Alexander Berzin előadása
2012. április, Berlin, Németország
Úgy gondoltam – remélem, nem lesz túl zavaros –, hogy most felsorolunk
néhány dolgot az ‘én’-ről, az átmanról, és megnézzük, mit mond a
szánkhja, mit mond a njája és mit mond a buddhizmus, hogy
lássuk a különbséget, és hogy megvizsgáljuk a szánkhja és
njája álláspontot.
A tantételen alapuló ‘én’ három jellemzője
Általánosságban, ennek a buddhizmus által elutasított, tantételen alapuló
‘én’-nek, átmannak, három jellemzője van. (a szánkhjában ezt
az ‘én’-t Purusának nevezik, amely ugyanaz, mint az átman.
a ford. megjegyzése)
1. Változatlan
Ehelyett azt a szót is szokták használni, hogy állandó. Ez azonban
nagyon félrevezető, mert az állandó szónak két jelentése van,
legalábbis az angolban. Állandó jelentheti azt, hogy örökké. Nos, a
buddhizmus is elfogadja, hogy az ‘én’ örökké tart, mivel nincs kezdete és nincs
vége. Így az állandónak ezzel a jelentésével nincs semmi baj.
A másik jelentése az állandónak az, hogy nem változik, és azért
nem változik, mert semmi sem befolyásolja. Tehát nem csinál semmit, nem hat rá
semmi. Ezért jobban szeretem a változatlan szót használni itt, ami
inkább azt kifejezi, hogy erre a változatlan ‘én’-re semmi sem
hat.
2. Nem összetett
Szoktuk erre azt a szót is használni, hogy egy. Nos, mit jelent az
egy? Valójában azt, hogy nem összetett, azaz nem részekből áll. Minden
másnak vannak részei. Bár némely buddhista iskola részek nélküli atomokról
beszél és ilyesmikről, de ebbe most ne menjünk bele!
Tehát, általánosságban, minden részekből tevődik össze, csak az ‘én’, az
átman nem összetett. Emellett szokták még említeni az
“átman-Brahman” azonosságát és végső célként “az univerzummal való
eggyé válást”. (ezeket a gondolatokat nagyon részletesen az Upanisádokban
fejtették ki, amelyek közül a legrégebbiek i.e. 800 és 500 között születtek.)
Tehát ez a második jellemző, amit általában egynek fordítanak. Ebben az
esetben ezt jelenti az egy.
3. És a harmadik jellemző az, hogy teljesen függetlenül létezik bármilyen
anyagi halmaz vagy tömeg nélkül (de akár fordítva is értelmezhetjük, azaz test
vagy elme is létezhet enélkül, teljesen önállóan). A Purusának
(átmannak) semmiféle kapcsolata nem lehet sem a világgal, sem pedig más
átmanokkal. Az univerzumot ezek az örök, szabad, mozdulatlan
Purusák népesítik be; monádok, amelyek között semmiféle kapcsolat
nincs. A szánkhja szerint a Purusához nem tapadnak jó és
rossz tettek és a karmikus következmények sincsenek rá hatással, a
létforgatagban egyáltalán nem vándorol.
Tehát alapvetően ebben a három jellemzőben gondolkodunk, mivel ezen a módon
határozták meg a buddhizmusban: változatlan, egy darabból van és létezhet
testtől és elmétől függetlenül. Tehát e három tényező alapján így képzelhetjük
az átmant:
-- “Ő” egy test és egy elme tulajdonosa, amiket birtokol, amelyek a
sajátjai.
-- A testben él, “Ő” a lakója.
-- Irányítja a testet és elmét. Emlékeznek, a kicsike ‘én’ ül a fejemben,
nyomkodja a “tedd ezt vagy azt” gombokat és befogadja a szemekből érkező,
filmvászonra vetített információt és a fülekből hangosbeszélőn érkezőket.
Mivel a testben él (“ő”a lakója), irányítja és birtokolja azt: “Ez az
enyém, ez az én testem, én elmém, én személyiségem, én gondolataim.” Tehát ez az
az ‘én’, amit a buddhizmus elutasít.
És most nézzük meg azokat a jellemző állításokat, amelyek egy ilyen ‘én’-re
vonatkoznak.
Ezen iskolák mindegyike azt mondja, hogy az átman testetlen,
anyagtalan. Ugyanezt mondja mindenki, hogy az ‘én’ testetlen, anyagtalan; nem
pedig valamiféle típusa az anyagnak. Azt, hogy örökkévaló, szintén mindenki
állítja, beleértve a buddhizmust is – mivel az ‘én’-nek nincs kezdete és nincs
vége.
Tehát a szánkhja szerint a Purusa passzív, változatlan és
szemlélődő és sohasem cselekvő. Ő csak szemlélni tud, viszont mindent észlelhet,
bárhová elérhet, bárhol jelen lehet, bármekkorára kiterjedhet, mert eredeti
dimenziója végtelen. A Purusa minőség nélküli, és nem vándorol, nem
hatnak rá a karmikus cselekedetek.
A njája szerint az ‘én’-nek nincs eredendő tudása
A njája – a szánkhjával ellentétben - azt mondja, az
átman az, aki hordozza és viseli a karmikus cselekvések eredményeit. Az
átman az, aki a tudást birtokolja, de önmagában nincs tudása, a tudás
megszerzésének eszköze az elme, a manasz. Az elme, a manasz,
nemcsak az érzékelő, hanem a cselekvő szerveket is működteti. Így az
átman a manasz segítségével cselekszik.
Az átmannal összekapcsolódott örökkévaló manasz is részt
vesz a
karmikus következmények hordozásában.
Buddhizmus kijelentése az ‘én’-ről
Míg szánkhja szerint a Purusa csak passzív tiszta
tudatosság, addig a njája szerint az átmannak önmagában nincs tudása,
ismerete. A buddhizmus azt mondja – és most arról az ‘én’-ről beszélünk, amit
nem utasít el –, hogy az ‘én’ ismeri és tudja a dolgokat.
Ugyanis a buddhizmusban az ‘én’-t a léthalmazokba vagy léthalmazati
összetételbe számítják bele, tehát tudatosságnak veszik.
A njája felfogás szerint semmire sem mondhatnád azt, hogy “Én
értem”, mert a njája azt állítja, hogy az “Én” nem tud semmit, akkor
egyáltalán hogyan tudnád azt mondani, hogy én tudok valamit vagy én
értek valamit? Viszont ez ellentmond a józan észnek, ellentmond a
tapasztalásainknak, a világról való érvényes tapasztalatunknak.
És a buddhizmusban az “én”nem út, ami ahhoz visz, hogy valaminek a
tudatában legyünk. Viszont a tudat, elme, valóban út ahhoz, hogy valaminek a
tudatában legyünk. Tehát még egyszer, a buddhizmus szerint az “én” nem egy út
ahhoz, hogy valaminek a tudatában legyünk, mégis ismeri a dolgokat, mert az
alapja, a tudatosság, ismeri.
Ezt az egészet elég nehéz megérteni, de láthatják, hogy a buddhizmus hogyan
tartja magát távol ettől a két szélsőségtől. Egyik szélsőség, hogy az “én”
önmaga egy út valami megismerésére, a másik pedig az, hogy az “én”önmagában nem
ismer semmit. A buddhizmusban az ‘én’ nem egy út valami megismeréséhez, hanem ő
maga ismeri a dolgokat. Tehát, valamilyen értelemben ez olyan, mint egy középút,
ami elkerüli ezt a két szélsőséget. Tehát ezek mindegyikén gondolkoznunk kell,
meditálnunk kell.
(folytatása következik)
Forrás: A buddhizmus által elutasított átman a szánkhja és njája iskolákban (angol nyelven)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése