Mi az élet célja?

Négy nagy csoportja van azon válaszoknak, amiket az emberek adhatnak arra a kérdésre, hogy mi az élet célja. Az első, aki nem tudja, ők nem gondolnak bele, nincs számukra felfogott világnézetük. A második, aki anyagi javakat és élvezeteket nevez meg, ők a fogyasztók, a materialisták. A harmadik, aki túlvilági hatalmakat és birodalmakat mond az élet céljának, ők az istenhívők, a vallásosak, a spirituális emberek. A negyedik, akik a megszabadulást vallják a végső célnak, ők a buddhisták.

A buddhista szemlélet szerint minden lény számára a cél a boldogság. Tehát amikor az előbbiekben négy csoportról beszéltem, akkor ott arról van szó, hogy ki miként akarja a boldogságot elérni, illetve mit tekint a végső boldogságnak. A kérdés tehát nem is igazán az, hogy mi az élet célja, hanem hogy milyen módon lehet valójában elérni a nem múló boldogságot.

Akik bizonytalanok és nem tudják, mi az életük célja, azok egyszerűen az alkalomtól függően törekszenek valamilyen számukra kívánatos állapotot elérni. Ezt egyrészt teljesen esetlegesen teszik, másrészt pusztán a berögződött szokásaikra és felül nem vizsgált véleményeikre alapozva teszik. Az ilyen szemléletmód jár a legkevesebb eredménnyel, mert gyakorlatilag a "mának élnek", nem foglalkoznak különösebben a tetteik következményével, így megértés híján sok csalódásban és szenvedésben van részük.

Az anyagi világban látni az élet értelmét lényegében nem sokban válik el az előző csoporttól, csak míg az első esetben azt lehet mondani, hogy a hosszú távú célok hiányoznak, addig itt az embernek van egy elgondolása arról, mit is akar megszerezni magának. Mivel van valami elhatározása, ami mellett többé-kevésbé kitart, idővel el is éri azt, vagy legalábbis közelebb kerül hozzá. A fő célokat ez az öt csoport nagyjából lefedi: alvás, evés-ivás, szex, gazdagság, hírnév. De még hozzá tehetünk olyanokat is, mint hatalom, tudás, biztonság, egészség és bármi egyéb, amiről népszerű regényeket, zenéket és filmeket készítettek. Ezek a célok mind egy életen belül értendőek és ebben van az egyik fő hátrányuk, mégpedig hogy elkerülhetetlenül az ember meghal. Ezért is van, hogy a halál nem egy olyan tény, amit ez a gondolkodás figyelembe venne, sőt, minél inkább kerüli és leplezi, lényegében mert a halál minden életben szerzett gazdagságot semlegesít, értelmetlenné tesz. Azért pedig mindent igyekszik az ember megtenni, hogy amit megszerzett, azt meg is tudja tartani az életében. De egyrészt nagyon kevesen vannak azok, akik valóban gazdagok lesznek, másrészt bármekkora gazdagságról is legyen szó, el lehet veszíteni. Így az anyagi világ nem nyújt maradandó boldogságot, viszont a javak megszerzése és megtartása rengeteg erőfeszítést igényel.

A harmadik csoport az, ahol az ember nem ebben a világban látja a boldogságot, hanem a szellemiben, a túlvilágban. Itt nem azokról van szó, akik tudást halmoznak maguknak, akik művészek, értelmiségiek, mivel azok a szerzemények az előző csoportba tartoznak, csakis egy életen belüli javakat keresnek maguknak, melyek a halállal elvesznek. Pont a halálon túlra tekintés az, ami elválasztja a harmadik csoportot az előző kettőtől. És ahogyan az előző, anyagi világra tekintő emberek esetében is beszélhetünk durva és kifinomult célokról (diktátor - költő), úgy a túlvilágok esetében is vannak olyanok, amik nem sokban különböznek az anyagi gazdagságtól és élvezetektől, és olyanok is, amik a hétköznapi ember számára elvontnak és misztikusnak tűnnek. Ezek a túlvilági helyek azok, amiket mennyeknek nevezünk, s a buddhizmusban számos szintjét különböztetik meg. De ha más vallásokról van szó, ott gyakorta csak egyféle mennyországról beszélnek, ahol az oda születők élvezhetik az adott hely és isten nyújtotta örömöket, vagy akár maguk is istenekké válhatnak. Ameddig azonban más vallások ezeket a mennyeket örökkévalónak tartják, azt az életet véget nem érőnek hiszik, a buddhizmus szerint az is véget ér egyszer, s az újraszületés elkerülhetetlenül bekövetkezik.

Negyedik csoport az, ami a buddhizmus tanítása, hogy sem ebben az életben, sem a következőkben nem találni a végső boldogságot, mert a létezés minden formája szükségszerűen mulandó. Maradandó elégedettséget pedig mulandó dolgokban és életekben nem lehet találni, mert amint hozzákötjük magunkat valami pusztulóhoz, értelemszerűen idővel el is veszítjük azt a dolgot. Ez a szenvedés, amit a mulandó dolgokhoz ragaszkodás folyamán tapasztalunk. Ugyanígy, ameddig saját magunkat egy halandó testtel, változó elmével azonosítjuk, addig fennáll, hogy egyszer csak elmúlik a test, elmúlik az érzés, elmúlik a gondolat. De míg más nézetek és hitek azt feltételezik, hogy van valami örökkévaló mindezeken túl, a buddhizmus azt tanítja, hogy a gond nem a változással van, hanem pont a változatlanság képzetével, ami egyet jelent a ragaszkodással. Vagyis nem arról van szó, hogy a negyedik változat az a megsemmisülés - ami elsőre logikusnak tűnik, ha sem az anyagi, sem a túlvilági élet nem üdvözítő - hanem arról, hogy a negyedik változat a nem ragaszkodás, a kötetlenség, a szabadság, tehát a megszabadulás.

A Buddha tanítása a középút. Az első csoport csak azért külön rész, mert ott az ember bizonytalan, figyelmetlen, ezért a körülményektől függően hol a második, hol a harmadik csoporthoz húz. A két tényleges választás az, hogy az anyagi, vagy a túlvilági dolgokban keresi valaki a végső boldogságot. Vagy azt gondolja, hogy a test halálával minden véget ér - ezt nevezik a megsemmisülés nézetének - vagy pedig azt gondolja, hogy a halál után örökké él - ezért ezt hívják az örökkévalóság nézetének. A buddhizmus a középút nézete, ami elkerüli az örökkévalóság és a megsemmisülés képzeteit. Ez a tanítás a változásé, az oksági folyamatoké, vagyis hogy miközben a világban nincsenek állandó dolgok, minden az okok és feltételek szerint változik. Ezért lehetséges az, hogy az anyagi és a szellemi világban egyaránt az ember döntései és tettei meghatározzák a következményeket. Ennek alapján a buddhizmus az újraszületést tanítja, ami szerint mindaddig újraszületik valaki, ameddig megvan benne a ragaszkodás valami iránt, s attól függően születik újra, hogy mihez kötődik. Ebben a formában is ez a középút, mert nem azt mondja, hogy a halál után mindennek vége és azt sem állítja, hogy majd utána valahol örökké élünk. Erkölcsileg a középút, mert nem azt mondja, hogy merüljünk el az érzéki élvezetekben, ahogyan azt az anyagi világban boldogságot keresők teszik, de nem is azt mondja, hogy az anyagi világot meg kell vetni, a testet pedig különböző aszketikus gyakorlatoknak alávetni valamilyen jövőbeli jutalom érdekében. Így az, ami valóban elvezeti az embert a maradandó elégedettséghez, a végső boldogsághoz, a szenvedéstől való teljes megszabaduláshoz, a Buddha tanítása, a közép útja.

MedMob - Meditáció flashmob - Amszterdam, 2011. aug. 25.

A Stopera* előtt, este 6-tól:












Nagyon érdekes volt: sok fényképező, bámészkodó turista - "Ezek itt jógáznak!" -, folyamatos forgalom és építkezési zaj, ennek ellenére nagy nyugi. Tanulság: az UvA** diákújságján nem kényelmes 1 órán át ülni.

Arról, hogy mi is a MedMob, bővebben ITT. A MedMob: Budapest FB-oldala ITT. Közben elkészült egy video is:



* Stadhuis (városháza) + Opera
** Universiteit van Amsterdam (Amszterdami Egyetem)

Bhután: a Mennydörgő Sárkány és a Bruttó Nemzeti Boldogság hazája

Szerettel meghívjuk a Magyar Bhutáni Baráti Társaság bemutatkozó rendezvényére, amelyet
2011. szeptember 15-én 18 órakor tartunk az ELTE Bölcsészettudományi Karán, a 217-es teremben (1088 Budapest, Múzeum krt. 4/b).

A rendezvény díszvendége, Dr Karma Phuntsho kultúrantropológus és buddhista tudós, a Cambridge-i Egyetemről érkezik és előadásának címe: “A Mennydörgő Sárkány útjai: hogyan lép át Bhután a középkorból a posztmodern világba a Bruttó Nemzeti Boldogság mentén.”

Dr Karma Phuntsho Bhutánban született, hazájában és Indiában tanult buddhista szerzetesnek, majd Oxfordban Keleti Tudományok doktora címet szerzett. Jelenleg kutató a Cambridge-i Egyetem Szociálantropológia Tanszékén és az Oxford Journal for Buddhist Studies szerkesztője, miközben idejét Bhután és Anglia között osztja meg.

Dr Karma szakterülete a buddhizmus, Tibet és a Himalája, és természetesen Bhután és
ezeken a területeken számos könyv, fordítás és cikk szerzője. Mindemellett a Bhutánban bejegyzett legelső karitatív szervezet, a Loden Alapítvány, alapítója és kurátora, amely oktatási programokat és fiatal vállalkozókat támogat. (www.loden.org)

Előadásában Dr Karma Bhután egyedülálló kultúrájáról és szokásairól, illetve az un. Bruttó Nemzeti Boldogság (Gross National Happiness, GNH) elvein alapuló társadalom- és gazdaságfejlesztés gyakorlatáról fog beszélni.

Az előadást és az azt követő beszélgetést aktuálissá teszi, hogy az ENSZ Bhután javaslatára nemrég ajánlást fogadott el, amely szerint a hazai össztermék, a GDP/GNP, mellett a GNH is kerüljön be a nemzetközi fejlettségi mutatókba.

A rendezvényre mindenkit szeretettel várunk, akit érdekel Bhután, a buddhizmus és egy nagyhatású gazdaságszervezési kísérlet, amely bátor alternatívát mutat az egész világnak.

Az előadás a Magyar Indiai Baráti Társasággal együttműködve jött létre. Az előadás angolul, magyar fordítással hangzik el, majd ezt követően a hallgatóság kérdéseket tehet fel. A belépés mindenki számára ingyenes.

Előadás időpontja: 2011. szeptember 15, 18 óra

Címe: “A Mennydörgő Sárkány útjai: hogyan lép át Bhután a középkorból a posztmodern világba a Bruttó Nemzeti Boldogság mentén"

Előadója: Dr Karma Phuntsho, Szociálantropológia Tanszék, Cambridge-i Egyetem

Helyszíne: ELTE Bölcsészettudományi Kar, 217-es terem (1088 Budapest, Múzeum krt. 4/b.)

További információk: www.bhutan.info.hu

További olvasnivalók és videók:
Semmi cigi, kevés pénz, sok boldogság a világ végén - Cikk + interjú az előadóval (a linkelt lap közepén lévő videó)
A cigi rontotta el a legboldogabb ország kedvét
Ahol GDP helyett boldogságot mérnek
Tolvajok? De hiszen itt nem lop senki!
Bhután - Az elveszett királyság Frei Dosszié 2007

Angol nyelvű cikkek Bhutánról és a bruttó nemzeti boldogságról:
Gross National Happiness: A Set of Discussion Papers
Taking Happiness Seriously – Eleven Dialogues on Gross National Happiness
Conferences on Gross National Happiness (GNH)

