Kundaliní-szindróma - spirituális válsághelyzet

Milyen biológiai, neurológiai, pszichológiai mechanizmusok okozzák a meditációs problémákat?

A nyugati emberek jó része rendszerint egyoldalúan viszonyul a meditációhoz. Vagy feltétel nélkül támogatják, és mindenféle szépet és jót írnak, mondanak róla. Vagy pedig kifejezetten támadják, kijelentve, hogy mennyi veszélyt hordoz magában.

Nagyon sok olyan dolog létezik, ami az egyik embernek hasznára válik, az a másiknak egyértelműen káros. Ugyanez a helyzet a meditációval is. Van, aki tényleg minden szépet és jót elmondhat róla, és van, aki tönkremehet általa. Mivel legtöbbször csak a pozitív hatását emelik ki, így én már két bejegyzésemben is írtam a meditáció veszélyeiről. Az éberség meditáció árnyoldalairól ITT és a meditációs problémákról ITT. Mindkettő buddhista megközelítésű. 

Ebben a mostani bejegyzésemben a tudomány – agykutatás, pszichiátria, pszichológia -  jelenlegi állása felől szemléljük meg, hogy mi zajlik meditáció közben, és miért lehetnek negatív tapasztalatai bizonyos embereknek.(a következő bejegyzésemben arról írok, hogy kiknek és miért nem tanácsos meditálni, és hogy konkrétan milyen jellegű problémákat okozhat a meditáció)

Felsorolom azokat a mechanizmusokat, amelyek felelősek lehetnek azokért a problémákért, amelyeket a meditáció okozhat. Tudnunk kell, hogy ezek a mechanizmusok egyénenként változó és különböző problémákat erősíthetnek fel vagy hozhatnak felszínre. Ugyanakkor a különböző meditációs technikák más és más módon hatnak az agyra. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy e problémákat nem valamiféle láthatatlan erők okozzák, mint például “kundaliní” vagy “tudatosság kiterjesztése” vagy “korona csakra megnyitása” – sokkal inkább biológiai, neurológiai és pszichológiai tényezők.

Agyi aktivitás

A meditáció megváltoztatja agyunk bizonyos területeinek vastagságát és a véráramlást. Normál esetben az agyunk jobbára egy meghatározott területen mutat jelentős aktivitást, de néhány meditálással eltöltött év után ezen a területen erőteljes csökkenés fedezhető fel. És ugyanez történhet fordítva is, azon régiók, amelyek kevéssé voltak aktívak a meditációs gyakorlatok elkezdése előtt, utána nagyon aktívvá válhatnak.

Egy idő után az agy megváltozik a neuroplaszticitás miatt, hogy alkalmazkodjon a meditációs gyakorlathoz. (agyunkban 18 hónapos korunktól kezdve nem képződnek új idegsejtek – neuronok -, viszont a köztük lévő összeköttetések egy életen keresztül változnak. Agyunknak ezt a változásra való képességét nevezik az agykutatók, pszichiáterek neuroplaszticitásnak, és ez teszi lehetővé, hogy bármely életkorban képesek legyünk tanulni, új dolgokat elsajátítani. a ford. megjegyzése)

Tehát, ha valaki a meditáció során negatív élményeket tapasztal, akkor ennek oka lehet a kedvezőtlen területi aktiváció, a véráramlás megváltozása és/vagy bizonyos területek megvastagodása is.

Az agy anatómiája

Ne felejtsük el, hogy minden ember agyának egyedi a felépítése. Így annak ellenére, hogy a meditációs gyakorlatok ugyanolyan jellegű változásokat hoznak létre mindannyiunkban, a kiindulási pont, az agyunk anatómiája más és más.

Például vannak olyanok, akiknek eredendően nem elég vastag vagy fejlett az amygdalajuk, és a meditáció tovább csökkenti ennek a vastagságát. Mivel az amygdala, többek között a félelmi viselkedést és a félelemre adott választ koordinálja, és részt vesz a szociális kapcsolatok fenntartásában, méretének csökkenése azt fogja eredményezni, hogy az ilyen emberek még kevésbé figyelnek másokra, és esetleg akkor sem fognak félelmet érezni, amikor erre szükség volna.

