2012. június 15., péntek

Általános félreértések a buddhizmusról (gururól/tanítóról 1.)

Alexander Berzin: Félreértések a tanítókról/gurukról

A gurukkal/tanítókkal kapcsolatos félreértések meglehetősen nagy területet ölelnek fel, és nem csupán a nyugati emberek körében. Legelőször is, mivel nagyon hangsúlyos a guru/tanító szerepe, félreértjük azt, hogy a tanítónak képzettnek kell lennie és hogy a képzettségnek van listája. Még akkor is, ha a tanító képzett, az is kell, hogy képes legyen ösztönözni bennünket. A szellemi tanító fontosságának egyik legfőbb oka az, hogy a tanító ösztönzést ad, erőt a gyakorláshoz, és a példát, amit követni akarunk. Információkat könyvekből és internetről és egyéb helyekről tudunk beszerezni, de természetesen válaszokat is kell kapnunk a tanítóktól a felmerülő kérdéseinkre. A tanítónak képesnek kell lenni, hogy kijavítson bennünket, ha hibázunk a meditációs gyakorlásunk során. De ha nem ösztönöz bennünket, nem jutunk túlságosan messzire.

És emiatt a félreértés miatt, hogy feltétlen szükséges, hogy a guru képzett legyen és feltétlen szükséges, hogy ösztönözzön is bennünket, sürgetőnek érezzük azt, hogy elfogadjunk bárkit tanítónknak, anélkül, hogy előbb teljesen és alaposan megvizsgálnánk őt vagy utánajárnánk, mert a hangsúly nem ezen van, hanem azon, hogy feltétlen fontos, hogy egyáltalán legyen egy gurunk/tanítónk. És ezzel, hogy elmulasztjuk a leendő guru/tanító behatóbb vizsgálatát, megkockáztatjuk a csalódás lehetőségét, amikor később észrevesszük a hibáit, hiányosságait. Ez egy nagy probléma, mert már sok botrány keletkezett a lelki tanító helytelennek tartott magatartása miatt, akár jogosan, akár jogtalanul vádolták meg. És néha jogosan vádolják meg amiatt, mert nem volt igazán képzett. Mi pedig talán csak egyfajta kényszert éreztünk arra, hogy elfogadjuk ezt a személyt gurunknak. És aztán, amikor látjuk, hogy ez történt, feldúltak és zaklatottak leszünk.

Kiegészítésként még ehhez, az is egy általános félreértés szokott lenni, hogy úgy gondoljuk, minden tibeti - vagy kicsit szűkítve a lehetőségeket, minden szerzetes és apáca vagy még jobban szűkítve, minden rinpocse és gesh és kenpó - tökéletes példaképei a buddhista gyakorlásnak. Azt gondoljuk, "Ó, ezek bizonyára tökéletes buddhisták, hiszen tibetiek" vagy "Tökéletes buddhista, mert rinpocse a rangja. Bizonyára már megvilágosodott." Ez nagyon naiv dolog, mert ők átlagos emberek.

Lehetséges, hogy a gyakorló buddhisták nagyobb arányban vannak a tibetiek között, mint a legtöbb társadalomban, és lehetnek meghatározott buddhista értékek, amik részei a kultúrájuknak, de ez nem jelenti azt, hogy mind tökéletes volna, minden értelemben. És ha valaki szerzetes vagy apáca lesz a tibetiek közül, annak több oka lehet. A tibetiek körében előfordul, hogy valakit gyerekként a családja ad be kolostorba, mert nem képes élelmezni őt, és a kolostorban legalább ennivalót és nevelést kaphat. Lehetséges még egyfajta önmotivációs ok is, mondjuk, valami problémám van és szükségem van a kolostori élet fegyelmi szabályaira ahhoz, hogy megoldjam ezeket a problémáimat.

Ahogy egyik rinpocse barátom mondta, " Buddhista öltözéket viselni egy jele annak, hogy igazán szükségem van erre a fegyelemre, mert nagyon fegyelmezetlen személy vagyok. Sok nyugtalanító/zavaró érzelmem van még, és igazán azt szeretném, hogy teljes erőfeszítéssel leküzdjem ezeket." Tehát ez nem azt jelenti, hogy már le is győztem e nyugtalanító/zavaró érzelmeket. És így nem szabad naivan azt gondolnunk, hogy a tibeti szerzetesek, apácák mind megvilágosodottak, legyen akár rinpocse, akár más. Ahogy Őszentsége, a Dalai Láma mondja, súlyos hiba, ha valaki csupán egy elődje nagy nevére épít. És azt is kihangsúlyozza, hogy a rinpocséknak ebben az életükben kell bemutatni és bebizonyítani az alkalmasságukat, nem pedig csak a rangjukra és nevükre építeni.

Ugyanakkor viszont félreértés nem tisztelni és támogatni a szerzeteseket és apácákat, hanem a világi személyek szolgálójaként tekinteni rájuk a Dharma-központokban. Ez gyakran előfordul, ha egy Dharma-központban vannak bennlakó szerzetesek vagy apácák. Nekik kell takarítani a házat, tisztán tartani és elrendezni mindent a tanításhoz, nekik kell összegyűjteni az adományokat. És ha ez egyben egy lakóközpont is, akkor nekik kell az ágyneműt is rendezni és mindenféle ilyen jellegű dolgot megtenni. Így sok esetben még a tanításokon sem tudnak ezek miatt résztvenni. A világi hívők azt gondolják, hogy az ilyen szerzetesek vagy apácák a szolgáink. Pedig ez nem így van. Szerzetesként és apácaként nagyon is megérdemlik a tiszteletet, tekintet nélkül arra, hogy milyen szinten állnak erkölcsileg. Mert ez is a tanítás része: még a buddhista öltözetet is tisztelni kell. Ez nem azt jelenti, hogy azt gondoljuk róluk, ők tökéletesek és naivan így is hinni. De egy bizonyos tiszteletet mutatni kell irányukban.

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angolul)
A fotót Sütő Zsolt készítette (Forrás, a 'Tibetvörös' c. posztban)

Nincsenek megjegyzések: