ugyanazokat az elveket vallja, mégis a Buddha halála után körülbelül 100 évvel megtartott zsinaton két jelentős csoport alakult ki. Ezt a kettéosztottságot szokták a nagy szétválásnak is nevezni.

A két nagy csoport önmagát mahászanghikáknak (‘nagy közösség’) és szthávíráknak (‘vének’) vagy szthaviravádinoknak (‘vének tanításai’) nevezték. A mai théraváda irányzat nem egyenes ági leszármazottja az utóbbi csoportnak. A mahászanghikát a mahájána buddhizmus előfutárának tekintik, amelyik körülbelül i. u. 2. században fejlődött ki a ‘nagy közösség’-ből.

Eredetileg a Vinaja-pitaka, a ‘fegyelem kosara’ körüli vita lehetett a szétválás első oka. Vannak olyan hagyományok, amelyek úgy tartják, hogy a szthávírák újabb szabályokat akartak hozzáadni, a mahászanghikák pedig ellenezték. Más hagyomány szerint több szerzetes megszegte a Vinaja-pitaka eredeti szabályait, ezért a ‘vének’ megfeddték őket, amit azonban a vétkesek nem fogadtak el.

A nagyon hamar kialakuló szektás időszaknak feltehetőleg több oka is volt. Részint sokan már egy ideje felhagytak a kóborló életmóddal és különböző helyeken telepedtek le, nélkülözve a központi irányítást. Ráadásul a fentebb említett nagy szétválás szintén nem kedvezett az egységes hagyomány fennmaradásának. Mindezek okaként hamarosan állítólag tizennyolc iskola fejlődött ki, de minden bizonnyal ettől jóval több létezett.

Szthávíra

Maguk a szthaviravádinok is elég hamar legalább három al-iskolára osztódtak, az egyiket úgy nevezték, hogy vibhaddzsaváda – ‘elemzés tana’. Ez az iskola a kritikai elemzésre, a tapasztalásra helyezte a hangsúlyt, nem a vak hitre. A vibhaddzsavádából később legalább két – bizonyos források szerint több – iskola alakult ki, amelyek egyike lett a théraváda.

Asóka király (i.e. 268-tól 232-ig uralkodott) támogatása segített megszilárdítani a buddhizmust, és segített abban is, hogy Ázsia egyik legfőbb vallásává váljon. Egy Mahinda nevű szerzetest, aki a krónikák szerint saját fia volt, küldte el Srí Lankára, körülbelül i.e. 246-ban, hogy ott terjessze a vibbhaddzsaváda iskola tanait. A vibhaddzsavádának ezt az ágát tamraparnija, azaz ‘a Srí-Lankai ág’ néven nevezték. A viddhaddzsaváda buddhizmus többi ága kihalt, csak a tamraparnija élte túl, és théraváda – ‘a vének tanításai‘ - néven kezdték hívni.

Így a théraváda a szthávíra irányzat egyetlen ma is létező iskolája.

Páli kánon

A théravádának köszönhető az addig szóban továbbhagyományozott kánon írásban történő rögzítése. Az i.e. 1. században Srí-Lanka-i szerzetesek írták le a teljes kánon, a Tipitaka szövegét pálmalevelekre, páli nyelven.

A Tipitakát ezenkívül még szanszkrit és egyéb nyelveken is rögzítették, de ezek változataiból mindössze töredékek maradtak fenn. Amit “kínai” Tipitakának neveznek, azt jobbára a mára már elveszett szanszkrit példányok korai kínai fordításaiból rakták össze. Bizonyos szövegek csak páli nyelven léteznek.

A teljes páli kánon legrégibb fennmaradt másolata is csak körülbelül 500 éves, ezért nem tudhatjuk, hogy mennyiben ugyanaz, mint amit i.e. 1. században írtak le. A fordítók szerint egyértelmű, hogy ez a körülbelül 500 éves másolat számos utólagos betoldást tartalmaz.

A théraváda irányzat Srí Lankáról terjedt tovább Délkelet-Ázsia több országába.

Kevés eltérés az irányzaton belül

A mahájána irányzathoz képest nincsenek igazán jelentős eltérések a théravádán belül. Természetesen bizonyos gyakorlások változhatnak egyik templomról a másikra, de a tanok nem különböznek.

A legtöbb  théraváda templomot és kolostort a nemzeti határokon belüli szerzetesi szervezetek igazgatják. Ázsiában a théraváda buddhista létesítmények és egyházi közösségek gyakran élveznek némi állami támogatást, ugyanakkor valamilyen szintű állami felügyelet alá is tartoznak.

Irodalma

A théraváda csak a páli nyelvű Tipitakát fogadja el. A mahájána irányzat egyéb szuttáit  – tanbeszédeit – a théraváda nem tartja mérvadónak.

Emellett a théraváda a páli nyelvet használja a buddhista kifejezésekre, nem pedig a szanszkritot.

Meditáció

A théraváda irányzatban a megvilágosodás eléréséhez való elsődleges eszköz a vipasszaná vagy ‘belátás’ meditáció. A vipasszaná a test és a gondolatok, érzelmek, illetve ezek összekapcsolódásának fegyelmezett és irányított önmegfigyelése. (arról, hogy hogyan végezzük a vipasszaná meditációt, ITT és ITT írtam)

A mahájána irányzat némely iskolájában szintén nagy hangsúlyt kap a meditáció, de vannak olyan iskolái, ahol nem meditálnak.

A théraváda és mahájána irányzat főbb közös pontjairól és különbségeikről két részletben ITT és ITT írtam összefoglalót.

A théraváda buddhizmusról, kialakulásáról, a páli nyelvről, az alaptanokról ITT, a Buddha Ujja oldalon is lehet egy hosszabb cikket olvasni.

Forrás: A théraváda buddhizmus eredete (angol nyelven)

             Théraváda buddhizmus (angol nyelven)

             Ian Harris: Buddhizmus képes enciklopédiája - Kossuth Kiadó 

Milinda-panyhá (Menandrosz király kérdései)

A harci szekér hasonlat

Bár a Milinda-panyhá vagy “Menandrosz király kérdései” nem része a páli kánonnak, mégis fontos korai buddhista szöveg. Nagy tiszteletnek örvend, mivel a Milinda-panyhá a buddhizmus legbonyolultabb tanításaival foglalkozik, amelyeket szellemességgel és tiszta, világos érthető módon magyaráz el.

A szöveg leghíresebb része a harci szekér hasonlat, amely azt a célt szolgálja, hogy segítségével meglehessen érteni az anatta vagy nem-én elvét.

Milinda-panyhá háttere 

A Milinda-panyhá formája párbeszéd, amely I. Menandrosz király (páli nyelven Milinda) és egy megvilágosodott buddhista szerzetes, Nágaszena között zajlik.

I. Menandrosz az indo-görög ókori királyság, Baktria uralkodója volt, feltehetőleg körülbelül i.e. 160-tól 130-ig uralkodott.

Baktria a mai Afganisztán, Üzbegisztán és Tádzsikisztán területét és Pakisztán egy kis részét foglalta magába.

A források szerint Menandrosz hívő buddhista volt, így elképzelhető, hogy a Milinda-panyha ismeretlen szerzőjét a király és egy megvilágosodott tanító közötti valódi beszélgetés inspirálta.

Ennek ellenére a tudósok szerint csak a szövegnek egy része származik i.e. 1. századból. A többit később írhatták Srí Lankán.

A Milinda-panyhát nem-kánonikus szövegnek is nevezik, mert nem része a Tipitakának, a páli
kánonnak. Feltehetőleg azért, mert a páli kánont már körülbelül i.e. 3. századra véglegesítették, még jóval Menandrosz előtt.

Ennek ellenére a páli kánon burmai változatában a Milinda-panyhá megtalálható, a Khuddaka Nikája - ‘A kisebb gyűjtemény’ - 18. könyve.

Milinda király kérdései

A Milinda-panyhához tartozó befejezésben az áll, hogy a mű 262 kérdést tartalmaz, de a napjainkban fellelhető kiadványokban már csak 236 található.

Milinda király – többek között – rákérdez Nágaszenától a nem-én tanára; arra, hogy hogyan lehetséges újraszületés lélek nélkül; mi jellemzi a bölcsességet; mi az öt khandha vagy léthalmaz; milyen az, amikor tudva vagy tudatlanul rosszat tesz valaki, stb. (a khandháról vagy öt léthalmazról ITT írtam bejegyzést)

Nágaszena minden kérdésre metaforákkal, párhuzamokkal és hasonlatokkal válaszol.

A harci szekér hasonlat

A király egyik legelső kérdése az ‘én’ természetével és a személyiséggel kapcsolatos. Amikor a király Nágaszenához érkezett, és megkérdezte a bölcstől a nevét, az illendően bemutatkozott. Azonban azt is hozzátette, ez a  “Nágaszena” csak egy elnevezés; ugyanis nem található egy állandó “Nágaszena” személyiség (nincs lélek).

A király tovább kérdezősködött, hogy ha nincs állandó személyiség (nincs lélek), akkor ki hord ruhát, ki eszik, ki él erkölcsös életet, ki szenteli magát meditációnak, kinek a célja a Nibbána elérése? Vagy pont az ellenkezője, ki öl másokat, ki követ el gaztetteket?

