Nyolc dharmapála

A buddhizmus bősz védelmezői

A vadzsrajána buddhista művészetben a dharmapálákat félelmet keltő formában és ádáz arckifejezéssel jelenítik meg, emiatt azt hihetnénk róluk, hogy gonoszak is. Azonban a dharmapálák olyan bősz kinézetű bódhiszattvák, akik a Dharmát és a buddhistákat védelmezik, szokták őket 'tanvédők'-nek is nevezni. Rémületet keltő megjelenésük arra szolgál, hogy a gonosz erőket elijesszék. A legjelentősebb nyolc dharmapálát, akikről most írunk, "A nyolc rettenetes"-nek is szokták nevezni.

Legtöbbjüket a hindu művészetből és irodalomból vették át. A többiek a bön vallásból, a tibetiek ősi, buddhizmust megelőző vallásából és népmesékből származnak.

Mahákála

Ő a szelíd és könyörületes Avalókitésvara bódhiszattva haragos formája. A tibeti ikonográfiában általában fekete, bár más színekben is megjelenik. Hat karja, három kidülledő szeme van, a szemöldöke lángból áll, szakálla pedig kampókból, és koponyákból fűzött koronát visel.

Mahákála a tibeti nomádok sátrainak és a kolostorok védelmezője, emellett az egész tibeti buddhizmus őrzője. Az a feladata, hogy elsimítsa az akadályokat, növelje az életet, erényt és bölcsességet; vonzóvá tegye a buddhizmust és megszüntesse a zavarodottságot és tudatlanságot.

Jama

A Pokol birodalmának halált képviselő ura. A legenda szerint egykor régen egy szent ember volt. Épp egy barlangban meditált, ahová rablók érkeztek, egy lopott bikával. Amikor a bika fejét levágták, akkor vették észre, hogy a szent ember meglátta őket. Erre a rablók az ő fejét is levágták. A szent ember ekkor magára húzta a bika fejét és felöltötte Jama borzasztó alakját. Megölte a rablókat, megitta vérüket és megfenyegette egész Tibetet. Később Mandzsusrí, a bölcsesség bódhiszattvája, Jamántakaként testet öltve győzte le Jamát. Ezután Jama a buddhizmus védelmezőjévé vált. A művészeti ábrázolások közül talán Jama alakja a legismerősebb, mert ő az, aki a 'létezés' kerekét, a bhavacsakrát tartja karmai között.

Jamántaka

Ő Mandzsusrínak, a bölcsesség bódhiszattvájának bősz változata. Ahogy előbb írtuk, Jamántaka formájában győzte le a dühöngő Jamát és tette a Dharma védelmezőjévé. A legenda egyik változata szerint, amikor Mandzsusrí Jamántakává vált, Jama megjelenését tükrözte vissza, de sokszoros fejjel, lábbal és karokkal. Amikor Jama Jamántakára nézett, a végtelenségig sokszorozva látta magát.

Mivel Jama a halált képviseli, így Jamántaka azt, ami erősebb a halálnál. A művészetben Jamántakát gyakran egy olyan bikán állva vagy rajta lovagolva ábrázolják, ami eltapossa Jamát.

Hajagríva

Avalókitésvara egy másik ádáz formája, akárcsak Mahákála. Hatalmában áll, hogy betegségeket gyógyítson (különösen bőrbetegségeket), emellett a lovak védelmezője is. Fejdíszén lófejet visel, és a démonokat a lónyerítésével ijeszti el.

Vaisravana

A hindu gazdagságisten, Kubéra átvett formája. A vadzsrajána buddhizmusban Vaisravana jólétet adományoz, ami lehetőséget ad az embereknek arra, hogy szellemi céljaikat elérjék. A művészetben általában testes formában, díszes ruházatban és ékszerekkel beborítva ábrázolják. Jelképei a citrom és a mongúz, és az északi égtáj védelmezője.

Palden Lhamo

Ő az egyetlen női dharmapála, a buddhista kormányok védelmezője, beleértve a tibeti kormányt is, amely Lhászában (Indiában) működik, száműzetésben. Emellett Mahákála társa/felesége is. Szanszkrit neve Srí Déví.

