A bön és a tibeti buddhizmus - Alexander Berzin előadásának nyers jegyzete

Befejező rész

Kérdések és válaszok 2. része

Kérdés:  Van-e a dzogcsenről történelmi bizonyíték az ősi bönben?

Alex:  Amennyire én tudom, de lehet, hogy tévedek, semmiféle feljegyzés nem maradt fenn róla. Az egyetlen történelmi bizonyítékaink régészeti jellegűek, a királyi sírokból származó leletek. Az egyértelmű, hogy a bön követők végeztek szertartásokat, de természetesen arra nincs bizonyíték, hogy dzogcsen meditációt is csináltak volna. [Ebben a kérdésben] a hiedelemnek az a fajta átadási vonala létezik, mely szerint azért volt ez így, mert, "A tanárom így mondta." "A tanárod honnan tudja?" " Az ő tanárja mondta neki is."

Az a tény, hogy a bön tanítások jó sok embernek váltak előnyére, azt jelzi, hogy ez hatásos út a megvilágosodáshoz - vagy legalábbis, ahhoz, amiről mi úgy látjuk, hogy az a megvilágosodás. A[z elmondott]  véleményemben az alapítóhoz rendelt dátumok nem lényegesek. Azt gondolom, az ezzel való érvelés olyan, mint az a vita, hogy "az én tanítóm jobb, mint a tiéd." Valaki kiszámolt egy időpontot, és most ezt tanítják az átadási vonalban. Miért izgatjuk magunkat emiatt? Csak folytassuk a gyakorlást, és próbáljunk eredményeket elérni. A bön és a buddhizmus átadási vonala is visszanyúlik az első évezred kezdetéig. Ez nekem elég. Már eleget bizonyítottak ennyi idő alatt. Folytassuk a tanításokat. Értelmetlen belemenni "az én apám jobb, mint a te apád" jellegű vitákba.

Kérdés: A tibeti csoportok egymás között versengenek és nem mindig mondanak szépeket egymásra. Van-e ezen még javítanivaló?

Alex: Feltétlenül. Őszentsége, a Dalai Láma mindig ellenzi a szektásodást, ahogyan azt teszik más hagyományok vezetői és nagy lámái is. Ennek ellenére még mindig léteznek szektás csoportok. Ami igazán sajnálatos, de mégis léteznek. Viszont nekünk ezeket nem kell követnünk.

Kérdés:  Tudna többet mondani a mádhjámikáról, bön nézőpontból nézve?

Alex:  Nem tanulmányoztam bön szövegeket mádhjámikáról. A mádhjámika értelmezése eltérő mind a négy tibeti hagyományban. Még egy hagyományon belül is eltérőek a szövegkönyvek, és a szerzőknek is különböznek a nézeteik. El tudom képzelni, hogy a bön követők körében is éppen így lehetségesek eltérések. Erre csak következtetni tudok. Ha a bön követők vitaképzésre gelukpa kolostorokba járnak - bár a szakjapa kolostorokban is létezik némi vita -, akkor el kell fogadják azoknak a kolostoroknak a nézeteit, amelyek őket képzik. Nincs értelme nem elfogadni azt a nézetet. Egyenrangú módon vehetnek részt vitaképzésben a nyingmapa kolostorokban is, ha elfogadják a nyingmapa nézetet a mádhjámikáról.

Annak érdekében, hogy elérjük a megvilágosodást, rendelkeznünk kell az ürességről való helyes nézettel. Viszont a helyes nézet kifejtésének több módja is létezhet. Nagyon figyeljünk, amikor a különféle tibeti hagyományokat tanulmányozzuk. Ugyanis a központi kifejezéseket nagyon különböző módon határozzák meg. Ha például, gelukpa meghatározást adunk egy kagyüpa kifejezéshez, akkor egészen idegenül fog hangozni az, amit mondanak. De ha elolvassuk annak a kagyüpa kifejezésnek a kagyüpa nézet szerinti meghatározását, akkor már teljesen érthető lesz.

Nagyon oda kell figyelnünk az irányzatok sajátságos észlelés-elméletére is. Ha úgy tekintjük meg valamelyik irányzat mádhjámika megfogalmazását, hogy nem vesszük figyelembe annak az irányzatnak a fogalmi és nem-fogalmi megismerésének meghatározásait, akkor az nagyon zavaros lesz. A nyingmapa, a kagyüpa és a szakjapa észlelés-elmélet teljesen különbözik a gelukpától. Mi, itt nyugaton a Biblia világnézetéből indulunk ki, és az Egyetlen Igazságot, Egyetlen Istent akarjuk - ami csak ezen a módon lehetséges, és pont. De [a tibeti irányzatokban] ez nem így van.

Egy helyes nézetet többféle módon is le lehet írni. Jelentős különbség ad az, ha az ürességről, mint az elme által értett tárgyról beszélünk, vagy pedig az elméről, ami érti az ürességet. A dzogcsen ezt az utóbbi módon határozza meg, azaz elme, ami érti az ürességet. A gelukpa viszont szútrában vitatja ezt, magának az ürességnek a szempontjából. A tantra legmagasabb, negyedik osztályában az Anuttara Jóga tantrában a tiszta fény fejtegetéssel, a gelukpa bemutatás hasonlít a dzogcsenhez. Úgy tűnhet, hogy a bön a szútra hagyományban a gelukpát követi, viszont a dzogcsenben a nyingmapa stílust. Nem tudok a tantra alsóbb osztályairól. Nem végeztem alapos tanulmányokat a bönről, csak olvastam róla.

Azt gondolom, hogy mindebből az embernek arra kell következtetnie, hogy ez az egész teljesen összetett. Ezek a tibeti átadási vonalak nem egymástól elszigeltek. A dolgok nem így léteznek, hanem kapcsolatban és kölcsönhatásban állnak egymással. Nincsen olyan, hogy mindentől független átadási vonal. Még egyes tibeti iskolákon belül is különbözőek a tantra átadási vonalak, a mádhjámika értelmezései, stb., mindegyik különböző történelemmel. Ugyanakkor vannak egyező dolgok is. Éppen olyan, mint egymásba fonódó különböző hajfonatok vagy mint egy család. Mindegyik átadási vonal változott az alapítása óta. A dolgok jóval képlékenyebbek. Szeretjük a dolgokat egymástól függetlenül létező, külön kategóriákba rendezni, de a valóság nem ilyen.

Kérdés:  Mondhatjuk-e, hogy a vallás Tibetben eredetileg családon belüli, helyi dolog volt, mielőtt szerzetesi hagyomány lett?

Alex:  Én ezt nem mondanám. Ez nem olyan, mint például a zsidó vallás,

 Második Zsidó Templom megmaradt fala, a mai Siratófal

ahol a Második Templom lerombolása után a szertartásokat a családokban folytatták tovább úgy, hogy az anya vezette a péntek esti szolgálatot és a család felelőssége volt a gyerekek tanítása. Ebben az értelemben a vallás Tibetben nem volt családi hagyomány. Az egyetlen bizonyítékunk a hivatalos temetkezési ceremóniákból és a királyoknak szánt áldozásokból származik.

Mi volt az, amit helyi
szintű valláshoz lehetett hasonlítani? Azt el tudom képzelni, hogy voltak olyan helyi falusi papok, akik az emberek részére éppen úgy elvégezték a szertartásokat a falvakban, mint ahogyan a buddhisták teszik manapság. [Manapság] szerzeteseket hívnak be az otthonaikba, hogy elvégezzék a szertartásokat és ehhez hasonlókat. Hogyan képezték ki ezeket a régi falusi papokat? Apáról fiúra szállt [a tudásuk]? Nőket is bevontak ebbe? Ez egy kaszt volt? Fogalmam sincs.

