Buddhista szertartások - Ételfelajánlások

Ételek felajánlása a buddhizmus egyik legrégebbi és legismertebb rituáléja. Nem csupán szerzeteseknek adnak ételt alamizsnagyűjtő körútjaikon, de a tantrikus istenségeknek és az éhes szellemeknek is éppen úgy szokás ételt felajánlani.

Mindez érdemszerző cselekedet, ami egyúttal arra is figyelmeztet bennünket, hogy ne legyünk mohók és önzőek.

Étel felajánlása szerzeteseknek

A legelső buddhista közösség tagjai nem kolostorokban laktak, hanem otthontalan koldusokként kéregették élelmüket. Vagyonukat mindössze a ruházatuk és a kéregető tálkájuk képezte. (a történelmi Buddha hitelesnek tartott, tanítványaihoz intézett beszédeit rendszerint a “koldusok” megszólítással kezdi, ami egyértelműen jelzi az első közösség tagjainak vagyoni helyzetét)

A többségében théraváda irányzatú országokban, mint amilyen például Thaiföld, a szerzetesek jelenleg is ételeik legnagyobb részét felajánlásokból kapják. A szerzetesek korán reggel kiindulnak a kolostorokból. Egyes sorokban vonulva, a legidősebbel az élen, maguk előtt tartják az alamizsnás tálaikat. A világi buddhisták az utcán, házaik, boltjaik előtt várják őket, sokszor akár letérdelve előttük és belehelyezik az ételt, virágot vagy füstölőket a tálakba. Az adományozó nőknek különösen vigyázniuk kell, hogy ne érintsék meg a szerzeteseket.

A szerzetesek nem mondanak köszönetet, mert az alamizsna adását egyik fél sem jótékonykodásnak gondolja. Az alamizsna adását és kapását spirituális kapcsolatnak tekintik a szerzetesi és világi közösség között. A világi buddhisták felelőssége a szerzetesek fizikai ellátása, míg a szerzetesek felelőssége a világi közösség szellemi “táplálása”.

A mahájána többségű országokban az ennivaló koldulásának hagyománya szinte teljesen eltűnt, bár Japánban a szerzetesek rendszeresen végeznek szertartásos takuhatsu-t, “kérés” (taku) “az étkező tálakkal” (hatsu). A szerzetesek szútrákból recitálnak az adományokért cserébe. Zen szerzetesek kisebb csoportokban “Ho” kántálást végezve mennek, jelezvén, hogy a Tan-t (dharmát) hozzák.

Takuhatsu közben a szerzetesek hatalmas bambuszkalapokat viselnek, amelyek elrejtik arcukat. Ezek a kalapok azt sem engedik, hogy ők maguk lássák az adományozók arcát. Nem lényeges, ki ad és nem lényeges, ki kap, csak az adás és kapás folyamata, amely a névtelenség által tisztul meg.

Étel felajánlása nem szerzeteseknek 

A buddhizmusban a szertartásos ételfelajánlás is gyakori jelenség. A pontos rituálé és a mögöttük lévő elmélet iskoláról iskolára változik. Van, amikor az ételeket egy kis tálkában egyszerűen csak otthagyják az oltáron, de van olyan is, amikor a felajánlás bonyolult kántálások és teljes leborulások közepette történik.

Bárhogy is végzik, éppen úgy, ahogy az alamizsnákat adják a szerzeteseknek, az oltáron felajánlott étel is egy összekötő kapocs a spirituális világgal. Ugyanakkor az önzés elengedését és a mások szükségletei iránti megnyílást is jelenti.

A zen buddhizmusban általános gyakorlatnak számít az éhes szellemeknek való ételfelajánlás. Előírásos étkezés során vagy sesshin (nagyon intenzív meditáció) végén a felajánló tál körbejár (vagy kap egy ilyen tálkát a felajánlás minden résztvevője). A saját evőtáljából mindenki egy kis darabka ételt kivesz, megérinti azt a homlokával és beleteszi a felajánló tálba. A legvégén a tálat vagy tálakat szertartásosan elhelyezik az oltáron.

Az éhes szellemek mindannyiunk sóvárságát, szomját és ragaszkodását képviselik, mindazokat, amik a fájdalomhoz és csalódáshoz kötnek bennünket.

Az ételek felajánlása segít abban, hogy túl tudjunk adni valami olyasmin, ami után vágyakozunk. Ezzel talán könnyebben megszabadíthatjuk magunkat a ragaszkodástól.

Az ilyen módon felajánlott ételt végeredményben a madarak és a vad állatok eszik meg.

Forrás: Ételek felajánlása a buddhizmusban (angol nyelven)