2019. április 26., péntek

Hogyan csökkenthetjük szorongásunkat?

Gyerek-és kamaszkorunkban majdnem mindannyian szép terveket szőttünk arról, hogy “mik leszünk, ha nagyok leszünk”. Amikor felnőve befejeztük az iskoláinkat, dolgozni kezdtünk, párt választottunk, gyerekeink lettek, egy idő után azt kezdjük érezni, hogy egyre jobban belesüllyedünk a mindennapok unalmas világába, és nagyratörő, világmegváltó terveinkből nem lett semmi.

Ekkora már azt is észrevesszük, hogy annak ellenére, hogy azt mondogatták nekünk annak idején, hogy kellő szorgalommal bármit elérhetünk, ez nem állja meg a helyét. Mert bár sokan dolgoznak 12 órát naponta, mégsem jutnak egyről a kettőre, és hiába szorgos vagy rátermett valaki, mégsem őt teszik meg vezetői pozícióba, míg mások érdemtelenül lesznek gazdagok vagy kapják meg a kinevezést.

És itt vannak a közösségi oldalak, amikről ismerőseink tengerparti nyaralásos, vidám hangulatú bulizós képei zúdulnak ránk, és úgy érezzük, hogy míg a környezetünkben mindenki megtalálta a boldogságot, mi beleragadtunk a szürke hétköznapokba.

Mindez, ami körülöttünk és bennünk zajlik, szorongással tölt el bennünket. Állandóan másokhoz méregetjük magunkat, azt képzeljük, hogy mások milyen jól érzik magukat, mert megtalálták a boldogság titkát, elérték céljaikat, megvalósították vágyaikat.

Persze, az eszünkkel mindannyian tudjuk, hogy hálásnak kellene lennünk azért, amink van, és hogy sosem szabadna másokhoz hasonlítani magunkat. De hogyan tudjuk erről tényleg meggyőzni magunkat, hogyan küzdhetjük le a ezt a fajta szorongást?

Lépjünk hátra
Elsőként szemléljük meg életünket kicsit távolabbról. Mit is akarunk kihozni belőle? Mit szeretnénk elérni?
És gondoljuk végig józanul. Mondjuk folyamatosan azon merengünk, hogy milyen jó volna híres embernek lenni és sok pénzt keresni. De tegyük fel utána rögtön a többi kérdést is: örülnénk-e annak, ha lesifotósok és pletykalapok újságírói kukkolnák minden lépésünket a nap 24 órájában, és rajtunk csámcsognának az emberek? És nézzük meg, hogy a híres emberek tényleg annyira boldogok? Közülük hányan fordulnak alkoholhoz és droghoz? És ne feledkezzünk meg a legfontosabb tényezőről, hogy vajon képesek volnánk-e annyi időt és energiát belefektetni, hogy ténylegesen is nagy zenészek, híres színészek, focisták, stb. legyünk?

Keressünk egy szerep modellt
Miután rátaláltunk arra az életútra, amiről úgy érezzük, hogy létünknek értelmet ad és boldogabbá tesz, a következő lépés, hogy keressünk valakit, aki megtestesíti azt. Ahhoz, hogy nagy zenészek legyünk, gyakorolni kell, ha focisták akarunk lenni, szintén gyakorolni kell. Még a járáshoz is gyakorlásra volt szükségünk, csak erre már nem emlékszünk. Ha el akarunk érni valamit az életben, eltökélteknek, szorgalmasnak és kitartónak kell lennünk.  A szerep modell ösztönzést és segítséget adhat ehhez.

Segítsünk másokon
Nagyon könnyű beletemetkezni saját gondolatainkba és vágyainkba. Legtöbbször azon jár az agyunk, hogy mit akarunk az élettől vagy mire van szükségünk, és ha valaki vagy valami ebben megakadályoz, dühösek leszünk.
Szorongásaink nagy része izolációból fakad. Így a legjobb és legegyszerűbb mód a kapcsolatteremtésre az, ha tényleg odafigyelünk másokra. Ez több dolog miatt is előnyös.
Az egyik, hogy tudományosan bizonyított tény, hogy a tiszta szívből jövő segítségnyújtás csökkenti a szorongást és növeli a boldogság érzetét. Ezenkívül megértőbbek leszünk másokkal szemben, és nem legyőzendő akadálynak érezzük őket céljaink elérésében. Ráadásul a másokra való teljes odafigyelés során kiderül, hogy mindenkinek vannak problémái, sok esetben azoknak, akikre a közösségi oldalakon irigykedtünk, jóval több, mint nekünk magunknak.

Nem szükséges, hogy segítség gyanánt nagy dolgokat tegyünk. Sokszor elég, ha rámosolygunk valakire egy szomorú napon vagy ha őszintén köszönetet mondunk valamiért. A lényeg az, hogy ne kényszerből tegyük, hanem az iránti belső késztetésből, hogy jobbá tegyük mások napját. Ezután pedig nézzük meg saját lelkiállapotunkat, és látni fogjuk a különbséget!

Ismerjük fel, hogy ki vagy
Mindannyian azt szeretjük gondolni – ráadásul ezt halljuk mindenhonnan –, hogy egyediek vagyunk, egyszeriek és megismételhetetlenek. Igen, külső szinten ez mindenképpen így van. Viszont, ne felejtsük, minden élőlényt ezen a Földön ugyanazok az alkotórészek alkotnak, és ugyanazoktól az alaptényezőktől – légzés, víz-és táplálékfelvétel -  függ a létezésük.

Így az “ismerd fel, ki vagy” kifejezés valójában azt jelenti, hogy megértjük, kik vagyunk. Minden embernek (és minden élőlénynek) megvan a maga problémája, tökéletes élet nem létezik. 
Vegyük ezt észre, és naponta 5-10 percet rászánva meditáljunk el ezen! 
Ha tudatosan odafigyelve alkalmazzuk a fenti pontokat, szorongásunk fokozatosan szét fog oszlani.

Forrás: Hogyan kezeljük szorongásunkat? (angol nyelven)

2019. április 5., péntek

Szerelem és házasság a buddhista hagyományban

A vallások nagy részének határozott iránymutatása van a szerelemmel és házassággal kapcsolatban. Például a kereszténység “szent házasság”-ról beszél, és a katolicizmusban a házasság egyike a hét szentségnek.
Hogyan közelíti meg a buddhizmus a házasságot és a szerelmet?

Buddhizmus és a szerelem
A kanonikus buddhista iratokban és kommentárokban szinte semmi sem található a szerelemről, de muszáj tisztázni egy közkeletű félreértést. Nagyon sokan – buddhisták és nem buddhisták – vélik úgy, hogy a buddhistáknak tartózkodniuk kell a kötődésektől. Magyarán, ez azt jelentené, hogy a legjobb partner nélkül élni.

De a buddhizmusban a ‘kötődés’ szót speciálisan értelmezik, inkább ‘függés’-nek vagy ‘birtoklás’-nak mondanánk: szükség vagy mohóság táplálta, ész nélkül való függés a kötődés. Közeli barátságok és intim kapcsolatok nem csupán elfogadottnak számítanak a buddhizmusban, hanem sok  esetben azt tapasztalja az ember, hogy a buddhista gyakorlás a kapcsolatainkat egészségesebbé és kiegyensúlyozottabbá teszi.

Mi a buddhizmus véleménye a házasságról?
A házasságot a buddhizmus leginkább világi vagy társadalmi jellegű szerződésnek tekinti, aminek nincs köze a valláshoz.

A történelmi Buddha tanítványainak többsége cölibátusban élt. Némely tanítvány házas volt, mielőtt csatlakozott volna a szanghához (a Buddha által alapított közösséghez), bár a belépés nem jelentette a házasság szükségszerű végét.
Ennek ellenére, a házas tanítványoknak tilos volt bármiféle szexuális jellegű kielégülés. Nem azért, mert a szex “bűnös” dolog, hanem azért, mert úgy vélték, hogy a szexuális vágy akadálya a megvilágosodásnak. (Arról, hogy a történelmi Buddhának volt-e felesége és fia, ITT írtam bejegyzést)

Buddha világi tanítványai, mint például a gazdag kereskedő, Anathapindika vagy Viszákhá, sok esetben bőkezűen támogatták a szanghát, és többségük házas volt.
A páli szuttában található tanbeszédben (DN 31 – Beszéd Szigálának – A világiak fegyelmi szabályzata ) Buddha azt tanácsolja Szigálának, világi tanítványának és ifjú házigazdának, hogy ne hagyja feleségét és gyerekeit védtelenül, ne játssza el vagyonát szerencsejátékon. Emellett óvja Szigálát a házasságtöréstől, rossz társaságtól, léha nőktől, a szeszes ital fogyasztásától, a lustaságtól. Javasolja, hogy felesége iránti tiszteletét ötféle módon mutassa ki: legyen udvarias hozzá, ne becsülje le őt, maradjon hűséges, adja át neki az irányítást, gondoskodjon a felékesítéséről. A felesége szintén ötféle módon tisztelje férjét: végezze el jól kötelességeit, legyen barátságos a rokonokkal, maradjon hűséges, vigyázzon arra, amit a férje hoz, teljesítse ügyesen és szorgalmasan kötelességeit. (a Buddha Ujja oldalon ITT olvasható el az egész szutta)

Tehát röviden, Buddha nem helytelenítette a házasságot, de nem is szorgalmazta. A Vinája-pitaka – ‘szerzetesek fegyelmi szabályzata’ – megtiltja a szerzeteseknek és apácáknak azt, hogy házasságközvetítőként közreműködjenek.

Amikor a buddhista iratok egyáltalán megemlítik a házasságot, általában monogám házasságról beszélnek. Bár Damien Keown történész ezt írja a Dictionary of Buddhism című művében: “Korai dokumentumok említést tesznek különféle ideiglenes és állandó partneri kapcsolatokról, amelyeket érzelmi és gazdasági okokból hoztak létre, és a buddhista Ázsia különböző részein poligámia és poliandria is megengedett volt.”

Ez a tolerancia jelenik meg a világi emberek szexuális erkölcseinek buddhista szempontú megítélésben is. A harmadik buddhista fogadalmat általában így fordítják: “ne élj vissza a szexualitással”, és ezt évszázadokon keresztül a helyi társadalmi normák követéseként értelmezték. A legtöbb esetben kevésbé fontos, hogy szexualitás terén mit tesznek az emberek egymással, mint az, hogy ezzel ne okozzanak szenvedést a másiknak vagy önmaguknak, vagy problémát a társadalomban. (A harmadik fogadalomról, a buddhizmus és szex kapcsolatáról ITT írtam bejegyzést)

Válás
A buddhizmusban nem tiltják.

Egyneműek közti szerelem és házasság
A korai buddhista szövegekben nem beszélnek a homoszexualitásról. Éppen úgy, mint a szexualitás egyéb kérdései, a homoszexualitás elfogadása vagy nem elfogadása is inkább a helyi társadalmi-kulturális normák közé tartozik. A tibeti kánonban léteznek olyan kommentárok, amelyek tiltják a szexuális kapcsolatot férfiak között, de ilyen jellegű tiltás nem található a páli vagy kínai kánonokban. Azonos neműek közötti szexuális kapcsolat a buddhista Ázsia bizonyos részein a harmadik fogadalom megszegésének számít, más részein azonban nem.

Az Egyesült Államokban az első buddhista intézmény, ami engedélyezte az azonos neműek közti házasságot, a japán dzsódó-sinsu irányzatot képviselő Buddhist Churches of America volt.

Nyugaton manapság több szangha – ‘buddhista közösség’- támogatja az azonos neműek közötti házasságot, annak ellenére, hogy a tibeti buddhizmusban ez problémát okoz. Ahogy fentebb olvasható, a tibeti buddhizmusban az évszázados hivatalos kommentárok szerint a férfiak közötti szexuális kapcsolat a harmadik fogadalom megszegésének számít, és Őszentsége, a dalai láma nem rendelkezik egyoldalú jogokkal ahhoz, hogy megváltoztassa a tibeti kánont. Őszentsége azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy nem lát semmi rosszat az egyneműek házasságában, csak akkor, ha ez a házasság ellenkezik a pár vallásával.

Mi történik egy buddhista esküvőn?
Buddhista esküvő, mint olyan, nincsen. Sőt, Ázsia bizonyos részein a buddhista egyház egyáltalán nem bonyolít le esküvőt. Tehát azt, hogy mi történik egy buddhista vallású pár esküvőjén, leginkább a helyi szokások és hagyományok határozzák meg.