2016. március 26., szombat

Mit tegyünk, ha negatív tüneteket tapasztalunk meditációnk során?

Előző bejegyzésemben leírtam, hogy kiknek miért nem tanácsos meditálni, és felsoroltam a meditáció lehetséges negatív hatásait. Ha ezeket a tüneteket sikerül magunkban felismernünk, akkor több választásunk van:

1. Hagyjuk abba a meditációt
Ne felejtsük el, hogy bármikor abbahagyhatjuk a gyakorlást. Bízzunk saját értékítéletünkben. Mint azt már az előző bejegyzéseimben írtam, a meditáció nem mindenki számára hasznos.

2. Folytassuk a meditációt
Egy másik lehetőség, hogy folytatjuk és reménykedünk a legjobbakban. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy túljutunk a “lélek sötét éjszakáján”, és javulni fog az állapotunk. Ezért fontos, hogy olyan szakember vezetésével meditáljunk, aki tényleg megérti a helyzetünket, így nem érezzük magunkat egyedül vagy elveszve. A folytatás kétesélyes: vagy túljutunk a “sötét éjszakán” vagy nem. Ez utóbbi esetben életbe kell léptetni az 1. lehetőséget.

3. Bíráljuk felül a meditációnkat
Sok esetben az is elég lehet, ha változtatunk a meditációs gyakorlásunk hosszán és gyakoriságán, mindkettőt radikálisan, legalább a felére lecsökkentve. (tehát ha eddig egy órán át gyakoroltunk, akkor mostantól kezdve csak 30 percig tegyük. Ha félórát, akkor elég lesz 15 percnyi meditáció. Ha eddig naponta kétszer végeztük a gyakorlást, akkor csökkentsük napi egyre, stb.)

4. Gyakorlásunkat valódi szakemberekkel együtt végezzük
Könnyebb kiküszöbölni a problémákat, vagy ha meg is jelennek, könnyebb segíteni rajtuk, ha olyan tanítók tanítanak, akik ténylegesen képzett és tapasztalt szakemberek. A legideálisabb az, amikor a vezetőnk pszichoterápiában is jártas, nem csupán a meditációban.

5. Szerezzünk ismereteket
Nem árt tisztában lenni, hogy tudományos szempontból, természetesen csak nagyjából, mi zajlik meditáció során az agyunkban. Ezekről több helyen utána olvashatunk. (ITT írtam a meditáció biológiai, neurológiai, pszichológiai hatásairól) Ugyanakkor azt is nagyon fontos tudnunk, hogy a mi agyunkra hogyan hat a meditáció. Nem kell pszichiátriában vagy agykutatásban jártasságot szereznünk, elég ha csak az alapdolgokat ismerjük.
Mielőtt belevetnénk magunkat egy komolyabb meditációs gyakorlásba, célszerű volna elmenni pszichológushoz, hogy néhány kognitív tesztet elvégeztessen velünk vagy hogy egyáltalán felmérje aktuális elmeállapotunkat. Aztán egy bizonyos idő elteltével, 3-4 hónapnyi gyakorlás után nem árt ismét felkeresni, hogy objektív szakemberként eldönthesse, változtatott-e rajtunk a meditáció, és ha igen, előnyünkre vagy hátrányunkra.

6. Váltsunk át egy másik fajta meditációra
Ha negatív tapasztalataink vagy felmerülő problémáink ellenére is folytatni szeretnénk a meditációt, akkor kipróbálhatunk egy másik fajta meditációs technikát. Mint előző bejegyzéseimben írtam, különböző technikák különböző módon hatnak agyunkra. Így, például, ha valamiért a vipasszaná (éberség) meditáció kényelmetlenséget, problémákat okoz, akkor próbáljuk ki a tantra jellegű vizualizációs meditációt vagy a hat elem meditációt vagy a metta meditációt. Mivel egyik meditáció fajta sem “jobb” vagy “rosszabb”, mint a másik, adjunk egy újabb esélyt magunknak a váltással.


Saját értékítéletünkben bízzunk inkább, ne pedig akármilyen “guruéban”
Sajnos, nagyon sokan állítják, hogy a meditációnak nincsenek veszélyei és hogy “a lélek sötét éjszakája” csak egy spirituális jelenség. “Guruk” és egyéb ezoterikus vagy meditációs “tanítók” olyan szavakat használnak, mint “csakrák kinyitása”, “kundaliní ébredése”, “spirituális energia”, stb. – ezekkel a szavakkal egy biológiában valamennyire jártas ember nem igazán tud mit kezdeni. Manapság már rendelkezünk tudományos tényekkel arról, hogy mi játszódik le az agyban, hogyan hat a meditáció agyunkra. (ahogy már fentebb utaltam rá, ezekről a mechanizmusokról ITT írtam)
Ezért ha valakit a negatív tünetei ellenére is folytatásra ösztönöz a “guruja” vagy “tanítója”, akkor azzal komoly problémákat okoz az illető agyának működésében, sok esetben esetleg visszafordíthatatlan károsodást is, tönkretéve egész hátralévő életét.

Előfordul olyan is, amikor a “tanítók” azt mondják, hogy magával a meditációval és a technikájával semmi baj sincs, csak a meditációt végzőben vannak kijavítható hibák. De ha ezeket kiküszöböli, akkor majd jobb lesz. Ez azonban nem egészen így van.
Mindenféle kényelmetlenségen és fájdalmon keresztül erőltetni egy embert egy bizonytalan cél eléréséért nagyon veszélyes dolog és nem biztos, hogy ösztönző. Ráadásul, mivel senki nem tudja megmondani, hogy a meditációból keletkezett problémák csak átmenetiek lesznek-e vagy véglegesek, ezért nem lehet felelősséggel javasolni a folytatást.
Ha valaki úgy dönt, hogy kezdődő problémái ellenére mégis folytatni szeretné, akkor célszerű magára jobban odafigyelni: naplót vezetni az átélt élményekről és tapasztalatokról, mindent leírni oda, akár jó, akár rossz, vagy megkérni közeli családtagot, munkatársat, hogy szóljon, ha bármi változást tapasztal otthoni vagy munkahelyi viselkedésén, gondolkodásán. Így talán sikerül időben észrevenni, ha valami már nagyon félremegy. És ha ez mégis bekövetkezik, akkor merjük ténylegesen is abbahagyni a meditációt.

Ezek után felmerülhet a kérdés: a meditáció jó vagy rossz dolog?
A meditáció önmagában egy semleges tevékenység, amit annak érdekében végzünk, hogy növeljük az éberséget, tudatosságot és/vagy elérjük az elmének egy speciális állapotát. A meditációt eszközként kell kezelnünk, legyen szó spirituális eszközről és/vagy egészségünk érdekében használt eszközről. Meg kell értenünk azt, hogy ez a fajta eszköz nem mindenki számára megfelelő.

Az ember alapvetően nem némán üldögélő és befelé forduló, hanem közösségközpontú és a külvilág hatásaira élénken reagáló lény. Ettől függetlenül az emberek nagy részére a meditáció jelentős pozitív kognitív hatással bír. Azonban vannak olyanok, akiknek inkább kára származik belőle, mint haszna.
Mivel minden ember más, előre nem tudhatjuk, hogy melyik csoportba tartozunk. Ezt csak mi magunk ismerhetjük fel, senki más, ezért tudatosan és ésszel kell közelítenünk a meditáció kérdéséhez (is).

Vége

Forrás: A meditáció veszélyei (angol nyelven)

2016. március 23., szerda

Kik a leginkább veszélyeztetettek a meditáció szempontjából, és milyen tünetekre kell figyelnünk?

Előző bejegyzésemben írtam a meditáció agyunkra gyakorolt biológiai, neurológiai, pszichológiai hatásairól, amelyek miatt nem mindenkinek tesz jót a gyakorlás.
Mivel bizonyos pszichiátriai betegségben szenvedők és speciális helyzetben lévők gyakrabban tapasztalhatnak negatív élményeket a meditációval kapcsolatban, ezért ebben a bejegyzésemben felsorolom, hogy kiknek és miért nem tanácsos meditálni. A bejegyzés végén leírom azokat a tüneteket, amelyek jelzik, hogy valami nincs rendben gyakorlásunkkal.

Szorongásos megbetegedés: Vannak olyan szorongásos betegek, akiknek meditáció hatására javul az állapotuk, míg másoknak rosszabbodik. Ráadásul egy szorongós rendszerint amiatt is szorong, hogy helyesen végzi-e a gyakorlást vagy azt érzi-e, amit kellene éreznie gyakorlás során. A szorongósoknak maguknak kell eldönteni, hogy használ-e nekik a meditáció vagy sem? Ha inkább rosszabbodik állapotuk, akkor ne erőltessék, mert ez később enyhe pánikrohamba is torkollhat.

Unipoláris vagy major depresszió: A meditáció rosszabbá teheti a depressziós állapotát azzal, hogy felerősíti a meglévő érzéseket, megnöveli az agy jobb féltekéjének aktivitását, és tovább csökkenti a depresszióban amúgy is lassúbb agyi hullámokat.

Bipoláris hangulatzavar (mániás-depresszió): A bipolárisoknak tudniuk kell, hogy a meditáció elősegítheti mindkét véglet, a mániásabb és a depressziósabb állapot kialakulását. Amellett mániás állapotban a fókuszálás, koncentrálás majdnem lehetetlen, míg depressziós állapotban úgyszintén. Tehát bipolárisok, ha tehetik, inkább kerüljék a meditációt.

Introvertáltság: Az introvertáltak még befelé fordultabbá válhatnak a meditáció eredményeként. A helyesen végzett meditáció befelé irányítja az embert, de ha a figyelmünk már eredetileg is eléggé befelé fókuszált, az nem vezet jóra. A meditáció által tovább erősített introvertált magatartás csökkenti az egyén képességeit arra, hogy a külvilág hatásaira megfelelő módon reagáljon.

Újoncok: A kezdők gyakrabban tapasztalhatnak különféle problémákat. Különösen akkor, ha helytelen technikával meditálnak és/vagy ha egyhuzamban hosszabb ideig csinálják. A kezdőknek nagyon oda kell figyelniük a technika helyességére és a fokozatosság elvére.

Személyiségzavar: Míg bizonyos személyiségzavaros embereknek egyértelműen jót tesz a meditáció, addig másoknak ront a betegségén. Az elkerülő, a szkizoid és szkizotip személyiségzavarosak eredetileg is meglévő tüneteit felerősítheti a meditáció.

PTSD – poszt-traumás stressz zavar: Különféle traumák utáni stressz zavarban szenvedők a meditációjuk során újra átélhetik fájdalmas emlékeiket, érzelmeiket, így a meditáció még jobban felerősítheti a traumát. A PTSD-ben szenvedők semmiképpen se meditáljanak egyedül, csak olyan szakember irányításával, aki kifejezetten ilyen téren képzett.

Szkizofrénia: Mivel a meditáció átalakítja az aktivitást agyunk bizonyos területein és agyunk neurokémiáját is megbolygatja, ezért a szkizofréniában szenvedők hallucinációs és látomásos tüneteit felerősítheti. Ráadásul a meditáció – gyógyítás helyett - megpróbálja a beteggel “elfogadtatni” ezeket az abnormális tüneteket.  És mivel a probléma ezzel nem fog megszűnni, sőt, inkább fokozódhat, így a szkizofrén könnyen kórházban köthet ki, vagy ki tudja, hogy hol, ha folytatja a meditációt.

Szociális izoláció: Aki eredetileg is hosszabb ideje szociálisan elszigetelt, annak célszerű óvakodnia a meditációtól. A két dolog együtt, a szociális elszigeteltség és a meditáció pszichotikus epizódokat és a valóságtól való elszakadást válthat ki. A meditációs gyakorlás hatásainak ellensúlyozására mindig szükségesek a külvilágból jövő ingerek.

Milyen problémákat okozhat a meditáció?

Milyen jelekre figyeljünk oda?
-- ha érzékelési-észlelési változásokat, gondolkodási nehézségeket tapasztalunk, és iskolában, munkahelyen teljesítményromlást

-- ha függőséggé kezd válni a meditáció. Akár már egy alkalomnyi kihagyás során is feszültnek, ingerlékenynek, levertnek érezzük magunkat

-- ha bármiféle hallucinációt, érzékcsalódást kezdünk el érezni, hangokat hallunk, fényeket, ismeretlen tárgyakat látunk. Ugyanígy ha téveszmék kezdenek kialakulni bennünk önmagunkkal, másokkal kapcsolatban

-- ha érzelmileg ürességet, sivárságot, személytelenséget érzünk

-- ha már teljesen éntelennek érezzük magunkat – bár nyilván a buddhista meditáció az “én”-től való elszakadást próbálja meg erősíteni, de ne felejtsük el, hogy az “én” megléte biztosítja az önazonosságot, önbecsülést. Ha már nincs “én”-ünk, akkor teljesen személytelen, tudathasadásos állapotba kerülünk és mások alárendeltjévé válhatunk

-- ha érzelmeink intenzívebbé válnak, mint azelőtt voltak, nagyobb és több indulati kitörést tapasztalunk vagy ha hangulatunk nagyon ingadozóvá válik

-- ha már a valóság előli menekülésre használjuk a meditációt, és ezt erőltetjük, ahelyett, hogy megpróbálnánk megoldani a problémáinkat

-- ha túl érzékennyé válunk akár érzelmileg, akár érzékelésileg: túl hangos hangok vagy fájdalmas fények érzékelése

-- ha nárcisztikus attitűd kezd jelentkezni bennünk, úgy érezzük, hogy mi többek vagyunk a meditáció által

-- ha szociálisan egyre jobban elkülönülünk a többi embertől, vagy azért, mert elegünk van belőlük vagy azért, mert még többet akarunk meditálni

-- ha akaratlan mozgásokat, mozdulatokat tapasztalunk magunkon, rángásokat, tik-et, remegést, reszketést

-- ezeken kívül testi tüneteket is meg szoktak említeni: fejfájás, migrén, koponyán belüli nyomásérzés, emelkedett vérnyomás, rendszertelen szívverés, intenzív hő-vagy hidegérzet, megváltozott étvágy és alvás (túl sok vagy túl kevés)

A következő bejegyzésemben leírom, hogy mit tegyünk, ha ezeket a tüneteket tapasztaljuk.

Forrás: A meditáció veszélyei (angol nyelven)
  

2016. március 19., szombat

Kundaliní-szindróma - spirituális válsághelyzet

Milyen biológiai, neurológiai, pszichológiai mechanizmusok okozzák a meditációs problémákat?

A nyugati emberek jó része rendszerint egyoldalúan viszonyul a meditációhoz. Vagy feltétel nélkül támogatják, és mindenféle szépet és jót írnak, mondanak róla. Vagy pedig kifejezetten támadják, kijelentve, hogy mennyi veszélyt hordoz magában.
Nagyon sok olyan dolog létezik, ami az egyik embernek hasznára válik, az a másiknak egyértelműen káros. Ugyanez a helyzet a meditációval is. Van, aki tényleg minden szépet és jót elmondhat róla, és van, aki tönkremehet általa. Mivel legtöbbször csak a pozitív hatását emelik ki, így én már két bejegyzésemben is írtam a meditáció veszélyeiről. Az éberség meditáció árnyoldalairól ITT és a meditációs problémákról ITT. Mindkettő buddhista megközelítésű. 

Ebben a mostani bejegyzésemben a tudomány – agykutatás, pszichiátria, pszichológia -  jelenlegi állása felől szemléljük meg, hogy mi zajlik meditáció közben, és miért lehetnek negatív tapasztalatai bizonyos embereknek.(a következő bejegyzésemben arról írok, hogy kiknek és miért nem tanácsos meditálni, és hogy konkrétan milyen jellegű problémákat okozhat a meditáció)

Felsorolom azokat a mechanizmusokat, amelyek felelősek lehetnek azokért a problémákért, amelyeket a meditáció okozhat. Tudnunk kell, hogy ezek a mechanizmusok egyénenként változó és különböző problémákat erősíthetnek fel vagy hozhatnak felszínre. Ugyanakkor a különböző meditációs technikák más és más módon hatnak az agyra. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy e problémákat nem valamiféle láthatatlan erők okozzák, mint például “kundaliní” vagy “tudatosság kiterjesztése” vagy “korona csakra megnyitása” – sokkal inkább biológiai, neurológiai és pszichológiai tényezők.


Agyi aktivitás
A meditáció megváltoztatja agyunk bizonyos területeinek vastagságát és a véráramlást. Normál esetben az agyunk jobbára egy meghatározott területen mutat jelentős aktivitást, de néhány meditálással eltöltött év után ezen a területen erőteljes csökkenés fedezhető fel. És ugyanez történhet fordítva is, azon régiók, amelyek kevéssé voltak aktívak a meditációs gyakorlatok elkezdése előtt, utána nagyon aktívvá válhatnak.

Egy idő után az agy megváltozik a neuroplaszticitás miatt, hogy alkalmazkodjon a meditációs gyakorlathoz. (agyunkban 18 hónapos korunktól kezdve nem képződnek új idegsejtek – neuronok -, viszont a köztük lévő összeköttetések egy életen keresztül változnak. Agyunknak ezt a változásra való képességét nevezik az agykutatók, pszichiáterek neuroplaszticitásnak, és ez teszi lehetővé, hogy bármely életkorban képesek legyünk tanulni, új dolgokat elsajátítani. a ford. megjegyzése)
Tehát, ha valaki a meditáció során negatív élményeket tapasztal, akkor ennek oka lehet a kedvezőtlen területi aktiváció, a véráramlás megváltozása és/vagy bizonyos területek megvastagodása is.

Az agy anatómiája
Ne felejtsük el, hogy minden ember agyának egyedi a felépítése. Így annak ellenére, hogy a meditációs gyakorlatok ugyanolyan jellegű változásokat hoznak létre mindannyiunkban, a kiindulási pont, az agyunk anatómiája más és más.
Például vannak olyanok, akiknek eredendően nem elég vastag vagy fejlett az amygdalajuk, és a meditáció tovább csökkenti ennek a vastagságát. Mivel az amygdala, többek között a félelmi viselkedést és a félelemre adott választ koordinálja, és részt vesz a szociális kapcsolatok fenntartásában, méretének csökkenése azt fogja eredményezni, hogy az ilyen emberek még kevésbé figyelnek másokra, és esetleg akkor sem fognak félelmet érezni, amikor erre szükség volna.

Agyi hullámok
A legtöbb meditációs gyakorlat a béta-hullámokat alfa-és/vagy théta-hullámokra csökkenti az agyban. Ezek a lassabb agyi hullámok hasznosak lehetnek azoknak, akiknek nyugtató relaxációra van szükségek, de azokban, akikben eredetileg is több a lassú hullám, csökkenti az érzékelési-észlelési funkciókat éber állapotban is. A sűrűn és hosszan végzett meditáció fokozatosan átalakítja az elektromos aktivitást az agyunkban – ez viszont káros lehet a mindennapokban, hiszen többségünk nem békés és nyugodt szerzetesként éli az életét.

Epigenetika
Ma már tudjuk, hogy a meditáció is képes “bekapcsolni” bizonyos géneket és “kikapcsolni” másokat. Az epigenetika elmélete szerint környezetünk és a tapasztalataink folyamatosan befolyásolják a génjeink működését . Ebből talán logikusan következtethető az, hogy a gyakori meditáció bizonyos gének aktiválását és más gének deaktiválást okozhatják. Ezért fordulhat elő az, hogy a meditációból származó epigenetikai változások problémák forrásai lehetnek.

Agyi lateralizáció- agyféltekei dominancia
Általában a legtöbb embernek van domináns, többet használt agyféltekéje. A meditáció rendszerint a jobb agyféltekét aktiválja, elnyomva a balt. Így akik erre hajlamosak, depressziót vagy zavaró érzelmi hullámzásokat tapasztalhatnak meditáció után.

Agyféltekei szinkronizáció
Más esetekben viszont a meditáció növelheti a bal és jobb agyfélteke közötti kommunikációt. Ez alapvetően jól hangzik, de vannak olyanok, akiknél a két agyfélteke közti túl sok kommunikáció megzavarja a kognitív funkciókat, és egyéb problémákat okoz a gondolkodásban.

Túlzott introverzió
Azok, akik eredetileg introvertált személyiségek, már így is túlzottan önmagukba fordulnak és kevéssé figyelnek a külvilágra. A meditáció befelé tereli a figyelmet, hiszen ez a lényege. Egy extrovertált személyiség meditációs befelé fordulása valamilyen szinten kiegyensúlyozó lehet. Viszont egy introvertált számára a befelé irányuló fókuszálás olyan extrém mértékűvé válhat, hogy komoly problémákat okozhat.

Neurokémia
A meditációról rég tudjuk, hogy neurokémiai változásokat hoz létre, például agyunkban megemelkedik a dopamin szintje. Ha valaki eredendően alacsonyabb vagy akár normál mennyiségben rendelkezik dopaminnal, akkor enyhe emelkedése akár még javíthatja is az idegi funkciókat. Viszont másoknál ez komoly problémákért lehet felelős. Akár azért, mert eredetileg is magasabb szinttel rendelkeztek, akár azért, mert a meditáció hatására túlzottan magas mértékig megugorhat. Mivel a dopamin egyik fő szerepe a valóság érzékelése, a realitás-kontroll, így ennek abnormálisan magas szintje érzékcsalódásokat, hallucinációkat provokálhat.

A homeosztázis visszaállítása
A homeosztázis jelentése röviden: az élő szervezeteknek a belső környezetük állandóságára való törekvése. Ez azonban nem minden ember számára ajánlatos, mivel nem mindenki találja a belső környezetének állandóságát pszichológiailag kellemesnek. Vannak olyanok, akik egész életükben enyhe depresszióval küzdenek és mindenféle eszközzel – sport, hobbi, szociális interakciók, stb. révén - próbálnak kitörni ebből a homeosztatikus állapotukból. A legtöbb fajta meditáció visszaállítja a homeosztatikus - eredeti belső környezeti - állapotot, amely visszatéríti a depressziós tudatát a szenvedést okozó fájdalom és diszfunkció állapotába.



Forrás: A meditáció veszélyei (angol nyelven)
  

2016. március 9., szerda

Buddhista szertartások - Ételfelajánlások

Ételek felajánlása a buddhizmus egyik legrégebbi és legismertebb rituáléja. Nem csupán szerzeteseknek adnak ételt alamizsnagyűjtő körútjaikon, de a tantrikus istenségeknek és az éhes szellemeknek is éppen úgy szokás ételt felajánlani.
Mindez érdemszerző cselekedet, ami egyúttal arra is figyelmeztet bennünket, hogy ne legyünk mohók és önzőek.

Étel felajánlása szerzeteseknek
A legelső buddhista közösség tagjai nem kolostorokban laktak, hanem otthontalan koldusokként kéregették élelmüket. Vagyonukat mindössze a ruházatuk és a kéregető tálkájuk képezte. (a történelmi Buddha hitelesnek tartott, tanítványaihoz intézett beszédeit rendszerint a “koldusok” megszólítással kezdi, ami egyértelműen jelzi az első közösség tagjainak vagyoni helyzetét)

A többségében théraváda irányzatú országokban, mint amilyen például Thaiföld, a szerzetesek jelenleg is ételeik legnagyobb részét felajánlásokból kapják. A szerzetesek korán reggel kiindulnak a kolostorokból. Egyes sorokban vonulva, a legidősebbel az élen, maguk előtt tartják az alamizsnás tálaikat. A világi buddhisták az utcán, házaik, boltjaik előtt várják őket, sokszor akár letérdelve előttük és belehelyezik az ételt, virágot vagy füstölőket a tálakba. Az adományozó nőknek különösen vigyázniuk kell, hogy ne érintsék meg a szerzeteseket.

A szerzetesek nem mondanak köszönetet, mert az alamizsna adását egyik fél sem jótékonykodásnak gondolja. Az alamizsna adását és kapását spirituális kapcsolatnak tekintik a szerzetesi és világi közösség között. A világi buddhisták felelőssége a szerzetesek fizikai ellátása, míg a szerzetesek felelőssége a világi közösség szellemi “táplálása”.

A mahájána többségű országokban az ennivaló koldulásának hagyománya szinte teljesen eltűnt, bár Japánban a szerzetesek rendszeresen végeznek szertartásos takuhatsu-t, “kérés” (taku) “az étkező tálakkal” (hatsu). A szerzetesek szútrákból recitálnak az adományokért cserébe. Zen szerzetesek kisebb csoportokban “Ho” kántálást végezve mennek, jelezvén, hogy a Tan-t (dharmát) hozzák.
Takuhatsu közben a szerzetesek hatalmas bambuszkalapokat viselnek, amelyek elrejtik arcukat. Ezek a kalapok azt sem engedik, hogy ők maguk lássák az adományozók arcát. Nem lényeges, ki ad és nem lényeges, ki kap, csak az adás és kapás folyamata, amely a névtelenség által tisztul meg.

Étel felajánlása nem szerzeteseknek 
A buddhizmusban a szertartásos ételfelajánlás is gyakori jelenség. A pontos rituálé és a mögöttük lévő elmélet iskoláról iskolára változik. Van, amikor az ételeket egy kis tálkában egyszerűen csak otthagyják az oltáron, de van olyan is, amikor a felajánlás bonyolult kántálások és teljes leborulások közepette történik.

Bárhogy is végzik, éppen úgy, ahogy az alamizsnákat adják a szerzeteseknek, az oltáron felajánlott étel is egy összekötő kapocs a spirituális világgal. Ugyanakkor az önzés elengedését és a mások szükségletei iránti megnyílást is jelenti.

A zen buddhizmusban általános gyakorlatnak számít az éhes szellemeknek való ételfelajánlás. Előírásos étkezés során vagy sesshin (nagyon intenzív meditáció) végén a felajánló tál körbejár (vagy kap egy ilyen tálkát a felajánlás minden résztvevője). A saját evőtáljából mindenki egy kis darabka ételt kivesz, megérinti azt a homlokával és beleteszi a felajánló tálba. A legvégén a tálat vagy tálakat szertartásosan elhelyezik az oltáron.
Az éhes szellemek mindannyiunk sóvárságát, szomját és ragaszkodását képviselik, mindazokat, amik a fájdalomhoz és csalódáshoz kötnek bennünket.

Az ételek felajánlása segít abban, hogy túl tudjunk adni valami olyasmin, ami után vágyakozunk. Ezzel talán könnyebben megszabadíthatjuk magunkat a ragaszkodástól.
Az ilyen módon felajánlott ételt végeredményben a madarak és a vad állatok eszik meg.

Forrás: Ételek felajánlása a buddhizmusban (angol nyelven)