Ez is olyasmi, amiről nagyon kevés a bizonyítékunk. Pedig kellett lennie valamilyen írásbeli hagyományuknak is.  A Szamje kolostorban dolgoztak zhang-zhung-ból való fordítók, akik nyilvánvalóan fordítottak valamit. Hajlanék arra a gondolatra, hogy az ókori Tibetben az oktatás és műveltség szintje a távolabbi területeken nem volt nagyon magas. Több ókori országban a [vallási] szertartásokat a királyi udvarokban végezték, nem terjedtek el olyan széles körben a népesség körében, különösen nem a távolabbi és elszigetelt területeken.

Kérem, ne feledjék, hogy Tibetnek nincsenek nagy városai. Nem olyan volt, mint az ókori Róma. Kicsi falvakból állt és nomádokból. Hogyan terjedhetett a szertartásokkal kapcsolatos oktatás? Az emberek nagyon elszigetelten éltek. Helyi hegy-szellemekben vagy ilyesmikben hittek? Biztosan. Szervezett volt-e? Ki tudja. Púdzsákat és áldozásokat  a helyi hegy-szellemek számára még mindig végeznek mindenfelé Közép-Ázsiában. 

Valójában azt gondolom, hogy az a legfontosabb, hogy most mit tanulhatunk a böntől. Ha a tanító, a gyakorlás stílusa és a tanítás lényege megfelel nekünk - tökéletes. Bármit is választunk, fontos, hogy ne merüljünk bele szektás gondolkodásmódba. Ahelyett, hogy ezt mondjuk, "Ez a legnagyszerűbb dolog a világon!" csak egyszerűen vegyük tudomásul, "Ez nekem megfelelő."

Felajánlás

Fejezzük most be egy felajánlással. A felajánlás nagyon fontos. Amikor valami pozitívat teszünk, mint például több tudást szerzünk a buddhizmusról és a bönről, ez felépít egy bizonyos pozitív erőt. Ha felajánljuk, ez a pozitív erő okként fog közreműködni a szamszára javításában. De nem csupán azért akarunk több intellektuális tudást birtokolni, mert így jobb állást szerezhetünk az egyetemen és tanfolyamot vezethetünk és pénzt kereshetünk. A megvilágosodás elérése érdekében ajánljuk ezt fel. Ha jobban megértjük az ösvénnyel kapcsolatos dolgokat, és a szektás nézetektől mentesek maradunk, akkor képesek leszünk minden energiánkat beletenni a megvilágosodás elérésébe, ami előnyére válik mindenkinek. Ha a pozitív erőt, mint okot ajánljuk fel a megvilágosodáshoz, akkor az okként fog szolgálni a megvilágosodáshoz. Ez az, amiért kezdetben fontos a motiváció: megadja a hangot.

Bármit is tanuljunk, az mélyebbre és mélyebbre hatol bennünk, és okként fog szolgálni ahhoz, hogy képesek legyünk őszintén követni akár egy buddhista, akár bön ösvényt egészen a végéig, megértéssel és szektás nézetek nélkül, úgy, hogy a legjobb segítségére lehetünk mindenkinek.

Köszönöm.

Forrás:  Bön és a tibeti buddhizmus (angol nyelven)

A bön és a tibeti buddhizmus - Alexander Berzin előadásának nyers jegyzete

Az előadás végén feltett kérdések és válaszok

Kérdések és válaszok

 

Kérdés:  A bön és buddhizmus közötti különbség [kihangsúlyozásának] egyik érve, hogy a buddhizmus Buddhától ered, egy teljesen megvilágosodott lénytől, emellett jól dokumentált és van átadási vonala is, ellenben a bön nem olyantól származik, aki teljesen megvilágosodott.

 

Alex: Honnan tudjuk, hogy Buddha egy teljesen megvilágosodott lény volt? Nincsen erről semmilyen feljegyzés és nem készült róla hang-vagy képfelvétel sem. Honnan tudjuk egyáltalán, hogy a buddhista iratok valójában azt tartalmazzák, amit Buddha tanított? Róla és tanításairól szóló szövegek is csak körübelül 400 évvel Buddha halála után jelentek meg. Honnan tudjuk, hogy azok az emberek, akik közvetítették a tanításokat, pontosan emlékeztek? Ebben az átadási vonalban mindenkinek pontos memóriája volt és sosem tévedett, még akkor se, ha csak egyszer hallotta [Buddha tanításait]? Ez [a kijelentés] erős túlzás volna.

 

Nem gondolnám, hogy indokolt volna azt mondani, hogy Buddha megvilágosodott volt, de Shenrab Miwo nem. Hogyan is mondhatnánk, hogy ő nem volt az? Nem tanulmányoztam az életrajzát, így nem vagyok járatos a részletekben, de változtat-e ez valamit? Ez elvezet egy bonyolult fejtegetéshez arról, hogy vajon Buddha tanította-e a mahájána szútrákat? Mert ez ugyanaz a jellegű vita. Minden attól függ, hogy hogyan határozzuk meg a Buddhát? Ha úgy, mint a hínajána (théraváda - 'kis szekér') irányzat, mi is történelmi alaknak [gondoljuk], akkor nyilvánvalóan Buddha nem taníthatta a mahájána szútrákat, hacsak azt nem állítjuk, hogy titokban tanította és nem nyilvánosan adta át [másoknak]. A mahájána szútrák meghatározása szerint, valójában Buddha volt a mahájána szútrák tanítója - három testben, és zillion formában megtestesülve, mindenütt a térben és időben, és így tovább. Ilyen fajta Buddha könnyedén taníthatta a mahájána szútrákat. Éppen úgy, mint amikor az átadási vonal forrásáról beszélünk, azt gondolom, tisztában kell lennünk azzal, hogy Buddha melyik megjelenési formájára utalunk. Buddha Sákjamuniról vagy Shenrab Miworól, mint történelmi személyekről beszélünk, vagy arról a szempontról, ahogyan ők maguk leírnának egy megvilágosodott lényt?

 

Végül, a próba az, vajon a személy tanítása valóban használható-e a megvilágosodáshoz való eljutásban? Ez az, amiről megtudjuk egy tanítás érvényességét. Hacsak nincsen mindentudó elmét, nem vagyunk képesek észlelni azt, vajon bárki más megvalósította-e. Tehát honnan tudjuk, hogy bárki más megvalósította? Nem tudjuk. Lehet némi fogalmunk a tényből, hogy minden hagyomány létrehozott néhány fantasztikus lényt. Számomra ez elég. Én nem veszem szó szerint a dolgokat. Azt gondolom, hogy jobb, ha egy kicsit objektívebben tekintünk ezekre a dolgokra. Buddha egyik vagy másik jellegű meghatározása nagyon is hatással van a tanítás eredetének bemutatására.

 

Résztvevő: A bön három típusáról beszélnek: a régi bön, a szövegek elrejtése előtti bön; a Yungdrung bön, a hagyományosabb típusú bön a dzogcsennel, mádhjámikával, pradzsnyápáramitával és így tovább; az új típusú bön, Guru Rinpocse közös átadási vonalával. Az elmúlt század elején Sharcse, a nagy mester, ezáltal az új bön módszer által érte el a szivárvány testet.

 

Alex: Nem hallottam az új bönről. Teljesen bizonyos, hogy vannak, akik gond nélkül együtt gyakorolják a bönt és nyingmapát. És vannak olyan bön tudósok, akik a gelugpa vitaiskolákba járnak. Ahogy már említettem, az elrejtett szövegek felfedezői között többen voltak olyanok, aki mindkét hagyomány szövegeire rábukkant. A Szamje kolostorban fordítók együtt dolgoztak. Tehát némileg mindig is hatottak egymásra. Nem tudom, hogy mi volna a jellegzetes különbség a Yungdrung bön és az új bön között. A Yungdrung bönnek és a nyingmapának szintén közös az átadási vonala. Talán csak abból a szempontból [lehet különbség], hogy Guru Rinpocse benne van-e az átadási vonalban. Azt gondolom, a lecke, amit meg kell tanulnunk, hogy a bön a tibeti szellemi tanítások egyik átadási vonala, és nem valami rémísztő dolog, amiben "rossz fiúk" vagy ördögi vallásgyakorlók voltak.

 

Kérdés:  Ez a több, nyilvánosságra került ismeret a bönről jelenlegi fejlemény?

 

Alex:  Azt gondolom, igen. Általában egy valamilyen csoportra irányuló negatív kivetítés az arról a csoportról való teljes tudatlanságon alapul, mint amikor a muzulmánokból ördögöt csinálnak. Természetesen, a bönnel kapcsolatos nyilvános ismereteink jobbára újak. Nagyon nagy része van ebben Őszentségének, a Dalai Lámának, de nem ő az egyetlen. Az ötödik dalai láma idején vetettek véget a mongolok egy 150 éves polgárháborúnak, és ők tették meg az ötödik dalai lámát Tibet politikai vezetőjének. Ez nagyon sok okra vezethető vissza.

 

A negyedik dalai láma mongol volt. Az első pancsen láma, a negyedik és ötödik dalai láma oktatójaként, választotta ki az ötödik dalai lámát. Teljesen indokolt, hogy a mongolok támogatták az ő mongol származású negyedik dalai lámájuk reinkarnációját. Az ötödik dalai láma irányelve volt a Tibeten belüli különböző csoportok összebékítése, hogy véget vessen ennek a szörnyű polgárháborús időszaknak. Ő nem csupán összehozta az összes hagyományt és helyet biztosított számukra a Monlam fesztiválon, de a két fő nyingmapa átadási vonalat képviselő különböző nyingmapa kolostorokat kérte meg arra, hogy végezzenek szertartásokat a tibeti állam sikeréért. Bön kolostorokat is felkért, hogy végezzenek szertartásokat az állam sikere érdekében. A jelenlegi [tizennegyedik] dalai láma mondta, hogy megpróbálja folytatni a Nagy Ötödik irányelvét. Jelenleg a menekülthelyzet miatt mindegyik hagyomány egyformán nyilvánosan is terítékre került. Ezért van most információnk mindegyikről.

 

Kérdés: Egy nyugati is írt egy értekezést a bönről 1967-ben.

 

Alex:  Igen. A bön kolostorokat [David] Snellgrove tanulmányozta az ötvenes és hatvanas években.

 

Kérdés:  Az iráni kultúrában vannak-e dzogcsen elemek?

 

Alex:  Nem gondolnám. Még a bön teremtésmítosz is teljesen különbözik az ősi iráni zoroasztrizmus teremtés mítoszától. Amit mondtam, az az, hogy a buddhizmus egészen korán jelen volt az iráni kulturális területeken. Ha egy buddhista tanítást úgy határozunk meg, mint ami hozzásegít valakit a megvilágosodáshoz, egy megvilágosodott lény összes képességével, akkor az a tanítás buddhista, akár buddhistának nevezzük, akár nem. A bön nem feltétlenül iráni kulturális területről érkezett, bár Tibet nyugati területe iráni kulturális terület volt, és a bön követők azt mondják, hogy az ő hagyományuk onnan érkezett. Valószínű, hogy a Nyugat-Tibet és Khotán közötti kapcsolaton keresztül [jöhetett], ami éppen olyan jól dokumentált kulturális kapcsolat volt, mint a nyugat-tibeti és az iráni kulturális területek közötti. Legalábbis elképzelhető.

 

Kérdés:  Nem megalapozott-e az, hogy a bön idősebb, mint a buddhizmus?

 

Alex:  Honnan tudnánk, hogy idősebb? Elfogadjuk, hogy Shenrab Miwo harmincezer évvel ezelőtt élt a kőkorban vagy bronzkorban? Mennyire fontos ez? Én úgy értelmezem, hogy a bön befolyással volt a buddhizmusra Tibetben: azaz befolyásolták azt a módot, ahogy a tibeti buddhisták megjelenítik a buddhizmust. Ez világos. Ezzel nem vitatkoznék. De nem tudom, hogyan lehetne valaha is kiderítenünk objektíven, hogy ki jött először.

 

Kérdés:  A dzogcsen gyakorlata idősebb, mint a buddhizmus, nemdebár?

 

Zoroaszter (Zarathustra) ábrázolás

Alex:  Úgyszintén, itt sem látom, miképpen tudhatná ezt bárki is. Attól függ, hogyan határozzuk meg a dzogcsent. Ha úgy határozzuk meg, mint egy olyan tanítást, ami elvezet bennünket a megvilágosodáshoz, akkor a történelmi Buddha előtt érkezett-e? A buddhisták maguk mondanák, hogy a történelmi Buddha előtt is voltak Buddhák, akik a megvilágosodás eléréséhez szükséges módszereket tanították. Ha Shenrab Miwot egy korai Buddhának hívja valaki, az rendben is van. Miért ne? Mi volna a különbség? Ön a dzogcsenről, mint egy teljesen kifejlesztett rendszerről kérdez, ami megvilágosodáshoz vezet vagy pedig bizonyos módszerekről, amit a dzogcsenben is használtak, és ami egy korábbi gyakorlatból ered? A dzogcsen természetesen nincs benne a zoroasztrizmusban. Zoroaszter (Zarathustra) csak körülbelül ötven évvel a történelmi Buddha előtt élt, nem pedig harmincezer évvel azelőtt. Nincsen olyan dokumentált vallás, ami annyira messze visszanyúlna. Egy másik dolog pedig az, hogy ha egy hagyomány [művelőit] "rossz fiúknak" címkéznek, akkor az a hagyomány ezért a rossz nyilvánosságért egészen biztosan kárpótolni fogja magát azzal, hogy ők nagyon régiek. De szó szerint kell-e ezt vennünk? Én nem tenném ezt. De ha valaki viszont szó szerint szeretné venni, akkor tegye!

 

(a Kérdések és válaszok még folytatódnak a következő részben)

 

Forrás: A bön és a tibeti buddhizmus (angol nyelven)

A bön és tibeti buddhizmus - Alexander Berzin előadásának nyers jegyzete

3. rész

Tibeti kultúra és az alapvető tanítások

 

Azt gondolom, nagyon fontos az, hogy megpróbáljuk megkeresni a buddhizmus azon elemeit, amiket ők vettek át a bönből, és amelyek visszatükrözik a helyi tibetiek felfogását, így tisztább képünk lesz arról, hogy melyik a tibeti kultúra és melyik a buddhizmus. Azt is meg kell kísérelnünk, hogy megkülönböztessük a kulturális jelleget a bön alapvető tanításaitól.

 

A gyógyítás négylépcsős folyamatát teljes mértékben átvette az összes tibeti buddhista hagyomány. Amikor valaki megbetegszik, az első dolog, amit tesz, hogy egy mo-t dob, ami a jövendölés egy módszere. Ez a bönből származik. Az ősi időkben nem kockával dobták a mo-t, ahogyan azt most általánosan teszik, hanem kötéllel, amit különböző csomókká kötöztek. A mo megmondja, ha ártó szellemek okozzák a betegséget, és ha igen, mely szertartásokat kell végrehajtani ahhoz, hogy kiengeszteljék őket. Második lépésként, az asztrológiát figyelembevéve, meghatározzák a szertartások elvégzésének leghatásosabb időpontját. Az asztrológiához a kínai elemeket használják - föld, víz, tűz, fém és fa. Aztán, harmadik lépésben, elvégzik a szertartásokat, hogy eltávolítsák a külső ártó hatásokat. Ezek után, a negyedik lépésben, a beteg beveszi a gyógyszert.

 

A szertartások mögötti elvekben enyhe különbség van a buddhizmus és a bön között. Buddhista oldalról nézve a karmánkkal dolgozunk, és úgy  tekintünk a külsődleges helyzetre, mint alapvetően a karma kivetülésére. A szertartás - púdzsa (puja) - segít a pozitív karmikus lehetőségek felébresztésében. A bönben egyformán fontos a külső erők összhangba hozása, és azután a belső karmikus helyzet.

 

Mindkét esetben a gyógyulás érdekében végzett púdzsákhoz tormákat használnak, amik az ősi áldozati szertartások letompított maradványai. A tormák alkalmazása - árpalisztből készítve, egy kicsi állatformára megmintázva és bűnbak gyanánt való felhasználása - kétségtelenül a bönből származik. Ezeket adják oda az ártó szellemeknek: "Ezt vigyétek és a beteget hagyjátok békén!"

 

Ez az egész áldozati kérdéskör nagyon érdekes. Ugyanis, a bön követők azt mondják, "Mi nem csináltuk ezt, ez már egy korábbi hagyomány volt Tibetben." A buddhisták azt mondják, "Ezt a bön követők végzik, mi nem csináltunk ilyet." Szemmel láthatóan mindenki le akarja tagadni, hogy csinált volna áldozásokat, pedig ezek a szertartások kétségtelenül léteztek. Milarepa megemlíti, hogy az ő idejében végeztek ilyeneket. Még mai korunkban is, 1974-ben, amikor Őszentsége, a Dalai Láma első alkalommal adott kálacsakra beavatást Bódhgajában, nagyon nyomatékosan felszólította a tibeti határ menti területekről érkezett embereket, hogy hagyjanak fel az állatáldozatok gyakorlatával. Ez valami olyan dolog, ami már régóta létezik.

 

A bardo szertartásokban a bön követők különféle istenségek képeit szokták használni, de ugyanezt teszik több buddhista bardo szertartásban is. Ez az iráni/bön temetkezési szertartásokig nyúlik vissza, amikor a sírokba a halott személyek mellé különféle dolgokat raktak.

 

Úgyszintén a böntől vette át a tibeti buddhizmus a " tér harmónia háló"-t, amiben többszínű húrok pókhálószerű alakzata képviseli az öt elemet.

Álomfogó tetoválás

Ez a háló a külső elemek összhangba hozását segíti elő, még azelőtt, hogy a belső tényezőinken vagy karmán dolgozni kezdenénk. A hálót úgy tervezték, hogy összhangban legyen a jövendöléssel és a többivel, és a házon kívül van felakasztva. [Nyugaton] "álomfogók"-nak nevezik ezeket,  de eredetileg nem erre használták. Arra szánták, hogy összhangba hozza az elemeket, és megmondja a szellemeknek, hogy hagyjanak bennünket békén. Ez is nagyon tibeti.

 

Az élet-lélek (bla) fogalma, ami a bönben és a buddhizmusban is megtaláható, a közép-ázsiai türk qut - 'hegy lelke' - elméletből származik. Azt a területet, ami egy bizonyos szent hegy körül volt, mindig a kán uralta, a türkök uralkodója, később pedig a mongolokét nevezték így. A uralkodó volt az a személy, aki megtestesítette ezt a qut-ot vagy élet-lelket, és aki természetfölötti tehetsége révén tudott uralkodni.

 

Az elmélet szerint, egy ember élet-lelkét ártó szellemek is ellophatták. Mindegyik tibeti buddhista hagyománynak volt púdzsá-ja (szertartása), hogy visszaragadja az ártó szellemek által ellopott élet-lelket. "Váltságdíjként" a torma-t adták oda: cserébe add vissza az élet-lelkemet. Honnan tudod, hogy az élet-lelkedet ellopták? Nyugati meghatározás szerint idegösszeroppanásnak vagy idegsokknak szoktuk nevezni azt, amikor valaki nem tudja megállni a helyét az életben. Az az ember, akinek ellopták az élet-lelkét, szintén képtelen rendbe tenni az életét. Ez az élet-lélek éppen úgy uralja az életünket, mint ahogyan a kán uralkodik az országa fölött. Az élet-lélekre használt tibeti szó, a "la", benne van a "lama" szóban is. A láma az az ember, akinek igazán van élet-lelke.

 

Aztán ott van még a jólét-szellem. Ha ez erős, minden rendben lesz és sikeresek leszünk. A tibeti szó erre a "yang" (g.yang). A "yang" kínaiul birkát jelent. Loszárban, a tibeti újévben, megeszik a birka fejét és tsampa-ból - pirított árpamagokból - formázzák meg a birkafejet. Ez jelképezi a jólét-szellemet. Ez is egyértelműen a régi bön szertartásból származik.

 

Az imazászlók is a bönből származnak. Az öt elem színeire festik, majd felfüggesztik őket, hogy egyensúlyba hozzák a külső elemeket, így ha ezek kiegyensúlyozottá válnak, akkor jobban odafigyelhetünk a belső dolgainkra. Több imazászlón is megtalálható a szélparipa (lungta), aminek jelentése egybefonódik a szerencselóval. Kína volt az első olyan ország, ahol kialakították azt a postai rendszert, amelyben a postások lovakkal jártak. Voltak meghatározott helyek, ahol a postások megállhattak és lovakat válthattak. Ezeken a postai állomásokon lévő lovak voltak a széllovak. Az alapgondolata ennek az, hogy a jó szerencse éppen úgy lovon fog érkezni, mint ahogy a postás is hozza a dolgokat, levelet, pénzt, stb. Ez is nagyon tibeti, illetve eredetileg kínai.

 

A bön gyógyítás bizonyos részei átkerültek a buddhizmusba, mint például a tollal spriccelt szentelt víz szokása. Minden buddhista beavatási szertartásban van egy vázában pávatoll. A boróka leveleinek és ágainak elégetését tibeti nyelven sang-nak hívják, ezt a hegyek tetején teszik, az érkezők üdvözlésére. De szokták az út szélén is égetni, például amikor Őszentsége visszaérkezik Dharamszalába. Ez a helyi szellemek felé tett felajánlással függ össze.

