2018. november 15., csütörtök

A második fogadalom: a lopásról

Már több bejegyzés is született a buddhista fogadalmakról. Egy általános bejegyzést a fogadalmakról ITT írtam. A harmadikról, a szexuális viselkedésről ITT, a negyedikről, a szavahihetőségről ITT és az ötödikről, az alkohol fogyasztásával kapcsolatosról pedig ITT.

A második buddhista fogadalom páli nyelven így hangzik: Adinnádáná veramaní sikkhápadam samádijámi - amit gyakran úgy fordítanak, hogy “ne lopj”. Vannak olyan buddhista tanítók, akik ehelyett a “gyakorold a nagylelkűséget” kifejezést kedvelik. Maga a fogadalom szó szerinti fordításban így hangzik: “Alávetem magam annak a fogadalomnak, hogy tartózkodom annak elvételétől, amit nem adnak”.

Sok nyugati ember számára ez egyenlő a bibliai Tízparancsolat “ne lopj” felszólításával, de a második fogadalom nem parancsolat, és nem is akként értelmezik.

A buddhizmus fogadalmai a nemes nyolcrétű ösvény egyik tagját, a “helyes cselekedeteket – sammá kammanta” alkotják.

Ne szabályokat kövess

Az etikára legtöbbször valamiféle egyezségként gondolunk. Az etika szabályai meghatározzák, hogy másokkal való kapcsolatainkban mi a megengedett és mi nem. Ugyanekkor ez az “engedély” azt feltételezi, hogy létezik valaki vagy valamilyen felsőbb tekintély – társadalom vagy esetleg Isten –, aki/ami esetleg jutalmaz, ha betartjuk, de leginkább büntet, ha megszegjük a szabályokat.

Amikor elfogadjuk a buddhista fogadalmakat, akkor meg kell értenünk, hogy az “én” és a “mások” fogalma illúzió. Az etika nem egyezség, és nincsen olyan külső erő számunkra, ami felsőbb tekintélyként hatna ránk. Még a karma sem egy kozmikus jutalmazó vagy büntető rendszer, annak ellenére, hogy sokan így vélik.

Emiatt elengedhetetlen, hogy saját magunk dolgait nagyon mélyrehatóan vizsgáljuk meg, őszintén megnevezve saját motivációinkat, és kíméletlenül átgondolva azt, hogy hogyan hatunk viselkedésünkkel másokra. Csak ez fog segíteni abban, hogy kialakuljon bennünk a bölcsesség és könyörületesség.

Mit is jelent a “nem lopni” kifejezés?

Először nézzük a lopás hivatalos meghatározását. A büntetőjogi törvény így fogalmaz: “Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.” (Btk. 370. paragrafus 1. pontja)
A köznyelvben azonban a lopás fogalmát tágabb értelemben használjuk. Éppen ezért vannak a lopásnak olyan formái, amelyek nem feltétlenül vonnak maguk után büntetőjogi eljárást.

Számtalan ilyen esetet láthatunk a hétköznapi életben. Akár úgy, hogy magánszemélyek olyan állami, önkormányzati támogatást igényelnek és kapnak, amire nem jogosultak. Vagy munkáltatók állami támogatásért alkalmaznak olyan munkavállalókat, akiket aztán a támogatási idő lejárta után kirúgnak, elbocsátanak, akármilyen jól is dolgoznak. És még sorolhatnánk a különféle lehetőségeket, amikor emberek a törvény által biztosított lehetőségeket etikátlan módon használják ki.

És a legtöbben nagyon egyszerűen magyarázzák meg, hogy miért nincsen ezzel semmi baj: “mindenki más ezt teszi, én miért ne tehetném?” vagy “úgysem tűnik fel senkinek” vagy “ez legális dolog, minden rendben van vele”.

Megvilágosodott etika

Mindannyian illúziók ködében élünk magunkkal és a világgal kapcsolatosan. Téves nézeteink okozzák, hogy problémákat okozunk magunknak és másoknak. A tisztánlátáshoz és a problémák gyártásának megállításához vezető út a nemes nyolcrétű ösvény. És a fogadalmak megtartása része ennek az ösvénynek.

A második fogadalom gyakorlásához éberen kell részt vennünk saját életünkben. Odafigyelve felismerni azt, hogy a ‘nem elvétele annak, amit nem adnak’, az több, mint más tulajdonának tiszteletben tartása. A második fogadalomra úgy is gondolhatunk, mint az adás tökéletességére. Ennek a tökéletességnek a gyakorlása egy olyan nagylelkűség kialakítását igényli, amely nem feledkezik el mások szükségleteiről.

Megpróbálhatjuk azt is, hogy még jobban odafigyelünk arra, hogy ne pazaroljuk a természetes erőforrásainkat. Mennyi vizet vagy ételt pocsékolunk el? Eszünk-e húst, aminek előállításához rengeteg környezetszennyezés kapcsolódik? Ha tehetjük, újrahasznosítható papírt használunk? Akkor is vásárolunk-e ruhát magunknak, amikor ténylegesen nincs rá szükségünk?

Ahogy fentebb írtam, vannak olyan tanítók, akik szerint a második fogadalom a nagylelkűség gyakorlása. Magunkévá téve ezt az álláspontot, ahelyett, hogy úgy gondolkozunk, mi az, amit nem vehetek el, gondolkozzunk úgy, hogy mi az, amit én adhatok? Például, nézzünk körül környezetünkben, lehet, hogy ismerünk olyanokat, akik a mi régi dolgainknak nagyon örülnének vagy tényleg hasznukat vennék.

Gondoljunk arra, amikor többet veszünk el, mint amennyire szükségünk van, hogy esetleg másoknak kevesebb jut. Például, ha egy boltban ingyen osztogatnak valamilyen áru termékmintájából, akkor ne vegyünk el csak azért többet, mert ingyen adják.

A fogadalom gyakorlása az, amikor túllépünk azon a gondolaton, hogy mi az, amit a szabályok megengednek nekünk. Ez a fajta gyakorlás nagyobb kihívás, mint a szabályok puszta követése. Amikor erre erőteljesen odafigyelünk, akkor észre fogjuk venni, ha hibázunk. Sokszor. De csak ez az útja annak, hogy tanuljunk, és hogy kialakítsuk magunkban az éberséget.

 Forrás: A buddhizmus második fogadalma: nem lopni (angol nyelven)

2018. november 7., szerda

Mi az a lucid álmodás és hogyan tudjuk megvalósítani?

(Ennek a bejegyzésnek az alapja Andrew Holecek egyik írása.
Andrew Holecek a The Power and the Pain, a Preparing to Die, a Dream Yoga: Illuminating Your Life Through Lucid Dreams című könyvek szerzője. Emellett részt vett egy olyan három éves elvonuláson, amit Khencsen Thrangu Rinpocse irányított)

Talán volt már részünk abban a nagyszerű pillanatban, amikor egy álom közepén felébredtünk, és tudtuk, hogy álmodunk. Ez a lucid vagy tudatos/éber álmodás, amely kifejleszthető képesség, és egyben hasznos meditációs gyakorlat is.

A nem tudatos álom felzaklató, buta, feledésre ítélt álom – jobbára elég hamar elfelejtjük, hogy mit álmodtunk. A tudatos/éber álom nem zaklat fel, értelmes és emlékezetes – tudatában vagyunk annak, hogy álmodunk, és elég jól tudjuk irányítani ezt a dolgot.

Kutatások során kiderült, hogy a meditálóknak több tudatos álmuk van, és egy hiteles meditációs mesternek minden álma tudatos. Úgy tartják, hogy olyan mértékig vagyunk tudatosak nappal, mint amennyire éjszaka. És ha az éberség meditációt gyakorolva tudatosak és éberek leszünk a nap folyamán, ez kihat arra, hogy természetes módon fogunk tudatosan és éberen álmodni éjjel.

Az álomjóga - amit némelyek Buddháig vezethetnek vissza – tudatos álmodás, amely spirituális célokat szolgál. Vannak olyan meditációs mesterek, akik úgy tartják, hogy tudatos álomban való gyakorlás akár kilencszer hatásosabb lehet, mint a normális, ébrenléti állapotban végzett. Azért, mert tudatos álmodás során az elménk a tudatosság és nem-tudatosság egyfajta egyedi kevert állapotában van. Úgy vélik, hogy amikor átalakítjuk az elménk nem-tudatos talaját, akkor átalakítunk minden mást, ami fölötte van.

Általánosságban véve, a tudatos álmodást önmegvalósító céllal végezzük, míg az álomjógát önmagunk meghaladására. Az álomjóga magába foglalja a tudatos álmodást. Mindkét gyakorlás eredményes “éjszakai műszakot” hoz létre, amelyik több évnyi tudatosságot adhat életünknek.

Ha összeadnánk, életünk folyamán körülbelül hat évnyi időt töltünk álmodással. Az álomjóga lehetővé teszi azt, hogy belevágjunk egy jó “éjszakai iskolába”, felkínálva a lehetőséget arra, hogy álmunkban gyakoroljunk. Gondoljunk bele, hogy mennyit tudnánk tanulni, ha hozzávehetnénk ezt a hat átálmodott évet!

Felsorolok néhány tanácsot arra, hogy hogyan kezdjünk hozzá a tudatos álmodáshoz:

1. Fogalmazzuk meg a szándékunkat

A nap folyamán nevezzük meg azt a szándékunkat, hogy éjszaka fel fogunk ébredni az álmunkból, éppen úgy, mint amikor egy belső ébresztő órát beállítunk. Mondogassuk napközben többször is: “Ma éjjel sok álmom lesz és tudatossá válok álmaimban.” Legyünk nagyon eltökéltek.

Adjunk némi érzelmi töltést szándékunknak. Ez bármi lehet, akár az is, hogy azt álmodunk, amit nagyon szeretnénk. Például, mondhatjuk azt magunknak, hogy ha ma éjjel felébredünk, érezni fogunk egy kellemes szédülést amiatt, hogy úgy szállunk álmunkban, mint egy madár.

A szándékot még azzal is megerősíthetjük, hogy buddhista jellegűre fordítjuk az éjszakai spirituális gyakorláshoz kötődő gondolatainkat. Mondhatjuk magunknak: “Saját magam és mások hasznára felébredek az álmomból, így gyakorolhatom a meditációt éjszaka is.”

2. Kiegyensúlyozottan térjünk nyugovóra

Elalvásunk előtti utolsó gondolatunk nagy hatással lehet arra, hogyan alszunk és mit álmodunk. Ha feszülten megyünk ágyba, valószínűbb, hogy álmunk is zaklatottabb lesz.

Mielőtt aludni térünk, nyugtassuk le magunkat meditációval. Aztán újra erősítsük meg szándékunkat, hogy tudatossá válunk álmainkban.

Miután befeküdtünk az ágyba, tegyük a kezünket a hasunkra, ami segít lenyugodni. Mivel hajlamosak vagyunk csak úgy bevackolni az ágyba, iktassunk be némi tudatosságot azzal, hogy elvégzünk huszonegy légzést. Figyeljük meg, hogy a légzésünk ugyanúgy lassul, mint a gondolataink áramlása. Amikor elvégeztük a huszonegy légzést, már ne akarjunk semmire se gondolni, hagyjuk magunkat elaludni.

3. Alkalmazzuk a felébresztés-és-ágyba-visszatérés módszerét

Ahhoz, hogy ezt a módszert megértsük, tisztában kell lennünk, úgy általában az alvás folyamatával.
A normális alvás két nagy részből áll: NREM (Non-Rapid Eye Movement – gyors szemmozgás nélküli) és REM (Rapid Eye Movement – gyors szemmozgásos) szakaszokból. A NREM további négy különböző lépcsőfokra osztható. A két nagy szakasz és a NREM-en belüli lépcsőfokok szabályszerű módon és mindig ugyanabban a sorrendben követik egymást az alvás folyamán többször is. 

Elalvás után a NREM szakasz kezdődik, amiben egyre csökken az anyagcserénk, lassul a szívverésünk és az idegrendszerünk nyugalomba kerül. Felszabadulnak bizonyos hormonok, például a növekedési hormon, amely a regenerációt segíti. Az alvásnak ez a része elengedhetetlen ahhoz, hogy kipihenjük magunkat. 
A tudatos álom gyakorlásával nem zavarjuk meg ezt a részt. De amúgy sincs értelme, mert a NREM szakaszaiban jobbára nem történik álmodás.

Körülbelül másfél óra elteltével a NREM alvást felváltja egy rövid REM-szakasz, amit hamarosan ismét egy NREM követ, majd kb. újabb másfél óra múlva megint egy REM-fázis. Ahogy halad előre az alvás folyamata, úgy csökken a mély alvások száma, és úgy növekszik a REM-fázisok hossza, amelyeket nagyon rövid megébredések is megtörnek. Ezekben a röpke megébredésekben még rendszerint fel tudjuk idézni a pár perccel azelőtti álmainkat. De mivel a legtöbb esetben újra visszaalszunk, ráadásul egy-egy éjszaka alatt 4-5 álmodással töltött REM-fázist élhetünk át, így sokszor csak a legutolsó vagy a legfelkavaróbb álomra vagyunk képesek visszaemlékezni.

A normál alvási folyamatban is szokott lenni a felkelésünk előtt kb. két órával egy rövid megébredésünk, amit hamarosan követ az éjszaka leghosszabb REM szakasza, így ezzel a tudatos álmodást elősegítő módszerrel kevésbé zavarunk bele a természetes alvásunkba.

E módszer lényege az, hogy szándékosan felébresztjük magunkat az általában szokott felkelési időpontunk előtt kb. két órával. Ezután fennmaradunk 20-40 percig. Ne vegyünk kézbe telefont, ne kapcsoljunk be semmilyen elektromos eszközt. Meditáljunk, erősítsük meg újra az elhatározásunkat, vagy vértezzük fel magunkat egy könnyed olvasással a tudatos álmodással. Aztán térjünk vissza az ágyba. Ezzel az egyszerű módszerrel szinte egészen biztosan el fogjuk érni azt, hogy tudatosan álmodjunk.

 Forrás: Hogyan gyakoroljuk a lucid álmodást? (angol nyelven)
             Az alvás szerkezete