2012. augusztus 29., szerda

Kérdések Alexander Berzinhez (a szexuális kicsapongásról 1.)

Kérdés a helytelen szexuális viselkedésről

Kérdés: Ez a fogadalom a helytelen szexuális viselkedésről mindig egy nagy rejtély számomra. Mi valójában a helytelen szexuális viselkedés? Mi tartozik bele a fogadalomba vagy mi az, amit kizárható belőle?

Alex: Ez egy nagyon nehéz kérdés, egy nagyon fontos kérdés a helytelen szexuális viselkedésről vagy szexuális kicsapongásról. Mi az, ami valójában beletartozik ebbe? És miért? Amikor megnézzük közelebbről a fogadalom magyarázatának fejlődését vagy akár a tíz romboló vagy úgynevezett "nem erényes" tett magyarázatát a helytelen viselkedésről, azt találjuk, hogy az idők során egyre több dolgot határoztak meg. A páli irodalomtól indulva, majd tovább haladva Indiába, egyre több dolgot határoztak meg, amit azután a tibetiek átvesznek. És nem összefoglalt formában épül fel, hanem úgy, hogy Indiában néhány magyarázó szöveg tesz hozzá bizonyos dolgokat, és mások más dolgokat adnak hozzá, és akkor jönnek a tibetiek, és kiemelnek különféle részeket ebből és különböző összeállításokba és különböző szövegekbe rendezik.


Paul Kinsella: Kozmetikumok:
Csók parfüm, Vágyakozás illat, Új Autó szag...
Ez így nehéz ügy lesz, nemdebár? Mert bárki kérdezheti - úgy értem, volt már sok beszélgetésem tibeti gesékkel erről. Szóval bárki kérdezheti azt, hogy ezek a dolgok, amiket hozzáadtak, nem voltak benne eredetileg? Eredetileg alapvetően csak úgy szólt, hogy ne szeretkezz nem helyénvaló partnerrel - olyannal, aki valaki más - pl. férj vagy szülő vagy bárki - felügyelete vagy gondnoksága/gyámsága alatt áll. És csak heteroszexuális férfiakra vonatkozott [ez a fogadalom]. Ami a nőket illeti - nem volt női gyakorlókkal kapcsolatban ilyen meghatározás. Tehát nyilvánvalóan ezt az egészet ki kellett szélesíteni.

És akkor ez burkoltan nem jelenti azt, hogy miután [régebben is] így hozzá adtak dolgokat, esetleg továbbiakat lehetne hozzáadni és bizonyos dolgokat elvenni? Hogy ez kulturálisan meghatározott? Amit ezek a gesék mondtak, alapvetően az, hogy csak mert valamit nem határoztak meg egy korábbi változatban, nem jelenti azt, hogy nem volt feltett szándékukban. Csak később határozták meg, mit jelentett. Honnan tudták [a fogadalmak megfogalmazói], hogy mi mit jelentett? Ez, természetesen, egy másik kérdés. De feltehetőleg kimagaslóan tisztán látó lények és tudják, hogy mi fog szenvedést előidézni. Ugyanis az egésznek az a lényege, hogy lehető legkisebbre csökkentsük a szenvedést, amit okozhatunk magunknak a sóvárgó szexuális vággyal, nyugtalanító érzelmekkel és egyebek hatásával.

Egyik gese, Gese Vangcsen* nagyon, nagyon találóan elmagyarázta ezt. Ő Ling Rinpocse* oktatója, Őszentsége rangidős oktatójának reinkarnációja. És ő magyarázta, hogy ezekkel a helytelen szexuális viselkedésről szóló fogadalmakkal leginkább egy határt akarunk megszabni. És, ahogy mondtam az előadásomban, a végső célunk, hogy megszabaduljunk a biológiától. És így legvégül le kell győznünk minden szexualitásunkat. Ez nem azt jelenti, hogy azonnal szerzetessé vagy apácává kell válnunk! De arhantként vagy Buddhaként, természetesen, nem szeretkezünk, és nem lesz ilyenfajta testünk, aminek hormonjai vannak, amik szeretkezésre ösztönöznek bennünket. Ez, tehát, akár tetszik, akár nem, végső soron a megszabadult- vagy megvilágosodott lénnyé válás szerves része.

Most a kérdés: akarunk-e a szexuális viselkedésünknek egy határt szabni, azzal a feltett szándékkal, hogy végül legyőzzük a szexuális indíttatásunkat? Mert ezek a fogadalmak határokat szabnak. És akkor az adott hagyományon belül a határok ilyen és ilyen módon vannak megszabva, ahogy a szövegben elő vannak írva - nos, akkor ezek [lesznek] a határok. Ahogy mondtam, ha nem tudod betartani ezeket a határokat, rendben van; senki nem erőlteti, hogy tartsd be őket. Akkor alakíts ki egy eltérő vagy más határt! De a lényeg, hogy húzz meg egy határt: rendben, korlátlanul nem fogok engedni bármilyen szexuális késztetésnek, bámilyen szexuális indíttatásnak, ami csak eszembe jut, [nem viselkedek úgy], mint egy kutya, hanem valamiféle önkontrollt fogok gyakorolni**. Nem csupán vakon kiélem a hormonjaim hatását és nemi vágyamat. Tehát ez a feltett szándékunk a fogadalommal - hogy szabályokat hozzunk, amiket betartunk, bármi is történik. A szex-szel a legtöbb esetben együtt jár a nemi vágy és a ragaszkodás, nem számít, mit állítunk róla és nem számít, mennyi szerelem van benne. Tehát a fogadalmak erre szolgálnak.

Tulajdonképpen mi az, ami meghatározott a fogadalmakban? [Ehhez] el kellene olvasnod a tényleges szöveget, az átadási vonalad, irányzatod, szövegét. Ez az, ami ténylegesen meghatározó. És azért, mert nem írja le egészen pontosan - például nem mondja, hogy nem helyénvaló állatokkal közösülni - azt jelentené, hogy rendben volna állatokkal közösülni? Egy birkával? Nem. Csak azért, mert nem mondja, nem jelenti azt, hogy ez rendben van. Tehát egy kicsit mélyebben kell ezt megvizsgálnunk. [A szöveg] sosem beszél a partneredhez való hűtlenségről - csak valaki más partnerével való szeretkezésről beszél - tehát ez azt jelentené, hogy az rendben van?

Ez a szexuális etikai kérdés, tehát, nagyon-nagyon bonyolult és nagyon nehéz lesz. Mert azt mondja, hogy a prostitúció rendben van, még akkor is, ha házas vagy, egészen addig, amíg fizetsz a prostituáltnak. De ez különbözik a mi nyugati etikánktól.Tehát adhatunk-e mi magunk hozzá olyan dolgokat, ami szintén nem helyénvaló? Mert, természetesen a nyugati erkölcs szempontjából ez [a prostitúció] nem volna helyénvaló. És azt, gondolom, igen, [adhatunk hozzá]. Azt gondolom, meg kell érteni a fogadalom szellemiségét. És ez, tehát, kulturálisan meghatározott? Mint például ez a dolog a prostitúcióval? Ezt nagyon nehéz megválaszolni. Nagyon nehéz megválaszolni.

* A link angol nyelvű
** Nem ésszerűtlen határról van itt szó, hanem olyan racionálisan is betarthatóról, mint pl. nem bonyolódunk szexuális viszonyba közeli hozzátartozó vagy közeli barátunk/barátnőnk partnerével, nem kezdeményezünk szexuális kapcsolatot közvetlen munkatárssal, stb. (a ford. megjegyzése)


Forrás: Alexander Berzin: Félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

2012. augusztus 24., péntek

Kérdések Alexander Berzinhez (Buddhák emlékeztetője)

Kérdés arról, hogy emlékeztetjük-e a Buddhákat arra, hogy segítsenek nekünk

Résztvevő: Amikor imát recitálok, néha van benne egy vagy két olyan mondat, amelyik így szól: "Kérlek, védelmezzetek bennünket, Buddhák! Emlékezzetek fogadalmatokra, amiket fogadtatok, és védelmezzetek bennünket és tegyetek jót nekünk!" És mindig azt gondolom, itt valami tévedés van vagy egy olyan mód, ami nem teljesen helyénvalóan fejez ki valamit a nyelvünkön vagy ilyesmi. Ugyanis, azt gondolom, bántó egy Buddhát emlékeztetni fogadalmára. Hiszen ő ismeri a fogadalmát. Így nem értem, miért emlékeztetjük a Buddhákat mindig?

