2019. április 5., péntek

Szerelem és házasság a buddhista hagyományban

A vallások nagy részének határozott iránymutatása van a szerelemmel és házassággal kapcsolatban. Például a kereszténység “szent házasság”-ról beszél, és a katolicizmusban a házasság egyike a hét szentségnek.
Hogyan közelíti meg a buddhizmus a házasságot és a szerelmet?

Buddhizmus és a szerelem
A kanonikus buddhista iratokban és kommentárokban szinte semmi sem található a szerelemről, de muszáj tisztázni egy közkeletű félreértést. Nagyon sokan – buddhisták és nem buddhisták – vélik úgy, hogy a buddhistáknak tartózkodniuk kell a kötődésektől. Magyarán, ez azt jelentené, hogy a legjobb partner nélkül élni.

De a buddhizmusban a ‘kötődés’ szót speciálisan értelmezik, inkább ‘függés’-nek vagy ‘birtoklás’-nak mondanánk: szükség vagy mohóság táplálta, ész nélkül való függés a kötődés. Közeli barátságok és intim kapcsolatok nem csupán elfogadottnak számítanak a buddhizmusban, hanem sok  esetben azt tapasztalja az ember, hogy a buddhista gyakorlás a kapcsolatainkat egészségesebbé és kiegyensúlyozottabbá teszi.

Mi a buddhizmus véleménye a házasságról?
A házasságot a buddhizmus leginkább világi vagy társadalmi jellegű szerződésnek tekinti, aminek nincs köze a valláshoz.

A történelmi Buddha tanítványainak többsége cölibátusban élt. Némely tanítvány házas volt, mielőtt csatlakozott volna a szanghához (a Buddha által alapított közösséghez), bár a belépés nem jelentette a házasság szükségszerű végét.
Ennek ellenére, a házas tanítványoknak tilos volt bármiféle szexuális jellegű kielégülés. Nem azért, mert a szex “bűnös” dolog, hanem azért, mert úgy vélték, hogy a szexuális vágy akadálya a megvilágosodásnak. (Arról, hogy a történelmi Buddhának volt-e felesége és fia, ITT írtam bejegyzést)

Buddha világi tanítványai, mint például a gazdag kereskedő, Anathapindika vagy Viszákhá, sok esetben bőkezűen támogatták a szanghát, és többségük házas volt.
A páli szuttában található tanbeszédben (DN 31 – Beszéd Szigálának – A világiak fegyelmi szabályzata ) Buddha azt tanácsolja Szigálának, világi tanítványának és ifjú házigazdának, hogy ne hagyja feleségét és gyerekeit védtelenül, ne játssza el vagyonát szerencsejátékon. Emellett óvja Szigálát a házasságtöréstől, rossz társaságtól, léha nőktől, a szeszes ital fogyasztásától, a lustaságtól. Javasolja, hogy felesége iránti tiszteletét ötféle módon mutassa ki: legyen udvarias hozzá, ne becsülje le őt, maradjon hűséges, adja át neki az irányítást, gondoskodjon a felékesítéséről. A felesége szintén ötféle módon tisztelje férjét: végezze el jól kötelességeit, legyen barátságos a rokonokkal, maradjon hűséges, vigyázzon arra, amit a férje hoz, teljesítse ügyesen és szorgalmasan kötelességeit. (a Buddha Ujja oldalon ITT olvasható el az egész szutta)

Tehát röviden, Buddha nem helytelenítette a házasságot, de nem is szorgalmazta. A Vinája-pitaka – ‘szerzetesek fegyelmi szabályzata’ – megtiltja a szerzeteseknek és apácáknak azt, hogy házasságközvetítőként közreműködjenek.

Amikor a buddhista iratok egyáltalán megemlítik a házasságot, általában monogám házasságról beszélnek. Bár Damien Keown történész ezt írja a Dictionary of Buddhism című művében: “Korai dokumentumok említést tesznek különféle ideiglenes és állandó partneri kapcsolatokról, amelyeket érzelmi és gazdasági okokból hoztak létre, és a buddhista Ázsia különböző részein poligámia és poliandria is megengedett volt.”

Ez a tolerancia jelenik meg a világi emberek szexuális erkölcseinek buddhista szempontú megítélésben is. A harmadik buddhista fogadalmat általában így fordítják: “ne élj vissza a szexualitással”, és ezt évszázadokon keresztül a helyi társadalmi normák követéseként értelmezték. A legtöbb esetben kevésbé fontos, hogy szexualitás terén mit tesznek az emberek egymással, mint az, hogy ezzel ne okozzanak szenvedést a másiknak vagy önmaguknak, vagy problémát a társadalomban. (A harmadik fogadalomról, a buddhizmus és szex kapcsolatáról ITT írtam bejegyzést)

Válás
A buddhizmusban nem tiltják.

Egyneműek közti szerelem és házasság
A korai buddhista szövegekben nem beszélnek a homoszexualitásról. Éppen úgy, mint a szexualitás egyéb kérdései, a homoszexualitás elfogadása vagy nem elfogadása is inkább a helyi társadalmi-kulturális normák közé tartozik. A tibeti kánonban léteznek olyan kommentárok, amelyek tiltják a szexuális kapcsolatot férfiak között, de ilyen jellegű tiltás nem található a páli vagy kínai kánonokban. Azonos neműek közötti szexuális kapcsolat a buddhista Ázsia bizonyos részein a harmadik fogadalom megszegésének számít, más részein azonban nem.

Az Egyesült Államokban az első buddhista intézmény, ami engedélyezte az azonos neműek közti házasságot, a japán dzsódó-sinsu irányzatot képviselő Buddhist Churches of America volt.

Nyugaton manapság több szangha – ‘buddhista közösség’- támogatja az azonos neműek közötti házasságot, annak ellenére, hogy a tibeti buddhizmusban ez problémát okoz. Ahogy fentebb olvasható, a tibeti buddhizmusban az évszázados hivatalos kommentárok szerint a férfiak közötti szexuális kapcsolat a harmadik fogadalom megszegésének számít, és Őszentsége, a dalai láma nem rendelkezik egyoldalú jogokkal ahhoz, hogy megváltoztassa a tibeti kánont. Őszentsége azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy nem lát semmi rosszat az egyneműek házasságában, csak akkor, ha ez a házasság ellenkezik a pár vallásával.

Mi történik egy buddhista esküvőn?
Buddhista esküvő, mint olyan, nincsen. Sőt, Ázsia bizonyos részein a buddhista egyház egyáltalán nem bonyolít le esküvőt. Tehát azt, hogy mi történik egy buddhista vallású pár esküvőjén, leginkább a helyi szokások és hagyományok határozzák meg.