A buddhista művészetben ‘Buddha lábnyomai’ (buddhapada) valahol
félúton van a nem-ikonikus ábrázolás (a Tan – dharma - kereke) és az
ikonikus ábrázolás (Buddha-szobrok) között. A buddhapadát minden
buddhista országban tisztelet övezi, de különösen Srí Lankán és Thaiföldön van
nagy kultusza. Két formában létezik: “kőbe nyomódott természetes” lábnyomként és
“mesterséges” kidomborodó faragványként.
Az ókori Indiában már a buddhizmus előtt elterjedt volt a bölcsek, tanítók,
királyok és istenségek lábai előtti tisztelet. Akár úgy, hogy a lába elé
borultak rituális tartásban, akár úgy, hogy saját fejükre tették a másik lábait
– mindkettő a tiszteletet és a hierarchiát fejezte ki. A hinduk egyik legnagyobb
eposzában, a Rámájanában is találunk példákat ezekre.
Rámát elüldözi királyi otthonából édesapja egyik felesége, Kaikéjí hogy
saját fiát, Bharatát tegye meg uralkodónak Ráma helyett. A fiú azonban nem
akarja elfogadni ezt, és elindul az időközben remetének állt Ráma után, hogy
megkérje, térjen vissza és foglalja el az őt megillető trónt. Mikor rátalál:
“Megállt Ráma előtt (...) mélyen meghajolt, összetett kézzel
köszöntötte bátyját, aztán leborult előtte, és átölelve lábát, könnyeivel
öntözte saruját. “
Mivel Ráma hajthatatlannak bizonyult, és nem akart visszatérni velük, hogy
uralkodjon, ezért Bharata így szólt:
“Bátyám, királyunk, egyetlen kérésem van már csak, azt nem tagadhatod
meg. Add nekem saruidat! Ez a pár saru, amelyben a hontalanság tövises ösvényét
tapodtad, legyen a jelképe annak, hogy te vagy az uralkodónk. Arany
tróntalapzatra helyezem saruidat, magasan fejünk fölé, hogy mindenek lássák és
megértsék: lábaid előtt állunk mindannyian és neked hódolunk!”
Alázatosan csatolta le Ráma lábáról, és felegyenesedve, magasra emelte
a sarukat. Az udvarnagyok, a bráhmanok, a nép küldöttei s a sereg vitézei mind
leborultak, és összetett kézzel köszöntötték a királyság jelképét.”
(részletek Baktay Ervin: Indiai regék és mondák – Móra Ferenc Könyvkiadó,
Budapest, 1977, 140. oldal és 146. oldal)
‘Buddha lábnyomai’ Buddha jelenlétére emlékeztetik a hívőket, mivel úgy
vélik, hogy ezek azok a helyek, ahol Buddha ténylegesen megérintette a talajt.
Általában egyforma hosszúságú lábujjakkal ábrázolják, a talp közepén a
dharmacsakrával – a Tan kerekével –.
Sokszor a korai buddhista szimbólumok is feltűnnek a sarkokon és a
lábujjakon, például a lótusz, a szvasztika és a triratna azaz a Három Ékkő: Buddha, dharma, szangha.
Vannak olyan buddhapadák, amelyek nagy méretűek, részletesen
kidolgozottak és feltüntetik rajtuk a Buddha 32, 108 vagy 132 megkülönböztető
jegyeit. Ezek a szimbólumok láthatóak a fekvő Buddha hatalmas szobrának
talpain.
‘Buddha lábnyomait’ általában speciális helyeken helyezik el a
templomokban, ahová a hívők virágokat, egyéb dolgokat hoznak és felajánlják
azokat. A buddhapada ábrázolások a tibeti thangákon –
ruhaanyagra festett tibeti buddhista festmények - is megtalálhatóak.
Forrás: Buddhapada (angol nyelven)
Buddha lábnyoma (angol nyelven)
Buddhista szimbólumok: Buddha lábnyomai (angol nyelven)
Bejegyzések