Agyi hullámok

A legtöbb meditációs gyakorlat a béta-hullámokat alfa-és/vagy théta-hullámokra csökkenti az agyban. Ezek a lassabb agyi hullámok hasznosak lehetnek azoknak, akiknek nyugtató relaxációra van szükségek, de azokban, akikben eredetileg is több a lassú hullám, csökkenti az érzékelési-észlelési funkciókat éber állapotban is. A sűrűn és hosszan végzett meditáció fokozatosan átalakítja az elektromos aktivitást az agyunkban – ez viszont káros lehet a mindennapokban, hiszen többségünk nem békés és nyugodt szerzetesként éli az életét.

Epigenetika

Ma már tudjuk, hogy a meditáció is képes “bekapcsolni” bizonyos géneket és “kikapcsolni” másokat. Az epigenetika elmélete szerint környezetünk és a tapasztalataink folyamatosan befolyásolják a génjeink működését . Ebből talán logikusan következtethető az, hogy a gyakori meditáció bizonyos gének aktiválását és más gének deaktiválást okozhatják. Ezért fordulhat elő az, hogy a meditációból származó epigenetikai változások problémák forrásai lehetnek.

Agyi lateralizáció- agyféltekei dominancia

Általában a legtöbb embernek van domináns, többet használt agyféltekéje. A meditáció rendszerint a jobb agyféltekét aktiválja, elnyomva a balt. Így akik erre hajlamosak, depressziót vagy zavaró érzelmi hullámzásokat tapasztalhatnak meditáció után.

Agyféltekei szinkronizáció

Más esetekben viszont a meditáció növelheti a bal és jobb agyfélteke közötti kommunikációt. Ez alapvetően jól hangzik, de vannak olyanok, akiknél a két agyfélteke közti túl sok kommunikáció megzavarja a kognitív funkciókat, és egyéb problémákat okoz a gondolkodásban.

Túlzott introverzió

Azok, akik eredetileg introvertált személyiségek, már így is túlzottan önmagukba fordulnak és kevéssé figyelnek a külvilágra. A meditáció befelé tereli a figyelmet, hiszen ez a lényege. Egy extrovertált személyiség meditációs befelé fordulása valamilyen szinten kiegyensúlyozó lehet. Viszont egy introvertált számára a befelé irányuló fókuszálás olyan extrém mértékűvé válhat, hogy komoly problémákat okozhat.

Neurokémia

A meditációról rég tudjuk, hogy neurokémiai változásokat hoz létre, például agyunkban megemelkedik a dopamin szintje. Ha valaki eredendően alacsonyabb vagy akár normál mennyiségben rendelkezik dopaminnal, akkor enyhe emelkedése akár még javíthatja is az idegi funkciókat. Viszont másoknál ez komoly problémákért lehet felelős. Akár azért, mert eredetileg is magasabb szinttel rendelkeztek, akár azért, mert a meditáció hatására túlzottan magas mértékig megugorhat. Mivel a dopamin egyik fő szerepe a valóság érzékelése, a realitás-kontroll, így ennek abnormálisan magas szintje érzékcsalódásokat, hallucinációkat provokálhat.

A homeosztázis visszaállítása

A homeosztázis jelentése röviden: az élő szervezeteknek a belső környezetük állandóságára való törekvése. Ez azonban nem minden ember számára ajánlatos, mivel nem mindenki találja a belső környezetének állandóságát pszichológiailag kellemesnek. Vannak olyanok, akik egész életükben enyhe depresszióval küzdenek és mindenféle eszközzel – sport, hobbi, szociális interakciók, stb. révén - próbálnak kitörni ebből a homeosztatikus állapotukból. A legtöbb fajta meditáció visszaállítja a homeosztatikus - eredeti belső környezeti - állapotot, amely visszatéríti a depressziós tudatát a szenvedést okozó fájdalom és diszfunkció állapotába.

Következő bejegyzésben arról írok, hogy kiknek és miért nem javasolt a meditáció, és hogy konkrétan milyen problémákat okozhat.

Forrás: A meditáció veszélyei (angol nyelven)