Alex: Ahogy ez a hölgy mondja, néhány imában emlékeztetjük a Buddhákat, hogy "emlékezz fogadalmadra, mely szerint megvédesz bennünket!" Én, személyesen, nem ismerek olyan szöveget, amik közvetlenül a Buddhákat szólítja meg ezzel a felszólítással. Általában ezeket az úgynevezett 'eskü által kötelezett' védelmezőknek recitálják. Ezek a védelmezők többnyire különféle szellemek, akiket Guru Rinpocse vagy akárki szelidített meg és esküt tettetett velük, hogy védelmezzék a tanításokat és a gyakorlókat.

Gyógyító Buddha
Résztvevő: Úgyszintén van a Gyógyító Buddha és szádhana.

Alex: Oké. Tehát a Gyógyító Buddha szádhanában, amiben nem igazán vagyok ismerős, emlékeztetjük Buddhát arra a fogadalmára, hogy segít a betegeken. És az ön kérdese ez: miért szükséges emlékeztetnünk a Buddhákat? Nem szükséges emlékeztetnünk őket. És ugyanígy: miért kell megkérnünk bármire is a Buddhákat? Úgyis megcsinálják majd.

Így tehát, ami itt igazán a kérdés, az önmagunk befogadóbbá tétele, és bizonyos értelemben az, hogy ezek a szövegek emlékeztessenek bennünket arra, hogy léteznek ezek a fogadalmak és hogy ezeket az esküket a Buddhák megtették, így egy kicsit pozitívabb hozzáállásunk lesz, ami erősíti immunrendszerünket. Bár a szövegek ezt hagyományosan nem így fejtik ki, de ez az, ahogyan a dolgok működnek.

Résztvevő: Lehetséges, hogy fordítás kérdése is?

Alex: Lehet-e fordítás kérdése? Nem tudom. Meg kell néznem a szöveget.

Forrás: Alexander Berzin: Félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

2012. augusztus 14., kedd

Kérdések Alexander Berzinhez (a tanítások és mágia)

Kérdés arról, hogyan viszonyuljunk mágikusnak tűnő tanításokhoz

Kérdés: Néha nagyon mágikusnak hangzik az, amit ígérnek akkor, ha megteszed ezt vagy azt. Ahogy ezt olvasni lehet valamelyik szövegben a menedékvételről: védettséget szerzel embertől, nem-emberi lénytől és mindenféle dolgoktól, amik csak előfordulnak. Vagy ha recitálod ezt a mantrát, negyvenezer világkorszak tisztul meg. Ez úgy hangzik, mint egy tündérmese. És, például a menedékről: mindig kérdés marad számomra, mit jelent reggel felkelés után menedéket venni? Hogy újra és újra megkapom, amit akarok az életben - hogy el szeretném érni a megvilágosodást -, vagy pedig valamiféle mágikus kard, amit teremtettem magamnak?

Alex: A kérdése két dolgot vet fel. Az egyik így hangzik: hogyan viszonyuljunk a mágikusnak tűnő tanításokhoz? Például amikor menedéket veszünk, akkor védettek leszünk emberekkel és nem-emberekkel szemben. És az ebben a Buddhában vett menedék negyvenezer világkorszakot tisztít meg a negatív erőtől, és abban a Buddhában harmincötezret és a harmincöt, ú.n. Bűnvallomás Buddhában* vett menedék ötszázötvenhatezret - ezeket a számokat csak most kitalálom ki -, és így tovább. És azon elmélkedsz, hogy vajon annak idején honnan vették ezeket a számokat? És hogy viszonyuljunk ezekhez? Mert olyan mágikusnak hangzik.

Mi is volt a másik része a kérdésének?

Résztvevő: A menedékről. Amikor reggel veszek....

Alex: Ó, igen. Amikor menedéket veszünk reggel, akkor valójában az életünket a Buddha, Dharma és Szangha irányába fordítjuk vagy pedig ez is megint csak valamiféle mágikus formula lenne, amit mondogatunk?

