Általános félreértések a buddhizmusról (Dharmáról)

Alexander Berzin: Félreértések a Dharmáról/Tanról

Az előző két részben leírt félreértések rámutatnak egy jóval nagyobb problémára a Dharmával/Tannal kapcsolatban. Ez pedig az, hogy szemezgetünk és válogatunk a Dharmán belül - tulajdonképpen a buddhizmuson belül -, csak azt kiválasztva, ami tetszik nekünk és kidobjuk vagy nem veszünk arról tudomást, amit nehéz vagy kellemetlen elfogadnunk. Ez az úgynevezett "cenzúrázott/megtisztított" buddhizmus - cenzúrázzuk vagy megtisztítjuk azoktól a dolgoktól, amik valamiért gondot okoznak számunkra.

Például elvetjük az olyan történeteket, amik a föld alá menő és magukból aranyat kiválasztó elefántokról szólnak*, vagy valami hasonlóról, és azt mondjuk, hogy "Ugyan már! Ezek tündérmesék gyerekeknek!", és nem vesszük észre, hogy némi tanulság van bennük. Akár szó szerint értelmezzük ezeket, akár nem (ahogy némely tibeti is teszi), nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ne utasítsuk el, hiszen ez része a tanításnak. Vagy például a mahájána szútrákban szereplő kifejezés, miszerint a Buddhák 100 millió lényt tanítanak; és 100 millió Buddha kíséri ezt figyelemmel és minden Buddha pórusaiban újabb 100 millió van, és így tovább. Az ilyesmitől zavarba jövünk, mondván, "Ez túl bizarr " és nem fogadjuk el.

Így szemezgetjük és válogatjuk ki azokat a részeket, amik nekünk tetszenek vagy nem tetszenek. Léteznek speciális tantrikus és bódhiszattva fogadalmak azzal szemben, ha valaki csak a tanítás egy részét fogadja el, és nem vesz a többiről tudomást, és csak azt fogadja el, ami neki tetszik. Ugyanis, ha tényleg el akarjuk szellemi utunkként fogadni a buddhizmust, akkor legalább annyira meg kell nyílnunk, hogy képesek legyünk kimondani: "Nem értem ezt vagy azt a tanítást", még akkor is, ha nagyon bizarrnak tűnik számunkra, és képesek legyünk ezt gondolni-mondani: "Legalább addig visszafogom a véleményemet erről vagy arról, amíg jobban megértem vagy jobb, mélyebb magyarázatot nem kapok rá". És nem csupán elzárjuk elménket, és azonnal elvetjük a számunkra valamiért nem elfogadható gondolatokat.

Egy másik félreértés az szokott lenni a Tannal kapcsolatban - még abban az esetben is, ha elfogadjuk az újraszületést -, hogy azt képzeljük, hogy olyan egyszerű lesz majd értékes emberi testben újraszületnünk. Gyakran vélekedünk úgy, hogy "Persze, persze, hiszek az újraszületésben, és természetesen ember leszek majd, és természetesen meglesz minden lehetőségem a gyakorlás folytatására, " és így tovább. Ezek azonban nagyon, nagyon naiv gondolatok. Különösen, ha belegondolunk abba, hogy mennyi időn át viselkedtünk romboló módon, mennyi időn át tettünk mindenfélét nyugtalanító/zavaró érzelmek - mint harag, mohóság, önzés stb. - hatása alatt, és mindezeket összevetjük azzal az időmennyiséggel, amit tiszta szeretettel és együttérzéssel a szívünkben töltöttünk, akkor egészen világossá válik, hogy nagyon nehéz lesz értékes emberi formában újraszületni.

És egy másik téveszme, ami még idetartozik, az egy félreértés az újraszületéssel kapcsolatban: mivel kötődünk barátainkhoz, családtagjainkhoz, így azért teszünk erőfeszítéseket az értékes emberi formában való újraszületésért, hogy megint velük lehessünk. Vagy ugyanígy azt gondoljuk, hogy ha elérjük az újabb értékes emberi születést, akkor, természetesen, találkozni fogunk minden barátunkkal és rokonunkkal és minden szerettünkkel. Ez mind téveszme. Hiszen hány és hány létforma, hány érző lény létezik? Így bármilyen formában újraszülethetünk. És egyáltalán semmiféle garancia nincs arra - valójában jóval nagyobb a lehetősége annak, hogy nagyon sok idő el fog telni addig -, hogy újra találkozunk majd bárkivel ebből az életünkből. Lehet, hogy fogunk, mert egyáltalán nem kizárt. De az egy félreértés, hogy ez olyan könnyű vagy hogy ez garantált.

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angolul)

* A történet szerint egy idős magadhai férfinek fia született, ugyanakkor, mint egy arany elefánt. A fiút Hszianghu-nak, vagyis az elefántok védelmezőjének nevezték el. Az arany elefánt együtt nőtt fel a fiúval, mindenhová követte őt. Az elefánt minden váladéka a földet érve arannyá változott. Hszianghu gyakran beszélt erről az elefántról az ötszáz társának, amikor családjaik titkait megosztották egymással. Adzsátasatru herceg szintén e társaságba tartozott. Azt gondolta magában, "Amikor én leszek a király, megkaparintom magamnak ezt az elefántot." Hamarosan, miután megkoronázták, a palotába rendelte Hszianghut és az arany elefántját. Hszianghu apja figyelmeztette fiát: " Adzsátasatru kegyetlen, könyörtelen és kapzsi ember, aki még a saját apjával is rosszul bánik. Senkivel sem viselkedik jóindulatúan. Azért kért meg téged, hogy menj a palotába, hogy elvegye az elefántodat." Erre Hszianghu ezt felelte: "Senkinek sincs elég ereje ahhoz, hogy megkaparintsa az én elefántomat." Ezután apja és fia felültek az elefántra és a király palotájába mentek. Ott a király étellel és itallal kínálta. Majd Hszianghu búcsút vett a királytól, aki azt kérte tőle, hogy hagyja ott nála az elefántját. Hszianghu beleegyezett és apjával gyalog indult haza. Kis idő múltán az elefánt eltűnt a föld alá és a palota kapuján kívül bukkant fel újra, hogy hazavigye gazdáit. Később Hszianghu elhagyta otthonát és aszkéta lett az erdőben, hogy a király üldözése elől megmeneküljön. (Angolul ITT és ITT olvasható. Fődi Attila szíves közlése szerint magyarul is elérhető: Elefántvédte (42. történet). Tibetiből ford. Komár Lajos. In: A Bölcs és a Balga: Tibeti buddhista történetek. Budapest: Palatinus, 1999. pp. 117-121.)

Miben hisznek a buddhisták?

Amikor elkezdünk a buddhizmussal foglalkozni, előbb-utóbb valaki a környezetünkből megkérdezi tőlünk: "Miben hisznek a buddhisták?"

Ez a kérdés meghökkentő lehet. Miben hisznek a buddhisták? Senki sem mondja egy buddhizmussal foglalkozni kezdőnek, hogy hinnie kellene bármilyen dologban. Sőt, a zen buddhizmusban a megingathatatlan meggyőződést a ráébredés akadályának tartják. A buddhizmussal foglalkozni kezdőknek olyan tanításokat adnak át, mint a Négy Nemes Igazság, az Öt Khandha, a Nemes Nyolcrétű Ösvény, stb. Azt mondják, hogy értse meg a tanításokat és gyakorolja azokat. De minden kezdőt arra buzdítanak, hogy semmiképpen sem "higgye el" ezeket a tanításokat, hanem próbálja ki őket, és tapasztalja meg saját maga is azt, hogy ezek jók-e számára vagy sem?

Amit a történelmi Buddha tanított, az nem más, mint egy módszer saját magunk és a világ megismerésére.* Ő maga több beszédében is azt mondta, hogy tanai kipróbálásra valók, és csak azután fogadja el azt valaki, miután megtapasztalta azokat. A Tiszteletreméltó Thich Nhat Hanh, egy vietnami zen szerzetes mester mondja: "Ne bálványozz semmit sem, ne kötelezd el magad semmilyen tan, elmélet vagy ideológia iránt, még a buddhista tan iránt sem. A buddhista szemléletrendszerek csak irányt adóak, nem pedig abszolút igazak."

Az abszolút igazságot, amiről Thich Nhat Hanh beszél, nem lehet szavakba és fogalmakba foglalni. Ezért a kizárólag szavakban és fogalmakban való hit gyakorlás és megtapasztalás nélkül nem a buddhizmus.

Viszont azért, mert arra buzdítanak mindenkit, hogy a tanokat és tanításokat ne fogadja el pusztán hit alapján, még nem jelenti azt, hogy azok nem is fontosak. A buddhizmus számtalan tanítása olyan, mint a csónakok, amik keresztülvisznek egy folyón**. A napi meditáció vagy kántálás talán értelmetlennek tűnhet, de ha igazán őszintén gyakoroljuk, valódi hatással lesz életünkre és szemléletmódunkra.

Mindezek ellenére, természetesen vannak buddhista hitek vagy meggyőződések. Évszázadokon keresztül a buddhizmusban többféle iskola fejlődött ki, egymástól különböző és egymással néha ellentétes tanokkal. Amikor olyasmit olvasunk, hogy a "buddhisták ezt és ezt a tant hiszik", akkor valójában sokszor arról van szó, hogy az a tan mindössze egyetlen iskolára vonatkozik, nem pedig a buddhizmus egészére.

Ugyanígy, bár a történelmi Buddha nem foglalkozott istenekkel, túlvilággal, a világ keletkezésének megmagyarázásával, sőt beszédeiben kifejezetten elutasította az erre irányuló kérdéseket***, mert szerinte ezek csak zavart keltenek mindenkiben, mégis maga a buddhizmus, mint vallás, többféle félisten tiszteletét és bennük való hitet hozott létre, akárcsak a világ keletkezéséről, túlvilágról is kialakított különféle magyarázatokat.

Ennek ellenére, ha valaki igazán a történelmi Buddha tanításait akarja tanulmányozni, akkor készen kell állnia arra, hogy miután olvasott-hallott a tanításokról, ki is fogja próbálni őket. És csak a gyakorlás során, saját maga tapasztalhatja meg, hogy számára ezek jók-e, beválnak-e. Ahhoz, hogy megértsük a történelmi Buddha tanításait, tehát elsősorban nem vakhitre van szükségünk, hanem a belátásunkra.

És jusson eszünkbe a zen-mondás: "A Holdra mutató ujj nem a Hold...."

Forrás: Miben hisznek a buddhisták? (angolul)

* Lásd: AN 3.65 Káláma Szutta
** Lásd: MN 22 A kobra-hasonlat
*** Lásd: MN 63 Málunkjaputta (rövidebb beszéd)

Karma

Poszt helyett linkek a témában*:

Karma parfüm :)
Zsolt egyik és másik írása a karmáról.

Egy jó összefoglalás angolul a Wikipedián + a szó hétköznapi használata az Urban Dictionary szerint. És "élőben":



Két nyugati tanító magyarázata:






És egy tudományos megközelítés a 39. perctől:




* Valszeg a Twitter/Tumblr lenne az én műfajom. :)

Pop-buddhizmus

Zsolttal a következő linkeket találtuk érdekesnek. Vitára bocsátanám, h mit lenne érdemes kezdeni ezzel a jelenséggel (semmit, tiltakozni, elfogadni, h ez a 21. sz. buddhizmusának része, X).

Az elméleti háttér: Buddhism, pop-culture, and the homogenization of the Dharma by Scott A. Mitchel

Elmélet példákkal: Buddhism in Music

MC Happiness, a japán hip-hop szerzetes

A "Nam Myoho Renge Kyo" kalandjai a nyugati zenében:
The Music Emporium
XZIBIT
Tina Turner (interjú)

A legmenőbb kínai buddhista szerzetes és énekes, akinek a blogját is érdemes megnézni (legalább a képek miatt).



Ez egy thai csapat. És a sor még folytatható...