Shambala a buddhizmusban

Alexander Berzin 2010-es moszkvai előadásának jegyzete, 3. rész
(2. rész)

(1. rész)

Most hadd magyarázzam el egy kicsit, hogy a buddhista irodalomban hogyan jelenik meg Shambala és mi a szerepe.

Ahogy már említettem, a buddhizmusban a Kálacsakra ('idő körforgása') rendszerének irodalmában tűnik fel. Ez a rendszer Indiában bukkant fel, a buddhista történelem szempontjából nézve egészen későn. Nehéz pontosan meghatározni, hogy mikor jelent meg, de azt mondanám, hogy talán a kilencedik, tizedik században. És bár azt még nehezebb megmondani, hogy eredetileg hol keletkezett, saját személyes teóriám, hogy ez azon a vidéken történhetett, ami jelenleg Afganisztán keleti területe, Észak-Pakisztán és Kashmír.

Amikor ilyen [buddhizmusra vonatkozó] történelmi dolgokat vizsgálunk, akkor tudnunk kell, hogy létezik, természetesen, egy buddhista változata is annak a történelmi dolognak, és létezik egy - hogy is mondjam? - tudományosabb, buddhológiai nézete annak a történelmi dolognak. Természetesen a buddhista történelem úgy tartja, hogy Buddha maga tanította a kálacsakra szövegeket, ami jóval régebben volt, mint a kilencedik-tizedik század. A kálacsakra rendszer szerint Buddha korábban élt, az ő számításaik azt adják ki, hogy i.e. 880-ban. [A kálacsakra szerint] abban az időben, Shambala egy északon elterülő ország volt. És Shambala királya, ahogy említettem az előadás elején, eljött Indiába. Itt Buddha megtanította neki a kálacsakrát, és a király visszavitte ezeket a tanításokat Shambalába, ahol beváltak és jól működtek.

Ahogy szintén az előadásom elején említettem, [a kálacsakra szövegek szerint] Shambalában később hét király uralkodott egymás után, az utolsónak Kalki volt a neve. Kalki jelentése 'kasztok egyesítője (vagy birtoklója)'. Tehát ez a Kalki uralkodott ezen a királyságon, aminek a lakói különböző vallásokat követtek, beleértve a hinduizmust és buddhizmust és a muzulmán vallást is. Tehát buddhológiai, tudományosabb, nézőpontból nézve, ezért gondolhatjuk, hogy ez az a terület volt, amit említettem: az afganisztáni -pakisztáni- kasmíri vidék, mert a népesség ott ilyen összetételű volt, és mert India középső részétől északra esett.

Akkor ez az első Kalki király arra figyelmeztetett, hogy majd valamikor, a jövőben, az országukat meg fogják támadni. És ha a társadalom kasztokra osztott, ha az emberek még nem is étkezhetnek együtt, arról már nem is beszélve, hogy szövetségre lépjenek egymással, akkor el fognak veszni ezen puszító erők által. Ha meg akarják tartani a békét a földön, akkor mindenkinek egyetlen kasztba kell gyűlnie. Így Kalki király egy beavatásban vagy felhatalmazásban egyesítette népét, a kálacsakra meditációs rendszerben. Mert mindenki, aki a kálacsakrába felhatalmazást (vagy beavatást) kap, vadzsra fivérré és nővérré válnak, így tehát ők egy család lesznek. A tanítások tovább virágoztak, mert ez a háború és támadás csak huszonöt generációval később, a jövőben fog bekövetkezni.

A Shambaláról és a kálacsakra tanításról szóló hírek indiai buddhista tanítókhoz is eljutottak, és két híres indiai tanítómester is elindult, hogy megkeresse Shambalát. Tehát Roerich és mások Shambalára irányuló kutatásai nem számítanak újdonságnak. De ami igazán érdekes, hogy a két buddhista tanítómester Indiából induló expedíciója sosem jutott el Shambalába. Az első tanító elérte a Himalája hegyeit, és az egyik Kalki uralkodó elküldte neki Mandzsusrí kisugárzását - Mandzsusrí egy bódhiszattva, aki Buddha megkülönböztető éberségét testesíti meg -,  és Mandzsusrí feltárta a kálacsakra tanítást ennek az Chilupa nevű indiai mesternek. Aztán két generációval később egy másik, szintén indiai buddhista mester, az idősebb Kálacsakra-pada nevű, elindult, hogy megtalálja Shambalát. Vele is ugyanez történt, a Himalája vidékén ő is látomásban részesült, amit egy következő Kalki király küldött; és ebben a látomásban neki szintén feltárták a kálacsakra tanítást. Az első mester, Chilupa továbbadta a tanítást Pindo nevű tanítványának, ugyanakkor az idősebb Kálacsakra-padának szintén volt átadási vonala, így ez a kettő összekapcsolódott és utána Indiában több átadási vonal fejlődött ki ebből. Végül a tanítások Tibetbe kerültek, Tibetből Mongóliába, és Burjátiába, Kalmükijába, és így tovább. Tehát amikor olyasmiket olvasunk, hogy Madame Blavatskynek titkos tanításokat tártak fel, tudnunk kell, hogy ez sem újdonság az indiai hagyományokban.

Ez a hivatalos buddhista magyarázata ennek a történetnek. A buddhológusok, természetesen, ezt kétségbe vonják. Viszont úgy tűnik, hogy legalább abban meg tudtak egyezni, hogy mikor jelent meg először írásos formában ez az irodalom. 

Tehát két különböző magyarázata van [a kálacsakra megjelenésének].

A Fátimidák általi megszállás árnyékában

Szintén nagyon érdekes lehet az a történelmi időszak, amiben ez az egész kifejlődött az akkori Afganisztánban, ami az Abbászida nevű hatalmas muzulmán birodalom része volt. 

Akkoriban az Abbászidák az iszlám világ vezetői voltak. Abban az időszakban egy másik dinasztia tört hatalomra Észak-Afrikában, a Fátimidák. Az ő vazallus államuk az Abbászidák másik oldalán, Pakisztánban volt (ezt a területet Multan-nak nevezték) Mivel a Fátimidák át akarták venni az iszlám világ fölötti vezetést, és az Abbászida Birodalmat két oldalról is fenyegették, mindenki nagyon félt a támadásuktól.

Ebben a történelmi helyzetben és ezen a területen virágzott vagy fejlődött ki ez a rendszer. És a támadástól való félelem, és a vele szemben kialakítható egyesített védelem - ami a hindu irodalomban még korábban megjelent, ahogy mondtam előadásom legelején, és amit aztán szintén megtalálunk a kálacsakra irodalomban - egy nagyon jó tanítás volt, éppen annak az időszaknak megfelelő. Ha az emberek szembe akarnak szállni egy támadással és leküzdeni azt, akkor nekik együtt kell működniük egymással, nem lehetnek különböző kasztok, különböző gondolatok, amelyek gátolhatják őket ebben az együttműködésben. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek buddhistává kell válni, hanem csak annyit, hogy mindenkinek össze kell fognia. Tehát az az alapeszme, ami Európában Shambaláról kibontakozott, mely szerint ez egy olyan terület, ami a béke földje lesz és ami képes békét hozni a világnak, stb., még történelmileg is innen származik, a 10. századból, Ázsiának erről a területéről.

Forrás: Shambala: Mítosz és valóság (angol nyelven)