Nos, ahogy említettem, a mágikus formulák, varázsszövegek a tanítások félreértései. Úgy értem, a "mágikus" már szinte azt jelenti, hogy a dolgok ok nélkül történnek, és természetesen a buddhista logika ezt nem fogadja el - tehát hogy egy eredmény létrejöhet kiváltó ok nélkül. Tehát itt semmi mágikusról nincs szó. Ha újra megerősítjük az irányultságunkat minden reggel biztonságos irány és menedék felé, ez kialakít egy szilárdan feltett szándékot azzal kapcsolatban, hogy mit hozok ki abból a napomból. Ezt hangsúlyozzák olyan sok tanításban. És így ez egy bizonyos érték.

Résztvevő: Erről van hát szó?

Alex: Igen, erről van hát szó. És ez véd engem ettől vagy attól az ártalomtól - Hiszen, ha elérem a megszabadulást, a harmadik és negyedik Nemes Igazságot, akkor Szamszárán kívül kerülök, így nem élek át többé szenvedést. Tehát igen, így is érthetjük ezt.

Ezeket a számokat, be kell vallanom, elég nehezen tudom szó szerint elfogadni. És emiatt nem is igazán tulajdonítok ennek jelentőséget. Akkor most [abba a hibába esek, hogy] szemezgetek és válogatok az ilyen tanításokban? Nem tudom. Inkább úgy tekintek rájuk, hogy nagyon hatásos dolog a recitálás. Ahogy mondják némely mahájána szútrában, még az is, ha csak recitáljuk ennek a bódhiszattva nevét, több világkorszakra való üdvösségét építi fel, és így tovább... Még akkor is, ha olyan benyomást kelt [néhány szöveg], hogy elég csak recitálni, kétségbe vonom, hogy ezt igazán szó szerint lehetne venni. Azt gondolom, azzal is tisztában kell lennünk, hogy ez a bódhiszattva mit tett azért, hogy bódhiszattva legyen. És ugyanígy, a nevük is tényleges jelentéssel bír. Tehát úgy recitálni a nevüket szanszkrit vagy tibeti nyelven, hogy közben nem tudom, mit jelentenek, az nem vezet semmire. És, ahogy mondtam, én személyesen a számoknak nem tulajdonítok túl sok jelentőséget. Nem számít, hogy harmincötezer vagy negyvenötezer világkorszak. De azt sem mondanám, hogy ez hülyeség. Ezzel megaláznám a tanításokat, és ilyet természetesen nem előremutató dolog tenni. De nem látom, hogy az elengedhetetlen része volna a tanításoknak, hogy hány világkorszakot tisztítasz meg.

Tehát, azt kell alkalmaznunk, ami a mahajánában szerepel, azaz különválasztjuk a értelmezést igénylő/kifejtendő (néjártha) és a kifejtett/végső valóságra vonatkozó (nítártha) tanításokat. Az "értelmezést igénylő" azokat a tanításokat jelenti, amik a mélyebb megértéshez vezetnek bennünket, és a "kifejtettek" azok, ahová elvezetnek. Tehát a kifejtett/végső valóságra vonatkozó tanítások szólnak az ürességről és az üresség mélyebb megértéséről, és minden más, ami oda elvezet bennünket [pedig értelmezést igénylő/kifejtendő tanítás]. Tehát ha így mondjuk, hogy ez felépít harmincötezer világkorszaknyi pozitív erőt és ez negyvenöt ezret, azt gondolom, csak megerősít bennünket egy olyan pozitív erő felépítésében, ami a mélyebb megértéshez vezet.** Tehát én ilyen szinten értelmezem. És nem mágikus értelemben gondolom.

Ez egy nagyon jó kérdés, amit felvetett. Mert több láma is hangsúlyt fektet bizonyos szútrák olvasására, recitálására, amit ha megteszünk, az természeten egy előremutató dolog. Ilyen például az Arany Fény Szútra*. És ezekben találunk olyan bekezdéseket, amikhez nehéz viszonyulni.

Kézi imamalom
Résztvevő: Forgasd meg az imamalmot, és kigyógyít majd a rákodból.

Alex: Nos, azt mondani, "Forgass egy imamalmot és kigyógyít majd a rákodból", ezt én egy kicsit naivnak gondolom.

Résztvevő: Úgy hangzik, mint egy bűvésztrükk. Vajon van imamalmod, hogy.....

Alex: Nos, ez nem olyan nagyon bűvészkedés. Úgy értem, ismeri a viccet? Azt a viccet, amiben így fohászkodunk Istenhez vagy Buddhához: "Bárcsak megnyerném a lottó főnyereményt! Bárcsak megnyerném a lottó főnyereményt" És Isten vagy Buddha vagy akárki megjelenik és mondja, "Először is venned kell egy lottószelvényt!"

