Théraváda buddhizmus eredete

Délkelet-Ázsia legnagyobb részén, elsősorban Burmában, Kambodzsában, Laoszban, Srí Lankán és Thaiföldön a buddhista vallás fő irányzata a théraváda. Körülbelül 100 millió követője van.

A théraváda szó jelentése ‘vének tana (vagy tanítása)’.

A nagy szétválás

Bár a korai buddhizmus valódi történelmét nem ismerjük pontosan, úgy tűnik, hogy a szektariánus különbségek nagyon hamar kialakultak, feltehetően már a történelmi Buddha halála után pár évvel. Annak dacára, hogy jelentős erőfeszítéseket tettek arra, hogy a szanghán belül mindenki ugyanazokat az elveket vallja, mégis a Buddha halála után körülbelül 100 évvel megtartott zsinaton két jelentős csoport alakult ki. Ezt a kettéosztottságot szokták a nagy szétválásnak is nevezni.

A két nagy csoport önmagát mahászanghikáknak (‘nagy közösség’) és szthávíráknak (‘vének’) vagy szthaviravádinoknak (‘vének tanításai’) nevezték. A mai théraváda irányzat nem egyenes ági leszármazottja az utóbbi csoportnak. A mahászanghikát a mahájána buddhizmus előfutárának tekintik, amelyik körülbelül i. u. 2. században fejlődött ki a ‘nagy közösség’-ből.

Eredetileg a Vinaja-pitaka, a ‘fegyelem kosara’ körüli vita lehetett a szétválás első oka. Vannak olyan hagyományok, amelyek úgy tartják, hogy a szthávírák újabb szabályokat akartak hozzáadni, a mahászanghikák pedig ellenezték. Más hagyomány szerint több szerzetes megszegte a Vinaja-pitaka eredeti szabályait, ezért a ‘vének’ megfeddték őket, amit azonban a vétkesek nem fogadtak el.

A nagyon hamar kialakuló szektás időszaknak feltehetőleg több oka is volt. Részint sokan már egy ideje felhagytak a kóborló életmóddal és különböző helyeken telepedtek le, nélkülözve a központi irányítást. Ráadásul a fentebb említett nagy szétválás szintén nem kedvezett az egységes hagyomány fennmaradásának. Mindezek okaként hamarosan állítólag tizennyolc iskola fejlődött ki, de minden bizonnyal ettől jóval több létezett.

Szthávíra

Maguk a szthaviravádinok is elég hamar legalább három al-iskolára osztódtak, az egyiket úgy nevezték, hogy vibhaddzsaváda – ‘elemzés tana’. Ez az iskola a kritikai elemzésre, a tapasztalásra helyezte a hangsúlyt, nem a vak hitre. A vibhaddzsavádából később legalább két – bizonyos források szerint több – iskola alakult ki, amelyek egyike lett a théraváda.

Asóka király (i.e. 268-tól 232-ig uralkodott) támogatása segített megszilárdítani a buddhizmust, és segített abban is, hogy Ázsia egyik legfőbb vallásává váljon. Egy Mahinda nevű szerzetest, aki a krónikák szerint saját fia volt, küldte el Srí Lankára, körülbelül i.e. 246-ban, hogy ott terjessze a vibbhaddzsaváda iskola tanait. A vibhaddzsavádának ezt az ágát tamraparnija, azaz ‘a Srí-Lankai ág’ néven nevezték. A viddhaddzsaváda buddhizmus többi ága kihalt, csak a tamraparnija élte túl, és théraváda – ‘a vének tanításai‘ - néven kezdték hívni.

Így a théraváda a szthávíra irányzat egyetlen ma is létező iskolája.

Páli kánon

A théravádának köszönhető az addig szóban továbbhagyományozott kánon írásban történő rögzítése. Az i.e. 1. században Srí-Lanka-i szerzetesek írták le a teljes kánon, a Tipitaka szövegét pálmalevelekre, páli nyelven.

A Tipitakát ezenkívül még szanszkrit és egyéb nyelveken is rögzítették, de ezek változataiból mindössze töredékek maradtak fenn. Amit “kínai” Tipitakának neveznek, azt jobbára a mára már elveszett szanszkrit példányok korai kínai fordításaiból rakták össze. Bizonyos szövegek csak páli nyelven léteznek.

A teljes páli kánon legrégibb fennmaradt másolata is csak körülbelül 500 éves, ezért nem tudhatjuk, hogy mennyiben ugyanaz, mint amit i.e. 1. században írtak le. A fordítók szerint egyértelmű, hogy ez a körülbelül 500 éves másolat számos utólagos betoldást tartalmaz.

A théraváda irányzat Srí Lankáról terjedt tovább Délkelet-Ázsia több országába.

Kevés eltérés az irányzaton belül

A mahájána irányzathoz képest nincsenek igazán jelentős eltérések a théravádán belül. Természetesen bizonyos gyakorlások változhatnak egyik templomról a másikra, de a tanok nem különböznek.

A legtöbb  théraváda templomot és kolostort a nemzeti határokon belüli szerzetesi szervezetek igazgatják. Ázsiában a théraváda buddhista létesítmények és egyházi közösségek gyakran élveznek némi állami támogatást, ugyanakkor valamilyen szintű állami felügyelet alá is tartoznak.

Irodalma

A théraváda csak a páli nyelvű Tipitakát fogadja el. A mahájána irányzat egyéb szuttáit  – tanbeszédeit – a théraváda nem tartja mérvadónak.

Emellett a théraváda a páli nyelvet használja a buddhista kifejezésekre, nem pedig a szanszkritot.

Meditáció

A théraváda irányzatban a megvilágosodás eléréséhez való elsődleges eszköz a vipasszaná vagy ‘belátás’ meditáció. A vipasszaná a test és a gondolatok, érzelmek, illetve ezek összekapcsolódásának fegyelmezett és irányított önmegfigyelése. (arról, hogy hogyan végezzük a vipasszaná meditációt, ITT és ITT írtam)

A mahájána irányzat némely iskolájában szintén nagy hangsúlyt kap a meditáció, de vannak olyan iskolái, ahol nem meditálnak.

A théraváda és mahájána irányzat főbb közös pontjairól és különbségeikről két részletben ITT és ITT írtam összefoglalót.

A théraváda buddhizmusról, kialakulásáról, a páli nyelvről, az alaptanokról ITT, a Buddha Ujja oldalon is lehet egy hosszabb cikket olvasni.

Forrás: A théraváda buddhizmus eredete (angol nyelven)

             Théraváda buddhizmus (angol nyelven)

             Ian Harris: Buddhizmus képes enciklopédiája - Kossuth Kiadó