Buddhizmus és biznisz az ókorban - A Selyemút

A Selyemút
A Selyemút rejtett kincsei - Stein Aurél és az Ezer Buddha barlangtemplomok
A Kelet bűvöletében: Stein Aurél (1862-1943)
Xuanzang (Hszüen Cang) és a Nyugati utazás


És ami miatt mindezt kikerestem:

Stein Aurél Nijában (Kelet-Turkesztán*) olyan kharosthí írással készült, fatáblácskákra írt leveleket is talált, amik képet adnak az i.sz. 3-4. századi buddhista szerzetesi életről. Az ezt bemutató angol cikkből kiderül, hogy a szerzetesek is kivették a részüket a Selyemút mentén folyó kereskedelemből. Ami még érdekesebb, hogy nemcsak holmi ártatlan gabonával és textillel kereskedtek, hanem nőkkel és borral is. Ezen kívül hiteleztek, sikkasztottak és egyéb sötét ügyletekbe keveredtek, miközben az üzleti kapcsolatokon keresztül biztosították a Dharma terjedését Európa felé. A biznisz-tranzakciókról mesél még Gregory Schopen:



(A poszt ötletét Gabriel Laera kommentje adta.)

ÁPDÉT: További info angolul:
Buddhist Art and the Trade Routes
Mongols, Ancient China and the Silk Road
Journeys on the Silk Road

* Mai forrásokban: Niya, Xinjiang Uygur Autonomous Region of China (Hszintyiang - Ujgur Autonóm Terület). Lásd még (angolul) itt.

Belterjes közbeszéd (Kinek írunk mi?)

Az internet és a közösségi blogolás a közbeszéd körébe tartozik. Tehát nem magának írja az alkotó a szöveget, hanem a „közösségnek”. Célja nem az egyéni érzelmek gondolatok közlése, hanem a véleményformálás.

A Buddhapestet jó ha tízen olvassuk rendszeresen. Tehát nem éppen közösségi és véleményformáló erő, pedig céljai alapján annak kellene lennie.

Jelen állapotában csak egy szűk baráti kör „hobbija”. Ezzel nem tölti be a feladatát, nem szól a „tömegkehez”.

Ezért az gondolom, hogy a következő pár hét legfontosabb feladata a megjelenési sáv szélesítése kell, hogy legyen.

Mi ezzel a célunk? - Az, hogy a jelenlegi ötven alatti nézettséget feltornásszuk napi 100, 300, 500, 1000 látogatóra. Hogy a hangunk ne maradjon visszhangtalan. - Tehát, hogy valódi véleményformáló médiummá váljunk.

Mit kell ehhez tenni?

Hirdessük a buddhapestet

• a saját weboldalunkon,
  
• az általunk az általunk használt fórumokon, levlistákon.
  

Törekedjünk a nyitottságra (a célokat soha nem feledve) az új, eltérő nézetekkel kapcsolatban.
Próbáljunk aktuálisak lenni. Tehát a a napi, hírekre eseményekre koncentrálni, tudjunk „buddhista” „aktuális” válaszokat adni.
Olvassunk bulvárt és elemezzük a mi szemszögünkből.
Hozzunk olvasókat. Hogy legyen kinek írni.

(Ál)idézetek a Buddhától

Kaptam egy mélt, hogy linkeljek be egy buddhista közösségi oldalt* a Théraváda Lap-ra. Az oldalon minden van, ami a Gyógyító Buddha témakörbe belefér: fülgyertyázás, csakrák, Dalai Láma videók stb. És idézetek a Buddhától. Pl.:

„Az elmúlás a harmónia egyik alappillére.
Ha nem harcolunk ellene, összhangban vagyunk a valósággal.”

„Ugyanúgy, ahogy az utazó áll meg egy pihenőhelynél,
a létezés útján haladó lélek is csak elidőzik egy életben.”

És ezeket olvasva eszembe jutott ez a poszt: The Endless Round of Fake Buddha Quotes** És az a kérdés, hogy ilyenkor mit kellene tenni? Egyáltalán kellene-e tenni valamit?

* Az oldal közben megszűnt.
** Az oldalon a "Related Posts" között további álidézetek

Mindenható elme

"Vannak, akik beleestek a kettősség nézetébe, s nem értik a csak tudatot, miközben magában a tudatban növelik a megkülönböztetést. Mahámati! A test, a tulajdon, az élőhely, stb. mind csak a megkülönböztetés miatt létezik."
(Lankávatára szútra 2.12; T672, p595c11-12)

Az elme teremtő hatalmát az utóbbi években már nem csak ezoterikus könyvek tucatjai hirdetik, hanem filmeket is készítenek. S aztán erre az elvre tanácsokat adnak, hogyan juthat az ember pusztán a gondolat erejével anyagi és egyéb javakhoz. Ezzel kapcsolatban egyeseknek eszébe juthat az a buddhista tanítás, hogy minden csak az elme, vagy más szóval a tudat terméke.

Valóban, ahogy a fenti idézet is mutatja, a Buddha tanításai közt megtaláljuk azt, amit "csak tudat" (szanszkrit: vijñapti-mātratā / citta-mātra; kínai: wéishì 唯識 / wéixīn 唯心) tannak neveznek. Ezt régebbi nyugati kutatók "buddhista idealizmusnak" keresztelték el, azt gondolván, arról van szó, hogy van az elme, s a világon minden csak ez az elme, nincs rajta kívül semmi. Ez pedig már nagyon hasonlít arra a gondolatra, hogy csak én létezem (lásd szolipszizmus). De mi sem áll távolabb a Buddha tanától!

A csak tudat tan jelentését két szempontból lehet magyarázni. Egyrészt úgy, hogy minden, amiről megállapíthatjuk akár azt, hogy van, akár azt, hogy nincs, az mindenképp valami olyan kell legyen, amiről tudunk. Még ha azt is mondjuk valamivel kapcsolatban, hogy nem tudjuk, az is a nem tudásról való tudás. Tehát minden csakis tudás formájában jelenik meg. A másik része a csak tudat tanításnak pedig, hogy amikor valaminek jelentőséget, vagy jelentéktelenséget tulajdonítunk - vagyis felállítunk egy viszonyulást, egy érzelmi-gondolati hozzáállást - akkor az egy vélemény, egy elmebeli konstrukció. Ilyen módon például amikor valamit szépnek látok, vagy igaznak gondolok, a szépség, az igazság nem a dolog eredeti tulajdonsága, hanem az én véleményem.

Mindebből két fontos kérdés merül fel. Az első: Létezik-e valóban tudat? A második: Hogyan uralhatom a tapasztalataimat?

Logikusnak tűnik, hogy ha nincs egy külső világ, csak tudat, akkor ezt annyit tesz, egyedül belső világ létezik. Közhelyesen megfogalmazva: minden szubjektív. Nem említve azt a rengeteg problémát, amit egy ilyen álláspont magában hordoz, a buddhista csak tudat tanítás nem ezt jelenti. A tudat, avagy az elme nem más, mint a tapasztalatok tapasztalásának áramlása. Attól tapasztalat valami, hogy tapasztalva van. Tapasztalattól különálló tapasztaló nem létezhet, azon egyszerű oknál fogva, hogy azért nevezünk valamit tapasztalónak, hogy tapasztal. Ha lehetne külön tapasztaló, akkor nem kéne tapasztalnia, tehát nem is volna tapasztaló. Ugyanez a helyzet a tudattal. Azért tudat, mert valamiről tudomással bír. Tudomás nélkül tudat sincs. Ezért nem igaz az a buddhizmus esetében, hogy létezne önállóan, valóban egy tudat.

Akkor mégis mi van? Egyrészt vannak a különböző tapasztalatok, mint a látás, hallás, érzés és gondolkodás. Másrészt vannak a véleményeink. A véleményeink azok, amik mozgatnak bennünket, hogy mit szeressünk és mit utáljunk, mit akarjunk elérni, s mit kerüljünk el. A véleményeink fokozatosan és folyamatosan alakulnak. Amit nem tudunk csak úgy megtenni, az az, hogy lemondjuk a véleményünkről. Mi több, vannak vélemények, amikhez nagyon ragaszkodunk, s vannak, amik nem olyan fontosak. Tehát a véleményeinkről is vannak véleményeink, hogy úgy mondjam. Például: az nagyjából mindegy, hogy amikor a barátunkkal találkozunk, az milyen kabátot vesz fel, de ha nem figyel arra, amit mondunk, akkor megsértődünk. A felszíni véleményeinkből könnyen engedünk, s nem zavartatjuk magunkat miatta, míg amiket fontosnak tartunk, komoly indulatokat tudnak kiváltani bennünk. Így a véleményeink határozzák meg az egész életünket, mert meghatározzák, mik legyenek a késztetéseink, mi motiváljon, milyen indulatok jöjjenek létre.

Hogyan tudnánk akkor kezünkbe venni a sorsunkat? Csak úgy, ha rálátunk legelőször az indulatainkra, majd felismerjük azt, hogy ezeket a véleményeink okozzák, végül pedig belátjuk, hogy a véleményeink nem igazak (vagy hamisak), hanem tudati termékek. Ezen a módon juthatunk el oda, hogy megszabaduljunk a megannyi kényszeres késztetéseinktől.

Karma

Poszt helyett linkek a témában*:

Karma parfüm :)
Zsolt egyik és másik írása a karmáról.

Egy jó összefoglalás angolul a Wikipedián + a szó hétköznapi használata az Urban Dictionary szerint. És "élőben":



Két nyugati tanító magyarázata:






És egy tudományos megközelítés a 39. perctől:




* Valszeg a Twitter/Tumblr lenne az én műfajom. :)

Világiak lehetséges céljai nyugaton

Mély meggyőződéssel hiszem, hogy igazi buddhista áttörés egy társadalomban csak erős szerzetesi réteg megléte esetén lehetséges. Alapozom ezt arra, hogy bármely kultúra, vagy akár szakma is csak magas képzett és elkötelezett „pofik” meglétekor virágozhat. Ezen „élcsapat” viszont csak széles „laikus” rétegből tud kinőni. Márpedig ma Magyarországon elvétve akad pár szerzetes, és működő kolostort még nehezebb találni. (Kommentekben várom az infókat a szerzetesekről kolostorokról.)
Látszatra róka fogta csuka esetével állunk szemben. Nincsenek szerzetesek, akik irányt és példát adhatnának a laikusoknak, támogathatnák az erőfeszítéseiket. És az erős közösségekké össze nem álló laikusok nem tudnak „kitermelni” egy elhivatott szerzetesi réteget.
Szerintem mégsem olyan feloldhatatlan a helyzet. A világiaknak kell azt a kulturális, társadalmi alapot megteremteni, mely kiteljesedhet a későbbiekben. Ez így persze csak ködös vágy csupán. Le kell fordítani a hétköznapokra. Magyarán láthatóvá kell tenni a buddhizmust az interneten, az utcán, az oktatásban, mindenütt, hogy ne egy egzotikus és marginális kisebbség látszatát keltse, hanem épüljön be a többségi társadalom kognitív sémáiba.
Mit lehet tenni?
Három főirányt látok (persze van több is)
Internet:
Minél több hiteles információt kell megosztani a lehető legtöbb helyen. Ezért kiemelten fontos hogy:

• A magyar Wikipédia buddhizmussal kapcsolatos cikkeit javítsuk, bővítsük. Akár annak árán is, hogy egymással vitatkozó bejegyzések kerüljenek fel. Nem az a cél, hogy kevés tökéletes bejegyzés legyen, hanem az, hogy több száz többé-kevésbé vállalható. Mert az egyszeri keresőt kell megcélozni, aki lehet hogy még nem képes elsőre „jó kérdést” feltenni, de ha azt látja, hogy van hova kutakodni, mert rengeteg anyag van fent, akkor talán beleássa magát.
• Minél több a buddhizmussal kapcsolatos blogot kell létrehozni. Nem lehet célunk a monopóliumok erőltetése. Ezért a Buddhapestnek is inkább indikátornak és koordinátornak kell lennie, mint végső forrásnak.
• Támogatni kell az internetes közösségek valós világbeli találkozóit, akár „konferenciák” szervezésével (Melyben néhány vezető blogger egy asztal körül boncolgat pár témát, vagy válaszol kédésekre.), akár szimpla sörözésekkel.

Buddhista közösségek:
Fontos, hogy a most szétaprózott közösségek között meginduljon a párbeszéd, hogy minden hazai buddhista lássa, több köt össze mint ami szétválaszt. Ezért párbeszédet kell kezdeményezni a különböző irányzatok között. Fel kell keresni a másik csoportot, részt kell venni az eseményein, demonstrálni kell, hogy a hazai buddhizmus egységes tud lenni.

Nyitás a külvilág felé:
Ma egy-egy közösség rendezvényén jó, ha pár százan vesznek részt, és azok is az adott irányzat elkötelezettjei. A külvilág nem is tud arról, ha épp Tibeti újév van, vagy vészakh, vagy csak a csoport alakulásának 10. évfordulója. Ezért szerintem nyitni kell a többség felé. Az eseményeket, amikor csak lehetséges jól megközelíthető, nyilvános helyeken kell tartani. Parkokban, tereken, hogy a járókelők is értesüljenek róla, itt valami történik.
Ezért „fesztiválokat” kell rendezni. Persze nem berúgós, hányós ötnaposat, de egy délutánra el lehet foglalni a Városligetet, vagy a helyi főutcát.

Szóval nincs semmi elveszve, csak mozdulni kell már.

Buddhizmus és szex

A poszt apropója nem az, hogy szeretném fellendíteni a blog forgalmát, hanem kaptam egy mélt, hogy küldjek pár linket egy vallásszociológusnak "buddhizmus és szex" témában. A téma hatalmas :), gondoltam, először megnézem mit dob ki a gugel magyarul.

Berhidai Tamás: Szex és buddhizmus?!
Gosztonyi Miklós: Érzékek és a buddhizmus
Gerlóczy Ferenc: Milyen a buddhista párkapcsolat?

Várom a további linkeket + vitára bocsátanám a cikkek tartalmát. (Pl. A leírtak mennyire tartoznak a mainstream buddhista elképzelésekhez? Mennyire "nyugatiak"? Vannak-e bennük tévedések, félreértések, félremagyarázások?)

ÁPDÉT:
Kérdés a helytelen szexuális viselkedésről 1.
Kérdés a helytelen szexuális viselkedésről 2.
Pindóla: Buddhizmus – szerelem – szex
Lílávadzsra (Pressing Lajos): A női és a férfi, a látható és a láthatatlan...

Brad Warner: Sex, Sin, and Zen: A Buddhist Exploration of Sex from Celibacy to Polyamory. (interview, review)
Scott Edelstein: Sex & Spiritual Teacher (review, interviews)
Bhikkhu Cintita Dinsmore: Sex, Sin and Buddhism