Nágaszena azt tudakolta a királytól, hogy hogyan jött el hozzá, gyalog vagy harci szekéren? A király azt felelte, hogy harci szekéren. Ezután Nágaszena tovább folytatta a kérdezősködést. Mi a harci szekér? A rúdja, a tengelye, a kereke, a kerék küllői, a kötelek, a járom? A király mindegyikre azt felelte, hogy nem. Akkor valami, ami kívülről jön, az teszi a harci szekeret azzá, ami? A király megint azt felelte, hogy nem.

Nágaszena erre így szólt, hogy nincsen olyan dolog, hogy harci szekér. Ekkor a király is belátta, hogy az az általános elnevezés, hogy ‘harci szekér’ csak ezen alkotórészek együttes meglétéből következik, és maga a ‘harci szekér’ kifejezés csak egy fogalom, pusztán egy név.

Ugyanígy, mondta Nágaszena, a ‘Nágaszena’ is egy elnevezés valami olyasmire, ami fogalmilag létezik. Pusztán egy név.

És még hozzátette:

“A nővérünk, Vadzsirá ezeket mondta a Magasztos jelenlétében:

Mint amikor a különböző alkotórészek együtt vannak,

és ekkor a ‘harci szekér’ szót használjuk,

éppen úgy, ha az öt khandha van jelen,

akkor ‘lény’-ről beszélünk.”

(Menandrosz király kérdései, 2. könyv, 1. fejezet, 3.1.1. Személyiség és név; A harci szekér hasonlat -Sutta Central – angol nyelven)

Vadzsirá a történelmi Buddha tanítványa volt, és ugyanezt a harci szekér hasonlatot használta egy korábbi szövegben, a Vadzsirá szuttában, az SN 5.10-ben. Bár ebben a tanbeszédben Vadzsirá Mára démonhoz beszél:

“Miért tételezel fel lényt?

Mára, megragadtál egy nézetet?

Ez csak a tiszta alakzatok halmaza:

Itt nincs [semmiféle] lény.

Csak úgy, mint az összeillesztett részekre,

A szekér szót használják,

Így, amikor az összetevők léteznek,

A “lény” szót szokás használni.”

(a teljes szutta magyarul ITT a Buddha Ujja oldalon olvasható Szabó Márta fordításában)

Forrás: Milinda-panyhá - Menandrosz király kérdései (angol nyelven)

             Milinda-panyhá - Access to Insight (angol nyelven)

             Menandrosz király kérdései - Sutta Central (angol nyelven)

A buddhizmus vallás vagy filozófia?

A nyugati emberek körében sokszor és sok helyen feltett kérdés, hogy a buddhizmus vallás-e vagy inkább egyfajta filozófia és életforma. Ez rendszerint megosztja az embereket, némely esetben szinte késhegyig menő vitákká fajulnak az erről folyó beszélgetések.

Pedig nem árt tudnunk, hogy ez egy rosszul feltett kérdés. Ugyanis a vallás és filozófia olyan mértékű szétválása, amihez manapság annyira ragaszkodunk, a nyugati társadalomban egészen a 18. századig nem történt meg. A keleti civilizációkban pedig sosem létezett ilyen jellegű elválasztás.

Az ókori Indiában, a történelmi Buddha idején mai nyugati értelmezés szerinti vallási és mai nyugati értelmezés szerinti filozófiai kérdésekre egyidejűleg keresték a választ, különféle módszerekkel. Éppen ezért a történelmi Buddha tanításait is nagyon nehéz vallási vagy filozófiai kategóriába különíteni.

Minden vallásalapító vagy jelentős filozófus színre lépésének megvoltak a történelmi előzményei. Amíg ezeket nem ismerjük vagy figyelmen kívül hagyjuk, addig nem alkothatunk véleményt sem. (a történelmi Buddha tanításainak történelmi hátteréről és előzményeiről ITT és ITT írtam bejegyzést)

Két fontos ténnyel kell még tisztában lennünk. Az egyik, hogy a Buddha tanbeszédeit tartalmazó páli kánonban, amelyet kb. i. sz. 1. században rögzítettek írásban először, már számos utólagos betoldást találhatunk. A másik pedig az, hogy terjedése során a buddhizmus beolvasztotta magába a különböző országok helyi népi és vallási hiedelmeit, szertartásait, nézeteit, így sok helyen sajátságos, egyértelműen vallási színezetet kapott.

Vannak akik, azért állítják, hogy a buddhizmus nem vallás, hanem filozófia, mert úgy érzik, hogy a vallás egy irracionális, elsősorban hitre építő dolog. Ellenben a filozófia az emberi intellektus gyöngyszeme, amely racionális, józan és civilizált. A vallások háborút és gyűlöletet keltenek, míg a filozófia legfeljebb kávéházi vitákra sarkall. És mivel a buddhizmus a szemlélődés és tanulmányozás gyakorlata, ami nem függ semmilyen Isten, lélek vagy egyéb természetfeletti lényben való hittől, ezért nem is lehet vallás – állapítják meg végül.

Érvek amellett, hogy a buddhizmus a mai nyugati értelemben vett filozófia

A filozófia jelenlegi egyik meghatározása így hangzik: “A filozófia a világ legáltalánosabb törvényeiről szóló tudomány, amely a dolgokat az ész természetes fényénél vizsgálja. A filozófia a létet kutatja, minden létezőben közöset.” (idézet az antiiskola.eu – beszámolók, puskák internetesoldalról)

A  történelmi Buddha mindig arra biztatta híveit, hogy ne higgyenek el neki semmit sem, tanításainak igaz vagy hamis voltáról maguk győződjenek meg. Erre ékes példa a Káláma Sutta (AN 3.65), amelyben Buddha azt tanácsolja kálámák népének, hogy “ne menjetek szóbeszédek, legendák, hagyományok, szent iratok (...) vagy ama gondolat mentén, miszerint “e szerzetes a mi tanítónk”. Ha magatoktól rájöttök, hogy ezek a dolgok hasznosak (...), s e dolgokat elfogadva az ember cselekedetei örömet okoznak és boldogsághoz vezetnek, akkor magatokévá tehetitek e dolgokat és időzhettek bennük.” (A teljes szuttát a Buddha Ujja oldalon kétféle fordításban is ITT lehet olvasni)

A személyes megtapasztaláson kívül Buddha tanításai a gyakorlásra és az erkölcsi elvek betartására helyezik a hangsúlyt. Ahogy már többször is említettem bejegyzéseimben, az “öt fogadalom” nem Istentől vagy istenektől származó törvények, hanem mindannyiunk hasznos útmutatói ebben az életben. Bár megszegésük esetén némely szuttában – tanbeszédben - találunk karmikus következményekre való utalást, Buddha leggyakrabban mégis gyakorlati jellegű hátrányokat említ. A fogadalmak betartásának elősegítésére pedig gyakorlati jellegű előnyöket sorol fel.

A történelmi Buddha a különböző metafizikai spekulációk elől egyértelműen elzárkózott, többször is kijelentve, hogy a gyakorlás a legfontosabb. A buddhizmusban létezik tíz (vagy tizennégy) kifejtetlen metafizikai jellegű kérdés, amire Buddha nem válaszolt. Ezekről ITT írtam bejegyzést.

Érvek amellett, hogy a buddhizmus mai nyugati értelemben vett vallás

A buddhizmus az emberek többsége számára vallás, aminek egyértelmű okai vannak. Bár a nyugati emberek többsége úgy definiálja a vallást, mint olyan jellegű hitrendszert, ami egy Isten vagy istenek meglétén alapul, a szakemberek meghatározása szerint a vallás a transzcendencia kutatása, amely túlnyúlik az egyénen. Ha így nézzük, akkor a buddhizmusnak vannak vallási megnyilvánulásai.

A szuttákban megjelennek a halál utáni életre vagy a különböző létsíkokra, vagy Brahmára vagy egyéb istenekre való utalások. Azonban, ahogy azt fentebb említettem, nem szabad elfelejteni a tényt, hogy számos utólagos betoldást találunk a páli kánonban, amiknek feltehetőleg kevés közük van a történelmi Buddhához vagy eredeti tanításaihoz.

A keleti országokban a buddhizmusban jelen lévő szertartások, imák, amelyek miatt egyértelműen a vallások közé soroljuk a buddhizmust, a szintén fentebb említett okokra vezethetők vissza: terjedése során a buddhizmus nem elfojtotta vagy elpusztította a helyi népi vallásos hiedelmeket, szertartásokat, hanem magába olvasztotta.

Ugyanakkor nagyon nehéz eldönteni azt, hogy mi tartozik a vallásosság, a hit kategóriájába és mi a filozófia kategóriájába. Elsőként említhetjük a történelmi Buddha megvilágosodását, amely mély meditációja alatt történt meg. A meditációt, mint egyfajta módosult tudatállapotot misztikus, transzcendentális dolognak tartották évezredeken keresztül. Az utóbbi évtizedekben objektív vizsgálati módszerekkel, műszerek segítségével kimutatták, hogy a különböző meditációfajták milyen jellegű neurobiológiai, neurofizikai változásokat idéznek elő. (a meditáció agyra ható hatásairól ITT írtam egy bejegyzést)

A történelmi Buddha tanításának alapját, a létezés három jellegét: 

állandótlan (páli nyelven: aniccsa, szanszkrit nyelven: anitja),

nem-kielégítő (p: dukkha, szkt: duhkha) és

éntelen (p: anatta, szkt: anátman) hit nélkül és bonyolult filozófiai fejtegetés nélkül is könnyen be lehet látni.

Azt, hogy a dolgok bennünk és körülöttünk folyton változnak (aniccsa), senkinek sem kell magyarázni.

Azt, hogy úgy általában elégedetlenek vagyunk, mert a legtöbb dolgot nem találjuk kielégítőnek (dukkha), szintén könnyű belátni. (télen túl hideg van, nyáron túl meleg van; a szabadságunk túl rövid, a munkanap túl hosszú; ha egy nap nem keres senki telefonon, akkor azt hisszük, hogy nem kellünk senkinek, ha hívnak, akkor miért nem hagynak már békén, stb. )

Az éntelen (nem-én) (anatta) tényező is könnyen belátható, ha onnan indulunk ki, ahonnan a történelmi Buddha: az ő idejében “alapmű”-nek számító legősibb Upanisádokból. Ezekben azt tanították, hogy a Világmindenség, a Brahman, amely elpusztíthatatlan, örök és nem változó, azonos az egyéni lélekkel, én-nel, az attával/átmannal.

Az Upanisádok szerint mindenünk, testünk minden porcikája, gondolkodásunk, érzelmeink, stb. át vannak hatva a Brahmannal/átmannal. Az ember célja, hogy felismerje ezt az azonosságot, és felismerje mindenről, hogy “ez (is) én vagyok, ez (is) az enyém”. Viszont könnyű belátni, hogy a test, a gondolkodás, érzelmek, stb. változó dolgok, keletkeznek és elmúlnak, tehát nem lehetnek azonosak valamivel, ami elpusztíthatatlan, örök és nem változó. Így a testre, érzelmekre, gondolkodásra, késztetéseinkre csak egyetlen állítás lehet igaz, hogy “ez nem én vagyok”, azaz anatta (szkt. anátman).

A történelmi Buddha nem tagadta, hogy létezik egyéni lélek, én, atta/átman, de azt sem állította, hogy létezik. Ez is egyike volt annak a tíz (tizennégy) kérdésnek, amit nem volt hajlandó kifejteni.

Mindentől függetlenül, teljesen mindegy, hogy mi magunk minek tekintjük a buddhizmust és/vagy a történelmi Buddha tanait. Azonban ne felejtsük el, hogy Ázsiában emberek milliói számára a buddhizmus éppen olyan vallás, mint nekünk a kereszténység vagy iszlám vagy bármely más vallás, és ugyanazt a célt szolgálja. Tehát ha mi is vallásként akarjuk gyakorolni a buddhizmust, akkor tegyük azt. Ha filozófiaként tekintünk rá, akkor legyen úgy. Egyetlen dolog teljesen felesleges: ezen vitatkozni vagy másokat saját igazunkról győzködni. Ha komolyan vesszük a történelmi Buddha tanításait, akkor a személyes gyakorlásra fordítsuk az erőnket és energiánkat, ne pedig értelmetlen vitára valami olyasmiről, ami egyáltalán nem lényeges.

Forrás: A buddhizmus vallás vagy filozófia? (angol nyelven)
            Buddhizmus: Filozófia vagy vallás (angol nyelven) 

Dhammapada

A Dhammapada a páli kánon, a Tipitaka talán legismertebb szövege. Ahogy már ITT írtuk, a théraváda buddhizmus szent iratgyűjteménye a Tipitaka (‘Három kosár’), ami páli kánonnak is szoktak nevezni.

A Dhammapada a Szutta-pitakában (‘Beszédek kosara’) található, ezen belül is a Khuddaka Nikája (‘Kisebb gyűjtemények’) részben szerepel, de népszerűsége a világ klasszikus vallási olvasmányainak sorába emeli. Ezt is az ókori páli nyelven alkották, mint a Tipitaka többi részét.

A thérváda buddhista hagyomány szerint eredetileg a Dhammapada minden versét a történelmi Buddha mondta el egy adott eseményre válaszul. Azonban szinte bizonyos, hogy a versek valójában nem Buddhától származnak, viszont Buddha gondolatait és tanításait nagyon híven tolmácsolják.

Keletkezésének idejét nem lehet pontosan megállapítani, csak az tűnik biztosnak, hogy amikor a Tipitakát élőszóban rögzítették, a hagyomány szerinti i.e. 240-ben tartott zsinaton, akkor a Dhammapada is belekerült a kanonizált szövegek közé. Tehát vagy akkor vagy már azelőtt keletkezhetett. A Dhammapadához hozzátartozik egy szintén páli nyelven íródott magyarázószöveg, a Dhammapada- atthakathá. Erről a hagyomány úgy tartja, hogy a jóval később, i. u. 5. században élt nagy buddhista tudós, Bhadantácsárija Buddhaghósza írta. (Buddhaghósza művéről, a Viszuddhimaggáról és magáról Buddhaghószáról ITT írtunk)

A Dhammapada - atthatkathá nem annyira valós kommentár, hanem inkább egyfajta legendagyűjtemény. A szerző elsősorban a páli kánon, a Tipitaka más részeiből, leginkább a Dzsátakák (‘Születés történetek’) című gyűjteményből vett át történetek. (A Dzsátakákról ITT írtunk bejegyzést. A Dhammapada legendagyűjteménye, a Dhammapada – atthakathá Vekerdi József fordításában ITT olvasható)

Maga a Dhammapada cím egy összetett szó. A páli nyelvű dhamma (szanszkrit nyelven dharma) szó jelentése ‘törvény’ vagy ‘igazság’ vagy ‘tan’, de a buddhizmusban kifejezetten Buddha tanítására, a Tanra használják a ‘Dhamma’ szót. Az összetett szó második tagja, a pada itt leginkább ‘ösvény, út’ jelentéssel bír.

A műben 423, egymástól szinte teljesen független verset huszonhat csoportba osztottak, ezek a csoportok elrendezésükben véletlenszerűnek tűnnek.

A Dhammapada leginkább ösztönző vagy oktatói jellegű versek gyűjteménye, amit alapnak szántak a személyes fejlődéshez és oktatáshoz.

Azonban verseinek mondanivalói túlnyúlnak a keletkezésének körülményein és célján, mert könnyen megértheti bármely kor embere az élet minden helyzetében. Az egyszerű emberek számára a Dhammapada egyértelmű tanácsadó; az intellektuális embereket a tisztasága és közvetlen tanításai alázatosságra és elmélkedésre sarkallja; a komoly útkeresőknek pedig halhatatlan forrása az előremutatásnak és a gyakorlati tanácsoknak.

Számos nyelvre fordították már le a Dhammapadát, angolra többek között olyan neves tudósok, mint Max Müller és Dr. S. Radhakrishnan.

Magyar nyelven 1994-ben Fórizs Lászlótól jelent meg a Dhammapada, Az Erény útja, míg Vekerdi József fordítása 1999-ben. A Buddha Ujja oldalon Fórizs László és Vekerdi József fordításait egymással párhuzamosan ITT lehet olvasni.

A théraváda buddhizmust követő országokban, mint Srí Lanka, Burma és Thaiföld, a Dhammapada hatása mindenütt megtalálható. Tanítóbeszédek és vallási eszmecserék témáinak örökzöld forrása, a mindennapok számtalan problémáinak megoldását segítő útikönyv és a kolostorok novíciusainak képzéséhez elengedhetetlen segédkönyv. Még azok a gyakorlott meditálók is, akik az erdőkbe vagy hegyek barlangjaiba vonultak vissza meditációs életre, kevés vagyontárgyaik mellett nagy valószínűséggel rendelkeznek a könyv egy példányával is.

Három részlet a Dhammapadából (Fórizs László fordítása):

Illustrated Dhammapada egy képe

(6) Sokan nincsenek tudatában annak,

hogy egyszer mindenki meghal.

Akik ráébrednek erre,

azonnal abbahagyják az ellenségeskedést.

   (Páros versek)

(85) Az emberek közül csak kevesen

érik el a túlsó partot, a legtöbben

ezen a parton szaladgálnak fel-alá

anélkül, hogy bármit is találnának.

    (A bölcs)

(130) Mindenki fél a büntetéstől,

mindenki szereti az életét.

Aki úgy tesz másokkal, ahogyan önmagával tenne,

az nem öl, és másokat sem késztet ölni.

    (A husáng)

Forrás: Dhammapada -  Acharya Buddharakkhita angol fordításának Előszava, amit maga a fordító írt és a Bevezető, amit Bhikkhu Bodhi írt

              Dhammapada - Vekerdi József fordításának Utószava

Théraváda buddhista iratok

A történelmi Buddha halála után a tan, amelyet tanított, tovább terjedt India-szerte, és az eredeti tanításoknak különféle értelmezései keletkeztek. Ezek aztán szakadásokhoz vezettek a Szanghában (buddhista közösségben), és a buddhizmusnak legalább tizennyolc jól megkülönböztethető irányzata alakult ki. Ezen iskolák egyike végül teret engedett egy megújító mozgalomnak, amely magát mahájána (‘nagyobb/nagyszerűbb szekér' néven nevezte, lekicsinylően utalva ezzel a többi iskolára: hínajána, azaz ‘kisebb/hitványabb szekér’ néven hívva őket. Tehát, amit ma théravádának hívunk, az az egyedüli túlélője a korai, nem-mahájána iskoláknak.

A théraváda irányzat iratait a Tipitaka (páli nyelven) vagy Tripitaka (szanszkrit nyelven) néven ismert műben gyűjtötték össze. A Tipitaka páli szó jelentése "három kosár". Ez jelzi, hogy a Tipitaka három részből áll, és minden rész több műből tevődik össze.

I. Vinaja-pitaka: A szerzetesi fegyelem kosara - a szerzetesek és apácák szabályzata található benne, de néhány fontos életrajzi adat is szerepel benne a történelmi Buddháról.

II. Szutta-pitaka: Beszédek kosara - tartalmazza a történelmi Buddha és főbb tanítványai tényleges és állítólagos beszédeit, öt különböző csoportra osztva, pl. Hosszú beszédek gyűjteménye, Közepesen hosszú beszédek gyűjteménye, Tárgy szerint csoportosított beszédek gyűjteménye. Ezeken a szuttákon kívül egyéb, későbbi keletkezésű írásművet is tartalmaz, Szerzetesek verseit, Apácák verseit, Tan verseit (Dhammapada), Születés-történetek (Dzsátakák), amely Buddha előző életeinek történeteit örökíti meg.

III. Abhidhamma-pitaka: A Legfelsőbb Tan foglalata - ez a filozófiai - elemző mű a későbbi időkből származik.

A Tipitaka legteljesebb és legismertebb változata páli nyelven íródott. Ezért szokták Páli Kánon-nak is nevezni, és ez a théraváda buddhizmus szent irata.

A szutták jó része kezdődik e szavakkal: "Evaṃ me sutaṃ" (Évam mé szutam) azaz "Így hallottam..." Ez abból a hagyományból származik, hogy három hónappal a történelmi Buddha halála után az Öregek tanácskozásán- zsinatán, a Tiszteletreméltó Ánanda, a Buddha unokatestvére, és állandó kísérője, mondta fel az általa hallott tanításokat, amit akár a történelmi Buddha, akár annak jelentősebb tanítványai mondtak. Ánanda sok éven keresztül volt Buddha személyes kísérője és tökéletes emlékezőtehetséggel rendelkezett. Később, az i.e. 240 körül tartott zsinaton a hitelesnek tekintett tanításokat kánonba foglalták, ekkor még csak élőszóban. Sokáig ezt a kánont, szintén élőszóban elmondva, adták tovább, és kb. i.e. 1. században jegyezték le írásban elsőként Srí Lankán.

A Tipitaka egyes részleteinek létezik egy nagyon régi, más nyelven, pl. szanszkritül írt változata is, ami megegyezik a Páli Kánonban található némely szútrával, és ezeknek a korai beszédeknek a gyűjteményét Ágamáknak nevezik.

Az Abhidhammának is vannak változatai, amelyek jelentősen különböznek a Páli Kánonban található Abhidhammától. Némelyik manapság már csak töredékeiben maradt fenn. De ezek egyike, a szarvásztiváda Abhidhamma még épen van. (A buddhizmus egyik korai szektája a szarvásztiváda, ami i.e. 3.században alakult ki.)

Forrás: Vekerdi József: Buddha beszédei - Utószó
Mi a théraváda buddhizmus?
Buddhista iratok (angolul)

A fotókon (1.) hagyományos módon, pálmalevélre írt szutták és (2.) a teljes Tipitaka könyv formátumban.

Buddhista szent iratok

Rövid összefoglaló

Létezik-e buddhista Biblia? Nem igazán. Bár nagyon nagy mennyiségű szent irat található a buddhizmusban, de ezek egyikét sem tekinti az összes buddhista irányzat az egyetlen valódinak és hitelesnek. Sőt, minden egyes buddhista irányzatnak megvan a saját képe arról, hogy mely iratok fontosak számára.

Annak, hogy miért nincs buddhista Biblia, van még egy oka. Több vallás úgy tekint az ilyen iratokra, mint az Isten vagy istenek szavainak kinyilatkoztatására. Ezzel szemben a buddhizmusban nincsen Isten vagy istenek, akinek a szavait minden buddhistának kételkedés nélkül el kellene fogadnia. Bár, természetesen, feltételezik, hogy a szent iratok a történelmi Buddha - azaz egy emberi lény - tanításai, vagy más megvilágosodott mesteré. Ezért a buddhista iratokban található tanítások inkább iránymutatások a gyakorláshoz vagy ahhoz, hogy hogyan juthat el valaki a megvilágosodáshoz, mintsem ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatások. Éppen ezért ezeket a szövegeket nem "elhinni" kell, hanem megérteni és gyakorolni.