Tehát létre kell hoznunk a kiinduló okot. És ha létrehozzuk a kiinduló okot a pozitív erő vonatkozásában - nos, akkor az imamalom segíthet kialakítani egy pozitívabb, optimistább hozzáállást, ami segíthet megerősíteni az immunrendszerünket is, és így tovább. De csak önmagában, természetesen nem tud kigyógyítani a rákunkból. Ez naiv dolog volna.

Résztvevő: Pedig néha annak látszik.

Alex: Igen, ennek látszik, de félreértés, gondolom, ha mindent teljesen szó szerint veszünk. Bár vannak, akik így tesznek. De a tanításoknak mélyebb a jelentésük. "Ne támaszkodj a tanárra, hanem a szavaira. Ne építs csak a szavakra, hanem az értelmükre. Ne csak az értelmükre, hanem a pontosan meghatározott jelentésükre - ahová vezetnek ezek a szavak." Tehát ez a négy támaszunk van.

* A link angol nyelvű.
** Itt az előadó kb. azt mondja, hogy a 35 000 világkorszak megtisztításáról szóló tanítás nem a végső valóságról szóló tan, hanem egy kifejtendő, a köznapi igazság szintjén álló tanítás. (A szerk. megj.)

Forrás: Alexander Berzin: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

2012. augusztus 8., szerda

Általános félreértések a buddhizmusról (a beavatásról)

Alexander Berzin*: Félreértések a beavatásról 2. rész

Ha tanításokat akarunk kapni, fontos, hogy a gyakorolás szándéka álljon a háttérben. Hogy mindezt komolyan vegyük. Másképp miért érdekelne minket a tanítás? Csak kíváncsiságból? Ez nem szempont. Ezeknek a tanításoknak értékesnek kell lenniük, egy szent dolognak, amit csak akkor tanulmányozhatsz, ha igazán akarod csinálni. Ez, természetesen, nehézkessé válik az internettel és könyvekkel, meg ilyesmikkel, mert, ahogy Őszentsége, a Dalai Láma mondja, olyan sok helyről szerezhetjük be a tudásunkat. De sok hamis információ is van a Dharmáról és tantráról, és jobb, ha helyes információhoz próbálunk jutni. Ahogy Őszentsége néha tréfálkozva mondja, "A pokolra kerülni jobb helyes megértéssel, mint téves tudással. Helyes megértéssel jóval hamarabb kijuthatsz belőle." Tehát akár szó szerint vesszük, akár egy tréfának, mindenképpen érdemes ezen elgondolkoznunk. Ha meg akarjuk szerezni ezeket a tanításokat, vegyük komolyan. Mert ez egy elköteleződés.

Ha elköteleződtünk, hogy mindennap recitálunk, hibát követünk el, ha nem vesszük komolyan, mert úgy gondoljuk, amikor nincs kedvünk csinálni, kihagyhatunk egy napot, mondván: "Csak akkor teszem, ha kedvem van." Az is hiba szokott lenni, ha túl sok olyan gyakorlás felé köteleződünk el, amit életünk teljes hátralévő részében csinálni kell. És anélkül vesszük ezeket magunkra, hogy reálisan átgondolnánk, képesek leszünk-e végigcsinálni? Ez nagyon-nagyon általános hiba volt a '70-es években, Indiában. Abban az időben a beavatásokat sokkal könnyebben adták - teljes beavatásokat teljes gyakorlási elköteleződéssel -, és mi, nyugati emberek, elfogadtuk ezeket. Elfogadtuk ezeket a felhatalmazásokat, elfogadtuk ezeket az elköteleződéseket, azt gondolván, hogy mindig képesek leszünk megtartani. És nézd meg, csupán tíz évre rá - húsz, harminc, negyven évvel későbbről meg már nem is beszélve -, hány ember tartotta meg valójában? És hány csinálta folyamatosan? Csak egy maroknyi. És még akkor is, ha elfogadták ezeket annak idején, sok ember valószínűleg küzdött azzal, hogy naponta megcsinálja, hiszen a végén felhagyott vele... Túl elfoglaltak voltak reggelenként. "A reggeli időpont nem megfelelő nekem" gondolták. És estére hagyták, de este már két-három órát kellett volna gyakorolnuk. És majdnem elaludtak, mialatt gyakoroltak, ültek ott, és elbóbiskoltak, és fél éjszakába telt, amíg túl lettek rajta. És így tortúrává vált az egész. Tehát ez egy nagy probléma.

Ha szeretnénk elköteleződni a gyakorlás felé, legyünk realisták azzal kapcsolatban, hogy valójában mit tudunk megcsinálni. Mert ezek a gyakorlási elköteleződések komoly dolgok, amikor azt mondják neked, ezt minden nap kell csinálnod életed hátralévő részében. És miért akarom csinálni minden nap életem hátralévő részében? Mert komolyan el akarom érni a megszabadulást és a megvilágosodást. És mert értem az alap tantra-módszert - Ez nagyon fontos. Őszentsége mindig hangsúlyozza, hogy ha behatóbban meg akarod ismerni a tantrát, akkor az legyen a kiinduló pontod, hogy megérted mi is ez az egész tantra, és bizonyosnak kell lenned a módszer eredményességében. Másképp miért csinálnád? Főleg, ha úgy véled, hogy ez az egész csak valami fura vizualizációból és valami mantra motyogásából áll, akkor egy idő után feladod, mert olyan nevetségesnek tűnik: "Miért csinálom én ezt?" Ezért fontos igazán mérlegelni, hogy valójában tudjuk-e teljesíteni ezeket az elköteleződéseket.

És végül, a tantra gyakorlásának félreértése úgy vélni, hogy az pusztán csak egy rituálé ismételgetése vagy pusztán egy manta ismételgetése. A bódhicsittán és az ürességen való szilárd meditáció nélkül ezt gondoljuk: "Csak végrehajtom ezt a rituálét. Csak ezt mondogatom ' Bla, bla, bla....' Próbálok vizualizálni" - pedig legtöbbször nem tudunk vizualizálni, túl komplikált. Így a legkönnyebb változatot akarjuk csinálni és azt képzeljük, hogy majd csak történik valami ennek hatására. És ezért ez az egész nagyon gyakran válik csupán Fantázia országba való meneküléssé, ahelyett, hogy egy igazán hatásos módszer lenne arra, hogy egyben lássuk az összes tanítást.

A tantra egy olyan módszer, amivel egyben láthatjuk az összes tanítást, így a rituálék menetének meghatározott pontjain - például ennél a pontnál létrehozod a négy mérhetetlen magatartást; ez a pont a menedék; ennél a pontnál bódhicsitta; ennél a pontnál megerősíted a fogadalmadat; ennél a pontnál üresség-meditációt csinálsz, és még sok, sok pont következik... - tehát a rituálé különböző pontjainak elérésekor kifejlesztünk különböző szintű Dharma-megértést és megvalósítást. Így, ha ezelőtt nem gyakoroltad a módszert, és nem tudod, hogy mi ez az egész, akkor amikor ehhez a ponthoz érsz a rituáléban, "Most megértettem az ürességet" mit csinálsz? Mert ha nem tudod, mi ez az egész, akkor csak szavakat mondasz fel. Semmire sem jó, ha csak felmondod a szavakat. Tehát a tantra gyakorlásához nagyon sok minden szükséges ebből az egész háttérből. Hiba azt gondolnunk, hogy ezzel a "Bla, bla, bla..."- féle recitálással bárhová is eljutunk - ami egyébként is általában az elme elkalandozásával jár.

Befejezés

Ez a néhány félreértés jutott eszembe, ahogy ültem és gondolkoztam erről a témáról. Biztos vagyok benne, hogy még sokkal többet is fel lehetne sorolni. Ahogy említettem, jó néhány félreértés egyszerűen csak a téma nehézsége miatt keletkezik; különösen az ürességgel kapcsolatos dolgok vagy a különböző tanrendszerek és egyebek félreértelmezése. A Dharmával kapcsolatban egy dolgot ki kell emelni: bármit is tanított Budddha, az mások javára szolgált. Így ha ezt komolyan vesszük, próbáljuk meg kitalálni, mi a célja ennek az egésznek vagy bármelyik részének. Ha nem értjük, kérdezzünk! Vizsgáljuk meg! Kövessük a Dharma [saját] módszereit!

Alexander Berzin munka közben
Ha valamilyen elmebeli/tudati korlátba* ütközünk, akkor építsünk fel több pozitív erőt, hogy le tudjuk győzni ezeket az elmebeli korlátokat vagy érzelmi akadályokat! A szövegek egyértelműen ezt tanácsolják, tehát komolyan kell vennünk. Félreértés, ha nem vesszük komolyan, és nem fogjuk fel ezt. Végezz sok Mandzsusrí** gyakorlatot! De ez nem azt jelenti, hogy csak mondogatod a "Bla, bla, bla" mantrát, hanem azt, hogy képzelőerőd segítségével  világos vizualizációt végzel, ami által az elméd tisztább és tisztább lesz. Ebben felénk áradó fények segítenek, hogy szemléletesen tudjuk elképzelni [a vizualizáció tárgyát]. Így megalapozol egy nagyon erős késztetést arra, hogy az elmédet tisztábbá tedd, és ez ösztönöz majd a továbbiakban. Ez nagyszerű segítség lehet. De csak erőlködni és erőlködni ahelyett, hogy a Dharma módszerére támaszkodva győznénk le ezeket az akadályokat és gátakat.... - ez nem mindig segít. És hatalmas mennyiségű erőfeszítést igényelhet.

Úgy szoktam szemlélni néhány utazásomat, mintha adakozó körútra mennék. Meghívtak sok helyre tanítani... mint például bódhicsitta-elvonulásokra. Előfordul, hogy bizonyos értelemben elakadok abban, amit éppen írok vagy fordítok, és akkor elutazom vagy valami ilyesmi. És ezáltal - a másokkal való beszélgetéseim során vagy amikor próbálok nagylelkű lenni a tanításokkal és így tovább - egy bizonyos mennyiségű pozitív erő keletkezik, ami visszatérésre késztet, tisztábbá teszi az elmémet, és legyőzi a gátakat, amik addig bennem voltak [és akadályoztak az írásban]. Tehát próbálom a dolgokat ilyen módon nézni.

Tehát végeredményben ezek az én gondolataim. Esetleg felmerülhetnek kérdések ezekkel kapcsolatban.

* Az előadó itt azokra a makacs meggyőződésre, megkövesedett nézetekre utal, amik akadályozzák a gyakorlót a Dharma megértésében. (A szerk. megj.)
** Mandzsusrí a bölcsesség, a tudás bódhiszattvája. Felidézése segít megszabadulni a bölcsességet akadályozó tényezőktől.  (A szerk. megj.)

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

2012. augusztus 3., péntek

Általános félreértések a buddhizmusról (a beavatásról)

Alexander Berzin*: Félreértések a beavatásról 1.rész

És most a tantrával kapcsolatban a beavatásról szólnék. Hiba, ha tantra beavatást úgy fogadunk el, hogy előtte nem tanulmányoztuk a tanítót vagy a gyakorlást. Még akkor is, ha előtte tanulmányozzuk őket, hiba vagy félreértés beavatást elfogadni úgy, hogy valójában nincs szándékunkban gyakorolni a tantra rendszerét. Egy beavatás vagy felhatalmazás célja az, hogy beindítsuk és megerősítsük - fokozzuk - a Buddha-természetünk tényezőit, így alkalmassá válhassunk az elköteleződésre egy sajátságos istenség-rendszer gyakorlásában. Ennek ez a teljes célja. A különféle rituálék és vizualizációk és egyebek, beindítják ezt, több magot elültetnek bennünk, így el tudunk köteleződni egy sajátságos gyakorlásban. A gyakorlás a beavatással kezdődik.

Kálacsakra-beavatás, 2012 január, India

Ha félreértjük ezt, válogatás nélkül jelenünk meg bármelyik láma bármilyen gyakorlásának beavatásán. És akár az áldás miatt megyünk oda, akár a csoport nyomásának hatására, mindenképpen hiba, ha csak ezekért tesszük. Felhatalmazásért, beavatásért folyamodni meglehetősen komoly dolog. Emellett tanulmányoznunk kell a tanítót is. Akarok-e ezzel a tanítóval, mint tantrikus guruval, megalapozni egy sajátságos kapcsolatot? Legtöbbünknek fogalmunk sincs, hogy ez valójában mit is jelent. És ezt a fajta istenség-gyakorlást (guru-jógát) akarom-e csinálni, és nem pedig egy másikat? Komolyan akarom ezt csinálni akár most vagy ténylegesen szándékomban áll később? De csak úgy odamenni, anélkül, hogy ezeken elgondolkoznánk, az hiba. Persze, nyilvánvalóan úgy is odamehetünk, mintha egy antropológiai eseményre készülnénk. Elmész, mint antropológus, hogy megnézd, hogy vajon ezek a bennszülöttek mit csinálnak a bennszülött szertartásaikon? Oké, megteheted. Őszentsége mondja, hogy ha úgy akarsz odamenni - ahogy ő nevezi -, mint egy semleges megfigyelő, az nem gond. De ha így mész oda, az igazán közönségessé teszi a beavatási folyamatot.

És ha úgy megyünk egy beavatásra, mint egy antropológiai eseményre, vagy csak áldásért vagy csoport nyomására, azaz mindenki más is megy, így nekünk is menni kell - tehát ha így megyünk oda, akkor nagy hiba elfogadni a fogadalmat és a kötelezettséget pusztán azért, mert jelen vagyunk a beavatáson, anélkül, hogy tudnánk és akarnánk magunkra vállalni. Csak akkor fogadj fogadalmat, ha tudatosan vállalod! Csak mert ott vagy, nem jelenti azt, hogy fogadalmat teszel vagy hogy elfogadod a beavatást. A tibetiek el szokták vinni magukkal a kutyájukat a beavatásra. Persze, nem azért, hogy a kutyák fogadalmat tegyenek, vagy hogy a kutya beavatást kapjon a gyakorlásba. Úgy értem, feltehetően áldásért vagy ilyesmiért viszik oda őket. De akarunk-e mi is úgy megjelenni a beavatáson, mint egy kutya? Ez a lényeg. Vagy azt gondoljuk, "Ó, mi elboldogulunk ezzel."

Vagy fordítva, az is egy ugyanilyen félreértés, ha úgy gondoljuk, hogy elfogadhatunk egy beavatást és elköteleződhetünk a gyakorlásban, anélkül, hogy fogadalmakat tennénk és be is tartanánk azokat. A beavatás vagy felhatalmazás egyik legfontosabb szempontjai a fogadalmak. Több szövegben is teljesen világosan szerepel: "Nem létezik beavatás fogadalmak nélkül." Legalább bódhiszattva-fogadalmat kell tennünk. Minden irányzat beavatásában, beleértve a dzogcsen, Congkapa és Atisa* osztályokat is, hangsúlyozzák, hogy szükségünk van valamiféle szintű prátimoksa (páli nyelven: páttimokkha) fogadalomra vagy gyakorlatra, mint alapra, még akkor is, ha ez csak világi fogadalom. Vagy még csak nem is kell mind az ötöt betartani. De valamiféle általános etikai alap szükséges. Aztán itt a bódhiszattva fogadalom. És a tantra két magasabb osztályánál a tantrikus fogadalom. A fogadalom tehát teljesen nékülözhetetlen. És muszáj ezt komolyan vennünk, megvizsgálva, hogy tényleg be tudjuk-e tartani ezeket?

Ha egy gyakorlás-elköteleződésről van szó - néha létezik beavatásos gyakorlás-elköteleződés -, félreértés, hogy úgy alkudozhatunk a tanítóval, hogy csökkentse az elköteleződést, mint ahogyan kicsinyesen alkudozunk egy árussal a kínai piacon az olcsóbb árért. Már láttam nyugati embereket így viselkedni. Őszentsége Dharamszalában szokott adni felhatalmazást/beavatást, és az elköteleződés az, hogy a gyakorlást minden nap életed végéig csinálod. Ilyen például a Láma Csöpa (A Guru Púdzsá*). Őszentsége szokott ilyen tanítást adni, és az az elköteleződés, hogy csinálnod kell minden áldott nap életed hátralévő részében. És amikor a nyugati emberek ezt választják, akkor alkudozni kezdenek: tudja, nagyon elfoglaltak vagyunk, tényleg meg kell csinálnunk? Nem lehet csak akkor, ha van rá időnk? - ilyeneket mondanak. Olcsón, olcsóbb áron próbálják megkapni. Ez egy nagy félreértés és nagy hiba.

*link angol nyelvű

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)