A legenda szerint Palden Lhamo a lankai király felesége volt. Megpróbálkozott azzal, hogy jó útra téríti a férjét, de nem járt sikerrel. Fiát is a buddhizmus rombolására nevelték. Egy nap, amikor a király távol volt, Palden Lhamo megölte a fiát, megitta vérét, és megette a húsát. Ezután olyan lovon lovagolt el, aminek a nyerge a fia lenyúzott bőréből készült. A király mérgezett nyilat lőtt Palden Lhamo után. A nyíl a lovat sebesítette meg. De Palden Lhamo meggyógyította a lovát és a seb szemmé változott.

Csangpa Karpo

A hindu teremtő isten, Brahmá tibeti neve Csangpa. A tibeti Csangpa azonban nem teremtő, de több mint harcos istenség. Általában fehér lovon ülve ábrázolják, kardot tartva. Legendájának egyik változata szerint Csangpa vérengző tombolással pusztított a földön. Egyszer egy alvó istennőt próbált megtámadni, aki felébredt, és megsebezve a combján, megnyomorította Csangpa. Az istennő lehelete a Dharma védelmezőjévé változtatta őt.

Begce

Egy olyan háborús istenség, aki a 16.században bukkant fel, ezáltal a legfiatalabb dhrampála lett. Legendája tibet  történelmével fonódott össze. Szönam Gyacót, a 3. Dalai Lámát, Altan kán hívta Mongóliába, hogy ott megújítsa a buddhizmust. (A tibeti buddhizmus már a 13. században gyökeret vert Mongóliában. Kubiláj kán 1253-ban udvara vallásává tette a buddhizmust. 1368-ban Kubiláj leszármazottja, Altaj kán került hatalomra és buddhista újjáéledést indított el azzal, hogy meghívta udvarába Szönam Gyacót) Begce szembeszállt a 3. Dalai Lámával, hogy feltartóztassa őt, mire a Dalai Láma Avalókitésvara bódhiszattvává változtatta magát. Ennek a csodának a szemtanújaként Begce buddhista lett és a Dharma védője.

Tibeti művészetben Begce páncélt  és mongol csizmát visel. Gyakran ábrázolják egyik kezében karddal, és az ellenség szívével a másikban.

Forrás:  Nyolc dharmapála (angol nyelven)

              Ian Harris: Buddhizmus képes enciklopédiája

Tibet korai története - Földrajz és történelem

Forrás: Szegedi Mónika: Tibet korai története - Földrajz és történelem. História. 30. évf. 3. sz. / 2008 

Dákiník

A Dákiníket néha istennőknek, néha démonoknak nevezik. Mindig félelmetes formában jelenítik meg őket és jobbára gyönyörűek. Az ikonográfiában hajlékonyan táncoló nőknek ábrázolják, akik általában meztelenek és haragosak, és gyakran koponyákkal díszítettek.

Mandáravá

A Dákiník feladata az, hogy egyesítsék azokat az erőket, amiket a tantra vizualizációs gyakorlata szabadít fel, és amelyek átalakítják a mérgező érzelmeket és gondolatokat tiszta éberséggé. Meztelenségük a szennyeződésmentes elmét szimbolizálja.

Az Öt Bölcsesség Dákiní közül kettőről úgy tartják, hogy Padmaszambhava két első feleségei/társai.

Az egyik Mandáravá, aki Padmaszambhava első felesége volt és a tibeti buddhizmusban női guru-istenségnek tekintik. Mandáravá a 8. században hercegnőként született Mandiban vagy Zahorban, Indiában. A Dharma gyakorlásának érdekében lemondott a királyi jogáról, és Padmaszambhava hatására teljesen tisztánlátó, szellemileg hozzáértő és nagyszerű tanítóvá vált.

A második felesége/társa Jese Cögyal (757- 817) hercegnő volt. A nyingmapa hagyomány a tisztánlátásban/megvilágosodásban Padmaszambhával egyenrangúnak tekinti. Azok a meditációs gyakorlatok, amik Jese Cögyalhoz kapcsolódnak, a tisztánlátását/megvilágosodottságát hangsúlyozzák és úgy általában formailag hasonlóak a tantrikus istenség gyakorlatához. A tibeti buddhizmus nyingmapa és karma kagyü iskolái női Buddhaként tekintenek rá.

