A buddhizmus jelentősebb női alakjai az ókortól napjainkig 1. rész

Májá álma

Májá volt a történelmi Buddha, Gautama Sziddhártha (páli nyelven: Gótama Sziddhattha) édesanyja és egyben Szuddhódana király felesége. A legendák szerint egyik éjjel azt álmodta, hogy négy mahárádzsa elvitte őt ágyával együtt egy tó mellé, ahol a mahárádzsák feleségei megfürösztötték, majd egy aranypalotában ágyat vetettek neki. Ekkor fehér elefánt alakjában megérkezett Buddha és megbökve a királyné jobb oldalát, úgy tűnt, hogy behatol a méhébe.

Másnap Májá királyné felébredt, és elmondta álmát a férjének, aki papokat kérdezett meg az álom jelentéséről. Ők azt mondták, hogy egy magzat fogant a királyné méhében, egy fiú, aki ha felnő és otthonában marad, világhódító császár lesz. De ha felnőve elhagyja otthonát és remeteségbe távozik, a világot megvilágosító Buddha lesz belőle.

Májá királyné a fia megszülése után hét nappal meghalt. A legendák szerint a Tusita mennyországban született újra, ahol később a megvilágosodott fia, Buddha meglátogatta és a Tanra tanította őt egy esős évszakon keresztül. Ezután Buddha egy létrán leereszkedett földi követőihez.

Szudzsatá, egy fiatal anya adott ételt (tejben főtt rizst) az éhező történelmi Buddhának, aki közvetlenül megvilágosodása előtt aszkéta életmódot folytatott. Alig evett és alig ivott, így remélve, hogy teste sanyargatásával eljut a megvilágosodáshoz. Egy fa alatt üldögélve már nagyon közel járt az éhhalálhoz, amikor rájött, hogy ez az önsanyargatás nem visz sehová, és újra enni kezdett. Elsőként Szudzsatától kapott ételt, aki fában lakó szellemnek hitte Gautamát/Gótamát, és ezért ajánlott fel neki ennivalót.

(Úgy tartják, hogy a történelmi Buddha megvilágosodása utáni hetekben heves vihar és záporeső tört ki, és egy hatalmas kobra védte meg Buddhát ettől a vihartól. Egy figyelemreméltó tény, hogy míg a zsidó-keresztény vallásban az emberiség bűnbeeséséért egy asszonyt és egy kígyót okolnak, addig a buddhizmusban Buddha az életét, és ezáltal a világ összes élőlénye a szenvedéseik megváltását egy asszonynak és egy kígyónak köszönheti.) Évekkel később Szudzsatá csatlakozott a szanghához, az első buddhista közösséghez és apáca lett, bhikkhuní.

Padzsápatí Gótamí a történelmi Buddha nagynénje volt, és miután Buddha édesanyja, Májá meghalt, ő lett a mostohaanyja. A Buddha által alapított legelső szanghához akart apácaként csatlakozni, de akkor még Buddha hallani sem akart erről. Később mégis engedni kényszerült, így Padzsápatí és 500 női követője lehettek a buddhizmus legelső apácái. Padzsápatí apácaként elérte az arahatságot, teljesen megvilágosodott. (a Nők és buddhizmus bejegyzésben ITT írtunk bővebben erről)

Khemá, a magadhai király, Bimbiszára egyik felesége, egy nagyon gyönyörű asszony volt. A történelmi Buddha egy napon a feltételhez kötött szépség állandótlanságáról beszélt neki. Khemá teljes mértékben megértvén ezt a tanítást, még mindig a királyi ruházatát viselve, ott helyben elérte a megvilágosodást. Ezután a férje engedélyével, feladva a világi életet, apáca lett Buddha első szanghájában. Nagyon gyorsan haladt a Tan tanulásában és vezető apáca lett még Buddha életében.

Tárá, a buddhizmus harmadik nagy ága, a tibeti (vadzsrajána) buddhizmus legismertebb női istensége. Róla két bejegyzést is írtunk, Táráról úgy általánosságban ITT és a Zöld és Fehér Táráról ITT lehet olvasni.)

Dhammadinná egy kereskedő felesége volt. Ő és férje a történelmi Buddha által alapított első szangha világi támogatói lettek. Majd Dhammadinná apácának állt, és hamarosan megvilágosodott, felülmúlva férjét. Bár férje is jól haladt a Tan tanulásában, de csak a nem-visszatérő állapotig jutott. Kettejük története csak egy volt a sok olyan történet közül, amelyben a nők szellemi haladásban lehagyták férjüket vagy tanítójukat, bebizonyítva ezzel is, hogy a megvilágosodás nincs nemhez kötve.

