A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tapasztalatok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tapasztalatok. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. március 26., szombat

Mit tegyünk, ha negatív tüneteket tapasztalunk meditációnk során?

Előző bejegyzésemben leírtam, hogy kiknek miért nem tanácsos meditálni, és felsoroltam a meditáció lehetséges negatív hatásait. Ha ezeket a tüneteket sikerül magunkban felismernünk, akkor több választásunk van:

1. Hagyjuk abba a meditációt
Ne felejtsük el, hogy bármikor abbahagyhatjuk a gyakorlást. Bízzunk saját értékítéletünkben. Mint azt már az előző bejegyzéseimben írtam, a meditáció nem mindenki számára hasznos.

2. Folytassuk a meditációt
Egy másik lehetőség, hogy folytatjuk és reménykedünk a legjobbakban. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy túljutunk a “lélek sötét éjszakáján”, és javulni fog az állapotunk. Ezért fontos, hogy olyan szakember vezetésével meditáljunk, aki tényleg megérti a helyzetünket, így nem érezzük magunkat egyedül vagy elveszve. A folytatás kétesélyes: vagy túljutunk a “sötét éjszakán” vagy nem. Ez utóbbi esetben életbe kell léptetni az 1. lehetőséget.

3. Bíráljuk felül a meditációnkat
Sok esetben az is elég lehet, ha változtatunk a meditációs gyakorlásunk hosszán és gyakoriságán, mindkettőt radikálisan, legalább a felére lecsökkentve. (tehát ha eddig egy órán át gyakoroltunk, akkor mostantól kezdve csak 30 percig tegyük. Ha félórát, akkor elég lesz 15 percnyi meditáció. Ha eddig naponta kétszer végeztük a gyakorlást, akkor csökkentsük napi egyre, stb.)

4. Gyakorlásunkat valódi szakemberekkel együtt végezzük
Könnyebb kiküszöbölni a problémákat, vagy ha meg is jelennek, könnyebb segíteni rajtuk, ha olyan tanítók tanítanak, akik ténylegesen képzett és tapasztalt szakemberek. A legideálisabb az, amikor a vezetőnk pszichoterápiában is jártas, nem csupán a meditációban.

5. Szerezzünk ismereteket
Nem árt tisztában lenni, hogy tudományos szempontból, természetesen csak nagyjából, mi zajlik meditáció során az agyunkban. Ezekről több helyen utána olvashatunk. (ITT írtam a meditáció biológiai, neurológiai, pszichológiai hatásairól) Ugyanakkor azt is nagyon fontos tudnunk, hogy a mi agyunkra hogyan hat a meditáció. Nem kell pszichiátriában vagy agykutatásban jártasságot szereznünk, elég ha csak az alapdolgokat ismerjük.
Mielőtt belevetnénk magunkat egy komolyabb meditációs gyakorlásba, célszerű volna elmenni pszichológushoz, hogy néhány kognitív tesztet elvégeztessen velünk vagy hogy egyáltalán felmérje aktuális elmeállapotunkat. Aztán egy bizonyos idő elteltével, 3-4 hónapnyi gyakorlás után nem árt ismét felkeresni, hogy objektív szakemberként eldönthesse, változtatott-e rajtunk a meditáció, és ha igen, előnyünkre vagy hátrányunkra.

6. Váltsunk át egy másik fajta meditációra
Ha negatív tapasztalataink vagy felmerülő problémáink ellenére is folytatni szeretnénk a meditációt, akkor kipróbálhatunk egy másik fajta meditációs technikát. Mint előző bejegyzéseimben írtam, különböző technikák különböző módon hatnak agyunkra. Így, például, ha valamiért a vipasszaná (éberség) meditáció kényelmetlenséget, problémákat okoz, akkor próbáljuk ki a tantra jellegű vizualizációs meditációt vagy a hat elem meditációt vagy a metta meditációt. Mivel egyik meditáció fajta sem “jobb” vagy “rosszabb”, mint a másik, adjunk egy újabb esélyt magunknak a váltással.


Saját értékítéletünkben bízzunk inkább, ne pedig akármilyen “guruéban”
Sajnos, nagyon sokan állítják, hogy a meditációnak nincsenek veszélyei és hogy “a lélek sötét éjszakája” csak egy spirituális jelenség. “Guruk” és egyéb ezoterikus vagy meditációs “tanítók” olyan szavakat használnak, mint “csakrák kinyitása”, “kundaliní ébredése”, “spirituális energia”, stb. – ezekkel a szavakkal egy biológiában valamennyire jártas ember nem igazán tud mit kezdeni. Manapság már rendelkezünk tudományos tényekkel arról, hogy mi játszódik le az agyban, hogyan hat a meditáció agyunkra. (ahogy már fentebb utaltam rá, ezekről a mechanizmusokról ITT írtam)
Ezért ha valakit a negatív tünetei ellenére is folytatásra ösztönöz a “guruja” vagy “tanítója”, akkor azzal komoly problémákat okoz az illető agyának működésében, sok esetben esetleg visszafordíthatatlan károsodást is, tönkretéve egész hátralévő életét.

Előfordul olyan is, amikor a “tanítók” azt mondják, hogy magával a meditációval és a technikájával semmi baj sincs, csak a meditációt végzőben vannak kijavítható hibák. De ha ezeket kiküszöböli, akkor majd jobb lesz. Ez azonban nem egészen így van.
Mindenféle kényelmetlenségen és fájdalmon keresztül erőltetni egy embert egy bizonytalan cél eléréséért nagyon veszélyes dolog és nem biztos, hogy ösztönző. Ráadásul, mivel senki nem tudja megmondani, hogy a meditációból keletkezett problémák csak átmenetiek lesznek-e vagy véglegesek, ezért nem lehet felelősséggel javasolni a folytatást.
Ha valaki úgy dönt, hogy kezdődő problémái ellenére mégis folytatni szeretné, akkor célszerű magára jobban odafigyelni: naplót vezetni az átélt élményekről és tapasztalatokról, mindent leírni oda, akár jó, akár rossz, vagy megkérni közeli családtagot, munkatársat, hogy szóljon, ha bármi változást tapasztal otthoni vagy munkahelyi viselkedésén, gondolkodásán. Így talán sikerül időben észrevenni, ha valami már nagyon félremegy. És ha ez mégis bekövetkezik, akkor merjük ténylegesen is abbahagyni a meditációt.

Ezek után felmerülhet a kérdés: a meditáció jó vagy rossz dolog?
A meditáció önmagában egy semleges tevékenység, amit annak érdekében végzünk, hogy növeljük az éberséget, tudatosságot és/vagy elérjük az elmének egy speciális állapotát. A meditációt eszközként kell kezelnünk, legyen szó spirituális eszközről és/vagy egészségünk érdekében használt eszközről. Meg kell értenünk azt, hogy ez a fajta eszköz nem mindenki számára megfelelő.

Az ember alapvetően nem némán üldögélő és befelé forduló, hanem közösségközpontú és a külvilág hatásaira élénken reagáló lény. Ettől függetlenül az emberek nagy részére a meditáció jelentős pozitív kognitív hatással bír. Azonban vannak olyanok, akiknek inkább kára származik belőle, mint haszna.
Mivel minden ember más, előre nem tudhatjuk, hogy melyik csoportba tartozunk. Ezt csak mi magunk ismerhetjük fel, senki más, ezért tudatosan és ésszel kell közelítenünk a meditáció kérdéséhez (is).

Vége

Forrás: A meditáció veszélyei (angol nyelven)