Shambala a külső, belső és szellemi szinten

(Alexander Berzin 2010-es moszkvai előadásának utolsó része)

(Előző részek: 
Shambala a buddhizmusban 3. rész
Shambala - Mítosz és valóság 2. rész
Shambala - Mítosz és valóság 1. rész)

A kálacsakra tanítása három területre/szintre osztva történik. Ahogy mondtam, kálacsakra jelentése "az idő körforgása", és ezen belül külső körforgásokról, belső körforgásokról és alternatív vagy spirituális körforgásokról szólnak a tanítások. Minden, amit a kálacsakra rendszerben leírnak, megfelel e három szint valamelyikének. Ebbe Shambala is ugyanígy beletartozik.

Elsőként Shambala külső szintjét említeném, ami - ahogy mondtam - egy olyan, északon található terület, ahol a kálacsakra tanításokat megőrizték és életben tartották.  A földrajzi tanításokban ennek a helynek meghatározott a szerepe, mert a külső körforgás határozza meg az idő körforgását az asztronómia, a bolygók mozgásának szempontjából. Így több tanítás is szól arról, hogy hogyan számoljuk a naptárt, hogyan számoljuk a bolygók állását és hogyan megy körbe ez az egész. 

A történelmet szintén ciklikusnak tekintik, hiszen az ilyen jellegű gondolatok, mint Kali-juga vagy egy olyan háború, amelyben legyőzzük a pusztító erőket, és aztán majd visszatér egy új aranykor, mind ezt támasztják alá.

Shambala az a hely, ahol megőrzik a különleges spirituális tanításokat, és ahol azok az erők, amik majd legyőzik a támadókat, színre lépnek. Bizonyos értelemben véve ez egy romlatlan birodalom; ugyanakkor az emberi birodalmon belül létezik. Benne élő népei emberek; és nem valamiféle emberi szintet meghaladott lények. De a kérdés még mindig fennáll: Ez ténylegesen egy fizikai hely, ahová valójában el lehet menni? Mert ha megnézzük a történet buddhista változatát, még senki sem jutott el oda, aki ezzel próbálkozott, így ebből arra a következtetésre jut a legtöbb ember, hogy ez inkább valamiféle spirituális birodalom, semmint ezen a bolygón lévő valóságos fizikai hely.

Ennek ellenére néhány ember valójában járt Shambalában, de ezt nem olyan egyszerű megérteni. Az én tanárom egyike volt Őszentsége, a Dalai Láma tanárainak - Tsenzhab Serkong Rinpocsének hívták  -, és az ő apja [Sherkong Dordzsechang] korának leghíresebb buddhista jógija volt, emellett a kálacsakra tanítások átadási vonalát is képviselte; ez volt az ő egyik szakterülete. Serkong Rinpocse azt mondta nekem, hogy "Apám elment Shambalába, ahonnan gyümölcsöt hozott, és a házunk oltárára tette." Miképpen értelmezzük ezt a mondatot?

Az a tény, hogy ő azt állítja - valószínűleg tartom, hogy nem hazudott -, hogy az apja gyümölcsöket hozott Shambalából, még nem feltétlenül bizonyítja, hogy Shambala egy olyan fizikai hely volna, ahová valójában elmehetünk. Nem igazán hiszem, hogy az apja ténylegesen elhagyta volna Tibetet, mondjuk egy karavánnal, hogy Shambalába menjen; de nyilvánvalóan elutazott oda meditációja során.

Tehát ez a szokásos magyarázat - mely szerint Shambala nem a mi dimenziónkban létező, tiszta emberi birodalom - lehetővé teszi, hogy a Földünknek olyan pontjára képzeljük oda, ami ezt jelképezheti. Ugyanis több más buddhista szent hely is létezik, mint például az a szent hegy, amin Mandzsusrí bódhiszattva él, az Ötcsúcsú Hegy,

Vutajsan hegy Kínában

 ugyanakkor valójában létezik Ötcsúcsú Hegy [Vutajsan] Kínában, ami ezt jelképezi. Tehát akkor a valóságban is itt élne Mandzsusrí? Nem, de jelképezi azt, és emiatt ez nagyon különleges földrajzi hely.

Ha a kálacsakra földrajzi tanításait megnézzük, ez különböző régiókat említ észak felé haladva, olyan módon például, hogy hogyan mérjük meg télen a legrövidebb napot ezeken a helyeken, és megadják az adatokat is erre; ez a földrajzi tanítások asztrológiai és asztronómiai része. És ha elvégezzük ezeket a számításokat, kiderül, hogy az a földrajzi szélesség, amin a szövegek szerint Shambala fekszik, annak a földrajzi szélességnek felel meg, ahol a hinduk és a buddhisták szent hegye, Kailash található. A szövegekben leírás is olvasható arról, hogyan néz ki földrajzilag Shambala: egy minden oldalról hegyekkel körülvett völgyben, ahol két kicsi tó találkozik egy darab földdel a közepén, van a király palotája. És nagyon érdekes, mert ha megnézzük Kasmír térképét, Srínagar völgy nagyon hasonlít ehhez a leíráshoz, így talán ez lehetett a minta. Srínagar Kasmír fővárosa. Úgy tűnik, hogy különböző földrajzi részeket vontak egybe, a Méru-hegyet és a Kailash hegyet, és így tovább, és ebből az egészből alakították ki azt a képet, amit ismerünk Shambaláról. És az a gondolat, amely szerint jó volna, ha mindenki egyetlen kasztba tömörülne, nagyon is ráillik arra a területre és arra az időszakra, mert ott és akkor ténylegesen egy támadás és egy háború lehetőségével kellett számolniuk.

Shambala nevének jelentése: "üdvösség földje".

Kailash hegy

Ezt néha a Kailash heggyel hozzák kapcsolatba, ami egyébként Síva otthona; Síva pedig, többek között, az üdvösséget is képviseli. Tehát, ha ezt a belső szintre vonatkoztatjuk, akkor Shambala képviseli a szív csakrát, ami némely tanítás szerint összefüggésben áll az üdvösséggel. A belső szintekről szóló tanításokban az idő körforgásának a lélegzet körforgása felel meg és a testen belül a szelek vagy energiák, és egyebek mozgása; ezáltal megkapjuk a csakrák teljes leírását, és a csatornákat, és a szeleket és így tovább. A legfontosabb csakra, természetesen, a szív csakra, és ezt képviseli Shambala; ez, tehát, Shambala belső szintje.

Végül beszélnünk kell az alternatív szintről. Ez az alternatív szint, ahogy az előbb mondtam, a szellemi gyakorlás - különösen a buddhista gyakorlás - szintje. Ha megnézzük a külső és belső körforgást, látjuk, hogy ezeket az úgynevezett karma erői hajtják. A külső és belső körforgást, tehát, a lelki alkat, az ösztönök/hajlamok és azok a szokások vezetik, amelyeket az emberek építenek fel, akikben nagy a zűrzavar a valósággal kapcsolatban. És mivel zűrzavar van bennük saját létezésükkel, mások és a világ létezésével kapcsolatban, így sokféle zavaró érzelem keletkezik bennük - kapzsiság, ragaszkodás, harag, féltékenység, stb. - mert nem látják át azt, hogy minden mindennel összefügg. Emiatt nagyon önzőek: "Mindent meg kell szereznem magamnak," és "Távozzon el minden tőlem" - harag és gyűlölet -, "ami engem fenyeget." És az ilyen jellegű gondolkodás alapján az emberek romboló módon viselkednek, harcolnak egymással, bántják egymást, stb. és ez építi fel mindazt, amit karmának hívunk.

Tehát ez az egész különböző lelki alkatokat és hajlamokat, egyebeket, épít fel, és kialakul belőle a körforgás. Csak megy tovább és tovább, külsőleg (a világban) és belsőleg (a testen belül betegségekkel és ilyesmikkel) - semmi sincs egyensúlyban, nincs meg az összhang. Tehát mindenféle szenvedést és bajt kívül (a világban) és belül (a testünkben), az úgynevezett karma szelei forgatnak, a karma energiái, amelyek mindegyike a zűrzavaron és haragon és gyűlöleten és kapzsiságon, stb. alapul. És a buddhista gyakorlás célja az - a kálacsakra gyakorlásé -, hogy felülkerekedjünk ezeken a karma-energiákon. Igaz? Ez a valódi harc. És a támadók a karma szelek, a karmának ezen energiái. És úgy kell megszabadulnunk mindezektől - tehát úgy érjük el a békét -, hogy legelőször belülről indulunk, és ha ott rend lesz, az majd kiterjed kívülre is.

Hogyan csináljuk ezt?

Annak érdekében, hogy felül tudjunk kerekedni ezeken a karma erőkön - ezeken a szeleken, ezeken az energiákon - amelyek féktelenül futkosnak a testünkben, egyesítenünk kell őket. És a tantra különböző típusú jógagyakorlatainak segítségével mindezeket a szeleket és energiákat egybehozzuk a szívcsakrába - természetesen a valóság pontos megértésének talaján, és a helyes motiváció, a tökéletes koncentráció, etikai fegyelem és egyebek birtokában. Ez nagyon magas fokon álló gyakorlás, ami ugyanaz, mint amit Kalki, a kasztok tartója (vagy egyesítője) tett. Ezek a testünkben féktelenül futkosó karma-szelek, karma energiák éppen olyanok, mint Shambalában a különböző kasztok, amelyek nem keverednek egymással, és amelyeket nekünk kell egyetlen kaszttá egyesíteni. A szívcsakrában ezeket a szeleket összehozzuk, eggyé olvasztjuk, ezáltal feloldjuk őket. És amikor valaki ezt teszi és sikerrel jár, akkor eléri az elme legkifinomultabb szintjét, amit tiszta fény elmének nevezünk. És ez a tiszta fény elme Shambala legmélyebb végső jelentése, mert ezzel az elmével képesek leszünk megszerezni a valóság tökéletes nem-fogalmi megértését, és ténylegesen elnyerni a megszabadulást és megvilágosodást. Így ez a legvégső szintje annak, amit Shambala képvisel; ez valóban a "béke földje".

Befejezés

Láthatjuk, tehát, abból, amit itt ma este elmondtam, hogy a Shambaláról szóló tényleges tanításoknak sok-sok darabkája létezik a buddhizmusban, és e darabkák különböző szempontokat adnak a kálacsakra és Shambala tanításoknak.

A tanításoknak több különböző fokozata létezik. És ezekből a tanításokból az annak idején Indiába érkezett első európai úttörők csak egészen kicsi részeket tudtak megismerni. Abban az időben még nem állt rendelkezésükre - és ez nem az ő hibájuk volt - a teljes kép fordítása. Így könnyen eljuthattak ahhoz az általános gondolathoz, hogy Shambala a spirituális paradicsomot, a béke földjét képviseli, amelyik egyfelől a Shangri-la-féle elképzeléshez vezetett, amit James Hilton "Az elveszett horizont" novellájában (magyarul "A Kék Hold Völgye") is megtalálunk. Másfelől pedig ahhoz a gondolathoz vezetett, hogy Shambala egy pusztító háborúban a spirituális-ellenes erők és a tudatlanság fölötti győzedelmeskedés jelképe; ezt az egészet pedig ha összekapcsoljuk egy új aranykorral, akkor spirituális szinten a megvilágosodásról beszélünk, vagy a Kali-juga végéről, vagy bármiről. Eképpen megérthetjük, hogy Shambala, mint szimbólum, nagyon hasznos és használható, először is, természetesen, az eredeti indiai, hindu és buddhista környezetben. De hasznosnak bizonyult különféle nyugati okkult hagyományban is, amelyek azokra a korai információkra támaszkodtak, amik számukra adottak voltak abban az időben. Tehát hasznos volt az eredeti és a nyugati környezetben is. És ha most feltesszük a kérdést, hogy "De mi valójában Shambala?", a buddhista válasz az volna, hogy " Ezek mindegyike" - amit némely nyugati módon gondolkodónak nem könnyű ugyan elfogadnia, pedig beláthatjuk, hogy tényleg mindegyik igaz valamennyire.

Forrás: Shambala: Mítosz és valóság (angol nyelven)