Szerzetesek és világiak I.

Buddha mikor megalapította "egyházát", azt a kezdetektől két pillérre építette. Ezek a szerzetesi és a világi közösség. E kettő fontosságát jól mutatja, hogy bár a Tan kerekét megforgató beszédét öt olyan tanítványának mondta el, akikkel már régóta együtt gyakorolt, és akik elkötelezettségében nem kételkedhetett. De közvetlenül utánuk a következő tanítványa egy Jasza nevű jómódú kereskedőfiú lett. Egy ízig-vérig világi, aki megcsömörlött a "sok jótól", és valami tartalmasabbra vágyott. Így ő lett a szerzetesi rend következő tagja. Miután apja a keresésére indult az elkóborolt fiúnak, és beszélt Buddhával maga is a rend világi követőjéül állt, és így tett Jasza volt felesége és anyja is, akik az első női világi követőkké lettek.

Nem tudhatom mi igaz a történetből, valószínűleg inkább példázat értékű, mint hiteles beszámoló. Viszont mint példázat igen figyelemre méltó, mert mit is közvetít?
Buddha első tanítványaival szemben egyfajta adósságot törlesztett, hisz éveken át vele gyakoroltak és szenvedtek. Nekik nem lehetett nem átadni a tant. Viszont közvetlenül utánuk egy olyan személyt vett fel, aki csak akkor indult el az úton, ami azt mutatja, hogy a Dharma teljességének megismerése nem igényel előképzettséget, próbatételeket. Bárki előtt nyitva a kapujanincs átjáró.
Ugyanilyen fontos üzenete van annak, hogy az első "szűz" tanítvány után megjelentek a világiak. Mit megjelentek, a világ első tíz "buddhistája" közül három máris nem a szerzetesi, hanem a világi közösséghez tartozott, és kettő nő volt.
Ennél hangsúlyosabban nem lehet kiállni a világiak és nők mellett, tudva, hogy Buddha mégiscsak egy a világról lemondó szerzetesrendet alapított.