Indra hálója

A mahájána buddhizmus egyik híres metaforája az ‘Indra hálója’ kifejezés, amely a jelenségek közötti összefüggést, ok-okozatiságot jelképezi.

A hasonlat így szól: az istenek birodalmában van egy hatalmas, minden irányban végtelen kiterjedésű háló. Ennek minden keresztpontjában egy csillogó, tökéletes ékkő található. Mindegyik ékkő visszatükrözi az összes többi ékkövet és mindegyik visszatükrözött ékkőn az összes többi ékkő képe látható végtelen sokszor.

Minden, ami befolyásolja az egyik ékkövet, befolyásolja az összes többit.

Ez a metafora a jelenségek kölcsönös egymásra hatását jelképezi. Minden magába foglal minden mást, ugyanakkor mindegyik önmagában is létezik.

(Indra nagyon régi védikus istenség, az i.e. 1500-1200 körül keletkezett Rigvédában az ő nevét említik meg a legtöbbször. Számos himnuszban dicsérik, kiváló harcosként őt tartották az istenek királyának. Miután az Indiai-félszigetre beözönlött óind törzsek egyre nagyobb területet meghódítva letelepedtek, és földművelést, állattenyésztést folytattak, a harcosok jelentősége – és ezzel együtt Indráé – csökkent. Helyette Visnu több istenségből, helyi hősből összegyúrt alakja került előtérbe.

Indrát az Upanisádokban többször is megemlítik – például a Cshándógja-upanisádban Pradzsápati az átmanról tanítja Indrát, az istenek királyát.

A buddhizmusban Indra a létezés hat síkja közül a dévák (istenek) világának uralkodója, Sakra néven. A sakra jelentése ‘erős, hatalmas’, ugyanezt a nevet már a Rigvédában használták Indrára.)

A hasonlat eredete

Indra hálóját, ami az istenek királyának egyik fegyvere volt, az Atharvédában (i.e. 1000 körül) is említik. De a háló jelent még mágiát és káprázatot.

Dusun (vagy Tu-sun – 557-640), a huayan buddhizmus első pátriárkája használta neki tulajdonított művében a metaforát. A huayan iskola Kínában alakult és az Avatamszaka – ‘Virágfüzér szútra’ – tanításain alapul. (a kínai mahájána szútrákról ITT írtam)

Az Avatamszakában található az a gondolat, mely szerint a világban minden mindennel összefügg.

Mivel minden jelenség a létezés ugyanazon talaján keletkezik, ezért minden dolog megtalálható az összes többiben. Ennek ellenére, a jelenségek megtartják egyedi jellegüket.

A Hua-yen Buddhism: The Jewel Net of Indra című könyvében (Pennsylvania State University Press, 1977) Francis Harold Cook ezt írta:

“Ezért minden egyed egyszerre oka az egésznek és okozata az egésznek, és amit létezésnek hívnak, az egy határtalan test, ami egyedek végtelenségéből épül fel, amelyek mind függenek egymástól és meghatározzák egymást. Röviden, a kozmosz egy önmaga által keletkezett, önmaga által fenntartott, önmagát meghatározó organizmus.”

A valóság ilyen formájú értelmezése kifinomultabb, mint az a leegyszerűsítés, hogy minden része egy nagyobb egésznek. A huayan szerint úgy volna helyes, ha azt mondanánk, hogy minden dolog a teljes egész, de ugyanakkor saját maga is.

Az összes lény közti kapcsolat

Az ‘Indra hálója’ metafora egy másik buddhista kifejezéssel, az ‘összes lény közötti kapcsolat’-tal hozható összefüggésbe. A ‘lények közti kapcsolat’ arra a tanításra utal, hogy minden létezés az okok és feltételek folyamatosan változó, mérhetetlen kapcsolata, amiben minden összeköttetésben áll mindennel.

Thích Nhát Hanh ezt az összes lény lény közötti kapcsolatot egy ‘felhő minden papírban’ hasonlattal írja le:

“Ha költő vagy, tisztán látod, hogy egy felhő úszik ezen a papírlapon. Felhő nélkül nincsen eső; eső nélkül nem nőnek a fák; fák nélkül nem tudunk papírt előállítani. A felhő nélkülözhetetlen a papír létezéséhez. Ha a felhő nincs itt, a papírlap sem lehetne itt. Tehát azt mondhatjuk, hogy a felhő és a papír ‘között’ [kapcsolat] van.”

Az összes dolog közötti kapcsolatot gyakran hívják egyetemes és egyedi egységbe rendeződésnek. Mindannyiunk egy egyedi lény, és minden egyedi lény az egész univerzum is.

Forrás: Indra ékszerhálója (angol nyelven)

Mi (nem) az éberség?

Annak a megértéséhez, hogy klasszikus buddhista szempontból mi az éberség, talán az a legmegfelelőbb módszer, ha tisztázzuk, hogy mi nem az.

Az éberség nem pusztán azt jelenti, hogy tudatunknál vagyunk, mivel az ember mindig tudatánál van, hacsak nem eszméletlen vagy halott. A tudatosság az elme alapvető tulajdonsága, inkább egy bekövetkező eseményként kell rá tekinteni, mint egy létező dologként. Mint ilyen, mindig jelen van, amikor valamilyen tapasztalás keletkezik. Ha az éberség azt jelentené, hogy tudatunknál vagyunk, akkor automatikusan, minden körülmények között éberek lennénk.

Az éberség nem jelent pusztán figyelmet sem, mivel mindig figyelünk valamire. A figyelem az a szellemi tényező, ami összegyűjti a többi szellemi tényezőt és egy tárgyra irányítja azokat, összefüggést és összpontosítást teremtve az elme minden pillanatában. A figyelmünk elkóborolhat az egyik tárgyról a másikra és lehet, hogy képtelen egy tárgynál maradni hosszú időn keresztül egyhuzamban, de mindig irányul valamire.

Az éberség azt sem jelenti, hogy figyelünk a jelen pillanatra, mivel minden elmepillanat a jelen pillanatban jelentkezik. Hogy is lehetne másképp? Nem lehet máskor látni, hallani, szagolni, ízlelni vagy tapintani valamit, csak a jelen pillanatban. Az elmének azon tárgyai, mint a gondolatok, a tartalmukat nyerhetik a múltból (emlékezés) vagy a jövőből (képzelet), de a múltról és a jövőről való gondolkozás folyamata mindig a jelen pillanatban történik. Amikor az emberek a jelen pillanat tudatosságáról beszélnek, akkor vagy azt értik alatta, hogy nyissuk meg a tudat kapuját és figyeljünk az érzékeink közül az egyikre, vagy pedig azt, hogy legyünk tudatában a gondolkodás folyamatának anélkül, hogy a gondolat tartalma rabul ejtene minket.

Az éberséget nem lehet megfelelően azonosítani a szándékos figyelemmel, vagy másképp mondva a tudatos tudatossággal sem. A különbség a tudatos éberség és a nem tudatos éberség között az “alkalmazott gondolkodás” és a “fenntartott gondolkodás” mentális tényezőinek jelenlétében van. Az első lehetővé teszi, hogy az elme egy szándékosan kiválasztott tárgyra irányuljon, a második pedig azt jelenti, hogy képesek vagyunk rajta tartani a figyelmünket az általunk kiválasztott tárgyon. A meditációs gyakorlás általában magában foglalja a szándékos irányított és a fenntartott figyelem különböző módjait, amelyek ezáltal fejlesztik az összpontosító képességet, de nem minden meditáció éberség meditáció.

Fontos felismernünk azt, hogy az összes eddig említett tudatállapot etikailag semleges, de használható rosszra és jóra is. A helytelen viselkedés sok módja figyelmet, szándékosságot és összpontosítást igényel, és pont ugyanezek a funkciók működnek akkor, amikor jóindulatúan cselekszünk.

Miután körbejártuk, hogy mi nem az éberség, térjünk rá arra, hogy a buddhizmus szerint mi számít annak.

A tudatosság minden pillanata érzelmi válaszokkal jár együtt, és ez az, ahol az éberség helyesen elhelyezhető a tapasztalás buddhista térképén. Az éberség az érzelmi válaszok egyfajta minősége, egy sajátságos szándékos beállítottság és hozzáállás a tapasztalat tárgyának irányába, ami megformálja és kialakítja a tudat általi tapasztalást.

Az éberség egy eredendően hasznos vagy egészséges mentális tényező, így nem képes a működésre azokban a pillanatokban, amikor az elme sóvárgás vagy gyűlölet hatása alatt áll, még a kedvelés és szembenállás legenyhébb eseteinél sem. Bármikor, amikor akarjuk vagy épp nem akarjuk, hogy a dolgok egy bizonyos módon létezzenek, az elme nem éber.

Az éberség jól megalapozott egykedvűséget igényel. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel vagy közömbös számunkra, hogy mi történik. Csupán azt, hogy az elme teljesen kiegyensúlyozott és teljesen éber a dolgokra, pontosan úgy, ahogy azok vannak, anélkül, hogy vágyat éreznénk a megváltoztatásukra aszerint, hogy épp kedvelünk egy dolgot, egy másikat meg elutasítunk.

Az éberség egy tudatállapot, ami kapcsolatba lép a figyelem tárgyával, de ez a kapcsolat megszabadult a vágyakozástól. Az ember éberen lélegzik, nem akar hosszan vagy röviden lélegezni, csak tudatában lenni annak, amilyen. Az ember éberen sétál, oda és vissza, anélkül, hogy vágyat érezne arra, hogy eljusson valahova, egyszerűen csak megfigyeli a testben keletkező és elmúló finom fizikai érzetek árnyalatait.  Ebben az értelemben az éberség a fentiek mindegyike - tudatunknál lenni, odafigyeléssel, jelen pillanatban, szándékosan - egy fontos adalékkal kiegészítve: a ragaszkodásmentes egykedvűség hozzáállásával vagy szándékos beállítottságával.

(ezt a bejegyzést Robi fordította, köszönet érte)

Forrás: Mi (nem) az éberség? (angol nyelven)

Thích Nhát Hanh és az éberség gyakorlata

Thích Nhát Hanh vietnámi buddhista szerzetes, tanító, író és békeaktivista egyik írásáról már született egy bejegyzés, A semmi az valami? címmel, amit ITT lehet olvasni.

(Thích Nhát Hanh zen buddhista szerzetes és békeaktivista. 1926-ban született Vietnámban, de az 1960-as évek végén száműzték hazájából, mert szembehelyezkedett az ott dúló háborúval. Jelenleg a dél-franciaországi Plum Village-ben lakik, ahol kolostort alapított. Békemozgalmak aktív támogatója, az erőszakmentes megoldások híve. Martin Luther King a “Béke és erőszakmentesség apostolá”-nak nevezte. Könyvei, tanításai és elvonulási központjai az egész világ számára elérhetővé tették a Tant, és mérhetetlen befolyással bír a nyugati buddhizmus fejlődésére)

Nhát Hanht (akit követői Thaj – ‘tanító’ – néven hívnak) elsődlegesen a helyes éberség iránti elkötelezettségéről ismerik. Tanításában az éberség gyakorlása egy átfogó, egymással összefüggő ösvénnyé egyesíti Buddha tanait. “Amikor a helyes éberség jelen van, akkor a négy nemes igazság és a nemes nyolcrétű ösvény másik hét tagja is jelen van.” (írja The Heart of the Buddha’s Teaching című könyvében)

Thaj a buddhista gyakorlás elemeit beleépíti az ő ‘öt éberség kialakításának gyakorlatá’-ba, amely az első öt buddhista fogadalmon alapul. Az ‘éberség kialakításának gyakorlatá’-t mély erkölcsösség jellemzi, ami miatt nem buddhisták irányelve is lehet saját testi és lelki békéjük érdekében.

1. Az élet tisztelete

“Tudatában annak, hogy szenvedést okoz az élet pusztulása, elkötelezett vagyok arra, hogy kifejlesztem a lények közötti belátást és könyörületességet, és megtanulom annak a módját, hogyan védelmezzem meg az emberek, állatok, növények és ásványok életét. Elhatározom, hogy nem ölök, nem engedek másokat ölni, és nem támogatatok semmiféle öléshez kapcsolódó tettet a világban sem a gondolataimban, sem az életmódomban. “ – Thích Nhát Hanh

Az első éberség gyakorlat az első fogadalmon alapul, amely az élet elvételétől való tartózkodást jelenti.

A nem-ölés iránti elköteleződés nem arról szól, hogy egy valamilyen szinten jogos keresztes háborút indítsunk, aminek az a lényege, hogy mindenkit vegánná tegyünk. Thaj azt szorgalmazza, hogy hatoljunk mélyebbre és értsük meg azt, hogy honnan jön az ölés szükségszerűsége, és segítsünk ugyanezt megértetni másokkal is.

2. Valódi boldogság

“Tudatában annak, hogy szenvedést okoz a kizsákmányolás, a társadalmi igazságtalanság, a lopás és az elnyomás, elkötelezett vagyok arra, hogy gyakorlom a nagylelkűséget gondolkodásban, beszédben és cselekvésben. Elhatározom, hogy nem lopok és nem birtoklok semmit, ami másoké; és megosztom az időmet, energiámat és anyagi forrásaimat azokkal, akik bajban vannak.” – Thích Nhát Hanh

A második fogadalom szó szerint azt jelenti, hogy “tartózkodom annak elvételétől, amit nem adnak”. Ezt a fogadalmat ebben az előző bejegyzésemben fejtettem ki részletesebben.

