Tantrikus szimbólumok 3. (felajánlások, istenségek)

(1. rész - kellékek)
(2. rész - mudra, mandala, megszentelés, táncok)

Felajánlási szertartások

A felajánlási szertartások többfélék lehetnek. Ezek közül csak néhányat megnevezve: sütemények (tibeti nyelven: torma) oltáron való felajánlása, szent tárgyak megáldása (tibeti nyelven: rabné), tánc-szertartások, ünnepi lakoma felajánlása (tibeti nyelven: tsog), tűz-púdzsá.

Sütemények (tormák) felajánlása: a sütemények hozzávalóinak is saját szimbolikus jelentésük van. Indiában ezek a sütemények, hagyományosan, három édes összetevőt tartalmaznak: melaszt, mézet és cukrot, és három fehér összetevőt: aludttejet, vajat és tejet. Tibetben ezeket  csampával (pirított árpa őrlemény) keverik össze és így készítenek belőle felajánlási süteményt. Különleges felajánlások esetén gabonát, alkoholt, húst és gyógyszert is hozzáadhatnak. Úgy vélik, hogy ötféle gabona hozzákeverésével legyőzik a szegénységet, éhínséget, míg a hat gyógyászati illatanyag adalékról úgy tartják, hogy legyőzi a betegségeket, járványokat. A sütemények (tormák) különböző formájúak lehetnek, attól függően, hogy milyen célra használják őket. Például a lépcsőzetesen piramis alakú tormákat jellemzően a bősz istenségeknek szánják, a hullámos külső vonalak képviselik a füstöt és lángokat. Néha még a színeik is harmonizálnak a megjelenítendő istenség színével.

 

Békés istenségeknek való sütemények gyakran kerek formákból állnak. A tormákat vajból és színezékkel készül szobrocskákkal díszítik. Van, amikor színes fonalakból készült keresztet tesznek a tormákhoz – ezekről úgy tartják, hogy maga Guru Rinpocse hozta magával. Két fából készült ágat kötöznek össze kereszt formájúra, amire színes fonalakat szőnek, hogy pókhálószerű szerkezetet hozzon létre.

A tormák lehetnek kicsi és egyszerű halmok, de hatalmasak és komplikáltak is, akár néhány méter nagyságúak. Használhatják ezeket úgy is, hogy egyénben vagy közösségben meglévő betegségeket és minden rosszat ‘ráruháznak’, így a betegség és a rossz ezáltal megsemmisül. Több templomban, kolostorban hajtják végre minden évben a ‘torma félredobása’ szertartást az év utolsó hónapjának 29. napján, néhány helyen tánccal is kísérve. Ilyen módon az elmúlt év rossz dolgainak vége szakadhat.

 

Ünnepi lakoma felajánlás:  Ezekre a fajta felajánlásokra (tibeti nyelven tsog/tsok vagy szanszkrit nyelven: ganacakra) úgy tekintenek, mint a spirituális ösvényen való haladás nélkülözhetetlen eszközére az adományozó célba jutásához és az akadályok megbékítéséhez. Az ünnepi lakoma felajánlása három lényeges alkotóelemet tartalmaz: a szerencsés gyakorlók összegyűjtését a lakomára; a szertartás külső, belső és titkos szentségeit, amelyeket felajánlanak és elfogyasztanak a lakoma alatt; és a Buddhákat – akár valamilyen képmás formában, akár vizualizáltak –, akik a felajánlásokat kapják és a szertartás eredményes befejezését segítik. Az ünnepi lakoma felajánlásának teljes és átfogó célja, hogy érdemet és bölcsességet osszanak szét egy meghatározott tantrikus szertartás keretében.

Tűz- púdzsá: Ezek a szertartások is változóak, lehetnek egyszerűek és lehetnek nagyon kidolgozottak. Tűz- púdzsákat arra a célra is tartanak, hogy megáldják a földet, mielőtt templomot vagy sztupát építenek rá. Ezek a tűz-felajánlások különböző típusúak lehetnek: békések, hogy legyőzzék az akadályokat és szennyeződéseket (ilyeneket általában elvonulások után szoktak csinálni); fokozódó, hogy gazdagságot, bölcsességet és érdemet növeljenek és hogy hosszú életet nyerjenek el; erőteljes, hogy száműzzék a negatív erőket.

 

 

Istenségek

A tantrikus buddhizmusban nagyon nagy szerep jut az öt meditációs buddhának. Ezekről ITT írtunk.

A tibeti buddhista kolostorokban gyakran találhatunk nagyon agresszív kinézetű alakokat, őket hívják Védelmezőknek vagy Őrzőknek. Ezekről ITT írtunk bővebben. Ugyanígy a női formájú Védelmezőkről, a Dákiníkről is írtunk már ITT, és egyik fontos Dákiníről, Vadzsrajóginíről pedig ITT írtunk.

 

(Tantrikus szimbólumok – 1. rész – kellékek)

(Tantrikus szimbólumok – 2. rész – mudra, mandala, megszentelés, szent tánc )



Forrás: Tantrikus szimbólumok (angol nyelven)

Tantrikus szimbólumok 2. (mudra, mandala, megszentelés, tánc)

(1. rész: Tantrikus szimbólumok (kellékek) )

Mudrák

Ahhoz, hogy a tantrikus megtapasztalást teljessé tehessük, át kell alakítanunk a testi, a szóbeli és az elmebéli tevékenységeinket is. A testi tevékenységek tipikus példája a mudrák gyakorlása. A kezek ilyen jellegű mozdulatai és helyzetei mély szimbolikus jelentéssel bírnak. A mudrákról és azok jelentéseiről ITT írtunk bővebben.

Mandalák – szent körök

A mandalák az univerzumot képviselik. Használhatják őket mandala felajánlási szertartásokban is, amikor szimbolikusan felajánlják az egész univerzumot. Ekkor több gyűrűt helyeznek egymás fölé, megtöltve rizzsel és értékes tárgyakkal. A felajánlás során a mandala felajánló imát recitálják. A mandala közepére a buddhista (és dzsaina) világegyetem központi tengelyének számító Meru-hegyet képzelik.

A tibeti hagyományban a mandalákat nem csupán síkban jelenítik meg, thangkák (feltekerhető festmények), falfestmények, homokrajzok formájában, hanem térben is, például fából vagy fémből készíthetik őket.

A mandalákat “olvashatjuk” vagyis úgy tanulmányozhatjuk, mint egy szöveget, de a legfontosabb, hogy tantrikus meditációra is használhatók. A mandala célja, hogy megismertesse a gyakorlót a tantrával és engedje őt, hogy azonosuljon egy istenséggel és az istenség szent környezetével a mandalában.

A kálacsakra mandalák az egész univerzumot, a bolygókat és az idő ciklusát szimbolizálják, éppen úgy, mint a testünket, elménket vagy akár a gyakorlásunkat is. A mandalán belül az istenségek és más képek képviselik például az érzékszerveket, az elemeket és elmebéli szempontokat, mindegyiket megtisztított állapotban. És minden eszköz, amivel együtt ábrázolják az egyes istenségeket, saját jelentéssel bír.

A mandalákat intenzív meditáció fókuszpontjaként is használhatják - mialatt készítik őket és mialatt lerombolják őket (például a homokmandalákat gyakran beavatás elvégzése után söprik össze) –, hogy segítségükkel a mulandóságot megértessék. Ugyanakkor a kálacsakra gyakorlatban arra törekednek, hogy vizualizálják az egész mandalát, beleértve az istenségek százait, a legkisebb mértékű részletességgel. Hagyományosan egy kb. 2 méter átmérőjű kálacsakra mandalát 16 szerzetes hat nap alatt készít el.

(a mandalákról még ITT írtunk. A kálacsakra gyakorlásról pedig ITT lehet bővebben olvasni)

Egyéb szertartások

Megszentelés

Egy templom, imamalom befejezésekor vagy egy tárgy meditációra való előkészítése után meghívják a lámákat, hogy megszentelési szertartást hajtsanak végre egy asztrológus által szerencsésnek nyilvánított napon. A megszentelési rituálé fő célja, hogy a bölcsesség-lényeket a tiszta Buddha-mezőkről meghívják a gyakorló meditációs gyakorlatának, a rituálé hatásának és a háziak áhítatának segítségével. A meghívott bölcsesség-lények beleolvadnak a megszentelt tárgyba és jelenlétüket a rituálé folyamata erősíti meg, egészen addig, amíg a tárgy meg nem sérül. Így a tárgy áldott lesz és szentté válik. Hasonló, bár ellenkező előjelű, ‘szentségfosztó vagy átalakító’ rituálét hajtanak végre akkor, amikor világi használatba adnak át valamit vagy amikor egy megszentelt dolgot meg kell javítani vagy kicserélni.

Szent táncok

Szerzetesek különféle célból végezhetnek szent táncokat: például azért is, hogy egy-egy homokmandala létrehozása előtt eltávolítsák az akadályokat (‘a hely védelmezése és megszentelése’, amiben az egymásra ható erőket felszólítják, hogy védelmezzék a mandala helyét). Vagy híres buddhista szentek életét táncolják el és jelenítik meg, vagy akár magát a táncot ajánlják fel. Több kolostor az évenkénti szent táncairól ismert.

Ennek ellenére ismeretes, hogy Őszentsége, a Dalai Láma felhívta a figyelmet arra, hogy ezek a fesztiválok túl világiasak; eredetileg spirituális gyakorlásnak szánták őket, emiatt nem szabadna egyszerű szórakozássá redukálni.

(3. rész - felajánlások, istenségek)

Forrás: Tantrikus szimbólumok (angol nyelven)

Tantrikus szimbólumok (kellékek)

A tantrában használatos szimbólumok az avatatlanok számára meglehetősen érthetetlenek lehetnek. Azonban ne felejtsük, hogy a modern [nyugati] pszichológiában már Freud és Jung is kimutatták a tudatalatti bizonyos megnyilvánulásait egyes szimbólumokban. Bár a buddhizmus meghatározása szerint olyasvalaminek, mint tudatalatti, nincs értelme - ugyanis az éberség tudat nélkül nem értelmezhető -, de természetesen léteznek olyan területei elménknek, amelyekről alig tudunk valamit. Annak érdekében, hogy hozzáférjünk elménknek ezen rejtettebb és nehezen megfogható jellegéhez, a szimbólumok nagyon eredményesek lehetnek az elme alakításában.

Bár a tantra a spirituális előrejutásban segítségünkre lehet, ha ügyetlenül és felkészületlenül használják, összezavarodáshoz vezethet. Ez is az oka annak, hogy miért titkos jellegűek a tantrikus gyakorlás hagyományai és miért szükséges a valódi spirituális tanítóra való támaszkodás.

Egy másik fontos tény, hogy a történelmi Buddha világosan elmagyarázta, hogy ‘értelmetlen szertartásokat’ ne gyakoroljunk. Tehát e meghatározás értelmében a szertartásokat a buddhizmusban (szimbolikus) jelentéssel kell megtölteni.

A következő szimbólumok többsége a tibeti hagyományból való, úgy tartják, hogy ők őrizték meg a legteljesebb tantrikus tanításokat.

 

Vadzsra

A buddhista tantrában a vadzsra (vagy tibeti nyelven: dordzse)nagyon fontos szimbólum. (Maguk a tantra tanítások a vadzsrajána – ‘gyémántszekér’- irányzatba tartoznak bele.) A vadzsra eredetileg a védikus korban népszerű indiai Indra isten fegyverének számított, később a korai buddhizmusban már jogarrá változott. Mivel az elpusztíthatatlanságot szimbolizálja, ezért hívják gyémántnak – a ‘vadzsra’ jelentése: gyémánt.

A legelterjedtebb változata az ötágú vadzsra. De létezik egyágú, háromágú és kilencágú vadzsra vagy akár dupla vadzsra, mindegyiknek saját szimbolikája van.

 

Csengő

A tantrikus szertartások során, általában, a vadzsrát jobb kézben, a csengőt pedig a balban tartják. Ebben a kombinációban a vadzsra a módszert, az üdvösséget és a férfi pólust szimbolizálja, míg a csengő a bölcsességet, az ürességet és a női pólust. A csengő, mint olyan, a Dharma hangját képviseli, így gyakran használják a tantrikus szertartásokban hangfelajánlásokhoz.

Hagyományosan a csengő teteje egy fél vadzsrában végződik (az öt küllője a titkos bölcsesség öt formája) és alatta Vairócsana arca – ő az egyetemes igazság (Dharma) megtestesítője. A csengő vállán 8 lótuszszirom látható, bennük szótagok; a lótusz levelek képviselik a nyolc nagy bódhiszattvát és a szótagok a kísérőik. A csengő minden egyes részlete kidolgozott szimbolikus jelentéssel bír. Néha a csengő egésze még egy teljes mandalát is képviselhet.

Amikor ezeket a tárgyakat kezünkbe fogjuk, jó, ha felidézzük, hogy mit jelentenek ezek a szimbólumok és így fokozatosan hozzászoktatjuk elménket ezekhez a gondolatokhoz; ez nagyon fontossá válik a meditációnk során.

 

Egyéb tantrikus felszerelés/kellék

-- A legtöbb tibetinél mindig van málá vagy rózsafüzér. Ezekről bővebben is írtunk: A tibeti rózsafüzérekről ITT, A buddhista és dzsaina málákról ITT, Málá, a buddhista rózsafüzérről két részben is, ITT és ITT.

 

-- A tibeti tantrikus gyakorlás egyik nagyon speciális kelléke a kapala vagy koponyából készült csupor. A kapala az objektív látást és az általunk tapasztalt világ átalakítását segíti elő.

 

-- Tibetben gyakran használnak kicsi kézidobot (damaru) és nagyobb csö-dobot. Ez dupla dob húrokkal, amelyek apró ‘gyöngyöket’ tartanak. Amikor a dobot előre hátra forgatják, a ‘gyöngyök’ finoman megütik a dobot.

 

-- Az olyan kardok, mint amivel Mandzsusrít ábrázolják, azt a képességet szimbolizálják, hogy át tudják vágni az illúziókat és akadályokat, és mint ilyenek a bölcsességet, a tudást vagy a buddhista tanok által nyújtott védelmet képviselik.

 

-- A kartika vagy drigug nevű, hajlított kés az üresség belátását szimbolizálja, amely átvágja a hagyományos látásmódunkat. Általában együtt jelenítik meg a kapalával, a koponya csészével, ami a tudás nektárjával van töltve. A koponya pedig egyértelműen a múlandóságunkra emlékeztet. A kartikán, az éle és fogója között, egy makara-fej (mitikus vízi szörny)található.