Forrás: Dákiník (angolul)
             Mandáravá wikipédiás cikk (angolul)
             Jese Cögyal wikipédiás cikk (angolul)

Erdei Szangha Naptár 2013 - Letölthető PDF

Elkészült a Forest Sangha magyar nyelvű, 2013-as naptára. Online megtekinthető és PDF-ben letölthető:

Erdei Szangha Naptár 2013 PDF

Padmaszambhava, a tibeti buddhizmus guruja 2.

Padmaszambhava a tibeti mitológiában

És most következzen mitikus élettörténetének egyik rövidített változata:

Padmaszambhava  - nevének jelentése: "Lótuszból született" - 8 évesen született egy virágzó lótuszból Uddijána egyik tavában. Az ottani király fogadta őt örökbe. Amikor felnőtt, gonosz szellemek űzték el Uddijánából. Bódh Gajába ment, ahol a történelmi Buddha is elérte a megvilágosodást. Itt szerzetesnek szentelték fel. Később a híres buddhista egyetemen, az indiai Nálandában, végzett tanulmányokat és több jelentős tanító és szellemi vezető volt a mentora. Ezután a Csína Völgyben egy nagy jógi tanítványa lett és tőle tantrikus képességekre való felhatalmazást és tanítást kapott. Majd Kathmandu völgyébe (Nepálba) indult, ahol első házastársával, Mandáravával (aki Szukhávatí néven is ismert) lakott egy barlangban. A tantrikus gyakorlatok hatására Padmaszambhava és Mandáravá elérték a megvilágosodást. Padmaszambhava híres mester lett, és több alkalommal végzett olyan varázslatot, amivel a démonokat ellenőrzése alá tudta vonni. Ez a képessége juttatta őt Tibetbe, ahol az volt a feladata, hogy megtisztítsa a király épülő kolostorának helyét a démonoktól. (A démonok - az ősi tibeti vallás istenei - bekerültek a buddhizmusba, és a dharma védelmezőivé (dharmapála) váltak.)

A Szamje Kolostor ma

Miután Padmaszambhava megbékítette a démonokat, Tibet első buddhista kolostorának, a Szamjének építése befejeződhetett.  Úgy tartják, hogy e kolostor első szerzetesei lettek a Nyingmapa iskola legelső szerzetesei is.

Ezután Padmaszambhava visszatért Nepálba. Hét évvel később azonban újra Tibetbe ment. A király, Triszong Decen, annyira örült Padmaszambháva visszatérésének hogy felajánlotta neki Tibet minden kincsét. A tantrikus mester visszautasította ezeket az ajándékokat. A király háreméből azonban elfogadott egy hölgyet, Jese Cögyal  hercegnőt, azzal a feltétellel, hogy a hercegnő saját akaratából lesz az ő, immáron második, felesége.

Padmaszambhava Jese Cögyal hercegnővel együtt misztikus szövegeket (tibetiül terma) rejtett el Tibetben és máshol is. Ezekre a termákra csak akkor lehet majd rátalálni, ha a tanítványok készen állnak a megértésükre. Egyik ilyen terma a Bardo Tödol, a Tibeti Halottaskönyv. A Padmaszambhava dharma-örökösévé vált Jese Cögyalnak is lettek saját tanítványai, akiknek ő adta át a dzogcsen tanításokat. Padmaszambhavának még volt másik három felesége, és Jese Cögyallal és Mandáravával együtt ezt az öt nőt nevezik az Öt Bölcsesség Dákinínek.

A Triszong Decen halálát követő évben Padmaszambhava végleg elhagyta Tibetet. Most lélekben a tiszta buddha-földek egyikén, az Akanista égben tartózkodik.

A tibeti művészetben Padmaszambhavát nyolcféle alakban ábrázolják*:

Vadzsradhára és hitvese

-- Pema Gyalpo (Padmarádzsa) Uddijánából, a Lótusz Herceg. Ifjú hercegként jelenítik meg.

-- Loden Csoksze (Szthiramati) Kasmírból, a Bölcs Ifjú, dobot üt és koponya-tálat tart.

