2012. június 17., vasárnap

Általános félreértések a buddhizmusról (gururól/tanítóról 3.)

Alexander Berzin: Félreértések a tanítókról/gurukról

A tanítóval való együttműködés elvezet a menedékvétel témájához, ezt én szeretem "biztos irány"-nak nevezni. Az életünket a Buddha, Dharma és Szangha által jelzett irányba fordítjuk. A menedékvétel teljes félreértése az, amikor úgy tekintünk rá, mintha pusztán egy klubhoz csatlakoznánk. Tudod, levágsz egy kicsit a hajadból, kapsz egy kis piros zsinórt, kapsz egy új nevet és csatlakozol egy klubhoz. És különösen akkor, ha a tanító egy sajátságos tibeti vonal tagja, inkább tekintünk úgy a klubra, mint sajátságos tibeti vonalú buddhizmusra, nem pedig általában a buddhizmusra . "Most gelugpa lettem, most egy karma kagyü lettem, most nyigma lettem..." Ezeket mondogatjuk, ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy "most Buddha útját követem." És emiatt a rossz értelmezés miatt leszünk szektások és kizárunk minden mást, soha nem járunk másik Dharma-központba. Ez nagyon érdekes, ezt a jelenséget látja az ember itt, nyugaton: a legtöbb ember csak egy Dharma-központot látogat és nem megy a másikba.

És ami még zavaróbb, az az, hogy minden tanító, aki megérkezik nyugatra, úgy tűnik, hogy saját Dharma-központot akar létesíteni és saját szervezetet, ami nagy hiba, úgy érzem, mert akkor ez az egész fenntarthatatlanná válik. Hiszen nem tudjuk a buddhizmus négyszáz különböző fajtájának központjait fenntartani a végtelenségig — emellett ez nagyon zavaró az új tanulók számára is. És nagy anyagi teher támogatni ezeket a helyeket, az oltáraikat, könyvtáraikat, bérleti díjukat fizetni, és így tovább, és így tovább. Tibetben, bár több különböző tanító érkezett oda annak idején, és különböző kolostorokat alapítottak, végül mégis egybeköltöztek, és egymástól megkülönböztethető csoportokat formáltak. Nem ugyanazokat a csoportokat, amik Indiában voltak — Indiában nem létezett pl. kagyü vagy szakja —, de ezek a csoportok aztán fenntarthatóvá váltak és egymáshoz közelítették a különféle vonalakat. Így bár nyugaton hatalmas Dharma-szervezetek vannak — amiket Trungpa Rinpocse, Szögyal Rinpocse, Zopa Láma és mások alapitottak —, mégis szükségesnek látszik, hogy bizonyos értelemben, mi is ebbe az irányba haladjuk... Persze, ez nehéz is lesz, mert két véglettel kell számolnunk. Egyik: ha túlságosan is töredezett, akkor nem fog működni. A másik: ha túlságosan szabályozott, szintén nem fog működni. Tehát nagyon óvatosnak kell lenni, de azt gondolom, hogy a fenntarthatóság mindenképpen egy nagyon fontos tényező.

Azzal kapcsolatban, hogy nem járunk más Dharma-központba, szintén van egy félreértés: azt gondoljuk, hogy nem tanulhatunk más tanítóktól, csakis saját tanítóink vonalától. Legtöbb tibetinek több tanítója is van, nem csupán egy. Különböző tanítóknak különböző jellegzetességeik vannak. Egyik ezt tudja jól elmagyarázni, a másik meg azt. Egyik ilyen vonalból való, a másik másmilyenből. Nem jelent hűtlenséget a tanítódhoz, ha több tanítód van. Ahogy Őszentsége, a Dalai Láma mondja: úgy tekinthetünk a tanítóinkra, mint a tizenegy fejű Avalókitésvara bódhiszattvára, minden tanító egy arc, és mindegyik a központi figura általi szellemi irányítónk. Tehát valahogy így...

Viszont nagyon fontos akkor, ha több tanítónk lesz, hogy ne olyanok legyenek, akik konfliktusban állnak egymással. Mert így nem fog működni. Olyan tanítókat kell találnod, akik között jó és közeli kapcsolat van és összhangban vannak egymással. Sajnos, létezik olyan, amit úgy hívunk néha, hogy "szellemi csillagok háborúja", azaz amikor szellemi tanítók között nagyon heves ellentét van különféle kérdésekben. Emiatt, tehát, ha valaki több tanítót szeretne, akkor mindenképpen olyan tanítókat kell választani, akik összhangban vannak egymással. Ezenkívül elengedhetetlenül szükséges még annak a felismerése is, hogy ha csak meghallgatjuk egy buddhista tanító előadását, ez nem jelenti azt, hogy ez a személy a szellemi tanítónkká is válik, a guru-odaadás minden járulékával egyetemben. Viszont ennek ellenére tiszteletet kell mutatnunk feléje. Ahogy Őszentsége mondja: "Úgy menj mindenki tanítását meghallgatni, a tanításán résztvenni, mint ahogy egy egyetemi előadást hallgatnál." Ez tehát ennyit jelent, és nem többet.

Forrás: Általános félreértések a buddhizmusról (angol nyelven)

Nincsenek megjegyzések: