Dhammapada

A Dhammapada a páli kánon, a Tipitaka talán legismertebb szövege. Ahogy már ITT írtuk, a théraváda buddhizmus szent iratgyűjteménye a Tipitaka (‘Három kosár’), ami páli kánonnak is szoktak nevezni.

A Dhammapada a Szutta-pitakában (‘Beszédek kosara’) található, ezen belül is a Khuddaka Nikája (‘Kisebb gyűjtemények’) részben szerepel, de népszerűsége a világ klasszikus vallási olvasmányainak sorába emeli. Ezt is az ókori páli nyelven alkották, mint a Tipitaka többi részét.

A thérváda buddhista hagyomány szerint eredetileg a Dhammapada minden versét a történelmi Buddha mondta el egy adott eseményre válaszul. Azonban szinte bizonyos, hogy a versek valójában nem Buddhától származnak, viszont Buddha gondolatait és tanításait nagyon híven tolmácsolják.

Keletkezésének idejét nem lehet pontosan megállapítani, csak az tűnik biztosnak, hogy amikor a Tipitakát élőszóban rögzítették, a hagyomány szerinti i.e. 240-ben tartott zsinaton, akkor a Dhammapada is belekerült a kanonizált szövegek közé. Tehát vagy akkor vagy már azelőtt keletkezhetett. A Dhammapadához hozzátartozik egy szintén páli nyelven íródott magyarázószöveg, a Dhammapada- atthakathá. Erről a hagyomány úgy tartja, hogy a jóval később, i. u. 5. században élt nagy buddhista tudós, Bhadantácsárija Buddhaghósza írta. (Buddhaghósza művéről, a Viszuddhimaggáról és magáról Buddhaghószáról ITT írtunk)

A Dhammapada - atthatkathá nem annyira valós kommentár, hanem inkább egyfajta legendagyűjtemény. A szerző elsősorban a páli kánon, a Tipitaka más részeiből, leginkább a Dzsátakák (‘Születés történetek’) című gyűjteményből vett át történetek. (A Dzsátakákról ITT írtunk bejegyzést. A Dhammapada legendagyűjteménye, a Dhammapada – atthakathá Vekerdi József fordításában ITT olvasható)

Maga a Dhammapada cím egy összetett szó. A páli nyelvű dhamma (szanszkrit nyelven dharma) szó jelentése ‘törvény’ vagy ‘igazság’ vagy ‘tan’, de a buddhizmusban kifejezetten Buddha tanítására, a Tanra használják a ‘Dhamma’ szót. Az összetett szó második tagja, a pada itt leginkább ‘ösvény, út’ jelentéssel bír.

A műben 423, egymástól szinte teljesen független verset huszonhat csoportba osztottak, ezek a csoportok elrendezésükben véletlenszerűnek tűnnek.

A Dhammapada leginkább ösztönző vagy oktatói jellegű versek gyűjteménye, amit alapnak szántak a személyes fejlődéshez és oktatáshoz.

Azonban verseinek mondanivalói túlnyúlnak a keletkezésének körülményein és célján, mert könnyen megértheti bármely kor embere az élet minden helyzetében. Az egyszerű emberek számára a Dhammapada egyértelmű tanácsadó; az intellektuális embereket a tisztasága és közvetlen tanításai alázatosságra és elmélkedésre sarkallja; a komoly útkeresőknek pedig halhatatlan forrása az előremutatásnak és a gyakorlati tanácsoknak.

Számos nyelvre fordították már le a Dhammapadát, angolra többek között olyan neves tudósok, mint Max Müller és Dr. S. Radhakrishnan.

Magyar nyelven 1994-ben Fórizs Lászlótól jelent meg a Dhammapada, Az Erény útja, míg Vekerdi József fordítása 1999-ben. A Buddha Ujja oldalon Fórizs László és Vekerdi József fordításait egymással párhuzamosan ITT lehet olvasni.

A théraváda buddhizmust követő országokban, mint Srí Lanka, Burma és Thaiföld, a Dhammapada hatása mindenütt megtalálható. Tanítóbeszédek és vallási eszmecserék témáinak örökzöld forrása, a mindennapok számtalan problémáinak megoldását segítő útikönyv és a kolostorok novíciusainak képzéséhez elengedhetetlen segédkönyv. Még azok a gyakorlott meditálók is, akik az erdőkbe vagy hegyek barlangjaiba vonultak vissza meditációs életre, kevés vagyontárgyaik mellett nagy valószínűséggel rendelkeznek a könyv egy példányával is.

Három részlet a Dhammapadából (Fórizs László fordítása):

Illustrated Dhammapada egy képe

(6) Sokan nincsenek tudatában annak,

hogy egyszer mindenki meghal.

Akik ráébrednek erre,

azonnal abbahagyják az ellenségeskedést.

   (Páros versek)

(85) Az emberek közül csak kevesen

érik el a túlsó partot, a legtöbben

ezen a parton szaladgálnak fel-alá

anélkül, hogy bármit is találnának.

    (A bölcs)

(130) Mindenki fél a büntetéstől,

mindenki szereti az életét.

Aki úgy tesz másokkal, ahogyan önmagával tenne,

az nem öl, és másokat sem késztet ölni.

    (A husáng)

Forrás: Dhammapada -  Acharya Buddharakkhita angol fordításának Előszava, amit maga a fordító írt és a Bevezető, amit Bhikkhu Bodhi írt

              Dhammapada - Vekerdi József fordításának Utószava

Viszuddhimagga (A megtisztulás ösvénye)

A Viszuddhimagga a théraváda buddhista tanok páli nyelven írt enciklopédikus jellegű összegzése és magyarázata. Jelentése magyarul: 'Ösvény a megtisztuláshoz' vagy 'A megtisztulás ösvénye'. A művet a buddhista kommentátor, Bhadantácsárija Buddhaghósa írta, az i.u. 5. században, és a théraváda irányzat maháviharai tanítását tükrözi.

Mahávihára (páli nyelven: 'Nagy Kolostor') buddhista kolostort i.e. 3. század végén alapították Anuradhapurában, Ceylon szigetének (mai Srí Lanka) ókori fővárosában. A kolostort Dévanampija Tissza, szingaléz király építtette, miután Mahindával, az indiai szerzetessel, a buddhizmusról beszélgetett.(Mahinda, a hagyomány szerint Asóka király fia volt. Asóka a fiát, Mahindát és a lányát, Szanghamittá hercegnőt küldte Ceylonra, kb. i.e. 251-ben, hogy terjesszék a buddhista tanokat). A Mahávihára kolostor a théraváda buddhizmus hatalmas kulturális és vallási központja lett. A buddhizmus Ceylon szigetén meghatározó tényezővé vált, és a mahávihárai szerzetesek hatalma és befolyása gyakran jócskán túllépve a vallás kereteit, a világi politika életbe is behatolt. A kolostor kiváltságos szerepe az i.e. 1.század végén szűnt meg, amikor buddhista szerzetesek csoportjai kiváltak a maháviharai kolostorból és megalapították Abhajagiri Vihárát és Dzsétavana Viharát. Így Mahávihára központosított hatalma és kiváltsága fokozatosan csökkent a 12.századig, ekkor azonban megnyerték az akkori uralkodó politikai támogatását, aki teljesen megsemmisítette az abhajagiri és dzsétavanai théraváda hagyományokat.

Ahogyan májusi bejegyzésünkben írtuk a théraváda szent iratokról, az i.e. 240 körüli zsinaton kanonizált szövegeket nagyon sokáig csak élőszóban adták tovább. Ezeket aztán kb. i.u. 1. században elsőként írásban Ceylon szigetén jegyezték le, egyes források szerint páli nyelven, más források szerint bár páli nyelven tartották fenn, de ó-szingaléz nyelven írták le. Az i.u.1. századtól kezdődően az egész indiai félszigeten a szanszkrit vagy valamilyen népnyelv teljesen kiszorította a pálit, amely addig közvetítő nyelvként szolgált a különféle buddhista irányzatokban. Ekkortájt Ceylon szigetén az irodalmi tevékenység hanyatlóban volt, így a páli nyelvet már ott sem használták kb. i.u.150 és 350 között. A páli nyelv első nagy reneszánsza i.u. 400 körül kezdődött, Ceylon szigetén és Dél-Indiában. Bhadantácsárija Buddhaghósa és két, szintén nevezetes, hasonló szerepet betöltő társa, Dhammapála és Buddhadatta, páli nyelven írták a théraváda tanokról szóló magyarázataikat, amelyek alapjai azok a régi szingaléz nyelven írott kommentárok voltak, amik az időszámításunk első századaitól kezdve keletkeztek Ceylon szigetén.

Buddhaghósa tekintélyes mennyiségű irodalmi munkája közül a Viszuddhimagga a legismertebb. Három nagy téma köré csoportosította mondanivalóját: szíla (erkölcs), szamádhi (összpontosítás) és pannyá (bölcsesség). Emellett átfogó módon magyarázza és fejti ki a buddhista tanok egyes részleteit, és a Tipitaka ('három kosár') kanonikus szövegeiből közvetlenül idézve, egységes egészként mutatja be a théraváda tanokat. A Viszuddhimagga nem csak az elméletre, hanem a gyakorlatra is hangsúlyt helyez, és a buddhista meditációs technikák részletes leírását is tartalmazza. Így méltán tekinthetjük úgy, mint a théraváda tanokról szóló általános alapművet.  

A Viszuddhimagga szerzőjéről, Buddhaghósáról nagyon keveset tudunk, azonkívül, hogy indiai buddhista tudós volt, aki az i.u. 5. században tevékenykedett. Szülőhelyét sem tudják pontosan meghatározni, bár a Mahávamsza (páli nyelven írt ceyloni 'Nagy Krónika') szerint Észak-Indiában született, Bódh Gajában, bráhman család sarjaként. Más tudósok szerint dél-indiai származású volt, és csak később komponált életrajzai hozzák összefüggésbe Bódh Gajával, a történelmi Buddha megvilágosodásának helyszínével. Annyi látszik biztosnak, hogy az indiai félszigetről utazott Ceylon akkori fővárosába, Anuradhrápurába, ahol a Mahávihára kolostorban több ó-szingaléz nyelvű buddhista magyarázószöveget fedezett fel, amiket aztán páli nyelvre fordított.

Forrás: Buddhaghósa (angol nyelven)  Buddhaghósa (angol nyelven)

           Mahávihara  (angol nyelven) Mahávihara  (angol nyelven)

           Viszuddhimagga (angol nyelven)

           Megtisztulás ösvénye  (a teljes Viszuddhimaggha, Bhikkhu Nánamoli fordításában, angol nyelven)