A buddhista tantrával, és ezen belül is a tantra istenségekkel kapcsolatban
elég sok a félreértés. Felületesen nézve a tantrikus istenségek tiszteletét, úgy
tűnik, hogy gyakorlatilag nem más, mint egyfajta politeizmus. Emiatt könnyen
feltételezhetjük, hogy ha például könyörületességre van szükség, akkor a
könyörületesség istennőjéhez kell imádkozni. Természetesen, a népi
vallásosságban Ázsia-szerte “használhatják” ilyen módon az istenségeket, de a
tantrikus buddhizmusban nem ebben a formában vannak jelen.
Először is, mi az a tantra? A buddhista tantrában rituálékat, szimbólumokat és jógagyakorlatokat használnak, amelyek olyan tapasztalást eredményeznek, hogy általuk lehetővé válik a megvilágosodás elérése. A tantrában nagyon sok gyakorlat az istenségekkel való azonosulásról szól. (hogy mi is az a tantra, arról ITT írtunk már egy rövid bevezetést, a tantrikus szimbólumokról pedig több részletben (a kellékekről ITT), (mudrákról, mandaláról, egyéb szertartásokról ITT) és (a felajánlásokról, tűz-púdzsáról ITT) írtunk)
Az istenségekkel való azonosulásról ezt írta Láma Thubten Jese:
“A tantrikus meditációs istenségeket nem szabad összetéveszteni a különböző
vallások isteneivel, istenségeivel, akikre a tantrikus istenek és istennők
említésekor szinte automatikusan asszociálhatunk. Itt az egyes istenségeket
azért választjuk magunknak, hogy képviselje a bennünk rejtőző alapvető
minőségeket a gyakorlásunkhoz. A [nyugati] pszichológia nyelvét használva, egy
ilyen istenség egyfajta archetípusa saját legmélyebb természetünknek, a
tudatosságunk legbelsőbb szintjének. A tantrában a figyelmünket ilyen
archetípusos alakra fókuszáljuk, és azonosulunk is vele annak érdekében, hogy
felkeltsük a lényünk legmélyebb, legbelsőbb jellegeit és hogy áthozzuk ezeket a
jelenlegi valóságunkba.” (Bevezetés a tantrába: A teljesség látása,
1987-es kiadás)
Sok esetben maga a tanító választja ki a megfelelő istenséget, amelyik összeillik a tanítvány személyiségével és spirituális korlátaival.
Amóghasziddhi Buddha |
Tantra, a megvilágosodáshoz vezető ösvény
Ahhoz, hogy megértsük, hogy hogyan hat az istenségekkel való azonosulás,
fel kell idéznünk, hogy mit tanít a mahájána buddhizmus.
A mahájána buddhizmus azt mondja, hogy legmélyebb valónkban már
tökéletesek, teljesek és megvilágosodottak vagyunk. (eredendően mindannyiunkban
ott rejlik a Buddha- természet). Ezt mi, azonban nem ismerjük fel. Hanem
engedünk a szokványos látszat és felfogás illúziójának, ezáltal magunkat
korlátolt, tökéletlen és hiányos mivoltunkban látjuk.
A tantra segítségével a gyakorló feloszlatja tökéletlen mivoltáról alkotott
elképzeléseit, és megtapasztalja a Buddha-természet határtalanságát és
tökéletességét.
A tantra előfeltételei
A tantra gyakorlásához három előfeltétel szükséges: lemondás,
bódhicsitta és a súnjata (üresség) megértése.
-- Lemondás
A tantrában a “lemondás” nem azt jelenti, hogy a gyakorló felad minden
kényelmet és élvezetet, csak híg köménymaglevest eszik és a földön alszik. Hanem
annyit jelent, hogy elengedjük az olyan jellegű elvárásokat, mely szerint
rajtunk kívülálló dolgoktól remélünk boldogságot kapni. Tehát azzal nincs gond,
hogy élvezzük azt, ami szép és élvezetet adó az életünkben, amíg nem sóvárogva
ragaszkodunk hozzájuk.
-- Bódhicsitta
A bódhicsitta (“megvilágosodott elme”) végtelen könyörülettel
rendelkezik és keresi az üdvözülést minden érző lény számára. Csak a
bódhicsitta nyitott szívén keresztül lehetséges a megvilágosodás.
A mahájána buddhizmus szerint, ha a megvilágosodást csak saját magad
számára próbálod meg elérni, akkor az egy újabb olyan dologgá válik, amit azért
ragadsz meg, hogy boldoggá tedd magad.
-- Súnjata (üresség)
A mahájána buddhista tanítás szerint minden jelenség üres az önvalótól. A
súnjata megértése nem csupán azért elengedhetetlen, hogy magunkat
megértsük, de azért is, hogy megelőzzük azt, hogy az istenségekkel való
azonosulás gyakorlata átalakuljon politeizmussá.
Az a tantrikus istenség, amelyikkel a gyakorló azonosul, éppen úgy mentes
az önvalótól, mint a gyakorló. Ezért, a tantrikus gyakorló és az istenség
egyetlen határtalan lényként valósulhat meg.
Tantrikus gyakorlás
Egészen röviden megfogalmazva, az istenségekkel való azonosulás ezekből a
lépcsőfokokból áll:
1. Úgy érzékeljük saját testünket, mint az istenség testét.
2. Úgy érzékeljük saját környezetünket, mint az istenség mandaláját.
3. Úgy érzékeljük az örömünket és boldogságunkat, mint az istenség
üdvözülését, kötődéstől mentesen.
4. Csak mások hasznára cselekszünk (bódhicsitta)
Ha valaki komolyan gondolkodik a tantrikus ösvényt választásán, akkor
szüksége lesz arra, hogy együtt dolgozzon egy tanítóval vagy guruval. Egy jó
tanító a tanítványait a nekik megfelelő tempóban vezeti végig, új tanításokat és
gyakorlatokat csak akkor mutat meg nekik, amikor azok már készen állnak
rá.
Ez a cikk csak egy rövidke ismertető volt a tantrikus istenségekkel való
azonosulásról. A vadzsrajána buddhizmus iskoláinak jó része nagyon
összetett tantrikus rendszerrel rendelkezik, amelyek több évszázadon át
alakultak ki. Ezek mindegyikét egy életen át lehetne tanulmányozni. (a tantrikus istenségekkel való azonosulás elkezdéséről, hogy hogyan is kell azt csinálni, hogyan kell vizualizálni, ITT írtam bejegyzést)
És azt sem szabad elfelejteni, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a tantrikus
ösvény mindenki számára alkalmas. Mint a buddhizmusban általában, úgy itt is
érvényes az, hogy csak saját magunk tudjuk kipróbálás után eldönteni azt, hogy
ez az út beválik-e nekünk vagy sem.
Az öt meditációs buddháról (dhjáni buddha) ITT írtunk
A buddha-családok jellemvonásairól ITT írtunk
Forrás: Istenek, istennők és a buddhista tantra (angol nyelven)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése