Bevezetés a tantrikus buddhizmusba: istenségekkel való azonosulás

A buddhista tantrával, és ezen belül is a tantra istenségekkel kapcsolatban elég sok a félreértés. Felületesen nézve a tantrikus istenségek tiszteletét, úgy tűnik, hogy gyakorlatilag nem más, mint egyfajta politeizmus. Emiatt könnyen feltételezhetjük, hogy ha például könyörületességre van szükség, akkor a könyörületesség istennőjéhez kell imádkozni. Természetesen, a népi vallásosságban Ázsia-szerte “használhatják” ilyen módon az istenségeket, de a tantrikus buddhizmusban nem ebben a formában vannak jelen.

Először is, mi az a tantra? A buddhista tantrában rituálékat, szimbólumokat és jógagyakorlatokat használnak, amelyek olyan tapasztalást eredményeznek, hogy általuk lehetővé válik a megvilágosodás elérése. A tantrában nagyon sok gyakorlat az istenségekkel való azonosulásról szól. (hogy mi is az a tantra, arról ITT írtunk már egy rövid bevezetést, a tantrikus szimbólumokról pedig több részletben (a kellékekről ITT), (mudrákról, mandaláról, egyéb szertartásokról ITT) és (a felajánlásokról, tűz-púdzsáról ITT) írtunk)

Az istenségekkel való azonosulásról ezt írta Láma Thubten Jese:

“A tantrikus meditációs istenségeket nem szabad összetéveszteni a különböző vallások isteneivel, istenségeivel, akikre a tantrikus istenek és istennők említésekor szinte automatikusan asszociálhatunk. Itt az egyes istenségeket azért választjuk magunknak, hogy képviselje a bennünk rejtőző alapvető minőségeket a gyakorlásunkhoz. A [nyugati] pszichológia nyelvét használva, egy ilyen istenség egyfajta archetípusa saját legmélyebb természetünknek, a tudatosságunk legbelsőbb szintjének. A tantrában a figyelmünket ilyen archetípusos alakra fókuszáljuk, és azonosulunk is vele annak érdekében, hogy felkeltsük a lényünk legmélyebb, legbelsőbb jellegeit és hogy áthozzuk ezeket a jelenlegi valóságunkba.” (Bevezetés a tantrába: A teljesség látása, 1987-es kiadás)

Sok esetben maga a tanító választja ki a megfelelő istenséget, amelyik összeillik a tanítvány személyiségével és spirituális korlátaival.

Amóghasziddhi Buddha

Tantra, a megvilágosodáshoz vezető ösvény

Ahhoz, hogy megértsük, hogy hogyan hat az istenségekkel való azonosulás, fel kell idéznünk, hogy mit tanít a mahájána buddhizmus.

A mahájána buddhizmus azt mondja, hogy legmélyebb valónkban már tökéletesek, teljesek és megvilágosodottak vagyunk. (eredendően mindannyiunkban ott rejlik a Buddha- természet). Ezt mi, azonban nem ismerjük fel. Hanem engedünk a szokványos látszat és felfogás illúziójának, ezáltal magunkat korlátolt, tökéletlen és hiányos mivoltunkban látjuk.

A tantra segítségével a gyakorló feloszlatja tökéletlen mivoltáról alkotott elképzeléseit, és megtapasztalja a Buddha-természet határtalanságát és tökéletességét.

A tantra előfeltételei

A tantra gyakorlásához három előfeltétel szükséges: lemondás, bódhicsitta és a súnjata (üresség) megértése.

-- Lemondás

A tantrában a “lemondás” nem azt jelenti, hogy a gyakorló felad minden kényelmet és élvezetet, csak híg köménymaglevest eszik és a földön alszik. Hanem annyit jelent, hogy elengedjük az olyan jellegű elvárásokat, mely szerint rajtunk kívülálló dolgoktól remélünk boldogságot kapni. Tehát azzal nincs gond, hogy élvezzük azt, ami szép és élvezetet adó az életünkben, amíg nem sóvárogva ragaszkodunk hozzájuk.

-- Bódhicsitta

A bódhicsitta (“megvilágosodott elme”) végtelen könyörülettel rendelkezik és keresi az üdvözülést minden érző lény számára. Csak a bódhicsitta nyitott szívén keresztül lehetséges a megvilágosodás. A mahájána buddhizmus szerint, ha a megvilágosodást csak saját magad számára próbálod meg elérni, akkor az egy újabb olyan dologgá válik, amit azért ragadsz meg, hogy boldoggá tedd magad.

-- Súnjata (üresség)

A mahájána buddhista tanítás szerint minden jelenség üres az önvalótól. A súnjata megértése nem csupán azért elengedhetetlen, hogy magunkat megértsük, de azért is, hogy megelőzzük azt, hogy az istenségekkel való azonosulás gyakorlata átalakuljon politeizmussá.

Az a tantrikus istenség, amelyikkel a gyakorló azonosul, éppen úgy mentes az önvalótól, mint a gyakorló. Ezért, a tantrikus gyakorló és az istenség egyetlen határtalan lényként valósulhat meg.

Tantrikus gyakorlás

Egészen röviden megfogalmazva, az istenségekkel való azonosulás ezekből a lépcsőfokokból áll:

1. Úgy érzékeljük saját testünket, mint az istenség testét.

2. Úgy érzékeljük saját környezetünket, mint az istenség mandaláját.

3. Úgy érzékeljük az örömünket és boldogságunkat, mint az istenség üdvözülését, kötődéstől mentesen.

4. Csak mások hasznára cselekszünk (bódhicsitta)

Ha valaki komolyan gondolkodik a tantrikus ösvényt választásán, akkor szüksége lesz arra, hogy együtt dolgozzon egy tanítóval vagy guruval. Egy jó tanító a tanítványait a nekik megfelelő tempóban vezeti végig, új tanításokat és gyakorlatokat csak akkor mutat meg nekik, amikor azok már készen állnak rá.

Ez a cikk csak egy rövidke ismertető volt a tantrikus istenségekkel való azonosulásról. A vadzsrajána buddhizmus iskoláinak jó része nagyon összetett tantrikus rendszerrel rendelkezik, amelyek több évszázadon át alakultak ki. Ezek mindegyikét egy életen át lehetne tanulmányozni. (a tantrikus istenségekkel való azonosulás elkezdéséről, hogy hogyan is kell azt csinálni, hogyan kell vizualizálni, ITT írtam bejegyzést)

És azt sem szabad elfelejteni, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a tantrikus ösvény mindenki számára alkalmas. Mint a buddhizmusban általában, úgy itt is érvényes az, hogy csak saját magunk tudjuk kipróbálás után eldönteni azt, hogy ez az út beválik-e nekünk vagy sem.

Az öt meditációs buddháról (dhjáni buddha) ITT írtunk

A buddha-családok jellemvonásairól ITT írtunk

Forrás: Istenek, istennők és a buddhista tantra (angol nyelven)