Több irat neve a szútra (szanszkrit nyelven) vagy szutta (páli nyelven). A szútra v. szutta jelentése "fonál". A szövegek címében szereplő szútra szó jelzi, hogy a mű Buddhának vagy valamelyik fő tanítványának egy tanbeszéde. (De, természetesen, ahogy fentebb olvasható, egyetlen szútrát sem tekinthetünk kizárólagosan hivatalos tanbeszédnek, mivel szerzőjük/lejegyzőjük különböző.) Ezek a szútrák különböző hosszúságúak lehetnek. Némelyik akár egy könyv terjedelmét is elérheti, mások csupán néhány sornyi hosszúak. Azt, hogy mennyi szútra létezik, még megbecsülni sem igazán lehetséges.

A szent iratok közül nem mindegyik szútra, azaz tanbeszéd. Például a szerzetesi rendek szabályzatai, a Vinaja nevű gyűjteményben vannak rögzítve. Létezik még egy másik fajta szöveg, amit Abhidharma (szanszritül) vagy Abhidhamma (páliul) - azaz "A Felsőbb Tan foglalata" néven ismernek, és aminek több változata is van. Ez a szöveg inkább egy filozófiai-elemző mű, nem pedig tanbeszéd, ezért nem is hívják szútrának. Ez a három gyűjtemény - Vinaja, Szútra és Abhidharma - adja ki több buddhista iskola kánonját, a Tripitaka (Tipitaka) 'három kosarát'.

Már röviddel a történelmi Buddha halála után (kb. i.e.480 körül) sem volt teljes az egyetértés a szangha tagjai között több kérdésben, és nagyon hamar elkezdődött a különböző irányzatok, iskolák kialakulása, amelyek jelentős változásokon mentek keresztül az elmúlt több, mint két évezredben. Alapvetően mára két fő irányzatról beszélhetünk, a théraváda ("az öregek tanítása", vagy más szóhasználatban hínajána, "kis szekér"*) és a mahájána ("nagy szekér") irányzatokról. A buddhista iratok ezért egyikhez vagy másikhoz kapcsolódóan feloszthatóak théraváda és mahájána kánonokra.

A théraváda-követők nem ismerik el hitelesnek a mahájána-iratokat. A mahájána-követők alapjában véve hitelesnek vélik a théraváda kánont, de úgy gondolják, hogy saját szent irataik felülmúlják érvényességében a théraváda tanításokat.

Ezenkívül a mahájána iskoláknak is különböző nézetei vannak arról, hogy mely mahájána iratok hivatalosak és elfogadottak. Némely iskolának fontosak bizonyos mahájána iratok, de ugyanezeket más iskolák figyelmen kívül hagyják. Pl. a Lótusz Szútra az egyetlen irat, amelyet a Nicsiren iskola elfogad, egész filozófiájuk és gyakorlatuk ezen alapul.

Forrás: Buddhista iratok (angol nyelven)
A fotón a Tripitaka Koreana és a fadúcok egyike, amiről nyomtatták - Haeinsa Templom, Dél-Korea (Forrás)

* A théraváda az egyetlen máig fennmaradt hínajána-iskola, tehát a két fogalom fedi is egymást, meg nem is. A degradáló hínajána ("kis szekér", "hitvány út") megnevezést a mahájána követői használják erre az irányzatra, míg a saját követői a théraváda nevet. A hínajána és mahájána pejoratív hangzásának elkerülése érdekében ma már semlegesebb kifejezéseket használunk a buddhizmus e két fő irányzatának megkülönböztetésére. Mivel a théraváda történelmileg Dél-Ázsiában gyakorolt nagy befolyást, szokás ‘déli’ buddhizmusnak nevezni, míg a mahájána észak felé terjedt Indiából Kína, Tibet, Japán és Korea felé, ezért ‘északi’ buddhizmus néven is ismert.

A Buddha Ujja - Ebook letöltés: 273 szutta

A Buddha Ujja egy része már offline is olvasható. Ebook letöltés telefonra, iPad-re, iPodra, Kindle-re stb.: 273 szutta epub formátumban (egyben és külön-külön is letölthető).

ÁPDÉT: Az eBook oldal kiegészült és elköltözött: a-buddha-ujja.hu/Ebook/Ebook

"Öregem, ha csak ülsz itt azzal a kütyüvel a kezedben, baromira el fogsz hízni*!"

Forrás: The Joy of Tech*

* angol nyelvű link