Egy alkalommal, amikor Tiszteletreméltó Dhammadinná éppen a Tanról beszélt, Buddha csendben ült és hallgatta. Miután Dhammadiná befejezte, Buddha azt mondta, hogy ő maga sem beszélhetett volna a Tanról különb módon és nagyon megdicsérte őt.

Kuan-Jin

Kuan-Jin rendkívül népszerű női buddhista istenség, leginkább Kínában és Japánban, Avalókitésvara bódhiszattva női formája. Könyörületesség, cselekvő részvét és szelíd jóindulat jellemzi. Kínában Kuan-Jin néven lett belőle női istenség, Japánban Kannon néven ismert. (a világszerte híres Canon kamerák is innen kapták a nevüket). A tudósok szerint egészen a 12. századig Kínában is férfi formában ábrázolták Avalókitésvarát, innentől kezdve azonban Ázsia nagy részén ez az istenség női alakot öltött, egyelőre nem igazán tudni, hogy miért. (Avalókitésvaráról ITT és ITT írtunk, a mantrájáról, az Om Mani Padme Hum-ról pedig ITT)

Szanghamittá Asóka király lánya volt. A théraváda/hínajána hagyomány szerint ő terjesztette el bátyjával együtt a buddhizmust Srí Lankán (Ceylon szigetén). Róla és december teliholdjáról, Szanghamittá napjáról ITT írtunk bővebben.

Kiszá Gótamí története nagyon híres, még olyanok is hallottak erről, akik egyáltalán nem ismerik a buddhizmust. Kiszá Gótamí, egy gazdag ember felesége fiúgyereket szült. Azonban a kisfiú hamarosan meghalt. Kiszá Gótamí a bánattól és fájdalomtól szinte eszét vesztette. Halott kisgyerekét cipelve szaladgált kétségbeesetten fel-alá, hátha talál valakit, aki olyan gyógyszert tudna neki adni, ami feléleszti gyerekét. Voltak olyanok, akik Buddhához küldték, mondván, ő biztosan segít majd.

Kiszá Gótamí halott gyerekével Buddhához ment, kérvén tőle is a gyerekét feltámasztó gyógyszert. Buddha azt mondta neki, hogy hozzon valakitől egy marék mustármagot, de csak olyan családtól fogadhatja el, ahol még nem soha nem halt meg senki. Kiszá Gótamí házról házra járt mustármagért, és mindenki nagyon szívesen adott is volna neki, de mivel minden családban történt már haláleset, így nem fogadhatta el senkitől sem. A fájdalomtól megtört anya végre kijózanodott és felismerte, hogy lehetetlent szeretett volna, hiszen mindenki meghal, aki egyszer megszületett, és ez ellen nem létezik semmilyen gyógyszer. Miután megértette az állandótlanság törvényét, Kiszá Gótamí szakított a világi élettől és kérte Buddhát, hogy apáca (bhikkuní) lehessen.

Viszákhá a történelmi Buddha és közösségének legismertebb és legtekintélyesebb női világi támogatója volt. Annyira elkötelezett híve lett Buddhának, hogy adományait a “Nyolc adomány” néven a Vinaja-pitakában is rögzítették. Buddha nagyon nagyra értékelte Viszákhá nagylelkűségét és mély bölcsességét, és többször is felkérték arra, legyen döntőbíró olyan ügyekben és vitákban, amelyek az apácák körében vagy az apácák és szerzetesek között keletkeztek.  Viszákhá történetéről részletesebben ITT írtunk és ugyanitt olvasható a páli kánonban található Viszákhá szutta, (Udana 8.8).

Ambapálí szintén a történelmi Buddha egyik világi támogatója volt, aki később elfordult a világi élettől és kiemelkedő apáca (bhikkuní) lett a szanghában és elérte az arahatság állapotát is. Ambapálí a világi életben luxuskurtizán (nagarvadhu) volt. Történetét részletesen ITT írtuk le. Ugyanitt olvasható a páli kánonban található Therígáthák (Apácák versei) közül az Ambapálíról szóló vers (Thig. 13.1.)

Forrás: Ki kicsoda a buddhizmusban? (angol nyelven)

           Vekerdi József: Buddha beszédei
           Khemá - a legkiválóbb a bölcsességben (angol nyelven)
           Kiszá Gótamí (angol nyelven)