A tantrában használatos szimbólumok az avatatlanok számára meglehetősen
érthetetlenek lehetnek. Azonban ne felejtsük, hogy a modern [nyugati]
pszichológiában már Freud és Jung is kimutatták a tudatalatti bizonyos
megnyilvánulásait egyes szimbólumokban. Bár a buddhizmus meghatározása szerint
olyasvalaminek, mint tudatalatti, nincs értelme - ugyanis az éberség tudat
nélkül nem értelmezhető -, de természetesen léteznek olyan területei elménknek,
amelyekről alig tudunk valamit. Annak érdekében, hogy hozzáférjünk elménknek
ezen rejtettebb és nehezen megfogható jellegéhez, a szimbólumok nagyon
eredményesek lehetnek az elme alakításában.
Bár a tantra a spirituális előrejutásban segítségünkre lehet, ha ügyetlenül
és felkészületlenül használják, összezavarodáshoz vezethet. Ez is az oka annak,
hogy miért titkos jellegűek a tantrikus gyakorlás hagyományai és miért szükséges
a valódi spirituális tanítóra való támaszkodás.
Egy másik fontos tény, hogy a történelmi Buddha világosan elmagyarázta,
hogy ‘értelmetlen szertartásokat’ ne gyakoroljunk. Tehát e meghatározás
értelmében a szertartásokat a buddhizmusban (szimbolikus) jelentéssel kell
megtölteni.
A következő szimbólumok többsége a tibeti hagyományból való, úgy tartják,
hogy ők őrizték meg a legteljesebb tantrikus tanításokat.
A buddhista tantrában a vadzsra (vagy tibeti nyelven:
dordzse)nagyon fontos szimbólum. (Maguk a tantra tanítások a
vadzsrajána – ‘gyémántszekér’- irányzatba tartoznak bele.) A vadzsra
eredetileg a védikus korban népszerű indiai Indra isten fegyverének számított,
később a korai buddhizmusban már jogarrá változott. Mivel az
elpusztíthatatlanságot szimbolizálja, ezért hívják gyémántnak – a
‘vadzsra’ jelentése: gyémánt.
A legelterjedtebb változata az ötágú vadzsra. De létezik egyágú,
háromágú és kilencágú vadzsra vagy akár dupla vadzsra,
mindegyiknek saját szimbolikája van.
A tantrikus szertartások során, általában, a vadzsrát jobb kézben,
a csengőt pedig a balban tartják. Ebben a kombinációban a vadzsra a
módszert, az üdvösséget és a férfi pólust szimbolizálja, míg a csengő a
bölcsességet, az ürességet és a női pólust. A csengő, mint olyan, a Dharma
hangját képviseli, így gyakran használják a tantrikus szertartásokban
hangfelajánlásokhoz.
Hagyományosan a csengő teteje egy fél vadzsrában végződik (az öt
küllője a titkos bölcsesség öt formája) és alatta Vairócsana arca – ő az
egyetemes igazság (Dharma) megtestesítője. A csengő vállán 8 lótuszszirom
látható, bennük szótagok; a lótusz levelek képviselik a nyolc nagy bódhiszattvát
és a szótagok a kísérőik. A csengő minden egyes részlete kidolgozott szimbolikus
jelentéssel bír. Néha a csengő egésze még egy teljes mandalát is képviselhet.
Amikor ezeket a tárgyakat kezünkbe fogjuk, jó, ha felidézzük, hogy mit
jelentenek ezek a szimbólumok és így fokozatosan hozzászoktatjuk elménket
ezekhez a gondolatokhoz; ez nagyon fontossá válik a meditációnk során.
-- A legtöbb tibetinél mindig van málá vagy rózsafüzér. Ezekről
bővebben is írtunk: A tibeti rózsafüzérekről ITT, A buddhista és dzsaina
málákról ITT, Málá, a buddhista rózsafüzérről két részben is, ITT és ITT.
-- A tibeti tantrikus gyakorlás egyik nagyon speciális kelléke a kapala
vagy koponyából készült csupor. A kapala az objektív látást és az
általunk tapasztalt világ átalakítását segíti elő.
-- Tibetben gyakran használnak kicsi kézidobot (damaru) és nagyobb
csö-dobot. Ez dupla dob húrokkal, amelyek apró ‘gyöngyöket’ tartanak.
Amikor a dobot előre hátra forgatják, a ‘gyöngyök’ finoman megütik a
dobot.
-- Az olyan kardok, mint amivel Mandzsusrít ábrázolják, azt a képességet
szimbolizálják, hogy át tudják vágni az illúziókat és akadályokat, és mint
ilyenek a bölcsességet, a tudást vagy a buddhista tanok által nyújtott védelmet
képviselik.
-- A kartika vagy drigug nevű, hajlított kés az üresség
belátását szimbolizálja, amely átvágja a hagyományos látásmódunkat. Általában
együtt jelenítik meg a kapalával, a koponya csészével, ami a tudás
nektárjával van töltve. A koponya pedig egyértelműen a múlandóságunkra
emlékeztet. A kartikán, az éle és fogója között, egy
makara-fej (mitikus vízi szörny)található.
-- A khatvánga olyan, mint egy varázspálca és a ‘varázserőt’ vagy
a képzett tantrikus gyakorló sziddhijét képviseli. A khatvánga teteje
vadzsrában vagy háromágú szigonyban végződhet és gyakran lánggal
körülvéve ábrázolják.
-- A kampó vagy horog (szanszkrit nyelven: ankusa) egy olyan
eszköz, amit eredetileg elefántok meglovaglása során használtak. A buddhizmus
szerint ezzel a kampóval vagy horoggal a bizonytalanságban lévő embereket a
tanításokhoz lehet húzni.
-- Az olyan rituális tőr, mint a phurba (tibeti nyelven) vagy
kíla (szanszkrit nyelven) a negatív, kontroll nélküli erők legyőzésére
és használatba vételére alkalmas. Pengéjének, a szokványos tőröktől eltérően,
három oldala van. A penge fölött makara-fej található és maga a
markolat bősz védelmezők három fejéből áll össze. A phurba az önuralom
és a negatív erők tantrikus átalakításának jelképe.
-- A tibeti bumpa olyan rituális váza, amelyik az istenségek
palotáját képviseli. Megtisztulás edényeként használják, áldás osztásához és
felhatalmazás adományozásához. Létezik Kincses Váza is, amelyik különleges
tartalommal bír, és elássák vagy elrejtik őket többféle céltól függően.
-- A fakalapács vagy kalapács (szanszkrit nyelven: mudgara) és a
bunkó vagy buzogány (szanszkrit nyelven: gada) szimbolizálja a lesújtó
erőt vagy hatalmat.
-- Az íj és a nyílvessző arra az egyhegyű összpontosításra utal, amellyel a
megszabadulást megvalósíthatjuk.
-- A lasszó a negatív erők korlátok közé szorítására vonatkozik.
Forrás: Tantrikus szimbólumok (angol nyelven)
Vadzsra (ELTE, Tibeti művészet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése