Programajánló - A Buddha útja Indiától Győrig

Facebook-esemény: A Buddha útja Indiától Győrig

Mi az a “világi buddhizmus”?

Úgy is mondhatjuk, hogy egy arra való kísérlet, hogy a Megvilágosodottat közelebb hozza a megvilágosodáshoz.  A világi buddhisták racionalista és humanista oldalról közelítik meg a buddhizmust annak érdekében, hogy megpróbálják lehámozni róla a később hozzáadott babonát és vallásosságot, és hogy visszatérítsék Buddha eredeti tanításaihoz.  Buddhát olyan emberi lénynek tekintik, aki felfedezte a szenvedés végéhez vezető ösvényt, amelyet a négy nemes igazság formájában tanít.  A buddhizmus a világból és a világért van, és semmi szükség arra, hogy bármiben higgyünk, ami azon túl van. 

Stephen Batchelor

Stephen Batchelor, hajdani buddhista szerzetes erről a megközelítésről ír Buddhism Without Beliefs és a Confession of a Buddhist Atheist című könyveiben. (Stephen Batchelor Tibet, Tibet című írását két részletben fordítottam le, és ITT és ITT lehet olvasni)

Tény, hogy sok mai buddhistának vannak kétségei a különféle hagyományos hiedelmekkel kapcsolatban.  Az összes olyan eszmecserében, ami a megújítás és a hagyomány szembenállásáról szól, a kérdés az, hogy mely hiedelmek elengedhetetlenek és melyek szabadon választhatók. A vitára való lista élén az újraszületés és a különböző létbirodalmak létezése és az azokban lévő lényekkel kapcsolatos dolgok állnak – legyen szó nem megvilágosult vagy megvilágosult lényekről vagy akár rólunk. (a létbirodalmakról ITT írtam bejegyzést, a buddhista pokolról pedig ITT)

Ezek nélkül a buddhizmus csak modern humanitarianizmus és a négy nemes igazság volna? És ha igen, akkor talán rendben is van. Vagy mégsem?

Forrás: Mi "világi buddhizmus"? (angol nyelven)

Mit jelentenek a piros zsinórból készült karkötők?

Az utóbbi években, évtizedekben divattá vált piros zsinórból készült karkötőket viselni. Nem csupán azon vallások követői hordják, ahol ennek hagyománya van, hanem olyanok is, akik nem tartják magukat igazán vallásosnak vagy nem ahhoz a valláshoz, irányzathoz tartoznak.

A hinduizmusban ez a fajta karkötő rituális védelmező és rontás elleni szerepet tölt be. Szőtt fonalból, zsinórból vagy szalagból készítik. Már a Védákban is említik őket pratisara és kautuka néven. A férfiak a jobb csuklójukon hordják, a nők balon. Sok esetben pap vagy a család legidősebb tagja köti fel a fonalat a hívő, a patronált vagy szeretett személy csuklójára, de akár tárgyakra is rátekerhetik. Leginkább piros színű zsinórt használnak, de narancs, sáfrány, sárga vagy ezek keveréke szintén előfordul.

Nem csupán a csuklójukra kötik, hanem nyaklánc gyanánt is hordhatják.

A fonalnak fontos szerepe van a családi és házassági szertartásoknál. Testvéreknél a köztük lévő kölcsönös egymásra utaltságot és az egymás iránti tiszteletet jelzi.

Hindu házassági ceremónia során a vőlegényt és menyasszonyt kötik lazán össze a zsinórral, és háztartási eszközökre, termékenységi szimbólumokra szintén tehetnek fonalat.

A dzsainizmusban ezeket az amulettel ellátott védelmező fonalakat raksapotli-nak hívják. Leginkább piros színűek és a csuklóra kötik. Van, amikor csak egy piros anyagot tekernek össze, amit egy dzsaina aszkéta mantrával áldott meg. Ha a nyakuk körül hordják, akkor a dzsaina hagyomány szerint a védelmező amulettet arról az istenségről nevezik el, akiről úgy vélik, hogy ő áldotta meg azt a megkötött csomót. A védelmező fonál testvérek és a házastársak közötti rituális jelentősége hasonló a hinduizmusban megtalálhatóhoz.

A kereszténységben leginkább a bal csuklón viselik a piros zsinórt. A vörös szín a tüzet (Szentlélek), a vért (Krisztus vérét) és a Pünkösdöt szimbolizálja. Később a kereszténységért mártíromságot szenvedettek színévé vált.

A zsidó vallás kabbala irányzatában a skarlátszínű vagy karmazsinvörös fonál viselése egyfajta talizmán. Arra szolgál, hogy megvédjen a balszerencsétől, amelyet az ajin hara -  ‘gonosz szem’ vagy ‘rontó, ártó tekintet’ – okozhat.

A vörös fonalat vékony skarlátszínű gyapjúból készítik, és hét csomót tesznek rá. A bal csuklójukon viselik, mivel úgy tartják, hogy a bal oldal a fogadó oldal.

Ellentétben a hinduizmussal, a kabbalában a piros zsinór karkötőként való viseléséről nem tesznek említést a szent iratok. Úgy tűnik, hogy ez a szokás csak az 1900-as évek elején jelent meg.

Némi utalás ugyan van a Bibliában a zsinórként használt karkötőre Mózes 1. könyvének 38. részében. A bába Thámár ikerfiainak születése közben kötött egy fonalat Zerákh csuklójára, hogy megjegyezzék, ő lesz az elsőszülött. Ennek ellenére mégis az ikertestvére, Pérec volt az, aki elsőnek kibújt.

Józsué könyvének 2. részében védelmező szerepben tűnik fel a piros zsinór. Itt az izraeli kémek – akiket Ráháb megmentett – javasolják hálából Ráhábnak, hogy kössön “veres fonalú zsinórt az ablakhoz”, gyűjtse egybe oda a családját, és ebből fogják tudni a kémek, ha majd a seregükkel együtt visszatérnek, hogy azt a házat és lakóit nem szabad bántani.

Manapság Izraelben, elsősorban Jeruzsálem óvárosában, turistáknak és zarándokoknak árulják a skarlátszínű fonalat. Az 1990-es évek végén a vörös fonál nagyon népszerűvé vált a nem zsidó sztárok körében és Izraelen kívül is, Madonna, Sasha Cohen, Leonardo DiCaprio, és sokan mások viselték/viselik.

                                                                                                                                                                 

A buddhizmus különböző irányzataiban, iskoláiban különböző dolgot jelenthetnek a  kézzel csomózott zsinórból készült karkötők. Kaphatják vallási elvonulás végén vagy vallási ceremónia során áldásként. Thaiföldön a megszentelt zsinórokat - sai sin - gyakran egy sokkal hosszabb fonálból vágják le, amelyeket buddhista szertartás szerint áldanak meg a szerzetesek és osztanak szét utána.                                                                                                                     

Ezenkívül használhatják még emlékeztetőül arra, hogy ne felejtkezzenek el a könyörületesség gyakorlásáról, és különösen a helyes beszéd és helyes cselekedet megtartásáról a mindennapi életben.

A tibeti buddhizmusban rendszerint védelmet tulajdonítanak neki, pozitív energiát sugárzónak és jó szerencsét hozónak érzik, és amely emlékezteti tulajdonosát arra az útra, ami a helyes célhoz visz. Itt szintén a bal csuklón viselik, amelyet ők is fogadó oldalnak vélnek, ezáltal biztosítják a nagyobb szerencsét és a bőségesebb áldást.

A tibeti irányzatban többféle színű karkötőt készítenek kézi csomózással, és a különböző színeknek eltérő a jelentésük.

A piros képviseli a vágyat és szerelmet, a feszültséget és a haragot. Viselőjének energiát és életerőt ad, emellett védelmet nyújt a ‘gonosz szem’ – féltékeny, irigy, ártó tekintetek - ellen.

A fehér karkötőre jó ránézni, szimbolizálja az ártatlanságot, védelmet, világosságot és tudást. A fehéret tartják a lehető legmagasabb frekvenciát képviselő színnek.

A narancsról úgy vélik, hogy a keresztcsonti csakrához tartozó szín. Akkor célszerű viselni, ha valaki úgy érzi, hogy nem képes elfogadni jelenlegi helyzetét. Segít a földön maradni és ott tartani a viselőjét, így az élvezni tudja az élet apró örömeit. Ez a vibráló szín sugározza a legjobban az energiát.

A kék képviseli a békét, nyugalmat és bölcsességet. Mivel úgy vélik, hogy a torok-csakrához kötődik, erősebb kommunikációs képességet tesz lehetővé a hordása.

A zöld karkötő a természetre és a világegyetem természeti törvényeire utal. Az egyensúly színének tartják, ezért úgy gondolják, hogy a zöld karkötő segít a harmónia kialakításában és a jó szerencse elérésében.

A buddhista karkötők között az arany színű ritkább. Az arany szimbolizálja a bátorságot és határozottságot, segít abban, hogy a viselője a döntéseiben magabiztosabb legyen.

A többszínű karkötők manapság egyre népszerűbbek. Magukba foglalják az összes szín erejét, és az univerzum tökéletességét képviselik. Az életben az összes, méretétől és jelentőségétől független dolog egymásba fonódását szimbolizálják.

A fekete jelenti a rejtélyest és ismeretlent a világegyetemben. A fekete karkötőt a gondolkodó embereknek javasolják, akik úgy vélik, hogy tudásuk fejleszthető és kiterjeszthető. Szimbolizálja a világ megválaszolatlan rejtélyein való mélyreható elmélkedést és a végtelen kiterjedést .

Forrás: Kautuka (angol nyelven)

            Vörös fonal (angol nyelven)

            Szerzetesek által megáldott fonál karkötő (angol nyelven)

            Öt ok arra, hogy miért viselj tibeti buddhista karkötőt (angol nyelven)

Buddha foga ereklye templom és múzeum

Szingapúr, az egykori kis halászfalu, majd 1819-től 1942-ig angol gyarmat, végül 1965-től független köztársaság, ma Délkelet-Ázsia leggyorsabban fejlődő városa, egyben városállama. A hatalmas felhőkarcolók, sokemeletes lakóházak árnyékában már alig maradt néhány épület mutatóban a régi Szingapúrból.

Mivel kezdetektől fogva több nemzetiség lakott és dolgozott itt, a kis városállam jelenlegi vezetői arra törekszenek, hogy a különböző nemzetiségű lakosai között kiegyensúlyozott legyen kapcsolat. Kínaiak, malájok, indiaiak, arabok, európaiak, zsidók itt békében élhetnek egymással. Ugyanez a helyzet a vallás terén is. Annak ellenére, hogy a legfőbb vallásnak a mahájána buddhizmus számít, a buddhista templomok mellett megtalálhatók iszlám mecsetek, hindu, keresztény vagy taoista templomok is.

Srí Mariammam templom

A kínai negyed környékén, például alig pár száz méteren belül könnyen rábukkanhatunk két taoista templomra, két iszlám mecsetre, egy keresztény metodista templomra, a Srí Mariammam templomra, amely Szingapúr legrégebbi hindu temploma, és a Buddha foga ereklye templomra és múzeumra.

Buddha foga ereklye templom külső bejárata

A Buddha foga ereklye templom és múzeum a nevét a történelmi Buddha bal szemfogáról kapta, amelyről úgy vélik, hogy elhamvasztás után megmaradt, és amelyet ebben a templomban helyeztek el.

Ahogy fentebb írtam, az építmény Szingapúr kínai negyedében található, és a kínai Tang-dinasztia stílusát idézi, annak ellenére, hogy csak az elmúlt évtizedekben építették. A hivatalos megnyitó ceremónia 2007 májusában volt, míg a felszentelést 2008 májusában tartották.

Buddha foga templom belső bejárata

A templomba bárki ingyenesen bemehet, bár adományokat szívesen elfogadnak.

Ottlétemkor, vasárnap délután a hívek közös kántálásra gyűltek össze az első szinten lévő hatalmas terembe, a Száz Sárkány Hallba. Ez a templom fő terme és itt található a Buddha Maitréja-háromság több, mint 4.5 méter magas szoborcsoportja.

Buddha Maitréja-háromság szobra

A belső díszítések szintén Tang-kori buddhista templombelsőt idéznek.

A hívek sötétbarna lepedőszerű vásznat tekertek maguk köré, hogy a közös kántálás, szertartás idejére eltakarják színes ruházatukat.

A következő szinten, a félemeleten található a Dél-tengeri szabadság Avalókitésvara bódhiszattva szobra.

Ugyanitt látható több kiváló szerzetes szobra és élettörténetének leírása. Nem csupán a helyiek közül, hanem a világ minden részéről. A szerzetesek szobrai gyertyaviaszból készültek, élethű, emberméretű alkotások.

Mandzsusrí

A templom második szintjén könyvtárat és a templom történelmi galériáját találjuk. Ugyanitt tárolják a kínai buddhista kánonba tartozó pradzsnyápáramitá szútrák - “bölcsesség szútrák” – egyik teljes másolatát. Mellette Mandzsusrí, a bölcsesség bódhiszattvájának szobra áll. Vele együtt található a 16 pradzsnyá őr szobor is, amelyeket bizonyos szertartásokhoz lehoznak a Száz Sárkány Hallba.

16 pradzsnyá szobor a Száz Sárkány Hallban

Ezen a szinten a tibeti buddhizmushoz kapcsolódó tárgyakat, phurbát és tibeti pecséteket is láthatunk.

A phurba – mágikus tőr – egyfajta szent rituális tárgy a vadzsrajána vagy tibeti buddhizmusban. A phurbák pengéinek három lapjuk van, amelyek azt szimbolizálják, hogy a tőr ereje képes megszüntetni a három mérget, a tudatlanságot, haragot/gyűlöletet és vágyat.

A harmadik emeleten egy páratlanul szép buddhista kultúrtörténeti kiállítás található. A kiállított tárgyak között van jó néhány ritka és felbecsülhetetlen érték is, amelyeket különleges üvegszekrényekben helyeztek el. Ezek nem csupán biztonsági szempontból nyújtanak védelmet, hanem biztosítják a megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat is.

Szamantabhadra bódhiszattva

Hátul, egy másik kamrában Szamantabhadra bódhiszattva áldja meg a híveket. Őrá 10 ráksaszí vigyáz. Ezt a Szamantabhadra-szobrot egy Tang-korból származó elődjéről mintázták.

Az épületnek ezen a harmadik szintjén található az ereklye-kamra, amelyben Buddha szent relikviái találhatóak, mint például csont, vér, agy, nyelv, stb.

A negyedik emelet belső kamrájában őrzik a szent Buddha-fogat. E lenyűgöző szoba központjában áll az arany sztupa, amiben elrejtve található a fog. A sztupa ajtajában egy 15 kg aranyból készült Buddha-Maitréja szobor ül.

A sztupa alulról számítva első szintjén található a 35 Hitvallás Buddha, amelyeket szintén színaranyból faragtak ki. A 35 Hitvallás Buddha-gyakorlat az egyik legfontosabb tisztító gyakorlatnak számít a tibeti buddhizmusban.

A sztupa négyszögletes alapjának oldalain 8 aranylapon ábrázolják a történelmi Buddha életének különböző jeleneteit, Májá királyné álmával kezdve egészen Buddha haláláig bezárólag. Ezeket a jeleneteket a gandhára-i időszak (i.sz. 1. század) hagyományos stílusában készítették.

A Buddha foga ereklye templom és múzeum legteteje középen nyitott, ez az Orchideák kertje. Buja növényzete és a körben elhelyezett több pad alkalmassá teszi az elmélyedésre (a lentebbi szinteken is találhatóak közös meditációs helyek, ahová bárki becsatlakozhat a vasárnapi gyakorlás idején).

Ugyanitt található a Tízezer Buddha pagodája. Ahogy a neve is mutatja, 11.111 buddha és bódhiszattva szobrocskát helyeztek el apró mélyedésekben a falakon. Ezek az aranyozott figurák padmászana ülésben - ‘lótuszülés’-ben helyezkednek el, lángszerű fénykoszorúval ölelve és dhjána (‘meditációs’) mudrában tartják kezüket.

A Tízezer Buddha pagodájának közepén, egy fedett építményben található a hatalmas Vairócsana-imakerék. Különleges zománcozott technikával készült, ami fényesen ragyogó kinézetet ad neki.

Vairócsana mantrája egymás alatt három sorban helyezkedik el. Az imakerék belseje a Vairócsa dháraní több, mint háromezer másolatát őrzi. Minden egyes tekercs dháranít a helyi szerzetesek írtak kézzel.

Vairócsana imakerék

Az alagsorban található az Öt Belátás vegetáriánus étterem. Nem csupán a helyiek számára, hanem a templomot látogató turistáknak is biztosít vegetáriánus ételeket.

Az öt belátás:

1. az érdemek számolása, odafigyelve arra, hogy honnan gyűjthetők be;

2. annak az elgondolása, hogy mit teszek helyesen, felhalmozva még több jó cselekedetet;

3. annak a megelőzése, hogy helytelen dolgokat tegyek;

4. a helyes tett a legjobb orvosság;

5. azért, hogy a buddhizmus karmáját teljessé tegyem, el kell fogadni ezt az ételt.

Forrás: Buddha foga ereklye templom és múzeum (angol nyelven)

             Buddha foga ereklye templom és múzeum (angol nyelven)

             Szingapúr (angol nyelven)

Hogyan válasszunk buddhista közösséget?

Az elmúlt években több olyan levelet kaptam, amelyben tanácsot kérnek, hogy merre és hogyan induljanak el azok, akik buddhista közösséghez szeretnének csatlakozni. Talán ez a bejegyzés jó összefoglaló lehet, mivel a buddhizmusban többféle iskola létezik, amelyek mind tanításban, mind gyakorlásban elkülönülnek egymástól.  Honnan lehet tudni, hogy melyik alkalmas számunkra?

Több ajtó egy dharmához

A buddhizmus különböző iskolái egymástól eltérő ‘ügyes eszközök’-et (upája) alkalmazhatnak, hogy a tanítványokat a megvilágosodás elérésében segítsék. Ráadásul magában a tanításban is különbözhetnek. Bizonyos hagyományok a józan észre, értelemre helyezik a hangsúlyt; mások az odaadásra, áhítatra; megint mások a miszticizmusra; a legtöbb valamilyen formában az összesre. Vannak olyan hagyományok, amelyekben a meditáció elengedhetetlen gyakorlási forma, míg máshol kevésbé foglalkoznak ezzel.

Eleinte ez nagyon zavaros lehet, és kezdetben úgy is tűnhet, hogy az iskolák teljesen különböző dolgokat tanítanak. Azonban sokan tapasztalhatják azt, hogy amint egyre jobban megértik a tanításokat, ez a különbség csökken.

Mondják, hogy elvi szinten is vannak eltérések az iskolák között. De fontos ez? A buddhizmussal való ismerkedés kezdetén még nem feltétlenül szükséges a tan finomabb részleteibe belemenni. Idővel a tanok megértése mindenképpen változni fog, tehát jobb, ha nem elhamarkodottan döntünk arról, hogy egy iskola “jó” vagy “nem jó” addig, amíg nem töltöttünk több időt benne/vele.

Ehelyett inkább azt mérlegeljük, hogy az a buddhista közösség (szangha) milyen érzéseket kelt bennünk. Szívesen fogad és támogat? A beszédek és a liturgia mélyebben is megérint-e bennünket? Jó hírneve van a tanítónak?

Nyugaton egyébként talán az jelenti a legnagyobb problémát, hogy egyáltalán bármilyen jellegű tanítót vagy közösséget találjunk a lakóhelyünk közelében. Az is előfordulhat, hogy csak egy nem hivatalos csoporthoz tudunk csatlakozni, akik együtt meditálnak és tanulnak. Esetleg rátalálhatunk olyan buddhista központra, amely elég közel van ahhoz, hogy egy kirándulás keretében látogassuk meg. Az interneten, különböző buddhista oldalakon kereshetünk ilyeneket.

Ott kezdd, ahol vagy

Lehet, hogy csak olyan dharma-központot találunk a közelben, ami esetleg nem egyezik azzal, amiről olvastunk és ami eredetileg megragadta az érdeklődésünket. Azonban, ha együtt gyakorlunk másokkal, az sokkal értékesebb élményt nyújt, mint a buddhizmusról csupán könyvekből olvasni. Legalább adjunk neki egy esélyt!

Az első alkalommal sokan szoronganak, amikor arra kerül a sor, hogy buddhista templomba látogassanak. Ráadásul a legtöbb dharma-központ jobban szereti, ha a kezdők előre bejelentkeznek. Ezért legelőször célszerű felhívni őket vagy legalábbis megnézni a központ honlapját, hogy mit írnak a kezdőkkel kapcsolatban.

Lehetnek olyan ismerősök, barátok, akik azt szeretnék, hogy csatlakozzunk az ő dharma-központjukhoz és gyakoroljunk ott. Ez önmagában jó dolog, de ne engedjünk a nyomásnak, és ne csatlakozzunk olyan közösséghez, ahol esetleg nem érezzük jól magunkat. Lehet, hogy az a fajta gyakorlás a barátainknak beválik, de nekünk nem.

Ha utaznunk kell egy számunkra megfelelő dharma-közösség miatt, akkor mindenképpen olyan kolostort vagy központot keressünk, ahol kezdő szintű elvonulást is tartanak elszállásolási lehetőséggel.

Nem tudnám ezt magam csinálni? Kell-e nekem külső segítség?

Sokan gondolják úgy, hogy nem szívesen csatlakoznak egyetlen buddhista közösséghez sem. Könyvekből, internetről olvassák a tanításokat, videókból tanulnak meditálni és egyedül gyakorolnak. Azonban a teljesen egyedül való gyakorlással gondok is lehetnek.

Részint előfordulhat az, hogy az innen-onnan szedett tanításokat nem helyesen értelmezzük, és mivel nincs tanítónk, aki segítsen ebben, a tudásunk teljesen félremehet. Részint a meditációval is adódhatnak problémáink. Már több bejegyzést szenteltem ennek a témának. Érdemes ezeket elolvasni. (nyolc meditációs problémát ITT soroltam fel. Három bejegyzésben pedig nagyon részletesen leírtam, hogy mit kell tudni a meditációról, és kinek nem való és mire figyeljünk oda. És azt is, hogy mit tegyünk, ha negatív tüneteket tapasztalunk magunkon)

Vannak, akik azt mondják, hogy azért gyakorolnak egyedül, mert nincs a közelükben dharma-központ vagy tanító. Jó tudni, hogy ha csupán évente egyszer tudunk összehozni egy hétvégi elvonulást, akkor is célszerű ezt megtenni. Teljesen más érzésünk lesz ezután. Emellett vannak olyan tanítók, akik hajlandóak e-mailben vagy Skype-on keresztül is tanítani.

Miért van szükség arra, hogy iskolát válasszunk?

Előfordulhat, főleg nagyobb városokban, hogy több dharma-központ is található a környéken. Miért ne gyűjtögethetnénk össze mindegyikből a lényeges tanítást?

Ezzel a “gyűjtögetéssel” nincsen semmi gond addig, amíg az ember ismerkedik az alapokkal, de végül jobb egyfajta gyakorlást választani, és annál maradni. Jack Kornfield, vipasszaná tanító írta A Path With Heart című könyvében:

“A spirituális átalakulás mélyről jövő folyamat, amelyik nem véletlenül történik. Ismétlődő tanítás, valódi gyakorlás kell hozzá annak érdekében, hogy elengedjük az elme régi szokásait, és hogy megtaláljunk és fenntartsunk egy új látásmódot. Ahhoz, hogy ezen a spirituális ösvényen éretté váljunk, az szükséges, hogy elkötelezzük magunkat egy szisztematikus módszer iránt.”

Elköteleződéssel, túljutva a kételyeken és elcsüggedésen, egyre mélyebbre ásunk a dharmába és saját magunkba. Ezzel szemben a “gyűjtögető” jellegű megközelítés olyan, mintha 20 darab 30 cm mély kutat ásnánk egy darab 6 méteres helyett, mert ezzel a módszerrel csak a felszínt kapargatjuk.

Gyakran megesik az, hogy valaki tanítót vagy hagyományt vált. Ehhez nem szükséges senkitől sem engedélyt kérni, teljes mértékben tőlünk függ, hogy mikor és hogyan tesszük ezt.

Csalás és szekta

Buddhista szekták éppen úgy léteznek, mint szélhámos tanítók. Olyan emberek, akiknek kevés vagy semmilyen buddhista hátterük sincs, és mégis kiadják magukat lámáknak és zen mestereknek. A szabályos vagy törvényes tanítónak kapcsolatban kell állnia egy hivatalosan alapított buddhista hagyománnyal, és abban a hagyományban másoknak meg kell erősítenie ezt a tagságot.

Ez nem szükségszerűen jelenti azt, hogy a “szabályos vagy törvényes” tanító jó tanító is egyben, vagy hogy minden autodidakta módon tanult tanító csaló. De ha valaki buddhista tanítónak nevezi magát, de egyik hagyománynak sem tagja, akkor az korántsem biztató jel.

Az olyan tanítóktól, akik azt mondják, hogy csak ők tudnak elvezetni a megvilágosodáshoz, tartsuk magunkat távol. Ugyanígy, ne bízzunk azokban az iskolákban, akik azt állítják, hogy csakis és kizárólag ők képviselik az igazi buddhizmust és szerintük az összes többi iskola eretnek.

Forrás: A buddhizmus melyik iskolája a megfelelő számunkra? (angol nyelven)

Buddhista szerzetesek és a természetvédelem

Hogyan védik Kambodzsában a buddhista szerzetesek a veszélyeztetett erdőket az illegális fakitermelőktől

A Thomson Reuters Alapítvány arról tudósít, hogy Kambodzsában hatalmas erdőterületek védelmében segédkeznek buddhista szerzetesek. A Monks Community Forest (MCF) – „Szerzetesek Közösségi Erdeje” – több, mint 18 ezer hektárnyi területen fekszik északkelet Kambodzsában. Hat falu lakossága, kb. négyezer ember használja az erdőt, így alakítva ki az ország legnagyobb közösségi fenntartású természetvédelmi területét.

A Monks Community Forest fő célja az erdő megóvása az erdőirtástól és a körzet biodiverzitásának megőrzése. A Samorang Pagoda szerzetesei és a falvak önkéntesei fegyvertelenül járőröznek a védett területen, hogy megakadályozzák az illegális vadászatot és fakitermelést. A szerzetesek a legöregebb és legnagyobb fák törzsét sáfrány színű köntössel borítják be, így végzik el a fák beavatási szertartását. Az ENSZ Fejlesztési Programjának (United Nations Development Program) beszámolója szerint: “Egy fa kivágása vagy a vadászat a felavatott erdőkben ugyanolyan súlyos cselekedetnek számít, mint egy szerzetes bántalmazása”.

Az erdő otthont teremt az olyan veszélyeztetett fajok közösségeinek, mint a napmedvék, gibbonok, leopárdok és tobzoskák, amelyek a sűrű örökzöld és félig örökzöld erdőkben lelnek menedékre. A kétezres évek elejétől Kambodzsában az ipar és a külföldi befektetések gyors erdőirtást eredményeztek. Noha a kormány védettnek nyilvánított nagyon sok területet, az illegális favágás és vadászat továbbra is fenyegeti a veszélyeztetett erdőket. A szerzetesek a helyiekkel együtt 2002-óta dolgoznak azon, hogy kiterjesszék a terület feletti gondnokságot. A szerzetesek arra is biztatják a falvak lakóit, hogy a halászat és a gyűjtögetés hagyományos formáit használják, hogy támogassák a fenntartható környezet gyakorlatát. A falusiak eladhatják a begyűjtött dolgokat a helyi piacon, így téve szert némi extra bevételre.

A projektet 2012-ben Equator-díjjal (Equator Prize) jutalmazták a szegénység visszaszorítása és a biodiverzitás fenntartható használatának érdekében történő erőfeszítésekben való kimagasló közösségi részvétel miatt. Chantal Elkin, az Alliance for Religions and Conservation non-profit szervezet igazgatója szerint a szerzetesek a vallási tekintélyük érvényesítése által tartós természetvédelmi hatást gyakorolnak. A Thomson Reuters Alapítványnak tett nyilatkozatában elmondta, hogy “[A szerzetesek] a munkát szinte anyagi és kormányzati segítség igénybevétele nélkül végzik. Ennek ellenére hatékonyak, mert az emberek értékrendjének megfelelően beszélnek, ami a vallási meggyőződésükön alapul, és ez indítja be a változást a viselkedésükben.”

Kambodzsa lakosságának kb. 95%-a théraváda buddhistának tartja magát. A szerzetesek erős elkötelezettséget vállalnak a kambodzsai társadalomban, mind az oktatásban, mind társadalmi vezetőként.

Forrás: Hogyan védik Kambodzsában a buddhista szerzetesek a veszélyeztetett erdőket? (angol nyelven)

Az üresség fogalma a taoizmusban és a buddhizmusban

A taoizmusban és a buddhizmusban sok a közös vonás. Ahogyan írtam A buddhizmus és a taoizmus című bejegyzésemben, a két hagyomány feltehetőleg i. sz. 1. század után Kínában került először kapcsolatba egymással. Ennek a találkozásnak az eredményeként alakult ki később a csan buddhizmus, és a különböző harcművészetekre is hatással volt a két hagyomány keveredése.

Feltehetőleg a több közös vonás miatt szokták alkalmanként összeolvasztani őket ott is, ahol egyértelműen különböznek egymástól. Erre egyik példa az üresség tana. Ez az összekeverés részben a fordításból adódik. Két kínai szó is van, amit “üresség”-nek fordítanak, ezek a wu és a kung.

A wu jelentése fejezi ki azt, amit általánosságban a taoista gyakorlásban értenek üresség alatt. Az utóbbi – kung – inkább a szanszkrit súnjatá vagy tibeti stong-pa-nyid szavak jelentével azonos. Ezeket szintén “üresség”-nek fordítják, és ez a buddhista gyakorlás és filozófia alapja.

Üresség a taoizmusban

A taoizmusban az üresség kétféle jelentéssel bír. Az első a Tao egyik minőségére utal. Ebben az értelmezésben az üresség a “telt” ellentéte. Talán itt közelítheti meg a legjobban a taoizmus “üresség” fogalma a buddhizmusét. Bár inkább egybehangzásról van szó, mintsem egyenlőségről.

A wu – mint “üresség” – második jelentése a belső megvalósulásra vagy az elme olyan állapotára utal, amely egyszerűséggel, lelki nyugalommal, türelemmel, szerénységgel és józansággal, mérsékletességgel jellemezhető. Egyfajta érzelmi hozzáállás, ami a világi vágyak hiányához kapcsolódik, beleértve a tetteket is, amelyek az elmének ebből az állapotából keletkeznek. Így az üresség azt jelenti, hogy kiürítjük elménkből az ösztönzést, törekvést, szándékot vagy vágyat, amelyek ellentétesek a Tao tulajdonságaival.

“A bölcs nyugodt elméje a menny és a föld tükre, minden dolog pohara. Üresség, nyugodtság, szelídség, íztelenség, lelki nyugalom, csendesség és nem-cselekvés – ez a menny és föld síkja és a Tao és tulajdonságainak tökéletessége.”

(Csuang-ce)

Lie-cében ezt olvashatjuk:

“Valaki ezt kérdezte Lie Cétől: “Mester, ugyan miért értékeled oly nagyra az ürességet?”

“Az ürességen nincs mit nagyra értékelni – válaszolta Lie Ce. – Nincs nyugalomhoz, nincs az ürességhez hasonló – mondta azután. – Dicséret nem érinti őket. A nyugalomban és az ürességben biztos menedéket találunk, a szerzés és az adományozás pedig csak összezavar minket.”

(Lie Ce: Az elomló üresség igaz könyve I. [10.] – fordította Dobos László - Ferenczy Könyvkiadó, Budapest, 1994. 13. oldal)

A Tao-te-king 11. fejezetében Lao-ce számos példát sorol fel az ilyen jellegű üresség fontosságáról:

“Harminc küllő kerít egy kerékagyat,

de köztük üresség rejlik:

a kerék ezért használható.

Agyagból formálják az edényt,

de benne üresség rejlik:

az edény ezért használható.

A házon ajtót-ablakot nyitnak,

mert belül üresség rejlik:

a ház ezért használható.

Így hasznos a létező

és hasznot-adó a nemlétező.”

(Tao Te King – Az Út és Erény könyve – fordította: Weöres Sándor)

Az ürességnek – wu - ezen általános elvéhez szorosan kapcsolódik a wu-wei – az ‘üres’ cselekvés vagy a nem-cselekvés cselekvése. Hasonlóan, a wu-nien az ‘üres’ gondolatok vagy a nem-gondolkodás gondolkodása; és a wu-hszin az ‘üres’ elme vagy a nem-elme elméje. Ezek a kifejezések hasonlóak Nágárdzsuna, i. sz. 2-3. századi máhájána buddhista filozófus munkáiban megtalálható fogalmakhoz. Az ő nevéhez fűződik a buddhizmusban található üresség (súnjatá) tanának részletes kidolgozása.

Ráadásul bizonyos szövegek még jobban fokozhatják a hasonlatosságot. Ilyen a Csuang-cében található egyik írás:

“Szabad megkérdeznem, – szólt Yen Hui, – mi akkor a szív böjtje?”

“Tartsd meg magadban, – felelte Kung Ce – a teljes egységet. Nem füleddel kell hallanod, hanem az eszeddel, nem is az eszeddel kell hallanod, hanem a szellemeddel. A külső hallás maradjon a fülednél; eszed maradjon az ellenőrzésnél; így a szellem üres és szabad marad és nyitva áll a dolgok számára. És a Tao az, ami ezt az ürességet betölti. Ez az üresség a szív böjtje.”

Hui így szólt:

“Ha számomra járhatatlan ez az út, csak azért van, mert én még mint Yen Hui létezem; ha járható lesz, az a Hui, aki vagyok, megszűnik létezni. Ez az, amit ürességnek nevezel?”

“Tökéletesen” – felelte a Mester. “

(Csuang-ce  bölcsessége – (IV. 1.) - Brelich Angelo fordítása – Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 1994. 102. oldal)

A látszólagos hasonlóság ellenére ezek a kifejezések, mint wu-wei, wu-nien és wu-hszin, amelyek mögött egyszerűség, türelem, könnyedség és nyíltság, fogékonyság húzódik – olyan tulajdonságok, amelyek a tetteinkben, beszédünkben és elménkben jelennek meg. És ez nem azonos a buddhizmusban található súnjatá értelmezésével.

Üresség a buddhizmusban

A buddhista filozófiában és gyakorlatban az üresség – súnjatá (szanszkrit), stong-pa-nyid (tibeti), kung (kínai) – egy szakkifejezés. Azt jelenti, hogy a dolgok nem különállóak, egymástól függetlenek és állandóak, hanem végtelen számú okok és feltételek eredményeként jönnek létre, azaz a függő keletkezés által.

Már a történelmi Buddha is egyértelműen tagadta azt, hogy a dolgoknak volna “én”-jük, de az üresség (súnjatá) a későbbi korokban került, elsősorban a mahájána filozófia középpontjába. A fent említett Nágárdzsuna racionális fejtegetései során kijelentette, hogy nem csupán a létforgatag (szamszára) és a megszabadulás (nirvána) között nincs különbség, hanem az üresség minden dolog alapvető tulajdonsága. Ebből következik az, hogy az üresség is “üres”, és csak arra való kifejezés, hogy segítsen a függő keletkezést belátásában.

Tehát röviden: üresség (súnjatá) a buddhizmusban egy olyan kifejezés, amely a függő keletkezésre, azon belül pedig minden jelenség valódi természetére utal. Az üresség (wu) a taoizmusban egy viselkedést jelent, érzelmi/lelki beállítottságot vagy elmeállapotot, amelyet az egyszerűség, lelki béke, türelem és szerénység, mértéktartás jellemez.

Buddhista és taoista üresség: kapcsolódási pontok

A fentiek ellenére azonban, ha az ürességet – súnjatá –, mint buddhista szakszót, egészen pontosan meghatározzuk, akkor az valamilyen szinten elfogadható a taoista gyakorlás és világnézet számára. Az a megállapítás, mely szerint minden jelenség függő keletkezés eredményeként alakul ki, a taoista ciklikusság eszmerendszerébe könnyen beleilleszthető.

Emellett pedig a buddhista filozófiában lévő üresség – súnjatá – tökéletes megértésével kialakulhat az az elmeállapot, ami megegyezik a wu-wei, wu-nien és wu-hszi taoista ideáljával. Ez a könnyedség, az áramlattal való sodródás és az egyszerűség érzése (és cselekedetei), amelynek hatására az elme teljesen felfogja a dolgok állandótlanságát, és ‘megpihen’.

“Ahol megvalósul a teljes üresség,

ott a nyugalom tisztán megmarad,

minden növekszik a maga rendjén,

az örök áramlásban körbe-halad.”

(16. vers -Tao te King – Az Út és Erény könyve – fordította: Weöres Sándor)

Mindezektől függetlenül az “üresség”, mint kifejezés, önmagában nézve különböző jelentéssel bír a taoizmusban és a buddhizmusban, amelyet a tisztánlátás érdekében célszerű ismerni.

Forrás: Üresség a taoizmus és buddhizmusban (angol nyelven)

             Nágárdzsuna