Ez a második éberség gyakorlat abban segít, hogy észrevegyük ragaszkodásunkat, mohó vágyunkat és kapzsiságunkat, amelyek abból fakadnak, hogy nem ismerjük fel a valódi természetünket. A nagylelkűség gyakorlása fontos ahhoz, hogy megnyithassuk szívünket a könyörületesség felé.

3. Valódi szeretet/szerelem

“Tudatában annak, hogy szenvedést okoz a helytelen szexuális viselkedés, elkötelezett vagyok arra, hogy kifejlesztem a felelősséget és megtanulom annak a módját, hogyan védelmezzem meg az egyének, párok, családok és a társadalom biztonságát és sértetlenségét. Tudván, hogy a szexuális vágy nem szerelem vagy szeretet, és hogy a szexuális tevékenység, amelyet a mohó vágyakozás motivál, mindig ártalmas számomra éppen úgy, mint mások számára, elhatározom, hogy nem bonyolódok bele szexuális kapcsolatba valódi szerelem és olyan mély, hosszabb távú elköteleződés nélkül, amelyet felvállalhatok a családom és barátaim előtt” – Thích Nhát Hanh

A harmadik fogadalmat általában úgy fordítják, hogy “tartózkodom a helytelen szexuális viselkedéstől”. A buddhista kolostoriak nagy többsége cölibátusban él, akik úgy általában is tartózkodnak a szexuális élettől. De a harmadik buddhista fogadalom arra szólítja fel a világiakat, hogy elsősorban ne ártsanak a szexuális viselkedésükben, amely ha valódi szerelemből és önzetlen együttérzésből táplálkozik, akkor valóban nem válik ártalmára egyik félnek sem. (a szex és a buddhizmus kapcsolatáról ITT írtam egy teljes bejegyzést)

4. A kedves beszéd és mély hallgatás

“Tudatában annak, hogy szenvedést okoz a nemtörődöm beszéd és az arra való képtelenség, hogy meghallgassunk másokat, elkötelezett vagyok arra, hogy kifejlesztem a kedves beszédet és az együtt érző hallgatást annak érdekében, hogy enyhítsem a szenvedést, és elősegítsem a kibékülést és békét magamban, és más emberek, etnikumok és vallási csoportok és népek között.”- Thích Nhát Hanh

A negyedik buddhista fogadalom a “tartózkodom a helytelen beszédtől”. Ezt sokszor lerövidítik a “ne csapj be senkit” vagy “gyakorold a szavahihetőséget” kifejezésekre.

Thaj több könyvében írt a mély vagy együtt érző hallgatásról. A mély hallgatás azzal kezdődik, hogy félreteszem a saját dolgaimat, programomat, érzéseimet, gondolataimat, szükségleteimet, és csak hallgatom, hogy a másik mit mond. A mély hallgatás szétolvasztja az én és mások közti határokat. Ezután már a másik mondandójára való válaszom együttérzésből fog eredni, így sokkal hasznosíthatóbb lesz. (a negyedik fogadalomról ITT írtam)

5. Táplálék és gyógyulás

“Tudatában annak, hogy szenvedést okoz a figyelmetlen/nemtörődöm fogyasztás, elkötelezett vagyok arra, hogy kifejlesztem a jó testi és lelki egészséget, mind magam, a családom és a társadalmam számára azáltal, hogy gyakorlom a tudatos étkezést, ivást és fogyasztást. Gyakorolni fogom annak mélyre ható tanulmányozását, hogy hogyan fogyasszam a négyféle tápanyagot, nevezetesen az ehető ételeket, érzékszervi benyomásokat, szándékot és tudatosságot.” – Thích Nhát Hanh

Az ötödik buddhista fogadalom azt javasolja, hogy tartsuk elménket tisztán és tartózkodjunk a részegítő dolgoktól. Thaj kibővíti ezt a fogadalmat a tudatos étkezés, ivás és fogyasztás gyakorlásával. Arra tanít, hogy a tudatos fogyasztás azoknak a dolgoknak a bevételét jelenti, amelyek békét, egészséget és jó érzést okoznak a testnek. A meggondolatlan fogyasztás nem csupán az egészségünket fenyegető veszély, hanem a felmenőkkel, szülőkkel, a társadalommal és a jövő generációjával szembeni egyfajta árulás is. (az ötödik fogadalomról ITT lehet olvasni egy bejegyzést)

Forrás: Thích Nhát Hanh öt éberség gyakorlata (angol nyelven)