 

A tibeti buddhizmusban megjelenő, jelentős fontosságú jóslást gyakran keverik a sámánizmussal, pedig a jóslás és a sámánizmus különböznek egymástól. A jóslás egy szellem közlése, aki egy médiumon át beszél. Ez inkább olyasmi, mint egy [kommunikációs] csatorna. A sámánok, viszont  - Szibériában, Törökországban, Afrikában, stb. - olyan személyek, akik egy olyan transzállapotba kerülnek, melynek során különböző birodalmakba jutnak és ott többféle szellemmel, általában az elődök/ősök szellemével, beszélnek. A szellemek különböző kérdésekre adnak válaszokat. Amikor a sámánok kilépnek a transzállapotból, kézbesítik az előd/ős üzenetét. Ezzel ellentétben, a jóslásnál a médium általában nem emlékszik azokra, amiket a szellem rajta keresztül közölt. A jóslásokat a védelmezőkkel hozzák összefüggésbe. Azonban a sámánizmus nyoma is megmaradt abban a [hármas] felosztásban, amely szerint a dolgok a földön, fölötte és alatta léteznek. Ez a felosztás a bönben is elterjedt, és aztán került a buddhizmusba.

 

Buddha rengeteg dolgot tanított, több témában is. A buddhizmus a terjedése során eljutott Ázsia különböző területeire, és az emberek Buddha tanításainak azon részeit érezték fontosnak, amelyek egybecsengtek a saját kultúrájukkal. Például a "tiszta föld" gondolatát az indiai buddhizmus is említi, de náluk nem annyira fontos. A kínaiaknál, akiknél az a taoista gondolat létezett, hogy el lehet jutni a halhatatlanok nyugati földjére, kihangsúlyozták a "tiszta föld" eszméjét, és erőteljesen továbbfejlesztették. Így lett az egyik legjelentősebb kínai buddhista iskola/irányzat a Tiszta Föld. Ugyanígy, az indiai buddhizmuson belül is megtaláljuk a védelmezőkről és különféle szellemekről szóló fejtegetéseket, a púdzsa felajánlást, és így tovább, de a tibetiek fejlesztették tovább ezeket a részeket ennyire erőteljesen, mert ez volt eredetileg a saját kultúrájukban.

 

Befejezés

 

Azt gondolom, nagyon fontos az, hogy tiszteljük a bön hagyományt. Több dolog van, amit bönként vagy a tibeti kultúraként azonosíthatunk be, és amelyek nem teljesen azonosak a tibeti buddhizmussal. A buddhista tanításban több olyan dolog is megtalálható, ami a bönben is. Teljesen értelmetlen arról vitázni, hogy ki mit másolt kiről. Mivel a buddhizmus és a bön évszázadokon át kapcsolatban álltak egymással, miért ne hatottak volna egymásra?

 

Fontos megértenünk azt is, hogy a bön követőket "rossz fiúknak" kikiáltani, részint politikai állásfoglalás - ez a nyolcadik századból származó maradvány, amikor ők voltak a szuper-konzervatívok. Részint pedig pszichológiai - olyan emberek tesznek ilyet, akik saját pozitív oldalukat hangsúlyozzák, miközben hajlamosak kivetíteni saját negatív oldalukat másokra. Ez a jelenség különösen olyan fundamentalista buddhista hagyományokban található meg, ahol eltúlozzák a guru iránti odaadást, és a védelmezők szerepét, és ez utóbbiak nagyon fontossá válnak. Bizonyos szövegek szörnyű dolgokat írnak azokról, aki a Dharma ellen vagy a mondott hagyományok ellen vannak: tegyük tönkre ellenségeinket, tapossuk el őket, vájjuk ki a szemüket, stb. Azt gondolom, sokkal inkább helyénvaló, ha követjük Őszentsége példáját abban a kijelentésében, hogy öt tibeti irányzat létezik, és ezek mindegyike teljesen érvényes ösvény a megvilásodáshoz. Több közös dolog van bennük és ugyannak a célnak - a megvilágosodásnak - az eléréséről beszélnek.

 

A közös dolgokon belül is léteznek olyanok, amelyek inkább a tibeti kultúra részei, és mások, amelyek inkább a buddhizmusból fakadóak. Tőlünk függ az, hogy eldöntsük, melyiket akarjuk követni. Ha el akarunk fogadni bizonyos dolgokat a tibeti kultúrából, rendben van, miért ne? De ez nem feltétlenül szükséges. Ha meg tudjuk különböztetni a tibeti eredetű tényezőket a buddhizmus alapvető tényezőitől, akkor legalább bizonyosak lehetünk abban, mi az, amit követünk. Nem őrködhetünk a buddhizmus fölött. Hiszen még az indiai buddhizmus is az indiai társadalommal összhangban alakult ki. Nem választhatjuk le a buddhizmust arról a társadalomról, amiben azt tanították, de jó, ha biztosak vagyunk abban, hogy melyek a [társadalomból fakadó] kulturális tényezői, és melyek az eredeti buddhista tanítások.

 

Forrás: A bön és tibeti buddhizmus (angol nyelven)

A bön és a tibeti buddhizmus - Alexander Berzin előadásának nyers jegyzete

2. rész

A bön hagyomány követőinek száműzetése

Szamje kolostor

Kb. i.u. 760-ban Triszong Decen, tibeti uralkodó meghívta Padmaszambhavát - Guru Rinpocsét - Indiából. Szamjéban megépítették az első [buddhista] kolostort, és így beindulhatott a kolostori hagyomány. Egy "fordító hivatal" is működött Szamjéban, ahol különböző szövegeket nem csupán indiairól és kínairól fordítottak, hanem zhang-zhung-i nyelvről is, ami [azt jelentette, hogy Zhang-zhung] akkor már egyértelműen rendelkezett írott nyelvezettel. Kétféle tibeti írásrendszer létezik. A nyomtatott rendszer alapjait Szongcen Gampo uralkodó hozatta Khotánból. Némely nagy tudós - pl. Namkhai Norbu Rinpocse - kutatása szerint Zhang-zhungnak volt egy korábbról származó írásrendszere is, amelyik a tibeti kézíráros formához adta az alapot. Szamjéban bön szövegeket - feltételezhetően temetkezési és egyéb szövegeket - fordítottak le zhang-zhung nyelvből a saját írásos rendszerében tibeti nyelvre.

Szamjéban zajlott az indiai és kínai buddhizmus közötti híres tanvita, ami után egy vallási tanácsot hoztak létre, és i.u. 779-ben a buddhizmust Tibet államvallásává nyilvánították. E döntés hátterében kétségtelenül politikai megfontolások húzódtak. Nem sokkal ezután, 784-ben, kezdődött a "bön-frakció" üldöztetése. Innen indult a gyűlölködés. Nagyon fontos kielemeznünk azt, hogy mi is történt valójában?

Akkoriban a tibeti birodalmi udvaron belül három nagy csoport - "frakció" - volt: egy Kína-párti, egy India-párti és egy ultra-konzervatív, idegengyűlölő hazai csoport. Triszong Decen apja egy kínai hercegnőt vett feleségül, aki nagy befolyással rendelkezett, így Decen apja is Kína-párti volt több dologban. A konzervatív csoport merényletet követett el az apa ellen. Azt gondolom, hogy ez is lehetett az egyik oka annak, hogy a kínaiak elvesztették azt a bizonyos vitát. Egyébként sem igazán volt esélyük győzelemre, mert a kínaiaknak az érvelésben nem rendelkeztek olyan nagy hagyománnyal, így mindenképpen vesztettek volna India legjobb vitázóival szemben. Amúgy sem beszéltek közös nyelvet, mindent le kellett fordítani tibetire. Tehát a kínai csoporttól való megszabadulás nyilvánvaló politikai lépés volt, hiszen [az idegenellenes csoport tagjai] a kínaiak miatt ölték meg Triszong Decen apját. Ezenkívül Triszong Decen meg akart szabadulni az idegen-ellenes erőktől is. (Úgy tűnt számára, hogy az indiai csoport a legkevésbé fenyegető őrá nézve) Így a - főleg bön vallás követőiből álló - konzervatív politikai csoportot száműzték, akik leginkább miniszterek és a politikai egyéb közszereplői voltak.

Ugyanis, érdekes módon, a [bön jellegű] temetkezési és áldozati szertartások még az ő száműzetésük után is folytatódtak az udvarban. A Kínával 821-ben kötött szerződés emlékére egy oszlopot emeltek, amelyik leírja ezeket a szertartásokat, amelyekben állatáldozat is szerepelt. Bár többé nem volt [bön jellegű] uralkodói temetkezési szertartás, de azért a bönnek még mindig volt némi befolyása. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos annak a felismerése, hogy a buddhisták és bön követők közötti gyűlölködés valójában teljesen politikai eredetű, és nem igazán a vallásról vagy szertartásról szólt.

A konzervatív csoportokat két területre száműzték. Az egyiket Junnanra, a mai délkelet Kína területére, Burmától északra, és a másik csoportot Gilgitbe, ami a mai Pakisztán északkeleti részén van, nagyon közel ahhoz a helyhez, ahonnan Padmaszambhava (Guru Rinpocse) érkezett. Ez utóbbi tényből arra következtethetünk, hogy ott, ahol eredetileg Padmaszambhava tanult, talán a [száműzött] bön követők is kaphattak némi tanítást a dzogcsenből, amit később aztán visszavihettek Tibetbe, Padmaszambhavától függetlenül. Tehát több lehetséges magyarázata  is van annak, hogy a dzogcsen - függetlenül a Padmaszambhava által hozott buddhista hagyománytól - megtalálható a bönben. Célszerű körbejárni a dolgokat, mert valami nem attól válik igazzá, hogy valaki annak mondja.

Elrejtett bön szövegek (termák)

A száműzetés idején a nagy mester, Drenpa-namka, sok bön szöveget rejtett el a Szamje kolostor sárfalába rakva. Padmaszambhava ugyanabban az időben szintén rejtett el szövegeket, mert úgy érezte, hogy nem érett még meg az idő arra, hogy az emberek megértsék ezeket. Ő azonban csak dzogcsen tartalmú szövegeket rejtett el. A bön követői a teljes bön tanítás - beleértve a dzogcsent is - szövegeit rejtették el. Így, bár ugyanabban az időszakban a bön követők és Padmaszambhava is rejtettek el szövegeket, ennek okai és az elrejtett szövegek tartalma teljesen különbözőek voltak.

Triszong Decent követő tibeti uralkodó, Ralpacsen meglehetősen fanatikus volt [a buddhizmus támogatásában]. Elrendelte, hogy hét háztartásonként támogassanak egy szerzetest. Emellett nagyon sok adót fordított a kolostorok támogatására és fenntartására is. A vallási tanácsban lévő szerzetesek hatalmas politikai hatalommal rendelkeztek. A következő uralkodóról, Langdarmáról, [az utókor] szinte ördögi képet festett, mert felszámolta a vallási tanácsot, és teljes mértékben megszüntette a kolostorokba folyó összes adót. Majd feloszlatta a kolostorokat is, de a könyvtáraikat megtartotta. Ez utóbbit onnan tudjuk, hogy mikor Atísa, a rendkívüli módon tisztelt buddhista tanítómester, a 11. században Tibetbe érkezett, megállapította, hogy milyen gyönyörűek a könyvtárak. Langdarma király a politikailag túl erőssé vált kolostori intézményeket alapvetően megszüntette, így azok teljesen elhagyatottá váltak.

A Szamjéban elrejtett bön szövegeket először 913-ban fedezték fel. A [feltehetőleg üresen álló] kolostorba pásztorok mentek, és amikor egyikük egy falnak támaszkodott, az szétmállott és előkerült néhány kézirat. A bön szövegek zömét, körülbelül egy évszázaddal később, a nagy bön mester, Shencsen Luga fedezte fel, és 1017-ben feljegyezte őket. Ezek jobbára nem dzogcsen anyagok voltak, és olyanokat is magukba foglaltak, amiket a tibeti buddhizmussal közös tanításoknak is lehetne nevezni. Csak ezután kezdte a nyingmapa irányzat is felfedezni [régi mestereik elrejtett] szövegeit Szamjéban és más kolostorokban. Sokszor ugyanott találtak meg bön és nyingmapa szövekeget.  A nyingmapa szövegek jobbára a dzogcsenről szóltak. A bön történetének ebben az újabb szakaszában már biztosabb történelmi talajra kerültünk. (A régi szakasznak a száműzetés és a szövegek elrejtése előtti időszakot számítjuk.)

A bön és a tibeti buddhizmus összehasonlítása

Úgy találjuk, hogy [a bönben és] a tibeti buddhista hagyományokban nagyon sok a közös. Ezért hívja Őszentsége a bönt az öt tibeti hagyomány/iskola egyikének. Bár a bön követői nem szeretnék, de mi akár a tibeti buddhizmus másfajta formájának is nevezhetnénk őket. Ugyanis, attól függ, hogyan értelmezzük a buddhista hagyományt. A bön legtöbbször ugyanazt a kifejezést használja, amikor megvilágosodásról, megvilágosodás eléréséről, buddhákról, stb. beszél. Bizonyos kifejezések különbözőek, mint ahogyan különféle istenségek nevei is azok, de az alaptanítások ugyanazok. Létezik néhány nagyon lényegtelen különbség, például a körüljárások óramutató járásával ellenkezőleg történnek, nem pedig az óramutató járásával egyezően. Vagy a szertartási fejfedő fajtája különböző, vagy bár a szerzetesek köpenye azonos színű, kivéve a mellényt, ami kék, nem pedig piros vagy sárga.

A bön is éppen úgy rendelkezik a vita vagy érvelés hagyományával, mint a tibeti buddhizmus. A vita vagy érvelés szokása nagyon messzire nyúlik vissza, és jó volna tudni, hogy ki kezdte. Természetesen az indiai kolostorokban ez már jóval régebben jelen volt, mint ahogy Tibetben megjelent. (az indiai ókorban már a történelmi Buddha színre lépése előtt léteztek magas szintű érvelések/viták a különbözően gondolkodók között. A páli kánon szuttái nagyon sok olyan vita leírását megőrizték, amelyek a történelmi Buddha és máshogy gondolkodók között zajlott. a ford. megj.) Ennek ellenére a tibeti buddhista hagyományba a bönön keresztül is érkezhetett a vita vagy érvelés szokása. Ugyanakkor viszont, egyáltalán nem szükségszerű, hogy mindig egyik utánozza a másikat, megjelenhet ez párhuzamosan is.

Egészen érdekes az, hogy a bön érvelési hagyományhoz nagyon közel áll a gelug érvelési szokás. Nagyon sok bön szerzetest képeznek ki érvelésre gelug kolostorokban, és még geshe fokozatot is kapnak ott. Ez azt sugallja, hogy bár a bön rendelkezett a dzogcsen tanításokkal, a mádhjámika magyarázata közelebb áll a gelug értelmezéshez, mint a nyingmapa iskoláé. A bön és a tibeti buddhizmus közti hasonlóságok nem kizárólagosan a nyingmapára vonatkoznak. A bön nem csupán egy nyingmapa "klón" más névvel, hanem attól jóval összetettebb.

A bön követői a különféle indiai hagyományos tudományokat is fontosabbnak tartják, és ezeket behatóbban tanulmányozzák náluk, mint a buddhista kolostorokban. Ilyenek a gyógyászat, asztrológia, költői verslábak, és így tovább. Míg a buddhista kolostorokon belül ezek a tárgyak sokkal hangsúlyosabbak Amdoban, Kelet - Tibetben, mint Közép-Tibetben.

A bönnek és a tibeti buddhizmusnak is vannak kolostorai és kolostori fogadalmai. Nagyon érdekes, hogy e fogadalmak közül több megegyezik mindkét hagyományban, de a bönnek olyan fogadalmai is vannak, amik elvárható lennének a buddhistáknál, akiknél viszont nincs ilyen. Például a bön követőknek van vegetáriánus fogadalma, a buddhistáknak nincs. A bön erkölcs kicsit szigorúbbnak tűnik, mint a buddhista.

A bönnek tulku (újra testet öltő lámák) rendszere van, ami ugyanaz, mint a buddhista kolostorokban. A bön követőknél is létezik geshe, van pradzsnyápáramitá, mádhjámika, abhidharma és mindaz a felosztás, amiket a buddhista szövegekben találhatunk. Néhány fogalom és magyarázata némileg különböző, de a különbség nem drámaibb, mint ami az egyik buddhista irányzat és a másik között van. Például a bönnek a világ teremtéséről megvan a saját leírása, de a kálacsakrában éppen úgy egyedi leírást találunk. A bön, tehát, nem is olyan idegen.

Forrás: Bön és tibeti buddhizmus (angol nyelven)

A bön és a tibeti buddhizmus - Alexander Berzin előadásának nyers jegyzete

1. rész

Bevezetés

Arra kértek, hogy ezen az estén beszéljek a bön hagyományáról és a buddhizmushoz való viszonyáról. Amikor Őszentsége, a Dalai Láma a tibeti átadási vonalakról/iskolákról beszél, gyakran ezt az ötöt említi: a nyingmapa, kagyüpa, szakjapa, gelukpa és bön hagyományokat. Őszentsége nézőpontja szerint a bön egyenrangú a másik négy tibeti buddhista átadási vonallal/iskolával. Őszentsége nagyon toleráns és liberális gondolkozású, ugyanis nem mindenki ért egyet ezzel az állásponttal. A bönről a buddhista tanítók körében azelőtt is, és most is nagyon sok furcsa gondolat létezett. A mi nyugati pszichológiánk azt mondja, hogy amikor az emberek nagyon erőteljesen kihangsúlyozzák a saját személyiségük pozitívumait, mielőtt még elrendezték volna a mélyebb szinten lévő, problémás dolgaikat, akkor rendszerint a saját negatív tulajdonságaikat az ellenfélre vetítik ki (ezt a fajta elhárító mechanizmust hívják a nyugati pszichológiában projekciónak). Azaz "Mi vagyunk a jó fiúk, akik az igazi és hamisítatlan ösvényen haladunk, és ők a gonoszak." Sajnos, úgy tűnik, a tibeti történelemben ennek a kivetítésnek a tárgyai a bön hagyomány követői lettek. Ennek a történelmi okait keressük most meg, amihez, azonban, meg kell ismernünk a tibeti politikai történelem összefüggéseit.

Az tény, hogy a bön rengeteg negatív nyilvánosságot kapott, így elég rossz kép alakult ki róla Tibeten belül is. A nyugatiakat gyakran vonzotta ez a téma, hiszen ha valami ennyire rossz megítélés alá esik, az még érdekesebb lehet. Más hagyományok elég unalmasak, mert tiszták, egyszerűek. Ugyanilyen furcsa gondolat szokott lenni az is, hogy a bön egzotikusabb, mint a tibeti buddhizmus. Vannak olyan nyugatiak, akik úgy tekintenek a bönre, mintha az valamiféle Lobsang Rampa-szerű varázslatos dolgot rejtene, mint például lyukat fúrnak valakinek a homlokába, hogy megnyissák a harmadik szemét. Egyik nézet sem fedi a valóságot. Elengedhetetlen, hogy objektívebb módon szemléljük a bönt, és olyan tisztelettel tekintsünk rá, mint ahogy azt Őszentsége teszi. Valamennyire a tibeti történelmet is meg kell ismernünk ahhoz, hogy lássuk, hogyan alakult ki ez a negatív szemlélet a bönnel kapcsolatban, és hogy a bön szellemi fejlődése hogyan viszonyul a tibeti buddhizmushoz.

A bön eredetének nyomán  - Shenrab Miwo

A bönt, saját hagyománya szerint, Shenrab Miwo alapította, aki 30ezer éve élt, valamikor a kőkor idején. Persze, nem hiszem, hogy ez azt jelenti, hogy Shenrab Miwo még barlanglakó ősember volt. Különféle leszármazási vonalak vagy iskolák iránti tisztelet általános módja szokott lenni, amikor azt mondják róla, hogy [az alapítása] nagyon régi időkre nyúlik vissza. Természetesen, egyáltalán nincs bizonyíték arra, hogy valójában mikor élt Shenrab Miwo. A hely neve, ahol lakott, Omolungring. Úgy tűnik, hogy ez a név talán Shambalának, a Meru- és a Kailash- hegynek egyfajta keveréke, ami egy tökéletes szellemi földet jelent. Azt is hozzáteszik, hogy ez egy - Tazig nevű - nagyobb terület része. A "Tazig" szó perzsa és arab nyelven magára Perzsiára vagy Arábiára utal. Más összefüggésben, viszont egy nomád törzset is jelenthet. A bön hagyomány szerint Tazig a nyugat-tibeti birodalomtól, Zhang zhung-tól nyugatra volt megtalálható.

Ez azt feltételezi, hogy a bön Közép-Ázsiából érkezett, talán egy iráni területről. Lehetséges, hogy Shenrab Miwo egy ősi iráni kultúrában élt, majd Zhang zhung-ba jött. Más változatok szerint inkább csak valamikor az i.e. 7. - 11. század között érkezhetett a nyugat-tibeti Zhang-zhung birodalomba. Ez is nagyon régen volt, és itt sincs mód arra, hogy bebizonyosodjon a Shenrab Miwoval kapcsolatos, bármilyen állítás. Ami egyértelmű az az, hogy a közép-tibeti Jarlung dinasztia kialakulásának idején (i.e.127-ben) már létezett [Zhang-zhung-ban] valamiféle helybéli [vallási] hagyomány. De még azt sem tudjuk, hogy abban az időben ezt egyáltalán hogyan hívták.

Iráni Kapcsolat

Az iráni kultúrával való, lenyűgöző kapcsolatról sokféle elmélet létezik. Nem csupán a bön szempontjából kell ezt áttekintenünk, hanem buddhista szempontból is. A bönben és a buddhizmusban rengeteg a közös. A bön hagyomány követői azt mondják, hogy a buddhisták tőlük vették át ezeket, míg a buddhisták azt állítják, hogy a bön hagyomány követői vették őtőlük. Mindkét oldal saját magát állítja be forrásnak. Hogy mi az igazság, nehéz eldönteni. Miről is van szó?

A buddhizmus Indiából nagyon korán eljutott Afganisztánba. Még magának Buddhának a két tanítványa állította azt, hogy megjárták Afganisztánt és elvitték oda a buddhizmust. Az i.e. 1. és 2. században már Iránban, és Közép-Ázsiában találjuk a buddhizmust. Ebben az időszakban, tehát, a buddhizmus már jelen volt Iránban. Ha a bön azt állítja, hogy azok az eszmék - amelyek nagyon hasonlatosak voltak a Buddha által tanított eszmékhez - valamiféle perzsa területről érkeztek Nyugat-Tibetbe, még jóval azelőtt, hogy maga a buddhizmus közvetlenül Indiából megérkezett volna, akkor az nagyon is lehetséges, hogy ezek az eszmék buddhista és helyi iráni gondolatok keveredéséből származnak. E buddhista-iráni eszmék forrásterületének, a leglogikusabbnak, az akkori perzsa város, Khotán tűnik.

Khotán

Khotán (mai nevén Hotan) Nyugat-Tibettől északra helyezkedik el. Mint tudjuk, Tibet nagyon magas fennsíkon terül el, sok heggyel körülvéve. Ahogy megyünk tovább Tibettől északra, ennek a fennsíknak a végén egy újabb hegylánc, a Kunlun található, ahonnan az egész út lefelé, a tengerszint alá kanyarodik, a Takla-Makán sivataghoz. Ennek a területnek most Xinjiang a neve, és a Kínai Népköztársaság egyik állama. Khotán a Kunlun hegylánc lábánál terül el, a Takla-Makán legdélibb részén. Akkoriban ez a terület iráni (perzsa) kultúrhatás alatt állt, a lakói Iránból érkeztek. Emellett hatalmas kereskedelmi és buddhista központ is volt, [mivel a Selyemút mentén feküdt]. Jelentős kulturális hatással bírt Tibetre, amit azonban a tibetiek lekicsinyellnek, és azt mondják, hogy hozzájuk minden Indiából vagy Kínából érkezett.

Pedig még a tibeti írásrendszer is a khotáni ábécéből származik. Az első, egyesített tibeti birodalom létrehozója, Szongcen Gampo uralkodó, egy minisztert küldött Khotánba, hogy onnan a tibeti nyelv leírásához megfelelelő írásrendszert hozzon. Mivel a Khotánba tartó kereskedelmi út Kasmíron haladt keresztül, így a khotáni nagy tanítóval, akihez eredetileg indult a tibeti miniszter, Kasmírban találkozott. És mert a tibetiek az írásrendszerüket a khotáni tanítótól Kasmírban kapták meg, végül a történet úgy híresült el, hogy a tibeti írásrendszer Kasmírból származik. De ha alaposabban megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy valójában Khotánból ered a tibeti írás. Természetesen, a khotáni rendszer eredetileg pedig Indiából származik. De itt a lényeg mindenképpen az, hogy Tibetnek is nagyon sok kulturális kapcsolata volt Khotánnal.

Láthatjuk, hogy a bön álláspont nagyon valószínűnek tűnik. Így az is lehetséges, hogy [a bön] Khotánból ered. A buddhizmus felől nézve elmondhatjuk, hogy a buddhizmus Tibetbe két irányból érkezett: Khotánból - vagy az iráni kultúrából - Nyugat-Tibetbe, és aztán később Indiából. Az előbbi esetben ez lehetett akár a bön egy korai formája is. Teljesen elképzelhető, hogy a buddhizmus, különösen a dzogcsen, mindkét irányból érkezett, valamint az, hogy a bön is és a buddhizmus is kölcsönözhettek egymástól. Valószínű, hogy ez áll közelebb a valósághoz.

A világmindenség és a túlvilág leírása

A bön egyik eleme, ami iráni vallási hiedelmekből ered, a világmindenség kialakulásáról szóló leírás. A buddhizmus rendelkezésére állnak az abhidharma tanítások a Meru hegyen és így tovább, de nem ez az egyetlen magyarázat [a világmindenség kialakulásáról.] Létezik a kálacsakra magyarázat is, amelyik némileg különbözik. A bön szövegek szintén tartalmazzák az abhidharma magyarázatokat, éppen úgy, mint a buddhizmusban, de emellett a bönnek egy saját egyedi magyarázata is van, egy olyan vonás, ami mindenképpen iráninak (perzsának) tűnik, ez a fény és sötétség dualizmusa. Némely orosz tudós hasonlóságot fedezett fel a tibeti és ősi perzsa különféle istenek és alakok nevei között. Ez a hasonlóság is azt az iráni kapcsolatot jelzi, amire a tudósok rámutatnak.

Viszont, ami teljesen egyedi a korai bönben, az a túlvilágra - különösen a köztes-létre  - helyezett hangsúly. Az uralkodók, haláluk után, a túlvilágra költöztek. Mivel ehhez a túlvilági utazáshoz különféle dolgokra volt szükségük, így jelen volt az állatáldozat, és esetleg még emberáldozat is, bár ez utóbbi vitatható. Emellett bizonyára képeket, élelmet és egyéb olyan dolgot temettek el, amire egy embernek szüksége lehet a túlvilági utazásához.

Mindenképpen észre kell vennünk azt, hogy a tibeti buddhizmus átvette a köztes-lét erőteljes kiemelését a böntől. A köztes-lét - bardo -

említése az indiai buddhizmusban is megtörténik, de nagyon kicsi hangsúlyt kapott, ezzel szemben a tibeti buddhizmusban nagyon sok bardo szertartás és ehhez hasonlók vannak. Az ősi perzsa kultúrában éppen úgy megtalálható a túlvilági lét előkészítésének kiemelt fontossága. A korai bön egyetlen vonása, amiről ténylegesen teljes biztonsággal beszélhetünk, az a temetkezési szertartások gyakorlata és a sírokban talált leletek, amik mind azt mutatják, hogy hittek egy túlvilágban. Bármi más csupán feltételezés. És az is tény, hogy valójában csak ősi királyok, uralkodók temetkezési sírjait vizsgálhatjuk meg.

A nyugat-tibeti birodalom, Zhang-zhung hatása a közép-tibeti Jarlung völgy területén is érvényesült, és a legkorábbi időktől kezdve egészen az első tibeti birodalom, Szongcen Gampo általi megalapításáig is eltartott. (Szongcen Gampo, a Jarlung völgyből származó dinasztia nagy uralkodója, aki elsőként egyesítette a különböző régiókat egységes tibeti birodalommá.) Mint tudjuk, Szongcen Gampo különböző országbeli hercegnőkkel lépett házasságra. Meglehetősen ismert tény, hogy egy kínai és egy nepáli hercegnőt is feleségül vett. (E feleségekről mintázták a Zöld és Fehér Tárát)  Azonban, rajtuk kívül egy Zhang-zhung-ból származó hercegnővel is összeházasodott. Tehát az első tibeti uralkodóra ezen kultúrák mindegyike hatással volt.

A buddhizmus teljes tanítása e legkorábbi időszakban még nem érte el az egész Tibetet, és hatása Tibetben valójában nagyon jelentéktelen volt. Ennek ellenére, az uralkodó buddhista templomokat építtetett különböző "erőpontokban". Tibetet egy hátán fekvő női démonnak képzelték, és úgy vélték, hogy különböző akupunktúra pontokban épített templomok megfékezik a vad erőket. Mindenképpen kínai jelleget tükröznek ezek a fogalmak: akupunkturás pontok, megfékezett démonok és egyebek. Minden bizonnyal, abban az időben a buddhizmusnak ez a formája volt jelen Tibetben. Az még idetartozik, hogy Szongcen Gampó császár, az egész buddhizmus átvétele mellett, fenntartotta a bön temetkezési rítusokat, amiket őelőtte gyakoroltak Jarlungban. Nyilvánvalóan ezt a Zhang-zhung-ból származó felesége támogatta. Így, a temetkezési szertartások és az áldozások, egyebek, még ebben a korai buddhista időszakban is fennmaradtak. 

Forrás: Bön és a tibeti buddhizmus (angol nyelven)