-- Sákja Szengge  (Bhiksu Sákjaszinha) Bódh Gajából, a Sákják Oroszlánja, felszentelt szerzetesként ábrázolva.

-- Nyima Özer  (Szúrjabhása) Csínából, a Napsugár Jógi, csak egy ágyékkötőt visel és egy nap felé mutató háromágú szigonyt tart.

-- Szengge Dradok (Vádiszinha/Szinhanáda) a Nálanda Egyetemről, a Vita Oroszlánja. Alakja általában sötétkék, gyémántjogart tart egyik kezében és skorpiót a másikban.

-- Pema Dzsungne (Padmaszambhava) Zahorból, a Lótusz-szülte, szerzetesi ruhát visel és koponya-tálat tart.

-- Pemakara Tibetből, a Lótusz-alkotó. Lótuszvirágon ül, tibeti szerzetesi ruhát és tibeti csizmát visel. Gyémántjogart tart a jobb kezében, koponya-tálat a balban. Háromágú szigonya és nepáli szövetből készült fejdísze van.

-- Dordzse Drolo Bhutánból. Egy haragos megtestülés, ami "Gyémánt Has" néven ismert.

* Pema Dzsungne és Pemakara lényegében ugyanaz az ábrázolás. Ebből a nyolcas felsorolásból viszont hiányzik Orgyen Dordzse Csang (Uddijána Vadzsradhára) a Gyémánttartó, akit hitvesével való egyesülésben, sötétkék színben ábrázolnak, és a Szambhógakáját jelképezi. (Szegedi Mónika megj.)

Forrás: Padmaszambhava (angol nyelven)

Padmaszambhava, a tibeti buddhizmus guruja 1.

Padmaszambhava a történelemben

Padmaszambhava a tantrikus buddhizmus 8. századi mestere. Neki tulajdonítják azt, hogy Tibetben és Bhutánban meghonosította a vadzsrajána buddhizmust. A tibeti buddhizmusban  jelenleg is az egyik legnagyobb pátriárkaként, és a Nyingmapa* iskola alapítójaként tisztelik. "Guru Rinpocsé"-nek, "Drága Mester"-nek is nevezik.

Padmaszambhava talán Uddijánából származik, ami jelenleg Észak-Pakisztán Szvat-völgye. Tibetbe Triszong Decen király uralkodása alatt (742-797) érkezett. Az első tibeti buddhista kolostor, a Szamje Gompa megépítését Padmaszambhava nevéhez kötik. (Valójában azonban cselekedeteinek kevés kézzelfogható bizonyítéka maradt, akár Tibetben, akár Bhutánban. Ez utóbbiban a tudósok megállapították, hogy a térség legrégebbi vallási építményei már őelőtte is léteztek.)

Padmaszambhava tibeti története egy másik buddhista mesterrel kezdődött, akinek Sántaraksita volt a neve. Sántaraksita Nepálból érkezett Tibetbe, a buddhizmus iránt érdeklődő király, Triszong Decen meghívására. Sajnálatos módon a tibetieket azt hitték, hogy Sántaraksita fekete mágiát folytat, emiatt néhány hónapig fogva is tartották. Mivel senki sem beszélte a nyelvét, hónapok teltek el, mire tolmácsot találtak. Végül Sántaraksita elnyerte a király bizalmát és engedély kapott a tanításra. Valamivel később a király egy hatalmas kolostor építésének tervét hozta nyilvánosságra. De az akkor bekövetkező természeti csapások sorozata miatt - áradások sújtották a templomokat, villámcsapások tettek kárt palotákban - a tibetiek rettegni kezdtek attól, hogy helyi isteneik a kolostor építési terve miatt lettek dühösek. Ezért a király Sántaraksitát visszaküldte Nepálba.

Kis idő múltán, amikor már feledésbe merültek a természeti csapások, a király visszahívta Sántaraksitát, aki ezúttal egy másik gurut is hozott magával, Padmaszambhavát, aki a démonokat megfékező szertartások mestere volt. Úgy mondják a beszámolók, hogy Padmaszambhava megnevezte azokat a démonokat, amelyek bajt okoznak, és egyenként, nevükön szólítva hívta elő őket. Megfenyegetett minden egyes démont és Sántaraksita - egy tolmács segítségével  - a karmáról beszélt nekik. Mikor ezt befejezték, Padmaszambhava tájékoztatta a királyt, hogy a kolostor építése most már elkezdődhet. Ennek ellenére, később a király udvarában még mindig sokan gyanúsnak vélték Padmaszambhavát. Pletykák keringtek arról, hogy mágiával akar hatalmat szerezni és a királyt a trónjáról eltávolítani. Végül a pletykáktól felzaklatott király maga javasolta Padmaszambhavának, hogy hagyja el Tibetet. Bár Padmaszambhava mérges lett, beleegyezett a távozásba. A király még mindig ideges és feldúlt volt, ezért íjászokat küldött Padmaszambhava után, hogy végezzenek vele. A legendák szerint Padmaszambhava varázslatot használt arra, hogy megbénítsa merénylőit, és így el tudott menekülni Tibetből.

Ezután, ahogy telt az idő, úgy terebélyesedett a Padmaszambhava köré fűződő legendakör is. Köteteket töltene meg a tibeti buddhizmusban betöltött szimbolikus és mitológiai szerepének teljes bemutatása. A róla szóló történetek és legendák némelyike kifejezetten eltúlzott. 

* Sok buddhista, különösen világi hívők állították azt, hogy a buddhizmus elterjesztésének első szakaszából való beavatások és szövegek birtokában vannak. Ők a Nyingmapához - "régi iskola" - tartozónak vallották magukat és eredetüket Padmaszambhaváig vezetik vissza.

Forrás: Padmaszambhava (angol nyelven)

             Ian Harris: Buddhizmus képes enciklopédiája

Vadzsrapáni bódhiszattva

A mahájána buddhizmus egyik legkorábban feltűnt bódhiszattvája. Szanszkrit eredetű neve a "vadzsra" - "villám" vagy "gyémánt"  és a "páni" - "kézben" szavakból származik.

Buddha védelmezője és vezetője. A buddhista ikonográfiában Vadzsrapánit a Buddhát körülvevő három védelmező istenség egyikeként is meg szokták jeleníteni. Ez a három védelmező istenség Buddha erényeit szimbolizálja: Mandzsusrí - a buddhák bölcsességét, Avalókitésvara - a buddhák könyörületességét, és Vadzsrapáni - a buddhák erejét. Ő az egyetlen buddhista istenség, akit már a Páli Kánonban is megemlítenek, a DN 3 Ambattha Szuttában. A mahájána buddhizmusban nagyon tisztelik őt, alakja feltűnik shaolin templomokban, a tibeti buddhizmusban és még a Tiszta Föld buddhizmusban is. (Ez utóbbiban Mahászthámaprápta* néven ismert, és Amitábhával és Avalókitésvarával együtt Háromságot alkot.)

Vadzsrapáni japán megtestesülése, Nió*, mint a Dharma védelmezője, több japán buddhista templomban is megtalálható. 

Az i.e. 4. században, a makedón Nagy Sándor hódításainak nyomán a hellén művészeti stílus éppúgy megjelent Közép-Ázsiában, mint az India felől terjedő buddhizmus. Így Észak- Indiában egy különleges művészeti ábrázolás alakult ki, majd terjedt tovább Közép-Ázsián és Kínán keresztül Japánba. Ez volt a greco-buddhizmus, amely sajátságos hellén stílusban jelenítette meg a buddhizmus főbb alakjait. Vadzsrapáni ábrázolásához a görög mitológiai hős, Hérekaklész alakját vették át. A greco-buddhizmusban Vadzsrapánit szőrös, izmos atlétaként jelenítették meg, amint egy rövid "gyémánt" furkósbotot fog.

Japánban Vadzsrapáni Sukóngósin ("Gyémántbot-forgató Isten") néven ismert, és ő adta az ihletet Nió (szó szerint "Jóindulató Király") alakjához, aki Buddha haragos és izmos védelmező istene, és akit manapság is több buddhista templom bejáratánál álló, félelemkeltő birkózó-féle szobor formájában jelenítenek meg.

Forrás: Vadzsrapáni wikipédiás cikk (angol nyelven)

*A link angol nyelvű