Száriputta

A történelmi Buddha két legkiválóbb tanítványainak egyike volt Száriputta (szanszkrit alakban: Sáriputra). A buddhista hagyomány úgy tartja, hogy nagyon jól tudott  tanítani. Neki tulajdonítják azt, hogy elsajátította Buddha tanításait az Abhidammáról, és azt is, hogy megszerkesztette, így az Abhidhamma a páli kánon, a Tipitaka 'Hármas kosár', harmadik nagy alkotórészévé vált.

A buddhista hagyományoknak megfelelően Száriputta bráhman családba született, valószínűleg Nálanda környékén. Eredeti neve Upatissza volt. Ugyanazon a napon született, mint Buddha másik nagy tanítványa, Mahámoggallána, és ők ketten már fiatal koruktól fogva barátok lettek. Száriputta és Mahámoggallána megfogadták, hogy elérik a megvilágosodást, így együtt lettek vándorló aszkéták. Egy napon találkoztak Buddha első tanítványával, Asszadzsival. Száriputtát lenyűgözte Asszadzsi derűs nyugalma, és tanítást kért tőle. Asszadzsi ezeket mondta:

"Mindazon dolgok közül, amik egy okból keletkeznek,

A Beérkezett az okot ebből megnevezte;

És hogyan lehet ezeket elűzni, szintén megmondotta,

Ez a Nagy Remete tana."

Ezen szavak hallatán Száriputta ráérzett a megvilágosodás közelségére, és Mahámoggallánával együtt elindultak, hogy felkeresvén Buddhát, tanításokat kapjanak tőle.

A páli szövegek szerint két héttel azután, hogy Buddha tanítványa lett, Száriputta Buddhát hallgatva, elérte a nagy megvilágosodást és arahanttá vált. Ekkorra Mahámoggallána szintén megvalósította a megvilágosodást.

Száriputta és Mahámoggallána életük végéig barátok maradtak, és egymással megosztották tapasztalataikat, meglátásaikat. Száriputta a szanghán belül még Ánandával állt szorosabb barátságban.

Száriputta nemeslelkű emberként mindig kész volt arra, hogy segítsen másoknak is elérni a megvilágosodást. Ha ehhez kiméletlenül őszintének kellett lennie (és ezzel esetleg népszerűtlenné vált), akkor is felvállalta ezt. Szándékai önzetlenek voltak, és nem azért kritizált másokat, hogy önmagát jobb színben tüntesse fel.

Fáradhatatlanul segített társainak, sokszor még fel is takarított utánuk. Meglátogatta a betegeket, ellátta a legfiatalabb és legidősebb szerzeteseket is a szanghában. Több, Száriputta által tartott tanbeszéd is bekerült a páli kánon Szutta-pitaka, a 'Beszédek kosara' részébe. Ilyen például az MN 28. - A nagy elefántlábnyom-hasonlat, amit magyarul is olvashatunk Fenyvesi Róbert fordításában A Buddha Ujján. Ebben a szuttában Száriputta a Függő Keletkezésről, a jelenségek átmeneti természetéről és az "én"-ről beszél. Amikor ennek az igazságát felismerjük, mondja a szuttában, semmi sem marad, ami szenvedést okozna.

"Ha egy ember megsért, rágalmaz, ingerel és zaklat egy szerzetest [aki ezt észreveszi], akkor az minderre így tekint: egy fül[nél keletkezett] - érintkezésből eredő fájdalmas érzés keletkezett bennem. És ez függ valamitől, nem független. Mitől függ? Az érintkezéstől függ.’ És látja, hogy az érintkezés állandótlan, az érzés állandótlan, az észlelés állandótlan, a tudatosság állandótlan. A tudata - a föld-elemmel mint annak támaszával - előretör, magabiztosság, rendíthetetlenné és eloldódottá válik."

(idézet az MN 28. szuttából, amit teljes egészében A Buddha Ujján olvashatunk)

A páli nyelvű kánon, a Tipitaka 'Hármas kosár' harmadik nagy "kosara" a Vinaja- pitaka és Szutta-pitaka mellett az Abhidhamma 'A legfelsőbb tan foglalata' (szanszkrit formában Abhidharma). Ez egy pszichológiai és filozófiai alapfogalmakat felsoroló-elemző mű.

A buddhista hagyomány úgy tartja, hogy Buddha - még életében - felment az istenek birodalmába, és ott beszélt az Abhidhammáról. Visszaérkezve az emberi világba, Buddha az Abhidhamma lényegét elmondta Száriputtának, aki teljesen elsajátította, majd érthetően megszerkesztette. Ezzel a legendával szemben a tudósok szerint az Abhidhamma jóval később, i.e. 3. században keletkezett, körülbelül két évszázaddal Buddha és Száriputta halála után.

Amikor Száriputta megérezte, hogy hamarosan meg fog halni, hazalátogatott szülőhelyére, édesanyjához. Édesanyjának megköszönte mindazt, amit érte tett. A fia jelenléte megnyitotta az édesanya számára az utat a belátásra, és a megvilágosodás ösvényére terelte. Száriputta abban a szobában halt meg, amelyikben született. A legjobb barátja, Mahámoggallána, aki éppen máshol tartózkodott ekkor, szintén hamarosan meghalt, de egészen más körülmények között. Mindketten 84 évesek voltak. Buddha sem sokkal élte túl két nagyszerű tanítványát.

Száriputta a mahájána szútrákban is gyakran feltűnik. Ahogy írtam a mahájána szent iratokról szóló bejegyzésben, ezek legtöbbje i.e.100 és i.u. 500 között keletkezett, és vannak köztük olyanok, amik még ettől is fiatalabbak. A szerzőik nagyrészt ismeretlenek. Sok mahájána szútrában Száriputta képviseli a hínajána 'kisebb/hitványabb szekér' irányzatot. (A történelmi Buddha halála, kb. i.e.480 után, az India -szerte szétterjedő buddhizmuson belül megjelentek az eredeti tanítások többféle értelmezései. Ennek aztán az lett a vége, hogy a buddhizmuson belül több, egymástól különböző irányzat alakult ki. Ebből vált ki a mahájána irányzat 'nagyobb/nagyszerűbb szekér', és amelynek képviselői a többi iskolát lekicsinylően hínaja 'kisebb/hitványabb szekér' néven nevezte. ) A Szív Szútrában, például, Avalókitésvara Száriputtának magyarázza el az üresség fogalmát. A Vimalakírti Szútrában Száriputtát egy istennő átváltoztatja nővé, hogy bebizonyítsa azt, hogy a Nirvánába (Nibbána) lépéshez nem számít az, hogy ki milyen nemű.

Ugyanakkor a Lótusz Szútrában Buddha megjövendöli, hogy egy napon Száriputta buddhává válik.

Forrás: Száriputta élete (angol nyelven)