 

-- A khatvánga olyan, mint egy varázspálca és a ‘varázserőt’ vagy a képzett tantrikus gyakorló sziddhijét képviseli. A khatvánga teteje vadzsrában vagy háromágú szigonyban végződhet és gyakran lánggal körülvéve ábrázolják.

 

-- A kampó vagy horog (szanszkrit nyelven: ankusa) egy olyan eszköz, amit eredetileg elefántok meglovaglása során használtak. A buddhizmus szerint ezzel a kampóval vagy horoggal a bizonytalanságban lévő embereket a tanításokhoz lehet húzni.

 

-- Az olyan rituális tőr, mint a phurba (tibeti nyelven) vagy kíla (szanszkrit nyelven) a negatív, kontroll nélküli erők legyőzésére és használatba vételére alkalmas. Pengéjének, a szokványos tőröktől eltérően, három oldala van. A penge fölött makara-fej található és maga a markolat bősz védelmezők három fejéből áll össze. A phurba az önuralom és a negatív erők  tantrikus átalakításának jelképe.

 

-- A tibeti bumpa olyan rituális váza, amelyik az istenségek palotáját képviseli.  Megtisztulás edényeként használják, áldás osztásához és felhatalmazás adományozásához. Létezik Kincses Váza is, amelyik különleges tartalommal bír, és elássák vagy elrejtik őket többféle céltól függően.

 

-- A fakalapács vagy kalapács (szanszkrit nyelven: mudgara) és a bunkó vagy buzogány (szanszkrit nyelven: gada) szimbolizálja a lesújtó erőt vagy hatalmat.

 

-- Az íj és a nyílvessző arra az egyhegyű összpontosításra utal, amellyel a megszabadulást megvalósíthatjuk.

 

-- A háromágú szigony három hegye a Három Drágaság erejét és hatalmát jelenti.

 

-- A szalaggal körülvett nyílvessző a hosszú élettartamot és jólétet szimbolizálja.

 

-- A lasszó a negatív erők korlátok közé szorítására vonatkozik.

 (2. rész - mudra, mandala, megszentelés, táncok)

 (3. rész - felajánlások, istenségek)

Forrás: Tantrikus szimbólumok (angol nyelven)
             Vadzsra (ELTE, Tibeti művészet)

 

 

Letölthető buddhista naptár 2014

Az Erdei Szangha (Forest Sangha) közösség 2014-es naptára megtekinthető és letölthető PDF formátumban az alábbi borítóra kattintva:


Más nyelveken (angol, német francia, spanyol stb.) ITT érhető el a naptár.

Mi az a megvilágosodás? És honnan tudod, hogy 'megvan' neked?

A nyugati emberek többsége hallott már arról, hogy egy Buddha nevű illető megvilágosodott és hogy a buddhisták maguk is a megvilágosodást keresik. De mit jelent ez egészen pontosan? Mi az a megvilágosodás és honnan tudjuk, hogy ‘megvan’ nekünk?

 Legelőször is, nem árt tisztázni, hogy a ‘megvilágosodás’ (Enlightenment) szó egy angol kifejezés*, ami több dolgot is jelenthet. Például, nyugaton, a 17. és 18. században a felvilágosodás (Enlightenment) kora egy olyan filozófiai mozgalom volt, amely a tudományt és a józan észt emelte a mítosz és babona fölé.

Akkor a nyugati kultúrában, a ‘megvilágosodás/felvilágosodás’ szót gyakran összekapcsolták az értelemmel és a tudással. De a buddhista megvilágosodás valami más.

Megvilágosodás és szatori

A zűrzavart tovább növelve, a ‘megvilágosodás’ szót néhány olyan ázsiai kifejezés fordításakor is használták, amelyek nem pontosan ugyanazt a fogalmat jelentik. Például, a nyugati, angol nyelvű emberek a zen buddhizmust D.T. Suzuki (1870-1966), japán tudós írásain és előadásain keresztül ismerhették meg, aki saját maga fordított angolra japán nyelvű iratokat és írt zen buddhista könyveket angolul. Suzuki a ‘megvilágosodás’ szót használta a japán szatori kifejezés fordítására, amely a szatoru (jelentése: ‘tud’) igéből származik. (Hogy miért ezt használta, annak oka volt)

 A szatori szót általában a valóság valódi természetének belátásának megtapasztalására használják . Ahhoz hasonlítják, mint amikor kinyitunk egy ajtót. Azonban egy ajtó kinyitása egyáltalán nem ugyanaz, mint az ajtón belüli dolgok megtapasztalása. A nyugati kultúrában, részben Suzuki hatására alakult ki az a tévhit a spirituális megvilágosodásról, hogy az egy hirtelen jövő, üdvös, átalakító tapasztalás Ennek ellenére, ez így félrevezető gondolat.

Megvilágosodás és bódhi (théraváda irányzat)

A bódhi egy páli szó, aminek jelentése ‘megvilágosodás, végső tudás’.
A théraváda buddhizmusban ez a megvilágosodás, végső tudás, összekapcsolódik annak a Négy Nemes Igazságnak a belátásával, amelyik a dukkha megszüntetéséhez vezet. (a dukkha szintén páli szó, amit ‘szenvedés’-nek szoktak fordítani, de valódi jelentése inkább ‘feszültséget okozó’, ‘nem kielégítő’. A ford. megjegyzése)

Az a személy, aki ezt a belátást tökéletesre fejlesztette és elhagyott minden szennyeződést, egy arhat, aki kiszabadult a szamszára körforgásából. Az arhat még életében belép egyfajta feltételes nirvánába, és halálakor eléri a teljes nirvána békéjét.

 Az SN 35.152 szuttában, Buddha ezt mondja:

“Akkor, szerzetesek, ez az a tényező, amivel egy szerzetes, a hiten kívül, a meggyőzésen kívül, a hajlandóságon kívül, az ésszerű elmélkedésen kívül, a nézetek és teóriákban való élvezeten kívül, megerősítheti a megvilágosodás elérését: ’A születés megszűnt, a szent élet elvégeztetett, amit tenni kellett, megtevődött, nem kell tovább élni ezen a világon.’”

Megvilágosodás és bódhi (mahájána irányzat)

A mahájána buddhizmusban a bódhi összekapcsolódik a tökéletes tudással, a súnjatával. Ez az az ürességről szóló tanítás, amelyik azt mondja, hogy minden jelenség mentes az én-től, azaz üres.

Miért fontos ez? A legtöbb ember jellegzetesnek és állandónak érzékeli a körülötte lévő élőlényeket és dolgokat. De ez téves nézet. Valójában az érzékelhető világ állandóan változó okok és feltételek kapcsolatából áll. (lásd: Függő Keletkezés) A bennünket körülvevő élőlények és dolgok nem valódiak, de nem is nem-valódiak és mentesek az én-től, azaz üresek. (Két igazság) Azáltal, hogy érzékeljük a súnjatát, a boldogtalanságunkat okozó én-be kapaszkodás béklyói felbomlanak.

 A mahájána buddhizmusban a gyakorlás eszményképe a bódhiszattva, az a megvilágosodott lény, aki azért marad ebben az érzékelhető világban, hogy segítse a lények megvilágosodását. A bódhiszattva-ideál több, mint önfeláldozás; azt a valóságot tükrözi vissza, mely szerint egyikőnk sem különálló.

Ennek ellenére, bár D.T. Suzuki és többen az első zen tanítók közül nyugaton, úgy magyarázta a megvilágosodást, mintha az egy tapasztalat volna, a legtöbb zen tanító és zen szöveg elmagyarázza, hogy a megvilágosodás nem csupán egy tapasztalat. Még a szatori sem maga a megvilágosodás.

Megvilágosodás és Buddha-természet

A zen legenda szerint, amikor Buddha megvilágosodott, azt mondta: “Milyen figyelemreméltó! Már minden lény megvilágosodott!” Ez a “már megvilágosodott” állapot a Buddha-természet. A mahájána buddhizmusban a Buddha-természet nem más, mint a minden lényben benne rejlő buddhaság. Mert minden lény már Buddha, ezért a feladat nem a megvilágosodás elérése, hanem a feltárása.

A kínai mester, Huineng (638-718), a csan (vagy zen) hatodik pátriárkája, a buddhaságot a felhők által eltakart holdhoz hasonlította. A felhők képviselik a tudatlanságot és a szennyeződéseket. Amikor ezek a felhők szép sorjában elvonulnak, feltárul az, ami már addig is jelen volt.

Semmi különös

És hogy is van ez a hirtelen jövő, üdvös, átalakuló tapasztalás? Önmagában az ilyen tapasztalás még nem megvilágosodás. Lehet, hogy az ilyen tapasztalást egy mély belátás kísér, de az is lehet, hogy egyáltalán nem. Viszont az olyan üdvös spirituális tapasztalás, amely nem alapul a Nyolcrétű Ösvény gyakorlásán, valószínűleg nem is átalakuló.

Továbbá, ez a gyakorlás egy életre szól. Ez nem olyan, amit elvégzettnek tekintve kipipálunk, miután a célt elértük. A zen tanító, Barry Magid mondta Hakuin mesterről:

“Hakuin számára a szatori utáni gyakorlás azt jelentette, hogy miután véglegesen megszűnt a saját személyes állapotba és megvalósításba való belefeledkezés, az embernek önmagát és gyakorlását mások tanítására és megsegítésére kell szentelnie. Legvégül, végre valahára, felismerte, hogy az igazi megvilágosodás a vég nélküli gyakorlás és a jól működő együttérzés kérdése, nem pedig valami olyan, ami egyszer és mindenkorra egy nagyszerű pillanatban bekövetkezik a meditációs párnán." (A megjelenés előtt álló  Semmi sincs elrejtve című könyvből)

Némely hagyomány úgy tartja, hogy egy megvilágosodott lény mindentudóvá válik és természetfölötti ereje lesz. Más hagyományok azt tanítják, hogy bár a ‘megvilágosodott lény’-nek lehetnek rendkívüli tulajdonságai, ez a lény sem feltételekhez kötött lény, sem pedig feltételek nélkül létező lény.

 Sunrjú Szuzuki (1904-1971), szótó-zen szerzetes, mondta a megvilágosodásról:

“Egyfajta érdekesség, hogy azon emberek számára, akik nem tapasztalták a megvilágosodást, a megvilágosodás valami csodálatos dolog. De amikor elérik, akkor semmi. De most még nem semmi. ‘Érted?’ Egy gyermekes anyának, semmi különleges nincs abban, hogy gyerekei vannak. Ez a zazen. Tehát, ha gyakorlod ezt a gyakorlatot, mind jobban és jobban szert teszel valamire – semmi különlegesre, de mégis valamire. Mondhatod rá, hogy “egyetemes természet” vagy “buddha-természet” vagy “megvilágosodás”. Nevezheted több néven is, de annak az illetőnek, aki elérte, ez semmi és ez valami.”


Sunrjú Szuzuki

Tudnunk kell, hogy a buddhista értelemben vett megvilágosodásnak semmi köze sincs a műveltséghez vagy az észhez. És az sem megvilágosodás, amikor valaki egy nem evilági állapotú eksztázisban létezik vagy látomásai vagy természetfölötti tapasztalatai vannak.

De honnan ismered fel, amikor “megvan” neked? A megvilágosodás nem tulajdonság, aminek a birtokában vagyunk. És az emberek közismerten rosszul ítélik meg saját felébredésük szintjét. Az egyetlen mód arra, hogy próbára tedd a belátásodat, hogy bemutatod egy dharma tanítónak. És ne csüggedj el, ha az, amiről azt képzeled, hogy neked “megvan”, darabokra törik a tanító alapos vizsgálata által. A valódi belátásod nem törik szét.

Azt, hogy megvilágosodtunk-e vagy sem, magunk is felmérhetjük, ha ismerjük a megvilágosodás hét tényezőjét. Ezekről ITT írtam bejegyzést.

* A magyar nyelv 'megvilágosodás' szava (rálátás, felfedezés értelemben) a latin illuminatio-ból származik, részben közvetlenül, részben közvetve, a német Erleuchtung fordításaként. Tehát, az angol Enlightment-tel ellentétben alakjában nem egyezik meg a Felvilágosodásra használt szavunkkal, viszont annak értékei (a racionális megismerés, a saját tapasztalat hangsúlyozása, a vakhit elvetése stb.) kétségtelenül rávetülnek. (A szerk. megj.)

Forrás: Mi a megvilágosodás? (angol nyelven)

Újabb tévhitek

Általános tévhitek, amelyeket a nyugati emberek gondolnak a buddhizmusról

 

1. A buddhizmus azt tanítja, hogy semmi sem létezik

A buddhizmust gyakran vádolják meg azzal, hogy tanításai szerint semmi sem létezik. Azt szokták kérdezni a buddhizmust bírálók, hogy Ha semmi sem létezik, ki az, aki azt képzeli a létezést?

Azonban a buddhizmus nem azt tanítja, hogy semmi sem létezik. Arra tanít, hogy nézzük meg azt, hogy hogyan léteznek a dolgok. A buddhizmus szerint a lényeknek és jelenségeknek nincs önálló, változatlan belső lényegük (nincs énjük), és nem azt tanítja, hogy egyáltalán nem is léteznek.
A “ buddhizmus szerint semmi sem létezik” kijelentés jobbára az én-telenség tanának félreértéséből és az e tanból származó, a mahájána irányzat által továbbfejlesztett üresség tanának félreértelmezéséből keletkezett. De ezek nem a nem-létezés tanai. Inkább azt tanítják, hogy a létezést mennyire korlátozott, egyirányú módon értelmezzük.

 

2. A buddhisták hisznek a reinkarnációban

Ha úgy határozzuk meg a reinkarnációt, mint a test halálakor a lélek vándorlását egy új testbe, akkor Buddha nem tanította a reinkarnáció tanát. Ő azt mondta, hogy nincs lélek, amelyik vándorolna.

Viszont létezik az újraszületésről szóló buddhista tan. E tanítás szerint, az egyik élet által létrehozott energia vagy feltétel, ami megszületik egy másikban, az nem a lélek. Walpola Rahula, théraváda tudós ezt írja: “Az a személy, aki itt meghal és máshol újraszületik, sem nem ugyanaz a személy, sem pedig egy másik.”
De ahhoz, hogy buddhista legyél, nem kell “hinned” az újraszületésben. Sok buddhista nem érzi bizonyítottnak az újraszületést és nem igazán foglalkozik ezzel.

 

3. Karma maga a Sors vagy Végzet

A ‘karma’ szó jelentése ‘tett’, és nem ‘végzet’ vagy ‘sors’. A buddhizmus szerint a karma egy olyan energia, amit az akaratlagos tett hoz létre, gondolatok, szavak és cselekedetek által. Mindannyian minden pillanatban hozunk létre karmát és a karma, amit létrehozunk, minden pillanatban kihat ránk.

Általában úgy szokás gondolni a ‘karmámra’, mint valami olyanra, amit előző életemben tettem és ami ebben az életemben megpecsételi a sorsomat. Ez azonban nem buddhista felfogás. A karma egy [akaratlagos] tett, nem pedig egy következmény. Nincs kőbe vésett jövő. Akár azonnal megváltoztathatod életed folyamát azzal, hogy akaratlagos tetteidet és önpusztító viselkedésformáidat megváltoztatod.

 

4. A karma megbünteti azokat, akik megérdemlik

A karma nem az igazságszolgáltatás és a büntetés kozmikus rendszere. Nincsen láthatatlan bíró, aki a karma szálait a háttérből mozgatva megbünteti azokat, akik  gonosz dolgot tesznek. A karma éppen olyan személytelen, mint a gravitáció: ami felmegy, az le is jön; amit te teszel, az történik veled.

A karma nem csupán egy olyan erő, aminek hatására mindenféle dolgok történnek a világban. Ha egy pusztító árvíz elmos egy közösséget, akkor ne azt képzeljük, hogy a karma valamiképpen egy áradást hozott, vagy hogy azok az emberek abban a közösségben megérdemelték, hogy megbüntessék őket valami miatt. Szerencsétlenség bárkivel történhet, még a legtisztességesebbekkel is.

Tehát a karma egy hatalmas erő, ami eredményezhet úgy általában boldog életet vagy úgy általában szörnyűt.

 

5. A megvilágosodott emberek állandóan eksztatikus állapotban vannak

Az emberek azt képzelik, hogy ‘megvilágosodni’ valami olyasmi, mintha hirtelen felkapcsolnánk egy boldogság kapcsolót és a tudatlanság és a boldogtalanság állapotában lévő illető hirtelen átkerül egy üdvös és derült állapotba egy fantasztikus, színes szélesvásznú “Aha!” pillanatban.

Az a szanszkrit szó, amit gyakran ‘megvilágosodás’-nak fordítanak, valójában azt jelenti, hogy ‘felébredés’. A legtöbb ember fokozatosan ébred, gyakran alig vagy nem érzékelhető módon, egy hosszabb időtartamon keresztül. Vagy olyan ‘nyitogató’ tapasztalatok sorozata által, ahol mindegyik tapasztalat mindig egy kicsivel többet tár fel, de még nem az egész képet.

Még a leginkább felébredett tanítók sem lebegnek folyamatosan üdvösség felhők között. Ők is a földön élnek, buszon utaznak, náthásak lesznek, és teszik a hétköznapi dolgaikat. (hogy mi is a megvilágosodás, arról ITT írunk kicsit bővebben)

 

6. A buddhizmus szerint mindannyian szenvedünk

Ez a gondolat az Első Nemes Igazság félreértelmezéséből keletkezik, amit gyakran így fordítanak: “Az élet szenvedés.” Ezt olvasván, nagyon sok ember így gondolkozik: A buddhizmus azt tanítja, hogy az élet mindig borzasztó, de én ezzel nem értek egyet, mert szerintem nem az.

 A probléma az, hogy Buddha, aki nem beszélt angolul (sem más európai nyelven), nem használta az angol ‘szenvedni’ szót.

A legkorábbi iratokban azt olvassuk, hogy Buddha a dukkha szót használta. A dukkha egy páli szó, ami több jelentést is tartalmaz. Jelenthet általános szenvedést, de utalhat bármire olyanra is, ami nem állandó, nem befejezett, nem kielégítő vagy más dolgoktól függő.
Vannak olyan fordítók, akik a jelentésükben helyesebb ‘nehéz, megterhelő’ vagy ‘nem kielégítő’ szavakat használják a dukkha szóra a ‘szenvedés’ helyett.

 

7. A buddhisták Buddhát bálványozzák

A történelmi Buddhát emberi lénynek tekintik, aki saját erőfeszítéséből érte el a megvilágosodást. Emellett a buddhizmus nem-teista vallás – bár Buddha nem mondta, hogy nincsenek istenek, csak úgy vélte, hogy az istenekben való hit nem segít a megvilágosodás elérésében.

‘Buddha’ manapság is a megvilágosodást képviseli és a Buddha-természetet – minden lény valódi természetét. Buddha és más megvilágosodott lények és istenségek ikonjai áhítat és hódolat tárgyai, de nem úgy tekintenek rájuk, mint [teremtő] istenekre.

                                                  "Buddha nem volt Isten.
                                                  Sosem állította, hogy ő Isten.
                                                  Sosem állította, hogy ő Isten fia.
                                                  Sosem állította, hogy ő Isten üzenete.
                                                  Ember volt, aki saját erejéből
                                                  elérte a Nirvánát."

8. A buddhisták kerülik a kötődést, így nem lehet kapcsolatuk

Amikor az emberek hallják, hogy a buddhisták a ‘nem-kötődés’ eléréséért gyakorolnak, feltételezhetik, hogy ez azt jelenti, hogy a buddhisták nem alakíthatnak ki kapcsolatokat más emberekkel. De nem ezt jelenti.

A kötődés alapja mindig az én és mások kettőssége – én kötődöm másokhoz. Leginkább a hiány és a szükséglet érzéséből kifolyólag kötődünk dolgokhoz és élőlényekhez.

Azonban a buddhizmus azt tanítja, hogy az én és mások kettőssége egy illúzió és alapvetően semmi sem különálló. Amikor ezt valaki felismeri és képes ezt internalizálni, akkor nincs szüksége [hiány és szükséglet érzéséből adódó] kötődésre. Viszont ez nem jelenti azt, hogy buddhisták nem kerülhetnek közeli és szerető kapcsolatba.

Forrás: Félreértések a buddhizmusban (angol nyelven)

Vadzsrajóginí

Vadzsrajógini (‘Gyémánt Női Jógi’) a vadzsrajána (‘gyémánt út’) buddhizmus egyik istensége, a végső bölcsesség és a részvét megtestesülése. Segíti a buddhista gyakorlót abban, hogy a földi tapasztalatokat a szellemi megértés magasabb fokára át tudja alakítani. Leggyakrabban meztelen, sötétpiros színű testtel jelenítik meg, a homlokán függőlegesen álló harmadik szemmel. Gyakran ábrázolják a khatvánga nevű, a tantrikus buddhizmusban isteni eszköznek tekintett bottal. Kinyújtott jobb lába a vörös Kálarátri (a hindu Káli istennő másik neve, jelentése ‘fekete éjszaka’)  mellén tapos, hajlított bal lábával pedig a hason fekvő fekete Bhairava (Siva egyik megtestesülése, a hindu mitológiából származó erőszakos istenség) homlokára lép, ezzel Bhairava fejét hátrafeszítve.

Vadzsrajógini öt emberi koponyából készült koronát és emberi koponyákból készült nyakláncot visel. A bölcsesség lángoló tüzének közepén áll vagy táncol. Alakjának minden részlete spirituális jelentéssel bír. Ragyogó vörös színű teste jelképezi az erős belső tüzet. Egyetlen arca azt szimbolizálja, hogy minden jelenség mögött az üresség egyetlen természete van. Két karja a két igazság felismerését jelenti. A három szeme jelzi azt, hogy mindent lát a múltban, jelenben és jövőben. Az ábrázolásokban rendszerint felfelé tekint a Tiszta Dákiní Föld (Kecsara-föld) irányába, ahová követőit el tudja juttatni. A jobb kezében tartott drigug késsel (másik nevén: ‘kartika’, tibeti rituális nyúzókés) azt mutatja, hogy képes elvágni az illúziók és akadályok fonalát, mely követőinek és minden élőlénynek az útjában állnak. Azzal, hogy koponyából készült kelyhéből a vért issza, az üdvözülés tiszta fényének gyakorlatát szimbolizálja.

 

Amikor Vadzsraváráhí (‘a Gyémántemse’) formájában ábrázolják, akkor feje jobb oldalát egy nősténydisznó fej díszíti vagy pedig neki magának van nősténydisznó feje. Ennek oka az, hogy Vadzsrajóginít gyakran a tudatlanság fölötti győzelemmel is kapcsolatba hozzák, és a disznó a buddhizmusban a tudatlanságot jelképezi. Vadzsraváráhí egy hindu istennő, a nőstény disznófejjel rendelkező Váráhí alakjából származik.

Vadzsraváráhí

 

Vadzsrajógini egy dákiní, akit női Buddhaként tisztelnek. Gyakran nevezik szarva-buddha-dákiní néven, amelynek jelentése: ‘dákiní, aki minden Buddha lényege’. (a dákiníkről ITT írunk bővebben)

 

Vadzsrajóginí mandala

Vadzsrajógini tantrikus szellemi gyakorlata (szádhanája) Indiából származik, az i.u. 10. és 12. század között időszakból. Alakja olyan mandalában is feltűnik, amit a gyakorló vizualizál az adott tantra gyakorlat leírásának megfelelően. Számos gyűjtemény tartalmaz Vadzsrajóginível kapcsolatos szádhanákat. Ezen belül van olyan gyűjtemény is, a Guhjaszamajaszádhanamálá, amelyik csak Vadzsrajóginí szádhanákat tartalmaz, különféle szerzők negyvenhat munkájával egyetemben.

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás: Vadzsrajóginí (angol nyelvű cikk)