Lótusz a buddhizmusban

A lótusz (szanszkrit és tibeti nyelven: padma) már a történelmi Buddha megjelenése előtt is a tisztaság és a szépség szimbóluma volt, de igazán nagy kultusza a buddhista művészetben és irodalomban alakult ki.  Mivel a sárban, iszapban gyökerezik, de levelei és virágja magasan a víz színe fölött található, ezért különösen alkalmas a buddhista tanítások alátámasztására. Bár más vízinövények is virágoznak a víz fölött, a lótusz virágzata az egyetlen, amelyik erős szárának köszönhetően, 20-30 centivel a vízfelület fölé képes kiemelkedni.

Így a lótuszt a buddhizmusban mély tisztelet övezi, megjelenik az összes buddhista irányzatban és a buddhista művészet mindegyik ágában. Megtalálhatók buddhista textíliákon, kerámiákon, szobrokon és az építészetben is.

A buddhista művészetben a teljesen kivirágzott lótusz a megvilágosodást is jelképezi, míg a zárt bimbó a megvilágosodás előtti időszakot. A félig nyílt virág, amelynek a közepe nem látható, azt jelenti, hogy a megvilágosodás a közönséges látáson túl van.

A sárból, iszapból táplálkozó lótusz gyökerei képviselik a beszennyeződött emberi életünket. És ahogy a lótusz szára a vízen keresztülnőve éri el ragyogó napfényét, ugyanígy mi is az emberi tapasztalatainkon és szenvedéseinken keresztül jutunk el a megvilágosodáshoz. Bár a lótusz virága a víz fölé emelkedik, de a szára és a gyökerei továbbra is a vízben és iszapban maradnak. Erről egy zen vers azt mondja: “Olyan tisztasággal éljünk a sáros vízben, akár a lótusz.”

Ahhoz, hogy kiemelkedjünk az iszapból és vízből és hogy ‘virágozzunk’, hitre van szükségünk. Önmagunkban, a gyakorlásban és Buddha tanításában való hitre. Így a lótusz a tisztaság és megvilágosodás mellett a hitet is képviseli a buddhizmusban.

Lótusz a páli kánonban

 A páli kánon szerint a történelmi Buddha tanbeszédeiben gyakran használta lótusz szimbólumát. Például az AN 4.36 szuttában Buddhát megkérdezték, hogy istennek  tartja-e magát? Azt válaszolta: “Éppen úgy, mint egy piros, kék vagy fehér lótusz – amelyik a vízben születik, a vízben nő, a víz fölé emelkedik – nem szennyeződik be a víz által, ugyanígy vagyok én – aki a világban született, a világban felnőtt, a világon felülkerekedett – nem szennyeződöm be a világ által. Úgy gondolj rám, pap, mint ‘a felébredettre’. [Thanisszaro Bhikkhu angol fordításából]

A páli kánon Théragátha (‘az idősebb szerzetesek versei’) részében egy Udajin nevű tanítvány költeménye szól ugyanerről.

“Mint a lótusz virága,

Vízből kisarjadva virágzik,

Tiszta-illata megörvendezteti az elmét,

Ám a víz nem áztatja el,

Ugyanígy, e világra születve,

A Buddha e világban tartózkodik,

És mint a lótusz sem áztatja el a víz,

A Buddhában sem tesz kárt a világ.”

       [Andrew Olendzki fordítása]

A lótusz a buddhizmusban

-- A legenda szerint, a történelmi Buddha születése előtt tíz holdhónappal édesanyja, Májá királyné egy fehér elefánttal álmodott, amelyik fehér lótuszt hozott ormányában. (Májáról ITT írtunk bővebben)

-- Annak ellenére, hogy lótusz nem nő Tibetben, és emiatt a tibeti művészetben csak a stilizált változata jelenik meg, mégis rendszeresen feltűnik a tibeti buddhista istenségek ábrázolásában. Emellett az egyik legfontosabb tibeti szimbólumok, a nyolc szerencsejegy (astamangala) egyike a lótuszvirág. (a nyolc szerencsejegyről ITT írtunk részletesen)  

-- Buddhákat és bódhiszattvákat gyakran lótusz emelvényen ülve vagy állva ábrázolnak. (buddhista ikonográfiában megtalálható testtartásokról, az ászanákról ITT írtunk bővebben)

Az öt meditációs vagy dhjáni-buddha közül Amitábha Buddha szimbóluma a lótusz. (Az öt meditációs buddháról ITT írtunk részletesen)

-- A mahájána buddhista irányzat szent iratai közül a Lótusz-szútra az egyik legismertebb irat. (a mahájána szent iratokról ITT írtunk bővebben, a Lótusz-szútráról ITT)

-- Avalókitésvarának, a könyörületesség bódhiszattvájának mantrája, az Om Mani Padme Hum lefordítva azt jelenti, hogy “Om, Ékszer Lótusz, Hum”. (a mantráról ITT írtunk részletesen)

-- A meditációs testhelyzetek közül a legismertebb a lótuszülés (padmászana). A jógában is ezt az elnevezést használják ugyanerre a testhelyzetre, ott is meditációhoz és légzőgyakorlatokhoz.

-- Egy zen buddhista szöveg szerint – amit feltehetőleg a japán szótó zen mester, Keigan Dzsókin (1268-1325) írt A fény továbbadása (Denkóroku) című művében – Buddha egyszer szótlanul felmutatott egy arany lótuszt. Erre Mahákásjapa, Buddha egyik leghíresebb tanítványa elmosolyodott. Buddha, felismerve Mahákásjapa megvilágosodását, ezt mondta: “Az igazi Dharma szemének és a Nirvána szavakkal ki nem fejezhető elméjének kincstárát birtokolom. Ezeket Kasjapára bízom.”

(Arról, hogy ki volt Mahákásjapa - páli nevén Mahákasszapa – és hogy milyen óriási szerepe volt a történelmi Buddha halála után a szangha további életében – és könnyen elképzelhető módon az egész buddhizmus fennmaradásában -  ITT írtunk részletesen)

A lótusz színeinek jelentése

 A buddhista ikonográfiában a lótusz színe sajátságos jelentést közvetít.

A kék lótusz (szanszkrit nyelven: utpala, tibeti nyelven: ut pa la) általában a tökéletes tudást képviseli. Leggyakrabban a bölcsesség bódhiszattváját, Mandzsusrít és a Zöld Tárát ábrázolják kék lótuszt tartva. Néhány irányzatban a kék lótuszt mindig csak félig kinyílva mutatják, úgy, hogy a közepe nem látszik. (Mandzsusríról ITT írtunk, a Zöld Táráról ITT részletesen)

Mandzsusrí bódhiszattva

Az aranyszínű lótusz képviseli minden Buddha megvilágosodottságát.

A rózsaszínű lótusz (szanszkrit nyelven padma, tibeti nyelven pad ma dmar po) a legkiválóbb, legnagyszerűbb lótusz, ezért általában a legmagasabb rendű istenség jelenik meg vele. Így, természetesen magával a történelmi Buddhával áll kapcsolatban.

A bíborszínű lótusz az ezoterikus buddhizmusban a ritkát és misztikust jelenti. Többféle dolgot is közvetíthet, a csokorba fogott virágok számától függően.

A fehér lótusz (szanszkrit nyelven pundarika, tibeti nyelven pad ma dkar po)képviseli a szellemi tökéletesség állapotát és a teljes elmebéli tisztaságot. A Fehér Tárával áll kapcsolatban és az ő tökéletes természetével, amelyet testének fehér színe is megerősít. (a Fehér Táráról ITT írtunk)

Avalókitésvara bódhiszattva

A piros lótusz (szanszkrit nyelven kamala, tibeti nyelven pad ma chu skyes) a saját eredeti, tiszta természetünket és a szív tisztaságát jelenti. Ez az együttérzés, könyörületessé lótusza is, ezáltal Avalókitésvara, a könyörületesség bódhiszattvájának virága. (róla ITT írtunk)

Forrás: Lótusz szimbóluma a buddhizmusban (angol nyelven)

               A lótusz szimbóluma (angol nyelven)