Karma szösszenetek III.

Fogadjuk el hogy van ok-okozati összefüggés a tettek és azok következménye között. Tehát van karma, és fogadjuk el Buddha tanításának három kiinduló pontját, melyek az Anitya-Anathman-Dukhha.
Jelen írás megértéséhez muszáj tisztázni ezen három fogalmat. Az Anitya legjobb fordítása a mulandóság, állandótlanság. Tehát hogy a dolgok, (minden dolog!) mulandó. Semmi sem marad az ami most, vagy ami volt két perccel ezelőtt. Sőt semminek nincs egyetlen olyan végső magja ami változatlan lenne. (Anátman - éntelenség, lényeg nélküliség.) Tehát minden változik, és semminek sincs változatlan örök része. A frusztrációt, kimozdultság állapotát, a szenvedést (Dukkha) az okozza, hogy mi mégsem így tekintünk a világra. Próbáljuk megragadni a mulandó jót, és távol tartani magunktól a mulandó rosszat.
De mi köze ennek a karmához?
A karma valugáris megfogalmazása, hogy a tettim visszaütnek rám. Viszont elfogadva Buddha kiindulópontját, felmerül a kérdés, hgoy kire ütenk vissza a tettek? Mi az az Átman ami életek vagy évek múltán elszenvedi az általa elkövetett jótettek/bűnök eredményét?
Persze Buddha (helyesen) nem tagadta a folyamatosságot, az ok-okozati láncot. Pont a karma biztosítja azt a folyamatosan változó, éntelen világban. A pillanatnyiságunk tette befolyásolja, (majdhogynem meghatározza) a következő pillanatot. Bár a szereplők változnak, de a történet halad a maga útján.

Ez új dimenzióba röpíti a karmát.
Már nem arról szól, hogy megyúszatom-e én (aki végső soron nem létezem, mert folyamatos átalakulásban vagyok) az általam elkövetett tettet, hanem mi lesz a következménye globálisan a cselekedetnek? Egy adott pillanatban lecsap-e majd valakire a tettem következménye, hogy újabb tettre, karmára sarkalja? Azaz megy-e tovább a világ a megszokott kerékvágásban, vagy van lehetőség a szabadulásra?

Ha hiszünk Buddhának, akkor van lehetőség a karma legyőzésére. Pont a három laksana (Anitya-Anátman-Dukkha) felismerése által. Elfogadva, hogy a világnak nincsenek kitüntetett állapotai, leszámolhatunk azzal a késztetéssel, hogy a jelent és a jövőt valamely statikus rendbe próbáljuk kényszerteni. Ha tetteinket nem valamely rögzült cél vagy, elv alapján tesszük, akkor feltárul a pillanat teljessége. Már nem az motivál, hogy "így kéne lennie", hanem eljön az "így van ez" állapota, mely mentes a szenvedéstől, és az újabb karmát szülő tettvágytól.
A karma igazi felismerése hozza el annak meghaladását, a megszabadulást.

Karma szösszenetek II.

A buddhizmusban szinte a kezdetektől jelen van a világ egyfajta kettős felosztása. Ez a közbeszéd által leírt világ és a világ úgy ahogy van (a szavakon túl). Buddhánál és a korai iskolákban még ez az elkülönülés nem volt éles, majd egyre mélyebbé vált a szakadék, mely a szamszára és a nirvána látásmódját elválasztotta. Ez sok félreértésre adott okot. Mivel a látásmódokat egyfajta ontológiai különbséggé mélyítette. A megoldást Nagárdzsúna vázolta fel, aki elegánsan mutatott rá hogy a szamszára és a nirvána végső soron egy.
Ennek folyamodványa, hogy a karma törvénye azaz az okság vagy mindenütt érvényes, vagy sehol sem az.

A Zen hatodik pátriárkájának szútrája jól mutatja az akkoriban meglévő bizonytalanságra a buddhizmuson belül. Az ötödik Pátriárka mikor érezte végét, versírásra kötelezte tanítványait, hogy ez által válassza ki méltó utódját.
A legidősebb szerzetes az alábbi verset írta:

Testünk bódhi-fa.
Tudatunk tiszta tükör,
Amit tisztogassunk gondosan óráról órára!
Ne rakódhasson rá por!

Ez egyfajta "hagyományos" nézőpont, mely a tettek és azok következményeinek jelentőségét emeli ki.
Vele szemben fogalmazta meg versét a későbbi hatodik pátriárka, aki bár elnyerte általa a köpenyt és a csészét (mely a zenben a tanátadás jelképei), mégis menekülnie kellett:

Nincs bódhi-fa.
Nincs tiszta tükör.
Valójában minden üresség.
Hol van a por?

Ez a két vers szerintem lényegében a buddhai felszabadulás teória szembeállítása a buddhizmusban eluralkodó vallási nézettel szemben, mely a korai időkben még csak ügyes módszer volt a bajok elkerülésére, de a rend megcsontosodásával egyre inkább célként fogalmazódott meg.
A kínai csanban volt elég erő, tisztánlátás és távolságtartás hogy leválassza a tanítás lényegéről a kezdetektől rárakódott kulturális balanszot. Ezért ebben az iskolában sosem nyert teret az újjászületés és a karma doktrínája.

Karma szösszenetek I.

A karmát sokan a buddhizmus egyik központi gondolatának tartják. A Karma és a buddhizmus nyugaton összefonódik. Ami nálunk sors, vagy eleve elrendelés, "az ott karma". Túlontúl erős a párhuzam, hogy igaz lehessen. Főleg annak fényében, hogy a különböző buddhista iskolák sincsenek egyazon véleményen a karma mikéntjéről. Ezért érdemes jobban utánajárni a kérdésnek, hátha sikerül pár aspektust megvilágítani.

Honnan jön a karma?

A karma fogalma jóval megelőzte Buddhát és korát. Már a védikus időkben (vagy még korábban) terjedt el az a nézet, hogy az áldozatok és az általuk nyerhető eredmények között valamely szoros oksági összefüggés van. Áldozom Indrának a megfelelő eszközökkel és tettekkel (szertartás) ezért ő nem sújt villámmal, elkerülnek a csapások. A megfelelő áldozat magával vonja a jó eredményt, míg a sorscsapás bizonyosan valamely korábbi hibás áldozat (tett) eredménye.
Ez valójában nem csupán indiai kulturális hagyomány. A mi "Jó tett helyébe jót várj..." szólásunkban, de Kant kategórikus imperaivuszában is fellelhető gondolat.
Mindenesetre már Buddhát megelőzően is közkeletű ténynek számított Indiában, hogy minden cselekedet (legyen jó vagy rossz)eredményt szül, mely eredmény előjele azonos a kiváltó tettével.
Buddha ebbe a közegbe született, és élete során rendszeresen felvetődött a kérdés, hogy ő és tanításai miként viszonyulnak a karmához, a tettekhez.

Buddha és a karma

A Dhammapada-ban lépten-nyomon szó esik a tettekről és azok gyümölcseiről.

1.
A szándék minden dolognak az indítéka, lényege.
Azt, aki gonosz szándékkal teszi tettét, szólja szavát,
nyomon követi szenvedés, mint igavonót a kerék.

2.
A szándék minden dolognak az indítéka, lényege.
Azt, aki igaz szándékkal teszi tettét, szólja szavát,
nyomon követi boldogság, mint árnyéka a lépkedőt.

Ezt felületesen olvasva csak a "Jó tett helyébe jót várj..." egyfajta művészi megfogalmazása. Mégis ott figyel a buddhai megoldás a sorokon túl. Tehát a jó ember boldogságot kap (majd), míg a gonosz szenvedést. Viszont Buddha tanításának fókuszában pont az áll, hogy miként léphetünk ki a tetteink általi újabb és újabb tökéletlen, múlandó eredmények körforgásából, melyek megint csak tetteket szülnek - hogy fenntartjuk a született jót és elűzzük a bajt.

Nem tudom hol olvastam már azt a példázatot, hogy az emberek tettei olyanok, mint a lábnyomai a tengerpart fövenyében. Jól követhetőek, sőt belőlük a következő lépések is megjósolhatóak. Ezzel szemben a szentek (arhatok) élete olyan mint a madarak röpte. Sem az nem látható, merre jártak, sem az, merre mennek tovább. "Nyomtalanul" élnek.
A buddhai ideál kívül kerül a karma törvényén. Számára a karma csupán egy "ügyes eszköz", mely segíti helyes úton tartani a világi követőket, és a Tant még mélyen át nem érző szerzeteseket.

Kétségtelen ténynek tűnik, hogy a világunk karmikus azaz ok-okozati összefüggések alapján épül fel. (Bár Hume ezzel erősen vitatkozott.) Az is igaznak tűnik, hogy ha már ilyen a világ, akkor helyesebb inkább virágokkal telehinteni azt, mint taposóaknákkal. Viszont a megszabadulást a okság körforgásából nem lehet tettek által elnyerni, mivel ahhoz a tudás kell, mely felülemelkedik a rendszeren, kívülről tekint rá.
Így végső soron a buddhai tanítás szempontjából marginális a karma fogalma.

Vigyázz

Ha szivárványt látsz, vigyázz, elillan.
Ha tengert iszol, vigyázz, kiszárad.
Ha viharral beszélsz, vigyázz, elhallgat.
Ha beléfekszel, vigyázz, elaltat.

Ha ereidben lüktet, vigyázz, felemészt.
Ha öledben izzik, vigyázz, hozzád ér.
Ha más szemében látod, vigyázz, megmérgezed.
Ha keresed, vigyázz, eltéveszted.

Ha szivárványt látsz, érezd, ahogy elillan.
Ha tengert iszol, érezd, ahogy kiszárad.
Ha viharral beszélsz, érezd, ahogy elhallgat.
Ha beléfekszel, érezd, ahogy elaltat.

Ha ereidben lüktet, érezd, ahogy felemészt.
Ha öledben izzik, érezd, ahogy hozzád ér.
Ha más szemében látod, érezd, ahogy megmérgezed.
Ha keresed, érezd, ahogy eltéveszted.

Ha szivárványt látsz, te vagy, aki elillan.
Ha tengert iszol, te vagy, aki kiszárad.
Ha viharral beszélsz, te vagy, aki elhallgat.
Ha beléfekszel, te vagy, aki elaltat.

Ha ereidben lüktet, te vagy, aki felemészt.
Ha öledben izzik, te vagy, aki hozzád ér.
Ha más szemében látod, te vagy, aki megmérgezed.
Ha keresed, te vagy, aki eltéveszted.

Ha belénézel, vigyázz, meglátod.
Ha nevét kérded, te vagy, aki vigyázod.

(Milaba írása a Pillangószányfestékporról)

Házikonferencia a Buddhista főiskolán

Holnap október 19-én 15 órától házikonferenciát tart a Buddhista Főiskola, melyen a szeptemberi bankoki Buddhista Egyetemek Nemzetközi Szervezetének szimpóziumáról lesz három beszámoló, melyek a buddhista etika témakört boncolgatják.

Részletek itt.

Sztúpa avatás

Hétvégén új sztúpával lesz gazdagabb Magyarország. Senki ne hagyja ki, mert ilyen esemény csak kevésszer adatik meg hazánkba, és ötszáz év múlva komoly büszkeség fogja eltölteni azon utódainkat (akik még nem lobbantak el végleg), hogy őseik ott lehettek az első sztúpák egyikének avatásán.

Az eseményről beszámolunk.

 

Időkerék - Kalachakra

Senki ne hagyja ki ma este 23:00-tól a Duna televízión az Időkerék - Kalachakra című dokumentumfilmet!