David Loy Gyógyító ökológia c. előadása

David R. Loy* amerikai buddhista filozófus, fő kutatási területe a buddhizmus és a modernitás közötti viszony. A Szanbó Kjódan* japán zen buddhista tradíció felhatalmazott tanítója. Róla és tőle bővebben a honlapján* lehet olvasni. Ő volt a Buddhista válasz a nyugtalanító klímahelyzetre petíció egyik kezdeményezője. A TKBF-en 2011. júl. 31-én elhangzott előadás (amelynek tolmácsa Agócs Tamás):



Ecological Buddhism*
Journal of Buddhist Ethics - Environment*

* Angol nyelvű link

Buddhai fogyasztás, világos táplálkozás

Mit eszünk, mit tömünk magunkba? Sokan foglalkoznak diétával, tudatos táplálkozással, tudatos fogyasztással. Mert meg kell válogatni, amit a szánkba pakolunk. És akkor még ott van a szellemi táplálék, az információ áramlás, a figyelmeztetések, hogy mi való és mi nem való a gyereknek. "Amit eszel, azzá leszel" - a Buddha is pont így mondta, csak épp nem arra gondolt, hogy jobb a biotermesztés, mint az ipari.A Buddha négyféle táplálékról (āhāra) beszélt (SN 12.11, 12.63-64)*, ami minden lényt fenntart és létrehoz: testi táplálék (kabaḷinkārāhāra), érintkezés (phassa), akarat (manosañcetanā), tudat (viññāṇa). A testi táplálék az ételt és italt jelenti, az érintkezés az érzéki benyomásokat, az akarat a valamire irányuló szándékot, a tudat pedig az öntudatot. Az étel a testet táplálja, az érintkezés az érzeteket táplálja, az akarat a tetteket táplálja, a tudat az önmegvalósítást táplálja.

Miért érdekes mindez? Mert ha megnézzük, valóban az egész élet a táplálkozásról, az önfenntartásról szól. Elég nyilvánvaló, hogy az étkezés napi szükségletünk, amit nem tudunk sokáig nélkülözni. Ez az első formája a tápláléknak a jelen kultúrában messzemenőkig kiemelt fontosságot kap, legyen szó a túl sok vagy túl kevés ételről, az egészségesről vagy az egészségtelenről, a drágáról vagy az olcsóról, az ínyencről vagy az ehetetlenről, az biztos, hogy senkinek nem tudja elkerülni a figyelmét ez a gondolkodásmód. A buddhizmussal is szeretik összekötni, mint ahogy a magyarul is megjelent "Zamat - Tudatos élet, tudatos étkezés" című könyv is mutatja.

Az érintkezés a fizikai tapasztalatok, melyek legnépszerűbb formája a szex. Azt mondják, szexszel mindent el lehet adni. És valóban, a reklámok, filmek és a viccek előszeretettel élnek erotikus utalásokkal. De ott van még sok más is, mint a selymes haj, az illatos ruha, a szép ház, a műalkotások, a zenék, mind az érzékszervi élvezetekről szólnak, amiről folyamatosan azt gondoljuk, hogy igen, ezekkel biztos kapcsolatba akarunk lépni, meg akarjuk szerezni, ilyenek akarunk lenni. A csúnyát, a büdöset, a durvát, a zajosat, ezeket egyáltalán nem akarjuk.

Az akarat adja meg a célunkat, céljainkat, hogy merre szeretnénk menni, mit vágyunk elérni. Az akarat irányítja a mozdulatainkat és írja meg terveinket. Amit az akarat mond, azt csináljuk, hiszen azt akarjuk. Mindenek felett pedig azt akarjuk, amit mi akarunk. És hogy az legyen, amit mi akarunk, ehhez hatalom kell, lehetőleg hatalom mindenek felett. Minthogy a hatalom nem más, mint az, amikor az van, amit mi akarunk. Ha viszont nem az van, akkor nagyon nem érezzük jól magunkat.

A tudat az, aminek felfogjuk a dolgokat. Ahogyan látjuk a világot, látjuk magunkat, aszerint határozunk meg mindent. Hogy milyen emberek vagyunk, mit szeretünk, kit szeretünk, mi a véleményünk magunkról, másokról, eseményekről, filozófiákról és minden másról, ez végső soron a teljes világ, amiben mozgunk. Az önmegvalósításunk és az énképünk egymással folyamatos kölcsönhatással van, ahogyan a múltbeli, jelenbeli és jövőbeli önmagunkat értékeljük és elképzeljük. A beáramló ismeretek folyamatosan módosítják, hogy mi a valóság. Így miközben azt hisszük, önmagunk és a világ egy stabil és megfogható dolog, folyamatos frissítésre van szükségünk a körülmények és a saját belső állapotaink változása miatt.

Ha megértjük a négyféle táplálék működését az életünkben, akkor felismerjük azt, ami az egész életet működteti. Táplálékoknak nevezi őket a Buddha, mert ebből a négyből építünk fel mindent, ez irányít és ez szolgál alapul is az életünkhöz. A négyféle táplálék megfigyelésével észrevehetjük, hogy pontosan ezen területeken jelenik meg a szenvedés, az elégedetlenség, amiből következik a vágy az elégedettségre, ami pedig azt eredményezi, hogy még tovább fogyasztunk. Még ha jól is lakunk reggel, délben már éhesek vagyunk. Újra ismételjük ugyanazokat a cselekedeteket, táplálkozunk. A megoldás azonban nem abban van, hogy ne együnk, hanem a táplálkozás működésének felismerésével változtassuk meg a hozzáállásunkat. A hozzáállás átalakulásával csökkenthetjük és meg is szüntethetjük magát a ragaszkodást, a kényszeres szomjúságot, vágyódást, ami az elégedetlenséget okozza. (AN 10.27)

* Magyarul a MN 9-ben van egy rész a táplálékról.

Goldenblog 2011 - Szavazz a BuddhaPest-re!

Ma reggel indult a Goldenblog 2011* szavazása. 7 kategóriában 1-1 blogra lehet szavazni aug. 21-ig. A szavazás megoldása egyáltalán nem felhasználóbarát: 1. csak FaceBook-os azonosítóval lehet szavazni, 2. a blog linkje csak akkor válik láthatóvá, ha az ember már bejelölte az adott blogot**, 3. az Egyéb kategóriába került sok kulturális és ismeretterjesztő blog is. Így járt a BuddhaPest is***, úgyhogy az Egyéb kategóriában keressetek bennünket a 2011-es Goldenblog szavazás oldalán (vagy szavazzatok itt jobbra, a gombra kattintva)!

* Ez a 7. Goldenblog, ezért a kreatív (khm...) katicás dizájn.
** Viszont miután leszavazott, vígan kattintgathat a kategóriában lévő blogokra. Hm?
*** Ennek annyi előnye van, hogy simán lehet mellette szavazni még a kultblogokra. Amiket én ajánlanék: A magyar Švejk és A Wang folyó versei. És valamiért a fotóblogok közé került a BARDO, amit szintén nagyon szeretek.

ÁPDÉT: Köszönjük a 7 db szavazatot! Pompásan illik a dizájnhoz. :)

Aung Szan Szú Kji - Játékfilm és interjú

A poszt apropója ez az interjú* Luc Besonnal, amelyet a CNN készített aug. 4-én. Az általa rendezett, szeptemberben Torontóban bemutatásra kerülő The Lady* c. film Aung Szan Szú Kji, a tavaly novemberben szabadon engedett burmai politikus életét mutatja be. A film nagy részét Thaiföldön forgatták, a főszerepet alakító Michelle Yeoh-t idén júniusban a hatóságok kitoloncolták Burmából.


Ez pedig a holland költő/színész/rendező Ramsey Nasr* interjúja Aung Szan Szú Kjivel (angolul):



Aung San Suu Kyi's idea of freedom offers a radical message for the West*
Aung San Suu Kyi and Burmese Buddhism*

* angol nyelvű